15.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 169/122

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSz.) 121., 122., 126., 136. és 148. cikkére,

—

tekintettel a Bizottság számára a banki ágazatban a határokon átnyúló válságkezelésről szóló ajánlásokat tartalmazó 2010. július 7-i állásfoglalására (1) (a továbbiakban: a Ferreira-jelentés),

—

tekintettel az európai pénzügyi stabilizációs eszközről és az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmusról, valamint a jövőbeli intézkedésekről szóló 2010. július 7-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a Bizottsághoz intézett, az európai pénzügyi stabilizációs eszközről és az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmusról, valamint a jövőbeli intézkedésekről szóló 2010. június 24-i kérdésére (3),

—

tekintettel a 479/2009/EK rendeletnek a túlzott hiány esetén követendő eljárás során felhasználandó statisztikai adatok minőségének tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló 2010. július 6-i álláspontjára (4),

—

tekintettel az európai bankfelügyeleti hatóság létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2010. szeptember 22-i álláspontjára (5) (a továbbiakban: a Garcia-Margallo-jelentés),

—

tekintettel „Az Unió gazdasági irányításának és stabilitási keretének javítása, különösen az euróövezetben” című, 2010. október 20-i állásfoglalására (6) (a továbbiakban a Feio-jelentés),

—

tekintettel a „Pénzügyi, gazdasági és szociális válság: ajánlások a végrehajtandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozóan (félidős jelentés)” című, 2010. október 20-i állásfoglalására (7) (a továbbiakban: a Berès-jelentés),

—

tekintettel az euróövezet állam- és kormányfőinek 2010. március 25-i nyilatkozatára,

—

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Tanács 2010. május 9–10-i rendkívüli ülésének következtetéseire,

—

tekintettel az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló, 2010. május 11-i 407/2010/EU tanácsi rendeletre (8),

—

tekintettel a Bizottságnak a gazdaságpolitikai koordináció megerősítéséről szóló, 2010. május 12-i közleményére (COM(2010)0250),

—

tekintettel az Európai Központi Banknak (a továbbiakban: EKB) „A gazdasági irányítás megerősítése az euróövezetben” című, 2010. június 10-i dokumentumára,

—

tekintettel a Bizottságnak „A gazdaságpolitikai koordináció erősítése a stabilitás, a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében – az európai uniós gazdasági irányítás megszilárdításának eszközei” című, 2010. június 30-i közleményére (COM(2010)0367),

—

tekintettel az európai uniós gazdasági irányításról szóló 2010. szeptember 29-i hat bizottsági jogalkotási javaslatra (a továbbiakban: a gazdasági irányításról szóló jogalkotási csomag) – COM(2010)0522, COM(2010)0523, COM(2010)0524, COM(2010)0525, COM(2010)0526 és COM(2010)0527),

—

Az Európai Központi Bank 2010. október 14-i, az Unió által az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus keretében végzett hitelnyújtási és hitelfelvételi műveletek kezeléséről szóló 2010/624/EU határozatára (9),

—

tekintettel a gazdasági kormányzási munkacsoportnak az Európai Tanács részére készített, „Az EU-n belüli gazdasági irányítás megerősítése” című, 2010. október 21-i jelentésére,

—

tekintettel a 2010. október 28–29-i Európai Tanács következtetéseire,

—

tekintettel az eurócsoport 2010. november 28-i nyilatkozatára,

—

tekintettel a Bizottsághoz intézett „Állandó válságkezelési mechanizmus létrehozása az euróövezet pénzügyi stabilitásának megőrzése érdekében” című, B7-0199/2010. számú kérdésre,

—

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel az euróövezetet sújtó államadóssági válsághelyzetre átfogó és integrált megoldást kell találni, mivel a rendszertelen megközelítés eddig nem működött,

B.

mivel a Gazdasági és Pénzügyi Tanács 2010. május 9–10-i rendkívüli ülésén a Tanács és a tagállamok a pénzügyi stabilitás megőrzésére irányuló 750 milliárd eurót kitevő ideiglenes mechanizmusról állapodtak meg, amelynek része egy 60 milliárd euró felső finanszírozási összeghatárral rendelkező, gyors reagálásra képes stabilizációs alap (európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus, a továbbiakban: EFSM), valamint egy 440 milliárd euró felső finanszírozási összeghatárral rendelkező európai pénzügyi stabilitási eszköz (a továbbiakban: EFSF), amelyet az IMF 250 milliárd eurót kitevő pénzalapjai egészítenek ki,

C.

mivel az EFSM az EUMSz. 122. cikkének (2) bekezdésén és a tagállamok közötti kormányközi megállapodáson alapul; mivel a mechanizmus szigorú feltételekhez kötötten, egy közös EU–IMF támogatás keretében, az IMF-támogatásokéhoz hasonló szabályoknak és feltételeknek megfelelően vehető igénybe, és azt a végrehajtás szerinti ország társadalmi és gazdasági sajátosságaihoz, illetve fejlesztési menetrendjének megfelelően kiigazítják,

D.

mivel az EFSF olyan különleges célú gazdasági eszközként jött létre, amelynek keretében a részt vevő tagállamok összehangolt módon, az EKB befizetett tőkéjében való részesedésüknek és a nemzeti alkotmányos követelményeknek megfelelően arányosan kezességet vállalnak három éves időtartamig,

E.

mivel a Bizottság 2010. május 12-i közleményében kifejtette, hogy a válság következtében bebizonyosodott, hogy a megerősített Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtásának szükségszerű kiegészítése a válságkezelés szilárd kerete, valamint a költségvetési politika és a versenyképesség terén tapasztalható kedvezőtlen fejlemények megakadályozására hivatott új makrogazdasági felügyeleti mechanizmus is,

F.

mivel az EKB 2010. június 10-i dokumentumában szerepelnek államadóssági válsághelyzetek kezelési keretére vonatkozó javaslatok is, amelyek szerint azon euróövezetbe tartozó tagállamok számára, amelyek korlátozottan jutnak magánhitelekhez, pénzügyi támogatást nyújtanának,

G.

mivel az Európai Tanács 2010. október 28–29-i ülésén az állam- és kormányfők megállapodtak abban, hogy a tagállamoknak az euróövezet egésze pénzügyi stabilitásának biztonsága érdekében válságkezelési mechanizmust (európai stabilizációs mechanizmus, a továbbiakban: ESM) kell létrehozniuk,

H.

mivel az ESM célja a megerősített gazdaságirányítás új keretének kiegészítése, valamint a hatékony és szigorú gazdasági felügyelet és koordináció megteremtése, amely a megelőzésre összpontosít és lényegesen csökkenti a későbbi válságok előfordulásának valószínűségét,

I.

mivel a Parlament meggyőződése, hogy az euróövezet pénzügyi stabilitásának megőrzése érdekében szükséges egy állandó válságkezelési mechanizmus kialakítása, valamint a Feio jelentésben egy európai monetáris alap (a továbbiakban: EMF) létrehozására szólít fel,

J.

mivel a Parlament a Ferreira és a Garcia-Margallo jelentésekben azt is megállapította, hogy a bankszektorban válságrendezési mechanizmusra van szükség, amely az uniós pénzügyi rendszer felügyeletének biztosítása érdekében szükségszerű kiegészítése az új hatóságok (európai felügyeleti hatóságok) számára biztosított felügyeleti jogköröknek,

K.

mivel az eurócsoport 2010. december 6-i ülésén a pénzügyi nehézségekkel küzdő országok támogatására páneurópai kötvények létrehozására irányuló javaslat született, melyet azonban nem vitattak meg, mivel a javaslattal szemben néhány ország kifogást emelt,

L.

mivel azóta, hogy a Bizottság 2010. szeptember 29-én ismertette a Parlamenttel és a Tanáccsal a gazdasági irányításról szóló jogalkotási javaslatait, a piacok több válságon – többek között az ír államadósság-válságon – estek át, amelyeket a Parlamentnek és a Tanácsnak figyelembe kell venniük,

M.

mivel alapvetően fontos a jelenlegi gazdaságpolitikai koordinációs folyamatok ésszerűsítése, valamint az átfedések kiküszöbölése annak biztosítása érdekében, hogy az uniós stratégia a piaci szereplők és a polgárok számára érthetővé váljék, valamint hogy az integráltabb megközelítések felé történjék elmozdulás, és változás következzék be a döntéshozatali folyamatban,

N.

mivel az Európai Rendszerkockázati Testület (a továbbiakban: ESRB) felel a pénzügyi rendszer makroprudenciális felügyeletéért annak érdekében, hogy hozzájáruljon az EU pénzügyi stabilitását fenyegető rendszerszintű kockázatok megelőzéséhez, és ekképpen elkerülje a széles körű pénzügyi zavarokkal járó időszakokat, továbbá hozzájáruljon a belső piac zökkenőmentes működéséhez, és ezáltal biztosítsa a pénzügyi ágazat gazdasági növekedéshez való fenntartható hozzájárulását,

1.

felhívja az Európai Tanácsot, hogy a lehető leghamarabb határozza meg, hogy az állandó ESM létrehozásához a Szerződést miként kell módosítani;

2.

hangsúlyozza, hogy ésszerűségi, gyakorlati és demokratikus szempontból a gazdasági irányításra vonatkozó jogalkotási csomag nem választható külön attól az Európai Tanács által hozott határozattól, miszerint állandó válságkezelési mechanizmust hoznak létre;

3.

társjogalkotóként hangsúlyozni kívánja, hogy egy hiteles, erőteljes, tartós és az alapvető technikai feltételeken alapuló állandó válságkezelési mechanizmust kell létrehozni, amelyet a rendes jogalkotási eljárás keretében kell elfogadni és amelynek a közösségi módszeren kell alapulnia egyfelől annak érdekében, hogy megerősítse a Parlament bevonását és javítsa a demokratikus elszámoltathatóságot, másfelől pedig, hogy a Bizottság szakértelmére, függetlenségére és pártatlanságára építsen; e tekintetben sürgeti az Európai Tanácsot, hogy e célból biztosítson megfelelő jogalapot az EUMSz. felülvizsgálata keretében;

4.

megállapítja, hogy az ESM/EMF-re minden esetben szigorú feltételességi szabályokat kell alkalmazni, és azt többek között innovatív finanszírozási eszközökből és/vagy a túlzott mértékű deficit miatt indított eljárás, illetve túlzott mértékű adósság vagy túlzott aránytalanságok miatti intézkedések alapján a tagállamokra kiszabott bírságokból kell finanszírozni, annyiban és abban a formában, amennyiben és amelyben a megfelelő rendelkezést a jelenleg tárgyalt gazdaságirányítási jogalkotási csomagba beépítik;

5.

felhívja a Bizottságot, hogy az értelmetlen és végeláthatatlan viták visszafogása érdekében tegyen közzé egy, az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokat (az EUMSz. 121. cikkének (2) bekezdése) és a foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokat (az EUMSz. 148. cikkének (2) bekezdése) felölelő közleményt, amelyet az „európai szemeszterről” folytatandó vita keretében lehetne megtárgyalni; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa az Európai Parlament szélesebb körű bevonását e vita minden szakaszába a demokratikus elszámoltathatóság növelése és a vita nagyobb nyilvánossága érdekében;

6.

úgy ítéli meg, hogy az „európai szemeszter” keretében a tagállamokhoz intézett egyedi ajánlásokra adott politikai választ különösen figyelembe kellene venni a gazdasági irányításról szóló, a Parlament és a Tanács által jelenleg tárgyalt jogalkotási javaslatok végrehajtása során;

7.

megállapítja, hogy az ESRB-nek szorosan együtt kellene működnie a Bizottsággal, a Tanáccsal és a Parlamenttel a rendszerszintű kockázatok feltárása, valamint az ESM megfelelő működésének biztosítása terén, különösen ami az érintett ország fizetőképességének értékelését illeti;

8.

felhívja a Bizottságot, hogy az EKB-val való konzultációt követően tegyen közzé közleményt, amely átfogóan ismerteti az ESM-et, pontosan meghatározza a befektetők, a betétesek és a piaci résztvevők helyzetét, továbbá egyértelműen kijelenti, hogy az ESM teljes mértékben összhangban áll az IMF által folytatott politikával és az IMF azon gyakorlatával, hogy a piaci aggodalmak eloszlatása érdekében bevonja a magánszektort is;

9.

megállapítja, hogy az állandó válságkezelési mechanizmust a lehető leghamarabb végre kell hajtani a piacok stabilitásának biztosítása és az állandó válságkezelési mechanizmus kialakítása előtt kibocsátott kötvényeket illető bizalom megerősítése érdekében;

10.

elismeri, hogy noha valamennyi tagállam érdekében áll egy jól működő válságkezelési mechanizmus létrehozása, e mechanizmus létrehozásáig nem minden tagállam válik az euróövezet tagjává vagy tagjelöltjévé, továbbá megállapítja, hogy ezen államok egyedi helyzetét meg kell határozni, különösen azokét, amelyek az euróövezet felé haladnak, és amelyek államadósság-állománya euróban van; emlékeztet arra, hogy az EUMSz. 143. cikke értelmében azok az államok, amelyek nem tagjai az euróövezetnek, kihasználhatják a fizetési mérleget segítő mechanizmust;

11.

ezért megállapítja, hogy az euróövezeten kívüli tagállamokat be kell vonni e mechanizmus kidolgozásába, és a mechanizmusban részt venni kívánó tagállamok számára erre lehetőséget kell nyújtani;

12.

felhívja az Európai Tanácsot, hogy adja meg a szükséges politikai jelzést egy a Bizottság által lefolytatandó, az eurókötvények jövőbeni rendszerére vonatkozó vizsgálathoz, pontosan meghatározva azokat a feltételeket, amelyek mellett ez a rendszer valamennyi részt vevő tagállam és a teljes euróövezet számára előnyös lenne;

13.

hangsúlyozza, hogy az egyre szigorodó feltételesség célja a fenntartható növekedés helyreállítása, ami nem történhet a leginkább kiszolgáltatottak rovására, és ezért nem járhat a minimálbérek csökkentésével, sem pedig a szegénység és az egyenlőtlenségek fokozódásával;

14.

sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a közös konszolidált társasági adóalapot (CCCTB) meghatározó jogalkotási javaslat előterjesztését;

15.

kitart amellett, hogy a szabályokat úgy kell kiigazítani, hogy az IMF politikáival teljes összhangban lehetővé váljék a magánszektorbeli hitelezők eseti részvétele;

16.

hangsúlyozza, hogy a nemzeti számlákkal, többek között a mérlegen kívüli tevékenységekkel kapcsolatos tájékoztatás terén nagyfokú átláthatóságra van szükség; megállapítja, hogy mindezt külső vizsgálatokkal, megbízható statisztikákkal és adatokkal, valamint elszámoltathatósággal kell megtámogatni; üdvözli, hogy az Eurostat hatásköre bővült, és emlékeztet arra, hogy a Parlament már kérte, hogy az Eurostat a költségvetési felügyelet fokozásának egyik eszközeként előre be nem jelentett vizsgálatokat végezhessen a tagállamok számláit illetően;

17.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé közleményt, amely átfogó módon ismerteti az EFSM-hez, valamint az egyéb uniós pénzügyi segítségnyújtási eszközökhöz, illetve a válságra adott válaszként elfogadott csomagokhoz kapcsolódó záradékokat és feltételeket;

18.

kéri a Bizottságot, tájékoztassa az Európai Parlamentet, hogy a becslések szerint milyen hatást gyakorolhat az EU hitelkockázati besorolására a) a pénzügyi stabilizációs mechanizmus létrehozatala, b) a hitelkeret teljes felhasználása;

19.

kéri a Bizottságot, hogy az EFSM fennállásának minden egyes évében határozza meg az uniós költségvetési kiadások fontossági sorrendjét, amelynek megfelelően vissza kell vonni a költségvetést abban az esetben, ha a legfeljebb 60 milliárd eurót vissza kell fizetni;

20.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Tanácsnak, az eurócsoport elnökének, a Bizottságnak, az EKB-nek, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.