EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 32023R2782

A Bizottság (EU) 2023/2782 végrehajtási rendelete (2023. december 14.) az élelmiszerekben előforduló mikotoxinok szintjének ellenőrzésére szolgáló mintavételi és analitikai módszerek megállapításáról és a 401/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről

C/2023/8401

HL L, 2023/2782, 2023.12.15, ELI: http://data.europa.eu/eli/reg_impl/2023/2782/oj (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

Legal status of the document In force: This act has been changed. Current consolidated version: 24/03/2024

ELI: http://data.europa.eu/eli/reg_impl/2023/2782/oj

European flag

Hivatalos Lapja
Az Európai Unió

HU

Sorozat L


2023/2782

2023.12.15.

A BIZOTTSÁG (EU) 2023/2782 VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2023. december 14.)

az élelmiszerekben előforduló mikotoxinok szintjének ellenőrzésére szolgáló mintavételi és analitikai módszerek megállapításáról és a 401/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az élelmiszer- és takarmányjog, valamint az állategészségügyi és állatjóléti szabályok, a növényegészségügyi szabályok, és a növényvédő szerekre vonatkozó szabályok alkalmazásának biztosítása céljából végzett hatósági ellenőrzésekről és más hatósági tevékenységekről, továbbá a 999/2001/EK, a 396/2005/EK, az 1069/2009/EK, az 1107/2009/EK, az 1151/2012/EU, a 652/2014/EU, az (EU) 2016/429 és az (EU) 2016/2031 európai parlamenti és tanácsi rendelet, az 1/2005/EK és az 1099/2009/EK tanácsi rendelet, valamint a 98/58/EK, az 1999/74/EK, a 2007/43/EK, a 2008/119/EK és a 2008/120/EK tanácsi irányelv módosításáról, és a 854/2004/EK és a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 89/608/EGK, a 89/662/EGK, a 90/425/EGK, a 91/496/EGK, a 96/23/EK, a 96/93/EK és a 97/78/EK tanácsi irányelv és a 92/438/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. március 15-i (EU) 2017/625 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet) (1) és különösen annak 34. cikke (6) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az (EU) 2023/915 bizottsági rendelet (2) meghatározza az élelmiszerekben előforduló egyes mikotoxinok, köztük az anyarozs szkleróciumok felső határértékeit.

(2)

A 401/2006/EK bizottsági rendelet (3) meghatározza az élelmiszerekben előforduló mikotoxinok mennyiségének hatósági ellenőrzéséhez alkalmazandó mintavételi és elemzési módszereket.

(3)

A 401/2006/EK rendeletben a különböző élelmiszerek tekintetében előírt mintavételi eljárásokat nemcsak az ott kifejezetten felsoroltmikotoxinok, hanem az ezekben az élelmiszerekben található összes mikotoxin ellenőrzésére is alkalmazni kell. Helyénvaló továbbá naprakésszé tenni az étrend-kiegészítőkre vonatkozó mintavételi módszert, és rendelkezni a szárított fűszernövényekre, a gyógynövényforrázatokra és a teákra vonatkozó mintavételi módszerről.

(4)

Hatósági ellenőrzések végezhetők olyan élelmiszereken, amelyek esetében nem állapítottak meg egyedi felső határértéket a mikotoxinokra vonatkozóan, és amelyek tekintetében nem határoztak meg külön mintavételi eljárást. Ezért helyénvaló kritériumokat megállapítani annak meghatározására, hogy ilyen esetekben melyik mintavételi eljárást kell alkalmazni.

(5)

A rendelkezésre álló legjobb tudományos információk alapján a mikotoxinokkal és növényi toxinokkal foglalkozó európai uniós referencialaboratórium aktualizálta a mikotoxinokra vonatkozó analitikai teljesítménykritériumokat. Ezért helyénvaló módosítani a 401/2006/EK rendeletben megállapított kritériumokat.

(6)

Az ellenőrző laboratóriumok számára elegendő időt kell biztosítani az e rendelet által bevezetett új követelmények teljesítéséhez. Ezért indokolt észszerű időt biztosítani e rendelet alkalmazásáig.

(7)

A mikotoxinok felső határértékeire vonatkozó hatósági ellenőrzések és egyéb szabályozási tevékenységek folyamatosságának biztosítása, valamint annak érdekében, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre az analitikai módszerek újbóli validálására, helyénvaló úgy rendelkezni, hogy az e rendelet alkalmazásának kezdőnapja előtt validált analitikai módszerek meghatározott ideig továbbra is alkalmazhatók legyenek, a 401/2006/EK rendelet II. mellékletének 4.3. pontjában meghatározott különleges követelményekre is figyelemmel.

(8)

mivel a 401/2006/EK rendelet módosításai jelentősek, az egyértelműség érdekében helyénvaló az említett rendeletet hatályon kívül helyezni és felváltani.

(9)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

E rendelet alkalmazásában:

1.

„tétel”: egy élelmiszercikk azonosítható, egyszerre szállított mennyisége, amelyről az illetékes hatóság megállapította, hogy származás, fajta, csomagolástípus, csomagoló, feladó, jelölések stb. szempontjából közös jellemzőkkel bír;

2.

„altétel”: egy nagy tétel fizikailag elkülönített és azonosítható része, amelyet a mintavételi módszer alkalmazása céljából jelöltek ki;

3.

„elemi minta”: a tétel vagy az altétel egyetlen pontjáról vett anyagmennyiség;

4.

„egyesített minta”: a tételből vagy altételből vett összes elemi minta egyesítésével kapott minta;

5.

„részminta”: az anyarozs szklerócium vizuális vizsgálattal történő ellenőrzésére szolgáló egyesített mintából vett anyagmennyiség;

6.

„laboratóriumi minta”: az egyesített minta laboratóriumba küldendő reprezentatív része/mennyisége;

7.

„visszanyerés (Rec, %)”: a következő képlet alkalmazásával kapott százalékos arány: x/xref × 100 %, ahol

x

=

a mért koncentráció (háttér-koncentrációval korrigált adalékolt minták esetében, amennyiben nem vakpróba), és

xref

=

a referenciakoncentráció (egy tanúsított referenciaanyag (CRM), egy jártassági vizsgálati anyag vagy egy adalékolt minta koncentrációja);

8.

„torzítás”: a mért érték és a referenciakoncentráció közötti különbség;

9.

„megismételhetőségi relatív szórás (RSDr)”: a megismételhetőségi körülmények között kapott eredményekből kiszámított relatív szórás (%) (megismételhetőségi pontosság): ugyanazon módszer alkalmazása ugyanazon a mintaanyagon, ugyanabban a laboratóriumban, ugyanazon elemző által, ugyanazzal az eszközzel, rövid időintervallumon belül (1 nap vagy 1 sorozat);

10.

„laboratóriumon belüli reprodukálhatósági relatív szórás (RSDwR)”: a laboratóriumon belüli reprodukálhatósági körülmények között kapott eredményekből kiszámított relatív szórás (%) (közbenső pontosság): ugyanazon módszer alkalmazása ugyanazon a mintaanyagon, ugyanabban a laboratóriumban, de különböző napokon (lehetőleg hosszabb időintervallumon belül); egyéb feltételeket is magában foglalhat, mint például különböző elemzők bevonása és/vagy különböző (egyenértékű) eszközök alkalmazása;

11.

„reprodukálhatósági relatív szórás (RSDR)”: a reprodukálhatósági körülmények között kapott eredményekből (laboratóriumok közötti pontosság) kiszámított relatív szórás (%), ami azt jelenti, hogy ugyanazt az anyagot különböző laboratóriumok elemzik. Az RSDR különösen kollaboratív vizsgálatokból és jártassági vizsgálatokból származtatható;

12.

„meghatározási határ”: a vizsgált anyag azon legkisebb mennyisége, amely még elfogadható statisztikai biztonsággal mérhető. E rendelet összefüggésében ez a legalacsonyabb sikeresen validált szintet jelenti: az analit legalacsonyabb vizsgált koncentrációja a mintaanyagban, amely esetében bizonyítást nyert, hogy teljesülnek a visszanyerésre, a pontosságra és az azonosításra vonatkozó kritériumok (4);

13.

„szűrési célkoncentráció (STC)”: a mikotoxin mintában való kimutatásához szükséges koncentráció. Amikor az előírt határértékeknek való megfelelés vizsgálata a cél, az STC egyenlő az alkalmazandó felső határértékkel. Más célból, vagy abban az esetben, ha nem állapítottak meg felső határértéket, az STC-t a laboratórium határozza meg;

14.

„szűrőmódszer”: a szűrési célkoncentrációt (SCT) egy adott bizonyossággal meghaladó mikotoxinszintű minták kiválasztásának módszere. A mikotoxinok szűrése céljából a 95 %-os bizonyosság tekinthető megfelelőnek. A szűréses elemzés eredménye vagy „negatív” vagy „kétes”. A szűrőmódszerek segítségével költséghatékonyan lehet nagy mennyiségű mintát feldolgozni, és így nagyobb az esély az olyan új szennyeződési esetek felismerésére, amelyek a fogyasztók számára nagy mértékű expozíciót és egészségügyi kockázatot jelenthetnek. Ezek a módszerek bioanalitikai, LC-MS vagy HPLC módszereken alapulnak. A minták küszöbértéket túllépő értékeit az eredeti minta teljeskörű ismételt elemzése útján, megerősítő módszerrel kell ellenőrizni;

15.

„negatív minta”: a minta mikotoxinszintje 95 %-os bizonyossággal az STC alatt van (vagyis 5 % esély van a minták helytelenül negatív besorolására);

16.

„álnegatív minta”: a minta mikotoxinszintje az STC felett van, de negatívként azonosították;

17.

„kétes minta” (szűrés pozitív): a minta túllépi a küszöbértéket és az STC-nél magasabb szinten tartalmazhat mikotoxint;

18.

„álkétes minta”: olyan negatív minta, amelyet kétesként azonosítottak;

19.

„megerősítő módszerek”: olyan módszerek, amelyek teljes vagy kiegészítő információkat nyújtanak, lehetővé téve a mikotoxin egyértelmű azonosítását és mennyiségi meghatározását a kérdéses szinten;

20.

„küszöbérték”: a szűrőmódszerrel kapott válasz, jel vagy koncentráció, amely felett a minta „kétes” besorolású. A küszöbértéket a validálás során határozzák meg és figyelembe veszi a mérés variabilitását;

21.

„negatív (vakmátrix) kontrollminta”: a szűrendő mikotoxintól mentesnek tekinthető minta – amint azt egy megfelelő érzékenységű megerősítő módszerrel vagy más módszerrel előzetesen igazolták –, vagy ha ilyen minta nem állítható elő, akkor a legalacsonyabb elérhető szinttel rendelkező anyag, feltéve, hogy a szint lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a szűrőmódszer alkalmas erre a célra;

22.

„mentesnek tekinthető minta”: olyan minta, amelyben az analit mennyisége nem haladja meg az STC 1/5-ét. Ha a szint megerősítő módszerrel számszerűsíthető, e szintet kell figyelembe venni a validálás értékelése során;

23.

„pozitív kontrollminta”: mikotoxint a szűrési célkoncentrációban tartalmazó minta, pl. tanúsított referenciaanyag, ismert tartalmú anyag, (pl. jártassági vizsgálati anyag) vagy megerősítő módszerrel másként kellően jellemzett módszer. Ha a fentiek közül valamelyik hiányzik, laboratóriumban készített, különféle szennyezettségi szintű minták keveréke vagy preparált és kellően jellemzett, adalékolt minta használható, feltéve, hogy bizonyítható a szennyezettségi szint ellenőrzöttsége.

2. cikk

(1)   Az élelmiszerekben található mikotoxinok szintjének ellenőrzésére szolgáló mintavételt az I. mellékletben meghatározott módszerekkel összhangban kell elvégezni.

(2)   Olyan élelmiszer esetében, amely nem sorolható be egyik olyan élelmiszer-kategóriába sem, amelyre vonatkozóan az I. mellékletben mintavételi eljárást határoztak meg, a mintavételi eljárást az adott élelmiszer részecskemérete vagy az adott élelmiszernek az I. mellékletben felsorolt élelmiszer-kategóriák valamelyikébe besorolható termékkel való hasonlósága alapján kell meghatározni.

(3)   Olyan élelmiszerek esetében, amelyek nem sorolhatók be az I. mellékletben felsorolt egyik élelmiszer-kategóriába sem, és feltéve, hogy bizonyíték van arra, hogy a mikotoxin homogén módon oszlik el az ilyen élelmiszerben, az élelmiszerből a 333/2007/EK bizottsági rendelet (5) mellékletének B. részében meghatározott mintavételi eljárás szerint kell mintát venni.

3. cikk

Az élelmiszerekben előforduló mikotoxinok szintjének ellenőrzéséhez a minta-előkészítésnek és az analitikai módszereknek meg kell felelniük a II. mellékletben megállapított kritériumoknak.

4. cikk

A 401/2006/EK rendelet hatályát veszti. A hatályon kívül helyezett rendeletre való hivatkozásokat az e végrehajtási rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni.

2029. január 1-jéig azonban továbbra is a 401/2006/EK rendelet II. mellékletének 4.3. pontjában előírt egyedi követelményeket kell alkalmazni az e rendelet alkalmazásának megkezdése előtt validált módszerekre.

5. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2024. április 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2023. december 14-én.

a Bizottság részéről

az elnök

Ursula VON DER LEYEN


(1)   HL L 95., 2017.4.7., 1. o.

(2)  A Bizottság (EU) 2023/915 rendelete (2023. április 25.) az élelmiszerekben előforduló egyes szennyező anyagok felső határértékeiről és az 1881/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 119., 2023.5.5., 103. o.).

(3)  A Bizottság 401/2006/EK rendelete (2006. február 23.) az élelmiszerek mikotoxintartalmának hatósági ellenőrzéséhez használandó mintavételi és elemzési módszerek megállapításáról (HL L 70., 2006.3.9., 12. o.).

(4)  Kockázatértékelés esetén a célnak megfelelő meghatározási határok általában alacsonyabbak, mint amelyek a hatósági ellenőrzéshez szükségesek a felső határérték megfelelésének ellenőrzéséhez, mivel a cél az elemzett minták nagyobb részére vonatkozó számszerű adatok előállítása (azaz a baloldali cenzúrázott adatok elkerülése) annak érdekében, hogy pontos expozíciós értékeléseket lehessen végezni. A nyomon követés céljára elfogadható lehet az e rendelet értelmében meghatározott, a meghatározási határ alatti szintek jelentése.

(5)  A Bizottság 333/2007/EK rendelete (2007. március 28.) az élelmiszerekben előforduló nyomelemek és élelmiszer-feldolgozás során keletkező szennyező anyagok mennyiségének ellenőrzése céljából végzett mintavétel és vizsgálat módszereinek megállapításáról (HL L 88., 2007.3.29., 29. o.).


I. MELLÉKLET

Az élelmiszerek mikotoxinszintjének ellenőrzésére szolgáló mintavételi módszerek (1)

I. RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A.1.   Általános rendelkezések

A.1.1.   Személyzet

A mintavételt egy, a tagállam illetékes hatósága által felhatalmazott személy végzi.

A.1.2.   Mintavételre szánt anyag

Minden vizsgálandó tételből külön-külön kell mintát venni. A különféle mikotoxinokra vonatkozó egyedi mintavételi rendelkezésekkel összhangban a nagy tételeket kisebb altételekre kell osztani, amelyekből külön-külön kell mintát venni.

A.1.3.   Óvintézkedések

A mintavétel és a mintaelőkészítés során óvintézkedéseket kell tenni az olyan változások elkerülése érdekében, amelyek:

befolyásolnák a mikotoxin-tartalmat, hátrányosan befolyásolnák az analitikai meghatározást vagy megszüntetnék az egyesített minta reprezentativitását,

befolyásolnák a mintavétel tárgyát képező tételek élelmiszer-biztonságát.

Emellett a mintavételt végző személyek biztonságának védelmét szolgáló valamennyi óvintézkedést meg kell tenni.

A.1.4.   Elemi minták

Az elemi mintákat lehetőség szerint a tétel vagy az altétel különböző helyeiről kell venni. Az ezen eljárástól való eltérést az e melléklet I. részének A.1.8. pontjában előírt mintavételi naplóban kell rögzíteni.

A.1.5.   Az egyesített minta elkészítése

Az egyesített mintát az összes elemi minta egyesítésével kell előállítani.

A.1.6.   Párhuzamos minták

Az ellenőrzési, védekezési vagy döntési célokra szolgáló párhuzamos mintákat a homogenizált egyesített mintából kell venni, amennyiben ez nem ütközik az adott tagállam jogszabályaiba az élelmiszer-vállalkozók jogai tekintetében.

A.1.7.   A minták csomagolása és szállítása

Minden mintát olyan tiszta, inert tárolóedénybe kell helyezni, amely védelmet nyújt a szennyeződés és a szállítás során bekövetkező károsodás ellen. Minden szükséges óvintézkedést meg kell tenni a szállítás vagy a tárolás során a minta összetételében esetlegesen bekövetkező bárminemű változás elkerülése érdekében.

A.1.8.   A minták lezárása és címkézése

A hatósági felhasználásra vett mintákat a mintavétel helyszínén le kell zárni, és a tagállam szabályainak megfelelően azonosítóval kell ellátni.

Valamennyi mintavételről mintavételi naplót kell vezetni – amely lehetővé teszi az egyes tételek egyértelmű azonosítását –, feltüntetve a mintavétel időpontját és helyét, valamint minden olyan további információt, amely segítheti az elemzést végző személy munkáját.

A.2.   Különböző tételtípusok

Az élelmiszercikkek forgalmazhatók ömlesztett formában, tartályokban vagy egyedi csomagolásban, például zsákokban, zacskókban, kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésekben. A mintavételi módszer ömlesztve, tartályban vagy egyedi csomagolásban – például zsákokban, zacskókban, kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésekben vagy bármely más formában – forgalomba hozott árukra alkalmazható.

Az e mellékletben máshol meghatározott egyedi mintavételi rendelkezések sérelme nélkül, a következő képlet alkalmazása az irányadó az egyedi csomagolásban (például zsákok, zacskók, kiskereskedelmi/egyedi kiszerelések) forgalmazott tételekből történő mintavételhez.

Mintavétel gyakorisága: n =

a tétel tömege x az elemi minta tömege

az egyesített minta tömege x az egyedi kiszerelés tömege

tömeg: kg-ban,

mintavétel gyakorisága: minden „n”-edik egyedi csomagolás, amelyből elemi mintát kell venni (a törtszámokat a legközelebbi egész számra kell kerekíteni).

A.3.   Mintavétel magas térfogat/tömeg aránnyal rendelkező árukból

Az e melléklet II. részének L. és M. része alá tartozó élelmiszeráruk kivételével a tömegükhöz képest nagy térfogatú élelmiszeráruk (azaz térfogat (dm3)/tömeg (kg) > 5) mintavétele esetén a tömegre vonatkozó követelmények az egyenértékű térfogatra vonatkozó követelménnyel helyettesíthetők (azaz 1 kg helyett 1 dm3).

II. RÉSZ

MINTAVÉTELI MÓDSZEREK

Ez a rész a következő élelmiszer-kategóriákra vonatkozó mintavételi módszereket határozza meg:

A.

Gabonafélék, a földimogyorótól eltérő olajos magvak, gabonakészítmények és a földimogyorótól eltérő olajos magvakat tartalmazó termékek

B.

A szárított fügétől eltérő szárított gyümölcsök és ezekből származó/feldolgozott termékek

C.

Szárított füge és ebből származó/feldolgozott termékek

D.

Földimogyoró, sárgabarackmag, fán termő héjas gyümölcsűek és nagy szemcseméretű szárított fűszerek, valamint ezekből származó/feldolgozott termékek

E.

Szárított fűszerek, kivéve a nagy szemcseméretű szárított fűszereket és a fűszerporokat

F.

Tej és tejtermékek, anyatej-helyettesítő tápszerek, anyatej-kiegészítő tápszerek, valamint csecsemők és kisgyermekek számára készített, speciális gyógyászati célra szánt élelmiszerek

G.

Kávé, kávétermékek, kakaó, kakaótermékek, édesgyökér és édesgyökérkészítmények

H.

Italok

I.

Szilárd, feldolgozott gyümölcs- és zöldségtermékek

J.

Bébiételek, valamint csecsemők és kisgyermekek számára készült, feldolgozott gabonaalapú élelmiszerek

K.

Növényi olajok

L.

Étrend-kiegészítők, pollen és pollentermékek

M.

Szárított fűszernövények, gyógynövényforrázatok (szárított termékek), tea (szárított termék) és fűszerporok

N.

Nagyon nagy méretű tételek, illetve oly módon tárolt vagy szállított tételek, amelyeknél a mintavételezés nem kivitelezhető a tétel teljes egészében

A.   A GABONAFÉLÉKRE, A FÖLDIMOGYORÓTÓL ELTÉRŐ OLAJOS MAGVAKRA, A GABONAKÉSZÍTMÉNYEKRE ÉS A FÖLDIMOGYORÓTÓL ELTÉRŐ OLAJOS MAGVAKAT TARTALMAZÓ TERMÉKEKRE VONATKOZÓ MINDTAVÉTELI MÓDSZER

A.1.   Az elemi minta tömege

Az elemi minta tömegének körülbelül 100 g-nak kell lennie, kivéve, ha ez a rész másként rendelkezik, és kivéve az olajos magvak vagy gabonamagvak esetében, amelyek esetében 1 000 mag tömege kevesebb mint 10 g (a továbbiakban: kis szemű olajos magvak vagy gabonamagvak).

E kis szemű olajos magvak vagy gabonamagvak esetében az elemi minta körülbelül 25 g.

Kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésű tételek esetében az elemi minta tömege a kiskereskedelmi/egyedi kiszerelések tömegétől függ.

100 g-nál (vagy kis szemű olajos magvak vagy gabonamagvak esetében 25 g-nál) nagyobb tömegű kiskereskedelmi/egyedi kiszerelés esetében ez az A.2. pont 1. és 2. táblázatában előírt tömeget meghaladó tömegű egyesített mintákat eredményez. Ha egy egyetlen kiskereskedelmi/egyedi kiszerelés tömege jóval nagyobb mint100 g (azaz több mint a kétszerese, vagy kis szemű olajos magvak vagy gabonafélék esetében 25 g), minden kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésből 100 grammot (vagy kis szemű olajos magvak vagy gabonafélék esetében 25 g-ot) kell venni elemi mintaként. Ez történhet a mintavétel időpontjában vagy a laboratóriumban.

Ha azonban ez a mintavételi módszer a tétel sérüléséből eredő elfogadhatatlan kereskedelmi következményekkel járna (a csomagolási forma, a szállítási mód vagy más okok miatt), akkor alternatív mintavételi módszert lehet alkalmazni. Különösen abban az esetben, ha egy nagy értékű terméket 500 g-os vagy 1 kg-os kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésekben forgalmaznak, az egyesített minta előállítható az 1. és 2. táblázatban megadottnál kevesebb elemi minta egyesítésével, feltéve, hogy az egyesített minta tömege egyenlő az egyesített mintára vonatkozóan az említett táblázatokban előírt tömeggel.

Amennyiben a kiskereskedelmi/egyedi kiszerelések tömege kevesebb mint 100 g (vagy kis szemű olajos magvak vagy gabonafélék esetében 25 g), és ha a különbség nem túl nagy (azaz legalább a 100 g vagy a 25 g fele), akkor egy kiskereskedelmi/egyedi kiszerelést egy elemi mintának kell tekinteni, ami az 1. és 2. táblázatban előírtnál kisebb tömegű egyesített mintát eredményez. Ha a kiskereskedelmi/egyedi kiszerelések tömege jóval kevesebb mint 100 g (vagy kis szemű olajos magvak vagy gabonafélék esetében 25 g), az egyik elemi minta két vagy több kiskereskedelmi/egyéni kiszerelésből áll úgy, hogy azok tömege minél közelebb álljon a 100 g-hoz (vagy kis szemű olajos magvak vagy gabonafélék esetében a 25 g-hoz).

A.2.   A gabonafélékre, a földimogyorótól eltérő olajos magvakra, a gabonakészítményekre és a földimogyorótól eltérő olajos magvakat tartalmazó termékekre vonatkozó mintavételi módszer általános áttekintése

1. táblázat

A tételek altételekre való osztása a terméktől és a tétel tömegétől függően

Áru

A tétel tömege (tonna)

Az altételek tömege vagy száma

Az elemi minták száma

Az egyesített minta tömege (kg)

Gabonafélék, a földimogyorótól eltérő olajos magvak, gabonakészítmények és a földimogyorótól eltérő olajos magvakat tartalmazó termékek

> 300 és < 1 500

3 altétel

100

10

2,5 kis szemű olajos magvak vagy gabonafélék esetében

≥ 100 és ≤ 300

100 tonna

100

10

2,5 kis szemű olajos magvak vagy gabonafélék esetében

< 100

3 –100  (*1)

1 –10

0,25 –2,5 kis szemű olajos magvak vagy gabonafélék esetében

A.3.   A legalább 50 tonna tömegű, gabonaféléket, a földimogyorótól eltérő olajos magvakat, gabonakészítményeket és a földimogyorótól eltérő olajos magvakat tartalmazó termékeket tartalmazó tételekre vonatkozó mintavételi módszer

Amennyiben az altétel fizikailag elkülöníthető, az egyes tételeket az 1. táblázat szerint altételekre kell osztani. Tekintettel arra, hogy a tétel tömege nem mindig pontos többszöröse az altételek tömegének, az altétel tömege legfeljebb 20 %-kal haladhatja meg az említett tömeget. Ha a tétel nincs fizikailag altételekre elkülönítve, vagy ez nem lehetséges, akkor a tételből legalább 100 elemi mintát kell venni. Az 500 tonnánál nagyobb tömegű tételek esetében az elemi minták számára vonatkozó előírást az N.2. pont tartalmazza.

Minden egyes altételből külön-külön kell mintát venni.

Az elemi minták száma: 100. Az egyesített minta tömege = 10 kg (vagy kis szemű gabonamagvak és olajos magvak esetében 2,5 kg).

Amennyiben a tétel (csomagolási forma, szállítási mód stb. miatti) sérüléséből eredő elfogadhatatlan kereskedelmi következmények okán az e pontban ismertetett mintavételi módszer nem alkalmazható, akkor alternatív mintavételi módszert lehet alkalmazni, feltéve, hogy az a lehető reprezentatívabb, és azt teljeskörűen leírják és dokumentálják. Alternatív mintavételi módszer alkalmazható akkor is, ha a fenti mintavételi módszer alkalmazása gyakorlati okokból nem lehetséges. Ez a helyzet akkor, ha gabonaféléket nagy tételben tárolnak raktárakban vagy ha gabonaféléket silókban tárolnak (2). Az ilyen tételekből történő mintavételt az N. részben meghatározott szabályokkal összhangban kell elvégezni.

A.4.   Az 50 tonnánál kisebb tömegű, gabonaféléket, a földimogyorótól eltérő olajos magvakat, gabonakészítményeket és a földimogyorótól eltérő olajos magvakat tartalmazó termékeket tartalmazó tételekre vonatkozó mintavételi módszer

Az 50 tonnánál kisebb tömegű, gabonaféléket, a földimogyorótól eltérő olajos magvakat, gabonakészítményeket és a földimogyorótól eltérő olajos magvakat tartalmazó termékeket tartalmazó tételek esetében a mintavételi tervet a tétel tömegétől függően 10–100 elemi mintával kell végrehajtani úgy, hogy az egyesített minta tömege 1–10 kg (vagy kis szemű olajos magvak vagy gabonafélék esetében 0,25–2,5 kg) legyen. Nagyon kis tételek (≤ 0,5 tonna) esetében kisebb számú elemi mintát lehet venni, de az összes elemi mintát tartalmazó egyesített minta tömegének ebben az esetben is legalább 1 kg-nak (vagy kis szemű gabonamagvak és olajos magvak esetében 0,25 kg-nak) és az anyarozs szklerócium meghatározásához is legalább 1 kg-nak kell lennie.

A vételezendő elemi minták számának meghatározásához a 2. táblázatban található számokat kell alkalmazni.

2. táblázat

A vételezendő elemi minták száma a gabonaféléket, a földimogyorótól eltérő olajos magvakat, gabonakészítményeket és a földimogyorótól eltérő olajos magvakat tartalmazó termékeket tartalmazó tételek tömegétől függően

A tétel tömege (tonna)

Az elemi minták száma

Az egyesített minta tömege (kg) (*2)

Az egyesített minta tömege (kg) (*2) kis szemű olajos magvak vagy gabonafélék esetében

≤ 0,05

3

1

0,25

> 0,05 –≤ 0,5

5

1

0,25

> 0,5 –≤ 1

10

1

0,25

> 1 –≤ 3

20

2

0,5

> 3 –≤ 10

40

4

1,0

> 10 –≤ 20

60

6

1,5

> 20 –≤ 100

100

10

2,5

A.5.   Mintavétel a kiskereskedelemben

Kiskereskedelmi szinten az élelmiszerekből lehetőség szerint az ezen A. részben leírt mintavételi előírások szerint kell mintát venni.

Amennyiben ez nem lehetséges, akkor a kiskereskedelemben alternatív módszer is alkalmazható, feltéve, hogy az biztosítja, hogy az egyesített minta a mintavétel tárgyát képező tételre nézve kielégítően reprezentatív, valamint teljes mértékben leírt és dokumentált. Az egyesített minta tömegének minden esetben legalább 1 kg-nak kell lennie (3).

A.6.   A tétel vagy altétel elfogadása

Az anyarozs szklerócium ellenőrzése

Az egyesített mintából két, legalább 0,5 kg tömegű részmintát kell venni a vizsgálathoz. Egy részmintát kell megvizsgálni. Amennyiben a részminták eredménye nem haladja meg a felső határérték 50 %-át (analitikai küszöbérték), a minta megfelel a felső határértéknek. Ha az eredmény meghaladja a felső határérték 50 %-át, egy másik részmintát kell megvizsgálni, és a felső határértéknek való megfelelés ellenőrzésére a két részminta eredményének átlagértékét kell figyelembe venni. A következő eredmények születhetnek:

elfogadható, ha az első részminta az anyarozs szklerócium felső határértékének kevesebb mint 50 %-át tartalmazza, vagy ha a két részminta átlagértéke megfelel a felső határértéknek,

nem elfogadható, ha a két részminta átlagértéke meghaladja a felső határértéket.

A mikotoxinok ellenőrzése

A következő eredmények születhetnek:

elfogadható, ha a laboratóriumi minta megfelel a felső határértéknek, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot,

nem elfogadható, ha a laboratóriumi minta az észszerű kétséget kizáróan meghaladja a felső határértéket, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot. Ez az eset áll fenn akkor, ha az analitikai eredmény (amelyet adott esetben a visszanyerés érdekében korrigáltak) mínusz az elemzésből eredő kiterjesztett mérési bizonytalanság meghaladja a felső határértéket.

B.   A SZÁRÍTOTT FÜGÉTŐL ELTÉRŐ SZÁRÍTOTT GYÜMÖLCSÖKRE ÉS AZ EZEKBŐL SZÁRMAZÓ/FELDOLGOZOTT TERMÉKEKRE VONATKOZÓ MINDTAVÉTELI MÓDSZER

Ez a mintavételi módszer a szárított fügétől eltérő szárított gyümölcsök és az ezekből származó/feldolgozott termékek – kivéve a szárított fügét és az ebből származó/feldolgozott termékeket (e melléklet II.C. része) – mikotoxinszintjének hatósági ellenőrzésére szolgál.

B.1.   Az elemi minta tömege

Az elemi minta tömegének körülbelül 100 g-nak kell lennie, kivéve, ha e II.B. rész másként rendelkezik.

Kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésű tételek esetében az elemi minta tömege a kiskereskedelmi/egyedi kiszerelés tömegétől függ.

100 g-nál nagyobb tömegű kiskereskedelmi/egyedi kiszerelések esetében ez az ezen B. rész 1. és 2. táblázatában előírt tömeget meghaladó tömegű egyesített mintákat eredményez. Ha egy egyetlen kiskereskedelmi/egyedi kiszerelés tömege jóval meghaladja a 100 g-ot (annak több mint kétszerese), akkor minden egyes kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésből 100 g-ot kell venni elemi mintaként. Ez történhet a mintavétel időpontjában vagy a laboratóriumban. Ha azonban ez a mintavételi módszer a tétel sérüléséből eredő elfogadhatatlan kereskedelmi következményekkel járna (a csomagolási forma, a szállítási mód stb. miatt), akkor alternatív mintavételi módszert lehet alkalmazni. Ha például egy nagy értékű terméket 500 g-os vagy 1 kg-os kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésekben forgalmaznak, akkor az egyesített minta előállítható az ezen rész 1. és 2. táblázatában megadottnál kevesebb elemi minta egyesítésével, feltéve, hogy az egyesített minta tömege megfelel az egyesített mintára az ezen B. rész 1. és 2. táblázatában előírt tömegnek.

Amennyiben a kiskereskedelmi/egyedi kiszerelések tömege kevesebb mint 100 g, és ha a különbség nem túl nagy (azaz legalább a 100 g fele), akkor egy kiskereskedelmi/egyedi kiszerelést egy elemi mintának kell tekinteni, ami az ezen rész 1. és 2. táblázatában előírtnál kisebb tömegű egyesített mintát eredményez. Ha a kiskereskedelmi/egyedi kiszerelések tömege jóval kevesebb mint 100 g, akkor egy elemi mintának kettő vagy több kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésből kell állnia, a lehető legjobban megközelítve a 100 g-ot.

B.2.   A szárított fügétől eltérő szárított gyümölcsökre és az ezekből származó/feldolgozott termékekre vonatkozó mintavételi módszer általános áttekintése

1. táblázat

A tételek altételekre való osztása a terméktől és a tétel tömegétől függően

Áru

A tétel tömege (tonna)

Az altételek tömege vagy száma

Az elemi minták száma

Az egyesített minta tömege (kg)

Szárított gyümölcs, a szárított füge kivételével

≥ 15

15 –30 tonna

100

10

< 15

10 –100  (*3)

1 –10

B.3.   A szárított fügétől eltérő szárított gyümölcsökre és az ezekből származó/feldolgozott termékekre (legalább 15 tonna tömegű tételek) vonatkozó mintavételi módszer

Amennyiben az altétel fizikailag elkülöníthető, az egyes tételeket az 1. táblázat szerint altételekre kell osztani. Tekintettel arra, hogy a tétel tömege nem mindig pontos többszöröse az altételek tömegének, az altétel tömege legfeljebb 20 %-kal haladhatja meg az említett tömeget.

Minden egyes altételből külön-külön kell mintát venni.

Az elemi minták száma: 100. Az egyesített minta tömege = 10 kg.

Amennyiben a fent ismertetett mintavételi módszer nem alkalmazható, mivel a tétel sérülése (a csomagolási forma, a szállítási mód stb. miatt) kereskedelmi következményekkel járna, akkor alternatív mintavételi módszert lehet alkalmazni, feltéve, hogy az a lehető reprezentatívabb, és azt teljeskörűen leírják és dokumentálják.

B.4.   A szárított fügétől eltérő szárított gyümölcsökre és az ezekből származó/feldolgozott termékekre (15 tonnánál kisebb tömegű tételek) vonatkozó mintavételi módszer

Szárított gyümölcsök esetében, kivéve a fügét, a 15 tonnánál kisebb tömegű tételeknél a mintavételi tervet a tétel tömegétől függően 10–100 elemi mintával kell végrehajtani úgy, hogy az egyesített minta tömege 1–10 kg legyen.

Az elemi minták számának meghatározásához az alábbi táblázatban szereplő számok használhatók.

2. táblázat

A vételezendő elemi minták száma a szárított fügétől eltérő szárított gyümölcsök és az ezekből származó/feldolgozott termékek tételének tömegétől függően

A tétel tömege (tonna)

Az elemi minták száma

Az egyesített minta tömege (kg)

≤ 0,1

10

1

> 0,1 –≤ 0,2

15

1,5

> 0,2 –≤ 0,5

20

2

> 0,5 –≤ 1,0

30

3

> 1,0 –≤ 2,0

40

4

> 2,0 –≤ 5,0

60

6

> 5,0 –≤ 10,0

80

8

> 10,0 –≤ 15,0

100

10

B.5.   Mintavétel a kiskereskedelemben

Kiskereskedelmi szinten az élelmiszerekből lehetőség szerint az ezen B. részben leírt mintavételi előírások szerint kell mintát venni.

Amennyiben ez nem lehetséges, akkor a kiskereskedelemben alternatív módszer is alkalmazható, feltéve, hogy az biztosítja, hogy az egyesített minta a mintavétel tárgyát képező tételre nézve kielégítően reprezentatív, valamint teljes mértékben leírt és dokumentált. Az egyesített minta tömegének minden esetben legalább 1 kg-nak kell lennie (4).

B.6.   A vákuumcsomagolásban forgalmazott, a szárított fügétől eltérő szárított gyümölcsökre és az ezekből származó/feldolgozott termékekre vonatkozó egyedi mintavételi előírások

A legalább 15 tonna tömegű tételeknél legalább 25 elemi mintát kell venni úgy, hogy az egyesített minta tömege 10 kg legyen, a 15 tonnánál kisebb tömegű tételekből pedig a B.4. pont 2. táblázatában az elemi mintákra megadott szám 25 %-ának megfelelő számú mintát kell venni úgy, hogy a kapott egyesített minta tömege megfeleljen a mintavétel tárgyát képező tétel tömegének (lásd a B.4. pont 2. táblázatát).

B.7.   A tétel vagy altétel elfogadása

A következő eredmények születhetnek:

elfogadható, ha a laboratóriumi minta megfelel a felső határértéknek, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot,

nem elfogadható, ha a laboratóriumi minta az észszerű kétséget kizáróan meghaladja a felső határértéket, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot. Ez az eset áll fenn akkor, ha az analitikai eredmény (amelyet adott esetben a visszanyerés érdekében korrigáltak) mínusz az elemzésből eredő kiterjesztett mérési bizonytalanság meghaladja a felső határértéket.

C.   A SZÁRÍTOTT FÜGÉRE ÉS AZ EBBŐL SZÁRMAZÓ/FELDOLGOZOTT TERMÉKEKRE VONATKOZÓ MINTAVÉTELI MÓDSZER

C.1.   Az elemi minta tömege

Az elemi minta tömegének körülbelül 300 g-nak kell lennie, kivéve, ha a II.C. rész másként rendelkezik.

Kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésű tételek esetében az elemi minta tömege a kiskereskedelmi/egyedi kiszerelés tömegétől függ.

300 g-nál nagyobb tömegű kiskereskedelmi/egyedi kiszerelések esetében ez az 1., 2. és 3. táblázatában előírt tömeget meghaladó tömegű egyesített mintákat eredményez. Ha egy egyetlen kiskereskedelmi/egyedi kiszerelés tömege jóval meghaladja a 300 g-ot (azaz annak több mint kétszerese), akkor minden egyes kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésből 300 g-ot kell venni elemi mintaként. Ez történhet a mintavétel időpontjában vagy a laboratóriumban. Ha azonban ez a mintavételi módszer a tétel sérüléséből eredő elfogadhatatlan kereskedelmi következményekkel járna (a csomagolási forma, a szállítási mód stb. miatt), akkor alternatív mintavételi módszert lehet alkalmazni. Ha például egy nagy értékű terméket 500 g-os vagy 1 kg-os kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésekben forgalmaznak, akkor az egyesített minta előállítható az 1., 2. és 3. táblázatban megadottnál kevesebb számú elemi minta egyesítésével, feltéve, hogy az egyesített minta tömege megfelel az egyesített mintára az 1., 2. és 3. táblázatban előírt tömegnek.

Amennyiben a kiskereskedelmi/egyedi kiszerelések tömege kevesebb mint 300 g, és ha a különbség nem túl nagy (azaz legalább a 300 g fele), akkor egy kiskereskedelmi/egyedi kiszerelést egy elemi mintának kell tekinteni, ami az ezen rész 1., 2. és 3. táblázatában előírtnál kisebb tömegű egyesített mintát eredményez. Ha a kiskereskedelmi/egyedi kiszerelések tömege jóval kevesebb mint 300 g, akkor egy elemi mintának kettő vagy több kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésből kell állnia, a lehető legjobban megközelítve a 300 g-ot.

C.2.   A szárított fügére vonatkozó mintavételi módszer általános áttekintése

1. táblázat

A tételek altételekre való osztása a terméktől és a tétel tömegétől függően

Áru

A tétel tömege (tonna)

Az altételek tömege vagy száma

Az elemi minták száma

Az egyesített minta tömege (kg)

Szárított füge

≥ 15

15 –30 tonna

100

30

< 15

10 –100  (*4)

≤ 30

C.3.   A szárított fügére vonatkozó mintavételi módszer (legalább 15 tonna tömegű tételek)

Amennyiben az altétel fizikailag elkülöníthető, az egyes tételeket az 1. táblázat szerint altételekre kell osztani. Tekintettel arra, hogy a tétel tömege nem mindig pontos többszöröse az altételek tömegének, az altétel tömege legfeljebb 20 %-kal haladhatja meg az említett tömeget.

Minden egyes altételből külön-külön kell mintát venni.

Az elemi minták száma: 100.

Az egyesített minta tömege = 30 kg, melyet össze kell keverni, és három egyenlő, 10 kg-os laboratóriumi mintára kell felosztani őrlés előtt (nem kell elvégezni a három laboratóriumi mintára történő felosztást a szárított füge esetében, ha annak további osztályozására vagy másmilyen fizikai kezelésére kerül sor, és ha van olyan berendezés, amelyik alkalmas 30 kg minta homogenizálására).

Az egyes 10 kg-os laboratóriumi mintákat külön-külön finomra kell őrölni, és alaposan össze kell keverni a teljes homogenizáció elérése érdekében, a II. mellékletben előírt rendelkezéseknek megfelelően.

Amennyiben a fent ismertetett mintavételi módszer nem alkalmazható, mivel a tétel sérülése (a csomagolási forma, a szállítási mód stb. miatt) elfogadhatatlan kereskedelmi következményekkel járna, akkor alternatív mintavételi módszert lehet alkalmazni, feltéve, hogy az a lehető reprezentatívabb, és azt teljeskörűen leírják és dokumentálják.

C.4.   A szárított fügére vonatkozó mintavételi módszer (15 tonnásnál kisebb tömegű tételek)

A tétel tömegétől függően legalább 10 és legfeljebb 100 elemi mintát kell venni.

Az alábbi, 2. táblázatban szereplő számok használhatók a vételezendő elemi minták számának meghatározásához, majd az egyesített minta felosztásához.

2. táblázat

Az elemiminták száma a tétel tömegétől függően és az egyesített minta felosztása

A tétel tömege (tonna)

Az elemi minták száma

(a kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésekről lásd még a C.1. pontot)

Az egyesített minta tömege (kg) (kiskereskedelmi/egyedi kiszerelések esetében az egyesített minta tömege ettől eltérhet – lásd a C.1. pontot)

Az egyesített mintából készítendő laboratóriumi minták száma

≤ 0,1

10

3

1 (nincs felosztás)

> 0,1 –≤ 0,2

15

4,5

1 (nincs felosztás)

> 0,2 –≤ 0,5

20

6

1 (nincs felosztás)

> 0,5 –≤ 1,0

30

9 (–< 12  kg)

1 (nincs felosztás)

> 1,0 –≤ 2,0

40

12

2

> 2,0 –≤ 5,0

60

18 (–< 24  kg)

2

> 5,0 –≤ 10,0

80

24

3

> 10,0 –≤ 15,0

100

30

3

Az egyesített minta tömege legalább 30 kg, melyet össze kell keverni, és két vagy három egyenlő, 10 kg-os vagy annál kisebb laboratóriumi mintára kell felosztani őrlés előtt (nem kell elvégezni a két vagy három laboratóriumi mintára történő felosztást a szárított füge esetében, ha annak további osztályozására vagy másmilyen fizikai kezelésére kerül sor, és ha van olyan berendezés, amelyik alkalmas maximum 30 kg minta homogenizálására).

Ha az egyesített minta tömege kisebb 30 kg-nál, akkor azt a következő iránymutatás szerint kell felosztani laboratóriumi mintákra:

< 12 kg: nem kell felosztani laboratóriumi mintákra,

≥ 12 kg–< 24 kg: felosztás két laboratóriumi mintára,

< 24 kg: felosztás három laboratóriumi mintára.

Az egyes laboratóriumi mintákat külön-külön finomra kell őrölni, és alaposan össze kell keverni a teljes homogenizáció elérése érdekében, a II. mellékletben előírt rendelkezéseknek megfelelően.

Amennyiben az előző bekezdésben ismertetett mintavételi módszer nem alkalmazható, mivel a tétel sérülése (a csomagolási forma, a szállítási mód stb. miatt) elfogadhatatlan kereskedelmi következményekkel járna, akkor alternatív mintavételi módszert lehet alkalmazni, feltéve, hogy az a lehető reprezentatívabb, és azt teljeskörűen leírják és dokumentálják.

C.5.   A származó/feldolgozott termékekre és az összetett élelmiszerekre vonatkozó mintavételi módszer

C.5.1.   Nagyon kis szemcseméretű származó termékek (homogén eloszlású mikotoxin-szennyeződés)

Sok esetben a fügepaszták tételeiben a mikotoxin-szennyeződés eloszlása nem homogén, ezért a fügepaszta esetében a szárított fügére vonatkozó mintavételi módszer és elfogadhatóság alkalmazandó (a C.3. és a C.4. pont szerint).

Az elemi minták száma: 100. 50 tonnánál kisebb tömegű tételek esetében az elemi minták száma 10 és 100 között van, a tétel tömegétől függően (lásd a 3. táblázatot).

3. táblázat

A vételezendő elemi minták száma a tétel tömegétől függően

A tétel tömege (tonna)

Az elemi minták száma

Az egyesített minta tömege (kg)

≤ 1

10

1

> 1 –≤ 3

20

2

> 3 –≤ 10

40

4

> 10 –≤ 20

60

6

> 20 –≤ 50

100

10

Az elemi minta tömegének körülbelül 100 g-nak kell lennie. Kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésű tételek esetében az elemi minta tömege a kiskereskedelmi/egyedi kiszerelés tömegétől függ.

Az egyesített minta tömege = 1–10 kg, megfelelően összekeverve.

C.5.2.   Más, viszonylag nagy szemcseméretű származó/feldolgozott termékek (heterogén eloszlású mikotoxin-szennyeződés)

A mintavételi módszer és az elfogadhatóság ugyanaz, mint a szárított fügénél (C.3. és C.4. pont).

C.6.   Mintavétel a kiskereskedelemben

Kiskereskedelmi szinten az élelmiszerekből lehetőség szerint az e C. részben leírt mintavételi előírások szerint kell mintát venni.

Amennyiben ez nem lehetséges, akkor a kiskereskedelemben más hatékony mintavételi módszerek is alkalmazhatók, feltéve, hogy azok biztosítják, hogy az egyesített minta a mintavétel tárgyát képező tételre nézve kielégítően reprezentatív, valamint teljeskörűen leírt és dokumentált. Az egyesített minta tömegének minden esetben legalább 1 kg-nak kell lennie (5).

C.7.   A vákuumcsomagolásban forgalmazott szárított fügére és az ebből származó/feldolgozott termékekre vonatkozó egyedi mintavételi módszer

C.7.1.   Szárított füge

A legalább 15 tonna tömegű tételeknél legalább 50 elemi mintát kell venni úgy, hogy az egyesített minta tömege 30 kg legyen, a 15 tonnánál kisebb tömegű tételekből pedig a 2. táblázatban az elemi mintákra előírt szám 50 %-ával egyenlő számú mintát kell venni úgy, hogy a kapott egyesített minta tömege megfeleljen a mintavétel tárgyát képező tétel tömegének (lásd a 2. táblázatot).

C.7.2.   Szárított fügéből származó/feldolgozott, kis szemcseméretű termékek

A legalább 50 tonna tömegű tételeknél legalább 25 elemi mintát kell venni úgy, hogy az egyesített minta tömege 10 kg legyen, az 50 tonnánál kisebb tömegű tételekből pedig a 3. táblázatban az elemi mintákra előírt szám 25 %-ával egyenlő számú mintát kell venni úgy, hogy a kapott egyesített minta tömege megfeleljen a mintavétel tárgyát képező tétel tömegének (lásd a 3. táblázatot).

C.8.   A tétel vagy altétel elfogadása

A következő eredmények születhetnek:

A szárított füge esetében:

elfogadható, ha egyik laboratóriumi minta sem haladja meg a felső határértéket, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot,

nem elfogadható, ha a laboratóriumi minták közül egy vagy több az észszerű kétséget kizáróan meghaladja a felső határértéket, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot. Ez az eset áll fenn akkor, ha az analitikai eredmény (amelyet adott esetben a visszanyerés érdekében korrigáltak) mínusz az elemzésből eredő kiterjesztett mérési bizonytalanság meghaladja a felső határértéket.

Ha az egyesített minta tömege legfeljebb 12 kg:

elfogadható, ha a laboratóriumi minta megfelel a felső határértéknek, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot,

nem elfogadható, ha a laboratóriumi minta az észszerű kétséget kizáróan meghaladja a felső határértéket, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot. Ez az eset áll fenn akkor, ha az analitikai eredmény (amelyet adott esetben a visszanyerés érdekében korrigáltak) mínusz az elemzésből eredő kiterjesztett mérési bizonytalanság meghaladja a felső határértéket.

D.   A FÖLDIMOGYORÓRA, A SÁRGABARACKMAGRA, A FÁN TERMŐ HÉJAS GYÜMÖLCSŰEKRE ÉS A NAGY SZEMCSEMÉRETŰ SZÁRÍTOTT FŰSZEREKRE, VALAMINT AZ EZEKBŐL SZÁRMAZÓ/FELDOLGOZOTT TERMÉKEKRE VONATKOZÓ MINTAVÉTELI MÓDSZER

Ez a mintavételi módszer a földimogyoró, a sárgabarackmag, a fán termő héjas gyümölcsűek és a nagy szemcseméretű szárított fűszerek, valamint az ezekből származó/feldolgozott termékek mikotoxinszintjének hatósági ellenőrzésére szolgál. Ez a mintavételi módszer a földimogyoróhoz vagy pl. a nagyobb szerecsendióhoz képest viszonylag nagy szemcseméretű fűszerek mikotoxinszintjének hatósági ellenőrzésére szolgál.

D.1.   Az elemi minta tömege

Az elemi minta tömegének körülbelül 200 g-nak kell lennie, kivéve, ha e D. rész másként rendelkezik.

Kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésű tételek esetében az elemi minta tömege a kiskereskedelmi/egyedi kiszerelés tömegétől függ.

200 g-nál nagyobb tömegű kiskereskedelmi/egyedi kiszerelések esetében ez az 1., 2. és 3. táblázatában előírt tömeget meghaladó tömegű egyesített mintákat eredményez. Ha egy egyetlen kiskereskedelmi/egyedi kiszerelés tömege jóval meghaladja a 200 g-ot, akkor minden egyes kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésből 200 g-ot kell venni elemi mintaként. Ez történhet a mintavétel időpontjában vagy a laboratóriumban. Ha azonban ez a mintavételi módszer a tétel sérüléséből eredő elfogadhatatlan kereskedelmi következményekkel járna (a csomagolási forma, a szállítási mód stb. miatt), akkor alternatív mintavételi módszert lehet alkalmazni. Ha például egy nagy értékű terméket 500 g-os vagy 1 kg-os kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésekben forgalmaznak, akkor az egyesített minta előállítható az 1., 2. és 3. táblázatban megadottnál kevesebb számú elemi minta egyesítésével, feltéve, hogy az egyesített minta tömege megfelel az egyesített mintára az 1., 2. és 3. táblázatban előírt tömegnek.

Amennyiben a kiskereskedelmi/egyedi kiszerelések tömege kevesebb mint 200 g, és ha a különbség nem túl nagy (azaz legalább a 200 g fele), akkor egy kiskereskedelmi/egyedi kiszerelést egy elemi mintának kell tekinteni, ami az ezen rész 1., 2. és 3. táblázatában előírtnál kisebb tömegű egyesített mintát eredményez. Ha a kiskereskedelmi/egyedi kiszerelések tömege jóval kevesebb mint 200 g, akkor egy elemi mintának kettő vagy több kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésből kell állnia, a lehető legjobban megközelítve a 200 g-ot.

D.2.   A földimogyoróra, a sárgabarackmagra, a fán termő héjas gyümölcsűekre és a nagy szemcseméretű szárított fűszerekre vonatkozó mintavételi módszer általános áttekintése

1. táblázat

A tételek altételekre való osztása a terméktől és a tétel tömegétől függően

Áru

A tétel tömege (tonna)

Az altételek tömege vagy száma

Az elemi minták száma

Az egyesített minta tömege (kg)

Földimogyoró, sárgabarackmag, fán termő héjas gyümölcsűek és nagy szemcseméretű szárított fűszerek

≥ 500

100 tonna

100

20

> 125 és < 500

5 altétel

100

20

≥ 15 és ≤ 125

25 tonna

100

20

< 15

10 –100  (*5)

≤ 20

D.3.   A földimogyoróra, a sárgabarackmagra, a fán termő héjas gyümölcsűekre és a nagy szemcseméretű szárított fűszerekre vonatkozó mintavételi módszer (legalább 15 tonna tömegű tételek)

Amennyiben az altétel fizikailag elkülöníthető, az egyes tételeket az 1. táblázat szerint altételekre kell osztani. Tekintettel arra, hogy a tétel tömege nem mindig pontos többszöröse az altételek tömegének, az altétel tömege legfeljebb 20 %-kal haladhatja meg az említett tömeget.

Minden egyes altételből külön-külön kell mintát venni.

Az elemi minták száma: 100.

Az egyesített minta tömege 20 kg, melyet össze kell keverni, és két egyenlő, 10 kg-os laboratóriumi mintára kell felosztani őrlés előtt (nem kell elvégezni a két laboratóriumi mintára történő felosztást a földimogyoró, a sárgabarackmag, a fán termő héjas gyümölcsűek és a nagy szemcseméretű szárított fűszerek esetében, ha azoknak további osztályozására vagy másmilyen fizikai kezelésére kerül sor, és ha van olyan berendezés, amelyik alkalmas 20 kg minta homogenizálására).

Az egyes 10 kg-os laboratóriumi mintákat külön-külön finomra kell őrölni, és alaposan össze kell keverni a teljes homogenizáció elérése érdekében, a II. mellékletben előírt rendelkezéseknek megfelelően.

Amennyiben a fent ismertetett mintavételi módszer nem alkalmazható, mivel a tétel sérülése (a csomagolási forma, a szállítási mód stb. miatt) kereskedelmi következményekkel járna, akkor alternatív mintavételi módszert lehet alkalmazni, feltéve, hogy az a lehető reprezentatívabb, és azt teljeskörűen leírják és dokumentálják.

D.4.   A földimogyoróra, a sárgabarackmagra, a fán termő héjas gyümölcsűekre és a nagy szemcseméretű szárított fűszerekre vonatkozó mintavételi módszer (15 tonnánál kisebb tömegű tételek)

A tétel tömegétől függően legalább 10 és legfeljebb 100 elemi mintát kell venni.

Az alábbi, 2. táblázatban szereplő számok használhatók a vételezendő elemi minták számának meghatározásához, majd az egyesített minta felosztásához.

2. táblázat

Az elemiminták száma a tétel tömegétől függően és az egyesített minta felosztása

A tétel tömege (tonna)

Az elemi minták száma

(a kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésekről lásd még a D.1. pontot)

Az egyesített minta tömege (kg) (kiskereskedelmi/egyedi kiszerelések esetében az egyesített minta tömege ettől eltérhet – lásd a D.1. pontot)

Az egyesített mintából készítendő laboratóriumi minták száma

≤ 0,1

10

2

1 (nincs felosztás)

> 0,1 –≤ 0,2

15

3

1 (nincs felosztás)

> 0,2 –≤ 0,5

20

4

1 (nincs felosztás)

> 0,5 –≤ 1,0

30

6

1 (nincs felosztás)

> 1,0 –≤ 2,0

40

8 (–< 12  kg)

1 (nincs felosztás)

> 2,0 –≤ 5,0

60

12

2

> 5,0 –≤ 10,0

80

16

2

> 10,0 –≤ 15,0

100

20

2

Az egyesített minta tömege legfeljebb 20 kg, melyet össze kell keverni, és amennyiben szükséges, két egyenlő, legfeljebb 10 kg-os laboratóriumi mintára kell felosztani őrlés előtt (nem kell elvégezni a két laboratóriumi mintára történő felosztást a földimogyoró, a sárgabarackmag, a fán termő héjas gyümölcsűek és a nagy szemcseméretű szárított fűszerek esetében, ha azoknak további osztályozására vagy másmilyen fizikai kezelésére kerül sor, és ha van olyan berendezés, amelyik alkalmas legfeljebb 20 kg minta homogenizálására).

Ha az egyesített minta tömege kisebb 20 kg-nál, akkor azt a következő útmutatás szerint kell felosztani laboratóriumi mintákra:

< 12 kg: nem kell felosztani laboratóriumi mintákra,

≥ 12 kg: felosztás két laboratóriumi mintára.

Az egyes laboratóriumi mintákat külön-külön finomra kell őrölni, és alaposan össze kell keverni a teljes homogenizáció elérése érdekében, a II. mellékletben előírt rendelkezéseknek megfelelően.

Amennyiben a fent ismertetett mintavételi módszer nem alkalmazható, mivel a tétel sérülése (a csomagolási forma, a szállítási mód stb. miatt) elfogadhatatlan kereskedelmi következményekkel járna, akkor alternatív mintavételi módszert lehet alkalmazni, feltéve, hogy az a lehető reprezentatívabb, és azt teljeskörűen leírják és dokumentálják.

D.5.   A növényi olajoktól eltérő származó/feldolgozott termékekre és az összetett élelmiszerekre vonatkozó mintavételi módszer

D.5.1.   Kis szemcseméretű származó/feldolgozott termékek (kivéve a növényi olajokat), például liszt, mogyoróvaj (homogén eloszlású mikotoxin-szennyeződés) és összetett élelmiszerek

Az elemi minták száma: 100, 50 tonnásnál kisebb tételek esetén a részminták száma 10 és 100 között, a tétel tömegétől függően (lásd a 3. táblázatot).

3. táblázat

A vételezendő elemi minták száma a tétel tömegétől függően

A tétel tömege (tonna)

Az elemi minták száma

Az egyesített minta tömege (kg)

≤ 1

10

1

> 1 –≤ 3

20

2

> 3 –≤ 10

40

4

> 10 –≤ 20

60

6

> 20 –≤ 50

100

10

Az elemi minta tömegének körülbelül 100 g-nak kell lennie. Kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésű tételek esetében az elemi minta tömege a kiskereskedelmi/egyedi kiszerelés tömegétől függ.

Az egyesített minta tömege = 1–10 kg, megfelelően összekeverve.

D.5.2.   Viszonylag nagy szemcseméretű származó/feldolgozott termékek (heterogén eloszlású mikotoxin-szennyeződés) és összetett élelmiszerek

A földimogyoróra, a sárgabarackmagra, a fán termő héjas gyümölcsűekre és a nagy szemcseméretű szárított fűszerekre vonatkozó mintavételi módszer és elfogadhatóság (D.3. és D.4. pont)

D.6.   Mintavétel a kiskereskedelemben

Kiskereskedelmi szinten az élelmiszerekből lehetőség szerint az e D. részben leírt mintavételi előírások szerint kell mintát venni.

Amennyiben ez nem lehetséges, akkor a kiskereskedelemben más hatékony mintavételi módszerek is alkalmazhatók, feltéve, hogy az egyesített minta a mintavétel tárgyát képező tételre kielégítően reprezentatív, valamint teljes mértékben leírt és dokumentált. Az egyesített minta tömegének minden esetben legalább 1 kg-nak kell lennie (6).

D.7.   A vákuumcsomagolásban forgalmazott földimogyoróra, sárgabarackmagra, fán termő héjas gyümölcsűekre és nagy szemcseméretű szárított fűszerekre, valamint az ezekből származó/feldolgozott termékekre vonatkozó egyedi mintavételi módszer

D.7.1.   Pisztácia, földimogyoró, paradió/brazildió

A legalább 15 tonna tömegű tételeknél legalább 50 elemi mintát kell venni úgy, hogy az egyesített minta tömege 20 kg legyen, a 15 tonnánál kisebb tömegű tételekből pedig a 2. táblázatban az elemi mintákra előírt szám 50 %-ával egyenlő számú mintát kell venni úgy, hogy a kapott egyesített minta tömege megfeleljen a mintavétel tárgyát képező tétel tömegének (lásd a 2. táblázatot).

D.7.2.   Sárgabarackmag, a pisztáciától és a paradiótól/brazildiótól eltérő, fán termő héjas gyümölcsűek, valamint nagy szemcseméretű szárított fűszerek

A legalább 15 tonna tömegű tételeknél legalább 25 elemi mintát kell venni úgy, hogy az egyesített minta tömege 20 kg legyen, a 15 tonnánál kisebb tömegű tételekből pedig a 2. táblázatban az elemi mintákra előírt szám 25 %-ával egyenlő számú mintát kell venni úgy, hogy a kapott egyesített minta tömege megfeleljen a mintavétel tárgyát képező tétel tömegének (lásd a 2. táblázatot).

D.7.3.   Földimogyoróból, sárgabarackmagból, fán termő héjas gyümölcsűekből és nagy szemcseméretű szárított fűszerekből származó/feldolgozott termékek

A legalább 50 tonna tömegű tételeknél legalább 25 elemi mintát kell venni úgy, hogy az egyesített minta tömege 10 kg legyen, az 50 tonnánál kisebb tömegű tételekből pedig a 3. táblázatban az elemi mintákra előírt szám 25 %-ával egyenlő számú mintát kell venni úgy, hogy a kapott egyesített minta tömege megfeleljen a mintavétel tárgyát képező tétel tömegének (lásd a 3. táblázatot).

D.8.   A tétel vagy altétel elfogadása

Osztályozásnak vagy más fizikai kezelésnek alávetett földimogyoró, sárgabarackmag és fán termő héjas gyümölcsűek:

elfogadható, ha az egyesített minta vagy a laboratóriumi minták átlaga megfelel a felső határértéknek, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot,

nem elfogadható, ha az egyesített minta vagy a laboratóriumi minták átlaga az észszerű kétséget kizáróan meghaladja a felső határértéket, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot. Ez az eset áll fenn akkor, ha az analitikai eredmény (amelyet adott esetben a visszanyerés érdekében korrigáltak) mínusz az elemzésből eredő kiterjesztett mérési bizonytalanság meghaladja a felső határértéket.

A végső fogyasztók számára vagy élelmiszer-összetevőként történő felhasználásra forgalomba hozott földimogyoró, sárgabarackmag, fán termő héjas gyümölcsűek és nagy szemcseméretű szárított fűszerek esetében

elfogadható, ha egyik laboratóriumi minta sem haladja meg a felső határértéket, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot,

nem elfogadható, ha az egyik vagy mindkét laboratóriumi minta az észszerű kétséget kizáróan meghaladja a felső határértéket, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot. Ez az eset áll fenn akkor, ha az analitikai eredmény (amelyet adott esetben a visszanyerés érdekében korrigáltak) mínusz az elemzésből eredő kiterjesztett mérési bizonytalanság meghaladja a felső határértéket.

Ha az egyesített minta tömege legfeljebb 12 kg:

elfogadható, ha a laboratóriumi minta megfelel a felső határértéknek, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot,

nem elfogadható, ha a laboratóriumi minta az észszerű kétséget kizáróan meghaladja a felső határértéket, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot. Ez az eset áll fenn akkor, ha az analitikai eredmény (amelyet adott esetben a visszanyerés érdekében korrigáltak) mínusz az elemzésből eredő kiterjesztett mérési bizonytalanság meghaladja a felső határértéket.

E.   A NAGY SZEMCSEMÉRETŰ FŰSZEREKTŐL ELTÉRŐ SZÁRÍTOTT FŰSZEREKRE ÉS A FŰSZERPOROKRA VONATKOZÓ MINTAVÉTELI MÓDSZER

Ez a mintavételi módszer a fűszerek mikotoxinszintjének hatósági ellenőrzéséhez használandó: Ugyanakkor a földimogyoróhoz vagy pl. a nagyobb szerecsendióhoz képest viszonylag nagy szemcseméretű, heterogén eloszlású mikotoxin-szennyeződést felmutató szárított fűszerek esetében az e melléklet D. részében meghatározott mintavételi módszert kell alkalmazni. A fűszerporok (por alakú fűszerek) esetében pedig az e melléklet M. részében megadott mintavételi módszer alkalmazandó.

E.1.   Az elemi minta tömege

Az elemi minta tömegének körülbelül 100 g-nak kell lennie, kivéve, ha ezen E. rész másként rendelkezik.

Kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésű tételek esetében az elemi minta tömege a kiskereskedelmi/egyedi kiszerelés tömegétől függ.

100 g-nál nagyobb tömegű kiskereskedelmi/egyedi kiszerelések esetében ez az 1. és a 2. táblázatában előírt tömeget meghaladó tömegű egyesített mintákat eredményez. Ha egy egyetlen kiskereskedelmi/egyedi kiszerelés tömege jóval meghaladja a 100 g-ot, akkor minden egyes kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésből 100 g-ot kell venni elemi mintaként. Ez történhet a mintavétel időpontjában vagy a laboratóriumban. Ha azonban ez a mintavételi módszer a tétel sérüléséből eredő elfogadhatatlan kereskedelmi következményekkel járna (a csomagolási forma, a szállítási mód stb. miatt), akkor alternatív mintavételi módszert lehet alkalmazni. Ha például egy nagy értékű terméket 500 g-os vagy 1 kg-os kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésekben forgalmaznak, akkor az egyesített minta előállítható az 1. és 2. táblázatban megadottnál kevesebb számú elemi minta egyesítésével, feltéve, hogy az egyesített minta tömege megfelel az egyesített mintára az 1. és 2. táblázatban előírt tömegnek.

Amennyiben a kiskereskedelmi/egyedi kiszerelések tömege kevesebb mint 100 g, és ha a különbség nem túl nagy (azaz legalább a 100 g fele), akkor egy kiskereskedelmi/egyedi kiszerelést egy elemi mintának kell tekinteni, ami az ezen rész 1. és 2. táblázatában előírtnál kisebb tömegű egyesített mintát eredményez. Ha a kiskereskedelmi/egyedi kiszerelések tömege jóval kevesebb mint 100 g, akkor egy elemi mintának kettő vagy több kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésből kell állnia, a lehető legjobban megközelítve a 100 g-ot.

E.2.   A nagy szemcseméretű szárított fűszerektől és a fűszerporoktól eltérő szárított fűszerekre vonatkozó mintavételi módszer általános áttekintése

1. táblázat

A tételek altételekre való osztása a terméktől és a tétel tömegétől függően

Áru

A tétel tömege (tonna)

Az altételek tömege vagy száma

Az elemi minták száma

Az egyesített minta tömege (kg)

Szárított fűszerek

≥ 15

25 tonna

100

10

< 15

5 –100  (*6)

0,5 –10

E.3.   A nagy szemcseméretű szárított fűszerektől és a fűszerporoktól eltérő szárított fűszerekre vonatkozó mintavételi módszer (legalább 15 tonna tömegű tételek)

Amennyiben az altétel fizikailag elkülöníthető, az egyes tételeket az 1. táblázat szerint altételekre kell osztani. Tekintettel arra, hogy a tétel tömege nem mindig pontos többszöröse az altételek tömegének, az altétel tömege legfeljebb 20 %-kal haladhatja meg az említett tömeget.

Minden egyes altételből külön-külön kell mintát venni.

Az elemi minták száma: 100. Az egyesített minta tömege = 10 kg.

Amennyiben a fent ismertetett mintavételi módszer nem alkalmazható, mivel a tétel sérülése (a csomagolási forma, a szállítási mód stb. miatt) elfogadhatatlan kereskedelmi következményekkel járna, akkor alternatív mintavételi módszert lehet alkalmazni, feltéve, hogy az a lehető reprezentatívabb, és azt teljeskörűen leírják és dokumentálják.

E.4.   A nagy szemcseméretű szárított fűszerektől és a fűszerporoktól eltérő szárított fűszerekre vonatkozó mintavételi módszer (15 tonnánál kisebb tömegű tételek)

A 15 tonnánál kisebb tömegű, szárított fűszert tartalmazó tételek esetében a mintavételi tervet a tétel tömegétől függően 5–100 elemi mintával kell végrehajtani úgy, hogy az egyesített minta tömege 0,5–10 kg legyen.

Az elemi minták számának meghatározásához az alábbi 2. táblázatban szereplő számok használhatók.

2. táblázat

Az elemi minták száma a szárított fűszer tételének tömegétől függően

A tétel tömege (tonna)

Az elemi minták száma

Az egyesített minta tömege (kg)

≤ 0,01

5

0,5

> 0,01 –≤ 0,1

10

1

> 0,1 –≤ 0,2

15

1,5

> 0,2 –≤ 0,5

20

2

> 0,5 –≤ 1,0

30

3

> 1,0 –≤ 2,0

40

4

> 2,0 –≤ 5,0

60

6

> 5,0 –≤ 10,0

80

8

> 10,0 –≤ 15,0

100

10

E.5.   Mintavétel a kiskereskedelemben

Kiskereskedelmi szinten az élelmiszerekből lehetőség szerint az ezen E. részben leírt mintavételi előírások szerint kell mintát venni.

Amennyiben ez nem lehetséges, akkor a kiskereskedelemben alternatív módszer is alkalmazható, feltéve, hogy az biztosítja, hogy az egyesített minta a mintavétel tárgyát képező tételre nézve kielégítően reprezentatív, valamint teljes mértékben leírt és dokumentált. Az egyesített minta tömegének minden esetben legalább 0,5 kg-nak kell lennie (7).

E.6.   A nagy szemcseméretű szárított fűszerektől és a fűszerporoktól eltérő, vákuumcsomagolásban forgalmazott szárított fűszerekre vonatkozó egyedi mintavételi módszer

A legalább 15 tonna tömegű tételeknél legalább 25 elemi mintát kell venni úgy, hogy az egyesített minta tömege 10 kg legyen, a 15 tonnánál kisebb tömegű tételekből pedig a 2. táblázatban az elemi mintákra előírt szám 25 %-ával egyenlő számú mintát kell venni úgy, hogy a kapott egyesített minta tömege megfeleljen a mintavétel tárgyát képező tétel tömegének (lásd a 2. táblázatot).

E.7.   A tétel vagy altétel elfogadása

elfogadható, ha a laboratóriumi minta megfelel a felső határértéknek, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot,

nem elfogadható, ha a laboratóriumi minta az észszerű kétséget kizáróan meghaladja a felső határértéket, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot. Ez az eset áll fenn akkor, ha az analitikai eredmény (amelyet adott esetben a visszanyerés érdekében korrigáltak) mínusz az elemzésből eredő kiterjesztett mérési bizonytalanság meghaladja a felső határértéket.

F.   A TEJRE ÉS TEJTERMÉKEKRE, AZ ANYATEJ-HELYETTESÍTŐ TÁPSZEREKRE, VALAMINT A CSECSEMŐK ÉS KISGYERMEKEK SZÁMÁRA KÉSZÍTETT, SPECIÁLIS GYÓGYÁSZATI CÉLRA SZÁNT ÉLELMISZEREKRE VONATKOZÓ MINTAVÉTELI MÓDSZER

F.1.   A tejre, a tejtermékekre, az anyatej-helyettesítő tápszerekre, az anyatej-kiegészítő tápszerekre, valamint a csecsemők és kisgyermekek számára készített, speciális gyógyászati célra szánt élelmiszerekre vonatkozó mintavételi módszer

Az egyesített minta tömege legalább 1 kg, illetve térfogata legalább 1 liter, kivéve, ha ez nem lehetséges, pl. amikor a minta egyetlen üvegből áll.

A tételből vételezendő elemi minták minimális számát az 1. táblázat határozza meg. Az elemi minták így meghatározott száma az érintett termékek kereskedelmi forgalmazásának szokásos formájától függ. Folyékony ömlesztett termékek esetében a tételt kézi vagy gépi eszközzel közvetlenül a mintavételt megelőzően a lehetőségekhez mérten alaposan össze kell keverni, amennyiben ez nem befolyásolja a termék minőségét. Ebben az esetben feltételezhető a mikotoxinok homogén eloszlása egy adott tételen belül. Ezért elegendő három elemi mintát venni egy tételből az egyesített minta előállításához.

Az elemi mintáknak, amelyek gyakran lehetnek palackok vagy csomagok, hasonló tömegűeknek kell lenniük. Az elemi minta tömegének legalább 100 g-nak kell lennie, úgy, hogy a kapott egyesített minta tömege, illetve térfogata legalább 1 kg, illetve 1 liter körül legyen. Az ettől a módszertől való eltérést az ezen melléklet I. részének A.1.8. pontjában előírt mintavételi naplóban kell rögzíteni.

1. táblázat

A tételből vételezendő elemi minták minimális száma

Kereskedelmi forma

A tétel térfogata vagy tömege (liter vagy kg)

A vételezendő elemi minták minimális száma

Az egyesített minta minimális térfogata vagy tömege (liter vagy kg)

Ömlesztett áru

3 –5

1

Palack/csomag

≤ 50

3

1

Palack/csomag

50 –500

5

1

Palack/csomag

> 500

10

1

F.2.   Mintavétel a kiskereskedelemben

Kiskereskedelmi szinten az élelmiszerekből lehetőség szerint az ezen F. részben leírt mintavételi előírások szerint kell mintát venni.

Amennyiben ez nem lehetséges, akkor a kiskereskedelemben alternatív módszer is alkalmazható, feltéve, hogy az biztosítja, hogy az egyesített minta a mintavétel tárgyát képező tételre nézve kielégítően reprezentatív, valamint teljes mértékben leírt és dokumentált (8).

F.3.   A tétel vagy altétel elfogadása

elfogadható, ha a laboratóriumi minta megfelel a felső határértéknek, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot,

nem elfogadható, ha a laboratóriumi minta az észszerű kétséget kizáróan meghaladja a felső határértéket, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot. Ez az eset áll fenn akkor, ha az analitikai eredmény (amelyet adott esetben a visszanyerés érdekében korrigáltak) mínusz az elemzésből eredő kiterjesztett mérési bizonytalanság meghaladja a felső határértéket.

G.   A KÁVÉRA, A KÁVÉTERMÉKEKRE, A KAKAÓRA, A KAKAÓTERMÉKEKRE, AZ ÉDESGYÖKÉRRE ÉS AZ ÉDESGYÖKÉR-KÉSZÍTMÉNYEKRE VONATKOZÓ MINTAVÉTELI MÓDSZER

Ez a mintavételi módszer a kávé, a kávétermékek, a kakaó, a kakaótermékek, az édesgyökér és az édesgyökér-készítmények mikotoxinszintjének hatósági ellenőrzésére szolgál. A kávé, a kávétermékek, a kakaó és a kakaótermékek esetében az ezen G. részben megadott mintavételi módszer alkalmazandó a szilárd (szárított) termékekre. Italok (folyadék) esetében a H. részben megadott mintavételi módszert kell alkalmazni.

G.1.   Az elemi minta tömege

Az elemi minta tömegének körülbelül 100 g-nak kell lennie, kivéve, ha e G. rész másként rendelkezik.

Kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésű tételek esetében az elemi minta tömege a kiskereskedelmi/egyedi kiszerelések tömegétől függ.

100 g-nál nagyobb tömegű kiskereskedelmi/egyedi kiszerelések esetében ez az 1. és 2. táblázatában előírt tömeget meghaladó tömegű egyesített mintákat eredményez. Ha egy egyetlen kiskereskedelmi/egyedi kiszerelés tömege jóval meghaladja a 100 g-ot, akkor minden egyes kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésből 100 g-ot kell venni elemi mintaként. Ez történhet a mintavétel időpontjában vagy a laboratóriumban. Ha azonban ez a mintavételi módszer a tétel sérüléséből eredő elfogadhatatlan kereskedelmi következményekkel járna (a csomagolási forma, a szállítási mód stb. miatt), akkor alternatív mintavételi módszert lehet alkalmazni. Ha például egy nagy értékű terméket 500 g-os vagy 1 kg-os kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésekben forgalmaznak, akkor az egyesített minta előállítható az 1. és 2. táblázatban megadottnál kevesebb számú elemi minta egyesítésével, feltéve, hogy az egyesített minta tömege megfelel az egyesített mintára az 1. és 2. táblázatban előírt tömegnek.

Amennyiben a kiskereskedelmi/egyedi kiszerelések tömege kevesebb mint 100 g, és ha a különbség nem túl nagy (azaz legalább a 100 g fele), akkor egy kiskereskedelmi/egyedi kiszerelést egy elemi mintának kell tekinteni, ami az ezen rész 1. és 2. táblázatában előírtnál kisebb tömegű egyesített mintát eredményez. Ha a kiskereskedelmi/egyedi kiszerelések tömege jóval kevesebb mint 100 g, akkor egy elemi mintának kettő vagy több kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésből kell állnia, a lehető legjobban megközelítve a 100 g-ot.

G.2.   A kávéra, a kávétermékekre, a kakaóra, a kakaótermékekre, az édesgyökérre és az édesgyökér-készítményekre vonatkozó mintavételi módszer általános áttekintése

1. táblázat

A tételek altételekre való osztása a terméktől és a tétel tömegétől függően

Áru

A tétel tömege (tonna)

Az altételek tömege vagy száma

Az elemi minták száma

Az egyesített minta tömege (kg)

Kávé, kávétermékek, kakaó, kakaótermékek, édesgyökér- és édesgyökér-készítmények

≥ 15

15 –30 tonna

100

10

< 15

10 –100  (*7)

1 –10

G.3.   A kávéra, a kávétermékekre, a kakaóra, a kakaótermékekre, az édesgyökérre és az édesgyökér-készítményekre vonatkozó mintavételi módszer (legalább 15 tonna tömegű tételek)

Amennyiben az altétel fizikailag elkülöníthető, az egyes tételeket az 1. táblázat szerint altételekre kell osztani. Tekintettel arra, hogy a tétel tömege nem mindig pontosan egész számú többszöröse a résztételek tömegének, az egyes résztételek tömege legfeljebb 20 %-kal eltérhet az említett tömegtől,

Minden egyes altételből külön-külön kell mintát venni.

Az elemi minták száma: 100.

Az egyesített minta tömege = 10 kg.

Amennyiben a fent ismertetett mintavételi módszer nem alkalmazható, mivel a tétel sérülése (a csomagolási forma, a szállítási mód stb. miatt) elfogadhatatlan kereskedelmi következményekkel járna, akkor alternatív mintavételi módszert lehet alkalmazni, feltéve, hogy az a lehető reprezentatívabb, és azt teljeskörűen leírják és dokumentálják.

G.4.   A kávéra, a kávétermékekre, a kakaóra, a kakaótermékekre, az édesgyökérre és az édesgyökér-készítményekre vonatkozó mintavételi módszer (15 tonnánál kisebb tömegű tételek)

A kávé, a kávétermékek, a kakaó, a kakaótermékek, az édesgyökér és az édesgyökér-készítmények esetében a 15 tonnánál kisebb tömegű tételeknél a mintavételi tervet a tétel tömegétől függően 10–100 elemi mintával kell végrehajtani úgy, hogy az egyesített minta tömege 1–10 kg legyen.

Az elemi minták számának meghatározásához az alábbi 2. táblázatban szereplő számok használhatók.

2. táblázat

A vételezendő elemi minták száma a kávét, a kávétermékeket, a kakaót, a kakaótermékeket, az édesgyökeret és az édesgyökér-készítményeket tartalmazó tétel tömegétől függően

A tétel tömege (tonna)

Az elemi minták száma

Az egyesített minta tömege (kg)

≤ 0,1

10

1

> 0,1 –≤ 0,2

15

1,5

> 0,2 –≤ 0,5

20

2

> 0,5 –≤ 1,0

30

3

> 1,0 –≤ 2,0

40

4

> 2,0 –≤ 5,0

60

6

> 5,0 –≤ 10,0

80

8

> 10,0 –≤ 15,0

100

10

G.5.   A vákuumcsomagolásban forgalmazott kávéra, kávétermékekre, kakaóra, kakaótermékekre, édesgyökérre és édesgyökér-készítményekre vonatkozó mintavételi módszer

A legalább 15 tonna tömegű tételeknél legalább 25 elemi mintát kell venni úgy, hogy az egyesített minta tömege 10 kg legyen, a 15 tonnánál kisebb tömegű tételekből pedig a 2. táblázatban az elemi mintákra előírt szám 25 %-ával egyenlő számú mintát kell venni úgy, hogy a kapott egyesített minta tömege megfeleljen a mintavétel tárgyát képező tétel tömegének (lásd a 2. táblázatot).

G.6.   Mintavétel a kiskereskedelemben

Kiskereskedelmi szinten az élelmiszerekből lehetőség szerint az ezen G. részben leírt mintavételi előírások szerint kell mintát venni.

Amennyiben ez nem lehetséges, akkor a kiskereskedelemben alternatív módszer is alkalmazható, feltéve, hogy az biztosítja, hogy az egyesített minta a mintavétel tárgyát képező tételre nézve kielégítően reprezentatív, valamint teljes mértékben leírt és dokumentált. Az egyesített minta tömegének minden esetben legalább 1 kg-nak kell lennie (9).

G.7.   A tétel vagy altétel elfogadása

elfogadható, ha a laboratóriumi minta megfelel a felső határértéknek, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot,

nem elfogadható, ha a laboratóriumi minta az észszerű kétséget kizáróan meghaladja a felső határértéket, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot. Ez az eset áll fenn akkor, ha az analitikai eredmény (amelyet adott esetben a visszanyerés érdekében korrigáltak) mínusz az elemzésből eredő kiterjesztett mérési bizonytalanság meghaladja a felső határértéket.

H.   AZ ITALOKRA VONATKOZÓ MINTAVÉTELI MÓDSZER

Ez a mintavételi módszer a tejtől eltérő italok mikotoxinszintjének hatósági ellenőrzéséhez használandó:

H.1.   Mintavételi módszer

Az egyesített mintának legalább 1 liter térfogatúnak kell lennie, kivéve, ha ez nem lehetséges, pl. amikor a minta egyetlen üvegből áll.

A tételből vételezendő elemi minták minimális számát az 1. táblázat határozza meg. Az elemi minták így meghatározott száma az érintett termékek kereskedelmi forgalmazásának szokásos formájától függ. Folyékony ömlesztett termékek esetében a tételt kézi vagy gépi eszközzel közvetlenül a mintavételt megelőzően a lehetőségekhez mérten alaposan össze kell keverni, amennyiben ez nem befolyásolja a termék minőségét. Ebben az esetben feltételezhető a mikotoxinok homogén eloszlása egy adott tételen belül. Ezért elegendő három elemi mintát venni egy tételből az egyesített minta előállításához.

Az elemi mintáknak, amelyek gyakran lehetnek palackok vagy csomagok, hasonló térfogatúaknak kell lenniük. Az elemi minta térfogatának legalább 100 milliliternek kell lennie, úgy, hogy a kapott egyesített minta térfogata legalább 1 liter körül legyen. Az ettől a módszertől való eltérést az ezen melléklet I. részének A.1.8. pontjában előírt mintavételi naplóban kell rögzíteni.

1. táblázat

A tételből vételezendő elemi minták minimális száma

Kereskedelmi forma

A tétel térfogata (liter)

A vételezendő elemi minták minimális száma

Az egyesített minta minimális térfogata (liter)

Ömlesztett áru

3

1

Palack/csomag (a bortól eltérő italok)

≤ 50

3

1

Palack/csomag (a bortól eltérő italok)

50 –500

5

1

Palack/csomag (a bortól eltérő italok)

> 500

10

1

Palack/csomag, bor

≤ 50

1

1

Palack/csomag, bor

50 –500

2

1

Palack/csomag, bor

> 500

3

1

H.2.   Mintavétel a kiskereskedelemben

Kiskereskedelmi szinten az élelmiszerekből lehetőség szerint az ezen H. részben leírt mintavételi előírások szerint kell mintát venni (10).

Amennyiben ez nem lehetséges, akkor a kiskereskedelemben alternatív módszer is alkalmazható, feltéve, hogy az biztosítja, hogy az egyesített minta a mintavétel tárgyát képező tételre nézve kielégítően reprezentatív, valamint teljes mértékben leírt és dokumentált.

H.3.   A tétel vagy altétel elfogadása

elfogadható, ha a laboratóriumi minta megfelel a felső határértéknek, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot,

nem elfogadható, ha a laboratóriumi minta az észszerű kétséget kizáróan meghaladja a felső határértéket, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot. Ez az eset áll fenn akkor, ha az analitikai eredmény (amelyet adott esetben a visszanyerés érdekében korrigáltak) mínusz az elemzésből eredő kiterjesztett mérési bizonytalanság meghaladja a felső határértéket.

I.   A SZILÁRD, FELDOLGOZOTT GYÜMÖLCS- ÉS ZÖLDSÉGTERMÉKEKRE VONATKOZÓ MINTAVÉTELI MÓDSZER

Ez a mintavételi módszer a szilárd, feldolgozott gyümölcstermékek (az e melléklet B. és C. részének hatálya alá tartozó, szárított gyümölcsből készült feldolgozott termékek kivételével) és zöldségtermékek – beleértve a csecsemőknek és kisgyermekeknek szánt szilárd, feldolgozott gyümölcs- és zöldségtermékeket is – mikotoxinszintjének hatósági ellenőrzésére szolgál.

I.1.   Mintavételi módszer

Az egyesített minta tömegének legalább 1 kg-nak kell lennie, kivéve, ha ez nem lehetséges, pl. amikor egyetlen csomagból vesznek mintát.

A tételből vételezendő elemi minták minimális számát az 1. táblázat határozza meg.

Az elemi mintáknak hasonló térfogatúnak/tömegűnek kell lenniük. Az elemi minta tömegének legalább 100 g-nak kell lennie, úgy, hogy a kapott egyesített minta tömege legalább 1 kg legyen. Az ettől a módszertől való eltérést az ezen melléklet I. részének A.1.8. pontjában előírt mintavételi naplóban kell rögzíteni.

1. táblázat

A tételből vételezendő elemi minták minimális száma

A tétel tömege (kg)

A vételezendő elemi minták minimális száma

Az egyesített minta tömege (kg)

< 50

3

1

50 –500

5

1

> 500

10

1

Ha a tétel különálló csomagokból áll, akkor az egyesített minta összeállításához felhasználandó csomagok számát a 2. táblázat határozza meg.

2. táblázat

Az egyesített minta előállításához felhasználandó csomagok (elemi minták) száma, ha a tétel különálló csomagokból áll

A tételt képező csomagok vagy egységek száma

A vételezendő csomagok vagy egységek száma

Az egyesített minta tömege (kg)

1 –25

1 csomag vagy egység

1

26 –100

hozzávetőlegesen 5  %, de legalább 2 csomag vagy egység

1

> 100

hozzávetőlegesen 5  %, de legfeljebb 10 csomag vagy egység

1

I.2.   Mintavétel a kiskereskedelemben

Kiskereskedelmi szinten az élelmiszerekből lehetőség szerint az ezen I. részben leírt mintavételi előírások szerint kell mintát venni.

Amennyiben ez nem lehetséges, akkor a kiskereskedelemben alternatív módszer is alkalmazható, feltéve, hogy az biztosítja, hogy az egyesített minta a mintavétel tárgyát képező tételre nézve kielégítően reprezentatív, valamint teljes mértékben leírt és dokumentált (11).

I.3.   A tétel vagy altétel elfogadása

elfogadható, ha a laboratóriumi minta megfelel a felső határértéknek, figyelembe véve a mérési bizonytalanságot és a visszanyerési korrekciót;

nem elfogadható, ha a laboratóriumi minta az észszerű kétséget kizáróan meghaladja a felső határértéket, figyelembe véve a mérési bizonytalanságot és a visszanyerési korrekciót. Ez az eset áll fenn akkor, ha az analitikai eredmény (amelyet adott esetben a visszanyerés érdekében korrigáltak) mínusz az elemzésből eredő kiterjesztett mérési bizonytalanság meghaladja a felső határértéket.

J.   A BÉBIÉTELEKRE, VALAMINT A CSECSEMŐK ÉS KISGYERMEKEK SZÁMÁRA KÉSZÜLT, FELDOLGOZOTT GABONAALAPÚ ÉLELMISZEREKRE VONATKOZÓ MINTAVÉTELI MÓDSZER

Ez a mintavételi módszer a bébiételekben, valamint a csecsemők és kisgyermekek számára készült, feldolgozott gabonaalapú élelmiszerekben – a H. részben említett italok és az e melléklet I. részében említett szilárd, feldolgozott gyümölcs- és zöldségtermékek kivételével – előforduló mikotoxinok szintjének hatósági ellenőrzésére szolgál.

J.1.   Mintavételi módszer

A csecsemők és kisgyermekek számára készült élelmiszereknél az e melléklet II. részének A.4. pontjában a gabonafélékre és gabonakészítményekre vonatkozóan meghatározott mintavételi módszert kell alkalmazni. Ennek megfelelően a vételezendő elemi minták száma a tétel súlyától függően legalább 10, és legfeljebb 100, az e melléklet II. részének A.4. pontjában szereplő 2. táblázattal összhangban. Nagyon kicsi (legfeljebb 0,5 tonna tömegű) tételek esetében kevesebb elemi mintát lehet venni, de az összes elemi mintát összesítő egyesített minta tömegének ebben az esetben is legalább 1 kg-nak kell lennie.

Az elemi minta tömegének körülbelül 100 g-nak kell lennie. A kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésű tételek esetében az elemi minta tömege a kiskereskedelmi kiszerelés tömegétől függ, és nagyon kis (legfeljebb 0,5 tonna tömegű) tételek esetében az elemi minták tömegének akkorának kell lennie, hogy az egyes minták egyesítése legalább 1 kg-os egyesített mintát eredményezzen. Az ettől a módszertől való eltérést az ezen melléklet I. részének A.1.8. pontjában előírt mintavételi naplóban kell rögzíteni.

Az egyesített minta tömege = 1–10 kg, megfelelően összekeverve.

J.2.   Mintavétel a kiskereskedelemben

Kiskereskedelmi szinten az élelmiszerekből lehetőség szerint az ezen J. részben leírt mintavételi előírások szerint kell mintát venni.

Amennyiben ez nem lehetséges, akkor a kiskereskedelemben alternatív módszer is alkalmazható, feltéve, hogy az biztosítja, hogy az egyesített minta a mintavétel tárgyát képező tételre nézve kielégítően reprezentatív, valamint teljes mértékben leírt és dokumentált (12).

J.3.   A tétel vagy altétel elfogadása

elfogadható, ha a laboratóriumi minta megfelel a felső határértéknek, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot,

nem elfogadható, ha a laboratóriumi minta az észszerű kétséget kizáróan meghaladja a felső határértéket, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot. Ez az eset áll fenn akkor, ha az analitikai eredmény (amelyet adott esetben a visszanyerés érdekében korrigáltak) mínusz az elemzésből eredő kiterjesztett mérési bizonytalanság meghaladja a felső határértéket.

K.   A NÖVÉNYI OLAJOKRA VONATKOZÓ MINTAVÉTELI MÓDSZER

K.1.   A növényi olajokra vonatkozó mintavételi módszer

Az elemi minta tömegének legalább 100 g-nak (ml-nek) kell lennie (a tétel jellegétől függően, például ömlesztett növényi olajok esetében legalább 3, körülbelül 350 ml-es elemi mintát kell venni), amely legalább 1 kg (1 liter) tömegű egyesített mintát eredményez.

Amennyiben az altétel fizikailag elkülöníthető, az egyes tételeket az 1. táblázat szerint altételekre kell osztani. Tekintettel arra, hogy a tétel tömege nem mindig pontos többszöröse az altételek tömegének, az altétel tömege legfeljebb 20 %-kal haladhatja meg az említett tömeget. Ha a tétel nincs fizikailag altételekre elkülönítve, vagy ez nem lehetséges, akkor a tételből legalább 3 elemi mintát kell venni.

A tételből vételezendő elemi minták minimális számát a 2. táblázat határozza meg. A tételt közvetlenül a mintavételt megelőzően a lehetőségekhez mérten alaposan össze kell keverni kézi vagy gépi eszközzel. Ebben az esetben feltételezhető a mikotoxinok homogén eloszlása egy adott tételen belül, ezért elegendő három elemi mintát venni egy tételből az egyesített minta előállításához.

1. táblázat

A tételek altételekre való osztása a tétel tömegétől függően

Áru

A tétel tömege (tonna)

Az altételek tömege vagy száma

Az elemi minták minimális száma

Az egyesített minta minimális tömege (kg)

Növényi olajok

≥ 1 500

500 tonna

3

1

> 300 és < 1 500

3 altétel

3

1

≥ 50 és ≤ 300

100 tonna

3

1

< 50

3

1

2. táblázat

A tételből vételezendő elemi minták minimális száma

Kereskedelmi forma

A tétel tömege (kg)

A tétel térfogata (liter)

A vételezendő elemi minták minimális száma

Ömlesztett áru (*8)

3

Csomag

≤ 50

3

Csomag

> 50 –500

5

Csomag

> 500

10

K.2.   A növényi olajokra vonatkozó mintavételi módszer a kiskereskedelemben

Kiskereskedelmi szinten az élelmiszerekből lehetőség szerint az ezen K. részben leírt mintavételi előírások szerint kell mintát venni.

Amennyiben ez nem lehetséges, akkor a kiskereskedelemben más hatékony mintavételi módszerek is alkalmazhatók, feltéve, hogy az egyesített minta a mintavétel tárgyát képező tételre kielégítően reprezentatív, valamint teljes mértékben leírt és dokumentált. Az egyesített minta tömegének minden esetben legalább 1 kg-nak kell lennie.

K.3.   A tétel vagy altétel elfogadása

elfogadható, ha a laboratóriumi minta megfelel a felső határértéknek, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot,

nem elfogadható, ha a laboratóriumi minta az észszerű kétséget kizáróan meghaladja a felső határértéket, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot. Ez az eset áll fenn akkor, ha az analitikai eredmény (amelyet adott esetben a visszanyerés érdekében korrigáltak) mínusz az elemzésből eredő kiterjesztett mérési bizonytalanság meghaladja a felső határértéket.

L.   AZ ÉTREND-KIEGÉSZÍTŐKRE, A POLLENRE ÉS A POLLENTERMÉKEKRE VONATKOZÓ MINTAVÉTELI MÓDSZER

L.1.   Az elemi minta tömege és a mintavételi módszer

Az étrend-kiegészítőkre, a pollenre és a pollentermékekre (kapszula vagy tabletta formájában) vonatkozó mintavételi eljárás olyan kiskereskedelmi/egyedi kiszereléseken alapul, amelyek kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésenként általában 30–120 kapszulát/tablettát tartalmaznak.

A tétel mérete (a kiskereskedelmi csomagok száma)

A mintaként használandó kiskereskedelmi/egyedi kiszerelések száma

Mintaméret (az egyesített minta minimális mennyisége)

1 –50

1

Étrend-kiegészítők kapszula/tabletta formájában: a kiskereskedelmi/egyedi kiszerelés teljes tartalma

Más étrend-kiegészítők – kb. 20 g vagy 20 ml tömegű elemi minták

100 g a gyógynövényalapú/növényi alapú összetevőket, köztük kivonatokat tartalmazó étrend-kiegészítők esetében (legalább 5 elemi minta)

50 g vagy 50 ml egyéb étrend-kiegészítők esetében (legalább 3 elemi minta)

51 –250

2

Étrend-kiegészítők kapszula/tabletta formájában: a két kiskereskedelmi/egyedi kiszerelés teljes tartalma

Más étrend-kiegészítők – kb. 20 g vagy 20 ml tömegű elemi minták

200 g a gyógynövényalapú/növényi alapú összetevőket, köztük kivonatokat tartalmazó étrend-kiegészítők esetében (legalább 10 elemi minta)

100 g vagy 100 ml egyéb étrend-kiegészítők esetében (legalább 5 elemi minta)

251 –1 000

4

Étrend-kiegészítők kapszula/pillák formájában: minden egyes, mintaként használandó kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésből

Más étrend-kiegészítők – kb. 20 g vagy 20 ml tömegű elemi minták

200 g a gyógynövényalapú/növényi alapú összetevőket, köztük kivonatokat tartalmazó étrend-kiegészítők esetében (legalább 10 elemi minta)

100 g vagy 100 ml egyéb étrend-kiegészítők esetében (legalább 5 elemi minta)

> 1 000

4  + 1 kiskereskedelmi/egyedi kiszerelés 1 000 kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésenként, legfeljebb 25 kiskereskedelmi/egyedi kiszerelés

Étrend-kiegészítők kapszula/tabletta formájában:

≤ 10 kiskereskedelmi/egyedi kiszerelés: minden egyes kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésből a kapszulák/tabletták fele

> 10 kiskereskedelmi/egyedi kiszerelés: minden kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésből megegyező számú kapszula/tabletta, ami 5 kiskereskedelmi/egyedi kiszerelés tartalmával megegyező mintát eredményez

Más étrend-kiegészítők – kb. 20 g vagy 20 ml tömegű elemi minták

≤ 10 kiskereskedelmi/egyedi kiszerelés:

200 g a gyógynövényalapú/növényi alapú összetevőket, köztük kivonatokat tartalmazó étrend-kiegészítők esetében (legalább 10 elemi minta)

100 g vagy 100 ml egyéb étrend-kiegészítők esetében (legalább 5 elemi minta)

> 10 kiskereskedelmi/egyedi kiszerelés – 5 kiskereskedelmi csomag/egyedi kiszerelésenként:

100 g a gyógynövényalapú/növényi alapú összetevőket, köztük kivonatokat tartalmazó étrend-kiegészítők esetében (legalább 5 elemi minta)

50 g vagy 50 ml egyéb étrend-kiegészítők esetében (legalább 3 elemi minta)

Ismeretlen (csak az e-kereskedelemre vonatkozik)

1

Étrend-kiegészítők kapszula/tabletta formájában: a kiszerelés teljes tartalma

L.2.   Mintavétel a kiskereskedelemben

Kiskereskedelmi szinten az étrend-kiegészítőkből, a pollenből és a pollentermékekből lehetőség szerint az ezen L. részben leírt mintavételi előírások szerint kell mintát venni.

Amennyiben ez nem lehetséges, akkor a kiskereskedelemben alternatív módszer is alkalmazható, feltéve, hogy az biztosítja, hogy az egyesített minta a mintavétel tárgyát képező tételre nézve kielégítően reprezentatív, valamint teljes mértékben leírt és dokumentált. Az egyesített minta tömegének minden esetben legalább 0,05 kg-nak kell lennie.

L.3.   Egy tétel elfogadása

elfogadható, ha a laboratóriumi minta megfelel a felső határértéknek, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot,

nem elfogadható, ha a laboratóriumi minta az észszerű kétséget kizáróan meghaladja a felső határértéket, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot. Ez az eset áll fenn akkor, ha az analitikai eredmény (amelyet adott esetben a visszanyerés érdekében korrigáltak) mínusz az elemzésből eredő kiterjesztett mérési bizonytalanság meghaladja a felső határértéket.

M.   A SZÁRÍTOTT FŰSZERNÖVÉNYEKRE, A GYÓGYNÖVÉNYFORRÁZATOKRA (SZÁRÍTOTT TERMÉKEK), A TEÁRA (SZÁRÍTOTT TERMÉK) ÉS A FŰSZERPOROKRA VONATKOZÓ MINTAVÉTELI MÓDSZER

M.1.   Az elemi minta tömege

Az elemi minta tömegének körülbelül 40 g-nak kell lennie, kivéve, ha ezen M. rész másként rendelkezik.

Kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésű tételek esetében az elemi minta tömege a kiskereskedelmi/egyedi kiszerelés tömegétől függ.

40 g-nál nagyobb tömegű kiskereskedelmi/egyedi kiszerelés esetében ez az 1. és a 2. táblázatában előírt tömeget meghaladó tömegű egyesített mintákat eredményez. Ha egy egyetlen kiskereskedelmi/egyedi kiszerelés tömege jóval meghaladja a 40 g-ot, akkor minden egyes kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésből 40 g-ot kell venni elemi mintaként. Ez történhet a mintavétel időpontjában vagy a laboratóriumban. Ha azonban ez a mintavételi módszer a tétel sérüléséből eredő elfogadhatatlan kereskedelmi következményekkel járna (a csomagolási forma, a szállítási mód stb. miatt), akkor alternatív mintavételi módszert lehet alkalmazni. Ha például egy nagy értékű terméket 500 g-os vagy 1 kg-os kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésekben forgalmaznak, akkor az egyesített minta előállítható az 1. és 2. táblázatban megadottnál kevesebb számú elemi minta egyesítésével, feltéve, hogy az egyesített minta tömege megfelel az egyesített mintára az 1. és 2. táblázatban előírt tömegnek.

Amennyiben a kiskereskedelmi/egyedi kiszerelések tömege kevesebb mint 40 g, és ha a különbség nem túl nagy (azaz legalább a 40 g fele), akkor egy kiskereskedelmi/egyedi kiszerelést egy elemi mintának kell tekinteni, ami az ezen rész 1. és 2. táblázatában előírtnál kisebb tömegű egyesített mintát eredményez. Ha a kiskereskedelmi/egyedi kiszerelések tömege jóval kevesebb mint 40 g, akkor egy elemi mintának kettő vagy több kiskereskedelmi/egyedi kiszerelésből kell állnia, a lehető legjobban megközelítve a 40 g-ot.

M.2.   A szárított fűszernövényekre, a gyógynövényforrázatokra (szárított termékek), a teára (szárított termék) és a fűszerporokra vonatkozó mintavételi módszer általános áttekintése

1. táblázat

A tételek altételekre való osztása a tétel tömegétől függően

Áru

A tétel tömege (tonna)

Az altételek tömege vagy száma

Az elemi minták száma

Az egyesített minta tömege (kg)

szárított fűszernövények, gyógynövényforrázatok (szárított termékek), tea (szárított termék) és fűszerporok

≥ 15

25 tonna

50

2

< 15

3 –50  (*9)

0,1 –2,0

M.3.   A szárított fűszernövényekre, a gyógynövényforrázatokra (szárított termékek), a teára (szárított termék) és a fűszerporokra vonatkozó mintavételi módszer (legalább 15 tonna tömegű tételek)

Amennyiben az altétel fizikailag elkülöníthető, az egyes tételeket az 1. táblázat szerint altételekre kell osztani. Tekintettel arra, hogy a tétel tömege nem mindig pontos többszöröse az altételek tömegének, az altétel tömege legfeljebb 20 %-kal haladhatja meg az említett tömeget.

Minden egyes altételből külön-külön kell mintát venni.

Az elemi minták száma 50. Az egyesített minta tömegének körülbelül 2,0 kg-nak kell lennie.

Amennyiben a fent ismertetett mintavételi módszer nem alkalmazható, mivel a tétel sérülése (a csomagolási forma, a szállítási mód vagy egyéb okok miatt) elfogadhatatlan kereskedelmi következményekkel járna, akkor alternatív mintavételi módszert lehet alkalmazni, feltéve, hogy az a lehető reprezentatívabb, és azt teljeskörűen leírják és dokumentálják.

M.4.   A szárított fűszernövényekre, a gyógynövényforrázatokra (szárított termékek), a teára (szárított termék) és a fűszerporokra vonatkozó mintavételi módszer (15 tonnánál kisebb tömegű tételek)

A 15 tonnánál kisebb tömegű, szárított fűszernövényeket, gyógynövényforrázatokat (szárított termékek), teát (szárított termék) és fűszerporokat tartalmazó tételek esetében a mintavételi tervet a tétel tömegétől függően 3–50 elemi mintával kell végrehajtani úgy, hogy az egyesített minta tömege 0,1–2,0 kg legyen.

Az elemi minták számának meghatározásához az alábbi 2. táblázatban szereplő számok használhatók.

2. táblázat

A vételezendő elemi minták minimális száma a szárított fűszernövényeket, gyógynövényforrázatokat (szárított termékek), teát (szárított termék) és fűszerporokat tartalmazó tétel tömegétől függően

A tétel tömege (tonna)

Az elemi minták minimális száma

Az egyesített minta minimális tömege (kg)

≤ 0,1

3

0,1

> 0,1 –≤ 0,5

10

0,4

> 0,5 –≤ 5,0

25

1,0

> 5,0 –≤ 10,0

35

1,4

> 10,0 –≤ 15,0

50

2,0

M.5.   Mintavétel a kiskereskedelemben

Kiskereskedelmi szinten az élelmiszerekből lehetőség szerint az ezen M. részben leírt előírások szerint kell mintát venni.

Amennyiben ez nem lehetséges, akkor a kiskereskedelemben alternatív módszer is alkalmazható, feltéve, hogy az biztosítja, hogy az egyesített minta a mintavétel tárgyát képező tételre nézve kielégítően reprezentatív, valamint teljes mértékben leírt és dokumentált. Az egyesített minta tömegének minden esetben legalább 0,1 kg-nak kell lennie.

M.6.   A tétel vagy altétel elfogadása

Elfogadható, ha a laboratóriumi minta megfelel a felső határértéknek, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot;

Nem elfogadható, ha a laboratóriumi minta az észszerű kétséget kizáróan meghaladja a felső határértéket, figyelembe véve a visszanyerési korrekciót és a mérési bizonytalanságot. Ez az eset áll fenn akkor, ha az analitikai eredmény (amelyet adott esetben a visszanyerés érdekében korrigáltak) mínusz az elemzésből eredő kiterjesztett mérési bizonytalanság meghaladja a felső határértéket.

N.   A NAGYON NAGY MÉRETŰ TÉTELEKRE, ILLETVE AZ OLY MÓDON TÁROLT VAGY SZÁLLÍTOTT TÉTELEKRE VONATKOZÓ MINTAVÉTELI MÓDSZER, AMELYEKNÉL A MINTAVÉTELEZÉS NEM KIVITELEZHETŐ A TÉTEL TELJES EGÉSZÉBEN

N.1.   Általános elvek

Amennyiben egy tétel szállítási vagy tárolási módja nem teszi lehetővé a mintavételezést a tétel egészéből, a mintavételezésre lehetőleg akkor kell sort keríteni, amikor a tétel mozgásban van (dinamikus mintavételezés).

Élelmiszerek tárolására szolgáló nagy méretű raktárak esetében a raktárak üzemeltetőit ösztönözni kell olyan berendezések felszerelésére, amelyek segítségével (automatikusan) mintát lehet venni az ott tárolt tétel teljes egészéből.

Az ebben az N. részben meghatározott mintavételezési eljárás alkalmazása esetén az élelmiszer-vállalkozónak vagy képviselőjének tisztában kell lennie a mintavételezési eljárással. Ha az élelmiszer-vállalkozó vagy annak képviselője kétségbe vonja a mintavételi eljárást, akkor az élelmiszer-vállalkozónak vagy a képviselőjének saját költségén lehetővé kell tennie az illetékes hatóság számára, hogy az a tétel teljes egészéből mintát vehessen.

A tétel egy részéből történő mintavétel abban az esetben megengedett, ha a mintavételi rész mennyisége a teljes tétel legalább 10 %-át teszi ki. Ha az azonos osztályú vagy megnevezésű élelmiszer tételének egy részéből vettek mintát, és megállapításra kerül, hogy az nem felel meg az uniós követelményeknek, akkor vélelmezni kell, hogy a teljes tétel is érintett, kivéve, ha egy további részletes vizsgálat során nem bizonyítható, hogy a tétel többi része nem felel meg a követelményeknek.

Az e melléklet más részeiben előírt releváns mintavételi rendelkezések – mint például a részminta tömegére vonatkozóak – alkalmazandóak a nagyon nagy méretű tételek, illetve oly módon tárolt vagy szállított tételek mintavételezése esetén, amelyek esetében nem lehetséges a teljes tétel mintavételezése.

N.2.   A vételezendő elemi minták száma nagyon nagy méretű tételek esetében

A nagy méretű mintavételi tételek (500 tonnánál nagyobb tömegű mintavételi tételek) esetében a vételezendő elemi minták száma = 100 elemi minta + √tonna. Amennyiben azonban a tétel tömege 1 500 tonnánál kevesebb, és altételekre osztható az A. rész 1. táblázatának megfelelően, valamint amennyiben az altétel fizikailag elkülöníthető, az A. részben előírt számú elemi mintát kell venni.

N.3.   Hajóval szállított nagy tételek

N.3.1.   A hajóval szállított nagy tételek dinamikus mintavételezése

A hajóval szállított nagy tételek mintavételezésére lehetőleg akkor kell sort keríteni, amikor a termék mozgásban van (dinamikus mintavételezés).

A mintavételezést hajófenekenként (fizikailag elkülöníthető egységenként) kell végezni. A hajófenekek kiürítése azonban egymás után, részlegesen történik, ezért a kezdeti fizikai elkülönítés a raktározási létesítményekbe történő áthelyezést követően már nem áll fenn. A mintavételezést ennek megfelelően vagy a kezdeti fizikai elkülönítés, vagy a tároló létesítménybe történő áthelyezést követő elkülönítés alapján lehet elvégezni.

Egy hajó rakományainak kirakodása néhány napot is igénybe vehet. A mintavételezést rendszerint a kirakodás teljes időtartama alatt, szabályos időközönként kell végezni. Hatósági ellenőr jelenléte azonban nem mindig lehetséges vagy célszerű a teljes kirakodási művelet alatt. A mintavételezést tehát a tétel egy részén (mintavételi rész) is el lehet végezni. Az elemi minták számának meghatározása a mintavételi tétel méretének figyelembevételével történik.

Abban az esetben is, ha a hatósági mintát automata mintavevő segítségével veszik, indokolt az ellenőr jelenléte. Amennyiben azonban az automatikus mintavételezés előre beállított paraméterekkel történik, amelyek a mintavételezés alatt nem módosíthatók, továbbá a csalás bármely formáját megelőzendő az elemi mintákat pecséttel ellátott tárolóedényekbe gyűjtik, az ellenőrnek kizárólag a mintavételezés megkezdésekor és befejezésekor, valamint akkor kell jelen lennie, amikor a mintát tartalmazó tárolókat cserélni kell.

N.3.2.   A hajóval szállított nagy tételek statikus mintavételezése

Statikus mintavételezés esetén a felülről hozzáférhető raktározási létesítmények (silók) tekintetében előírt eljárást kell alkalmazni (lásd az N.5.1. pontot).

A mintavételezést a tétel/hajófenék hozzáférhető részén (felülről) kell elvégezni. Az elemi minták számának meghatározása a mintavételi tétel méretének figyelembevételével történik.

N.4.   A raktárakban tárolt nagy tételek mintavételezése

A mintavételezést a tétel hozzáférhető részén kell elvégezni. Az elemi minták számának meghatározása a mintavételi tétel méretének figyelembevételével történik.

N.5.   A raktározási létesítmények (silók) mintavételezése

N.5.1.   A felülről (könnyen) hozzáférhető silók mintavételezése

A mintavételezést a tétel hozzáférhető részén kell elvégezni. Az elemi minták számának meghatározása a mintavételi tétel méretének figyelembevételével történik.

N.5.2.   A felülről nem hozzáférhető (zárt) silók mintavételezése

N.5.2.1.   Felülről nem hozzáférhető (zárt), egyedileg 100 tonnát meghaladó kapacitású silók

Az ilyen típusú silókban tárolt élelmiszerből nem lehet statikus módon mintát venni. Ezért amennyiben a silóban tárolt élelmiszer mintavételezését kell elvégezni, és nincs lehetőség a tétel mozgatására, meg kell állapodni a létesítmény üzemeltetőjével, hogy értesítse az ellenőrt a siló – részleges vagy teljes – kiürítésének időpontjáról annak érdekében, hogy mintát lehessen venni a mozgásban lévő élelmiszerből.

N.5.2.2.   Felülről nem hozzáférhető (zárt), egyedileg 100 tonnánál kisebb kapacitású silók

Az N.1. pontban előírttal (a mintavételi rész mennyisége legalább 10 %) ellentétben a mintavételezési eljárás az 50–100 kg közötti mennyiség tárolóba történő helyezését és annak mintavételezését foglalja magában. Az egyesített minta mérete megfelel a teljes tételnek, az elemi minták száma pedig a silóból mintavételezési céllal a tárolóba engedett élelmiszer mennyiségének.

N.6.   Nagy méretű, zárt tartályokban tárolt ömlesztett élelmiszer mintavételezése

Az ilyen típusú tételekből sokszor csak a tartály kiürítése során lehet mintát venni. Bizonyos esetekben erre nincs lehetőség a behozatal vagy az ellenőrzés helyén, ezért a mintavételezésre a tartály kiürítésekor kell sort keríteni. Annak érdekében, hogy az ellenőr is jelen lehessen, az üzemeltetőnek tájékoztatnia kell az ellenőrt a tartályok kiürítésének helyéről és időpontjáról.


(1)  Az aflatoxinokról szóló uniós jogszabályoknak való megfelelőség hatósági ellenőrzéséhez az illetékes hatóságok számára szóló útmutató elérhető a következő weboldalon https://food.ec.europa.eu/document/download/5e7138d9-26c5-4f38-900c-9933fe605a92_en?filename=cs_contaminants_sampling_analysis-guidance-2010_en.pdf. Az útmutatóban további gyakorlati információk találhatók, de ezekkel szemben elsőbbséget élveznek az e rendeletbe foglalt rendelkezések.

(*1)  A tétel tömegétől függően – lásd az A.4. pont 2. táblázatát.

(2)  Az ilyen tételek mintavétele az N. részben meghatározott szabályoknak megfelelően történik. A nagy tételekre vonatkozó mintavételről szóló iránymutatást egy útmutatóban kell közzétenni tenni az alábbi weboldalon: https://food.ec.europa.eu/system/files/2016-10/cs_contaminants_sampling_guidance-sampling-final_en.pdf.

(*2)  Az anyarozs szklerócium jelenlétének ellenőrzése esetén az egyesített minta tömege legalább 1 kg.

(3)  Ha a mintavétel tárgyát képező rész olyan kicsi, hogy nem lehet 1 kg egyesített mintát elérni, akkor az egyesített minta tömege 1 kg-nál kisebb is lehet.

(*3)  A tétel tömegétől függően – lásd e B. rész 2. táblázatát.

(4)  Ha a mintavétel tárgyát képező rész olyan kicsi, hogy nem lehet 1 kg egyesített mintát elérni, akkor az egyesített minta tömege 1 kg-nál kisebb is lehet.

(*4)  A tétel tömegétől függően – lásd e C. rész 2. táblázatát.

(5)  Ha a mintavétel tárgyát képező rész olyan kicsi, hogy nem lehet 1 kg egyesített mintát elérni, akkor az egyesített minta tömege 1 kg-nál kisebb is lehet.

(*5)  A tétel tömegétől függően – lásd e D. rész 2. táblázatát.

(6)  Ha a mintavétel tárgyát képező rész olyan kicsi, hogy nem lehet 1 kg egyesített mintát elérni, akkor az egyesített minta tömege 1 kg-nál kisebb is lehet.

(*6)  A tétel tömegétől függően – lásd ezen E. rész 2. táblázatát.

(7)  Ha a mintavétel tárgyát képező rész olyan kicsi, hogy nem lehet 0,5 kg egyesített mintát elérni, akkor az egyesített minta tömege 0,5 kg-nál kisebb is lehet.

(8)  Ha a mintavétel tárgyát képező rész olyan kicsi, hogy nem lehet 1 kg egyesített mintát elérni, akkor az egyesített minta tömege 1 kg-nál kisebb is lehet.

(*7)  A tétel tömegétől függően – lásd e G. rész 2. táblázatát.

(9)  Ha a mintavétel tárgyát képező rész olyan kicsi, hogy nem lehet 1 kg egyesített mintát elérni, akkor az egyesített minta tömege 1 kg-nál kisebb is lehet.

(10)  Ha a mintavétel tárgyát képező rész olyan kicsi, hogy nem lehet 1 liter egyesített mintát elérni, akkor az egyesített minta térfogata 1 liternél kisebb is lehet.

(11)  Ha a mintavétel tárgyát képező rész olyan kicsi, hogy nem lehet 1 kg egyesített mintát elérni, akkor az egyesített minta tömege 1 kg-nál kisebb is lehet.

(12)  Ha a mintavétel tárgyát képező rész olyan kicsi, hogy nem lehet 1 kg egyesített mintát elérni, akkor az egyesített minta tömege 1 kg-nál kisebb is lehet.

(*8)  Amennyiben az altétel fizikailag elkülöníthető, a nagy ömlesztett növényiolaj-tételeket az ezen K. rész 2. táblázatának megfelelően altételekre kell felosztani.

(*9)  A tétel tömegétől függően – lásd ezen M. rész 2. táblázatát.


II. MELLÉKLET

Az élelmiszerekben előforduló mikotoxinok ellenőrzésére szolgáló mintaelőkészítésre és analitikai módszerekre vonatkozó kritériumok

1.   BEVEZETÉS

1.1.   Óvintézkedések

Mivel a mikotoxinok eloszlása általában nem homogén, a minták előkészítését – és különösen homogenizálását – igen gondosan kell elvégezni.

A laboratóriumba érkező teljes mintát homogenizálni kell, ha a homogenizálást a laboratórium végzi.

Az aflatoxinok elemzéséhez az eljárás során a lehető legnagyobb mértékben ki kell zárni a napfényt, mivel az aflatoxin az ultraibolya fény hatására fokozatosan lebomlik.

1.2.   Az egész diófélék/olajos magvak (földimogyoró és más) héj/magbél arányának kiszámítása

Az (EU) 2023/915 rendeletben megállapított felső határértékek az ehető részre vonatkoznak. Az ehető részben előforduló mikotoxinok szintje a következőképpen határozható meg:

a mintát képező héjas diófélék és olajos magvak héja eltávolítható, és az ehető részben lévő mikotoxinszintet határozzák meg,

a héjas diófélék és olajos magvak vételezése minta-előkészítési eljárással történik. A mintavételi és analitikai módszernek meg kell becsülnie az egyesített mintában lévő magbél tömegét. Az egyesített mintában lévő magbél tömegét az egész dióra és olajos magvakban a héj és a magbél arányának megfelelő tényező meghatározása után kell becsléssel megállapítani. Ez az arány használandó a minta-előkészítés és az elemzési módszer során vett egyesített mintában lévő magbél mennyiségének megállapítására.

Körülbelül 100 egész diófélét/olajos magvat véletlenszerűen ki kell választani a tételből, vagy ennyit kell félretenni minden egyes egyesített mintákból. Az egyes laboratóriumi mintákra az arány úgy kapható meg, hogy lemérik az egész diófélét vagy olajos magvat, eltávolítják a héjat, és lemérik külön a héj és külön a magbél tömegét.

A héj/magbél arányt azonban a laboratórium meghatározhatja adott számú mintából is, és a későbbiekben ez használható az analitikai munkához. Ha azonban egy adott laboratóriumi mintáról megállapítják, hogy meghalad bármilyen határértéket, akkor erre a mintára az arányt a félretett körülbelül 100 dió alapján kell meghatározni.

2.   A LABORATÓRIUMBA ÉRKEZŐ MINTA KEZELÉSE

Minden laboratóriumi mintát alaposan össze kell keverni egy olyan eljárással – beleértve szükség esetén a finomőrlést is – amely bizonyítottan teljes homogenizálást eredményez. Kivételt képeznek ez alól az aranyrozs szkleróciumok jelenlétének ellenőrzésére szolgáló minták.

Abban az esetben, ha a laboratóriumi mintát anyarozs szkleróciumok és mikotoxinok jelenlétének ellenőrzése céljából kell elemezni, a mintának az anyarozs szkleróciumok meghatározásához használt részét a laboratóriumi minta őrlése előtt ki kell venni a laboratóriumi mintából.

Ha a felső határérték a száraz anyagra vonatkozik, akkor a termék szárazanyag-tartalmát a homogenizált minta egy részében kell meghatározni olyan módszerrel, amely bizonyítottan pontosan határozza meg a szárazanyag-tartalmat.

3.   PÁRHUZAMOS MINTÁK

Az ellenőrzési, védekezési vagy döntési célokra szolgáló párhuzamos mintákat a homogenizált egyesített mintából kell venni, amennyiben ez nem ütközik az adott tagállam jogszabályaiba az élelmiszer-vállalkozók jogai tekintetében.

4.   A LABORATÓRIUM ÁLTAL ALKALMAZANDÓ ANALITIKAI MÓDSZEREK ÉS A LABORATÓRIUMI ELLENŐRZÉSI KÖVETELMÉNYEK

4.1.   Általános követelmények

Az élelmiszer-ellenőrzés céljára használt megerősítő analitikai módszereknek az (EU) 2017/625 rendelet III. mellékletének (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek kell megfelelniük.

Amennyiben lehetséges, a módszer valódiságát egy hitelesített referenciaanyag elemzésével és/vagy jártassági vizsgálatokban való rendszeres és sikeres részvétellel kell igazolni.

4.2.   Egyedi követelmények

4.2.1.   A megerősítő módszerekre vonatkozó egyedi követelmények

4.2.1.1.   Teljesítménykritériumok

A megerősítő módszerekre a következő teljesítménykritériumok vonatkoznak:

Visszanyerés: az átlagos visszanyerésnek 70–120 %-nak kell lennie.

Az átlagos visszanyerés az RSDr és az RSDwR pontossági paraméterek meghatározásakor, a validálás során kapott párhuzamos próbák átlagértéke. A kritérium valamennyi koncentrációra és valamennyi toxinra vonatkozik, az anyarozs alkaloidok kivételével.

Az anyarozs alkaloidok esetében a kritérium az egyes epimerpárok összegére vonatkozik.

Kivételes esetekben a fenti tartományon kívüli átlagos visszanyerés is elfogadható, de 50–130 %-on belül kell lennie, és kizárólag akkor, ha az RSDr-re és az RSDwR-re vonatkozó pontossági kritériumok teljesülnek.

Pontosság

Az RSDr

értéke ≤ 20 % lehet.

Az RSDwR

értéke ≤ 20 % lehet.

Az RSDR

értékének ≤ 25 %-nak kell lennie.

Ezek a kritériumok valamennyi koncentrációra vonatkoznak.

Amennyiben egy laboratórium bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy az RSDwR-kritérium teljesül, nincs szükség arra, hogy az RSDr-kritériumra vonatkozóan bizonyítékot nyújtsanak be, mivel az RSDwR-nek való megfelelés garantálja az RSDr-kritériumnak való megfelelést.

Amennyiben a felső határérték a toxinok összegére vonatkozik, a pontossági kritériumok mind az összegre, mind az egyes toxinokra vonatkoznak. Az anyarozs alkaloidok esetében az egyes toxinokra vonatkozó kritériumok az egyes epimerpárok összegére vonatkoznak.

Meghatározási határ

Ha az alábbi 1. táblázatban egy mikotoxin meghatározási határára vonatkozóan egyedi követelmény szerepel, a módszernek ezen értékkel azonos vagy annál alacsonyabb meghatározási határral kell rendelkeznie.

1. táblázat

Az egyes mikotoxinok meghatározási határára vonatkozó követelmények

Mikotoxin

Élelmiszer

A meghatározási határra vonatkozó követelmény (μg/kg)

Aflatoxinok

 

 

B1 aflatoxin

Bébiételek és csecsemők és kisgyermekek számára készült, feldolgozott gabonaalapú élelmiszerek, valamint csecsemők és kisgyermekek számára készített, speciális

gyógyászati célra szánt élelmiszerek

≤ 0,1

B1, B2, G1, G2 aflatoxin, mindegyik aflatoxin

Minden más élelmiszer

≤ 1

 

 

 

Ochratoxin-A

Édesgyökér-tartalmú édességek, szárazanyagra számítva legfeljebb 97 %-os édesgyökérkivonat-tartalommal

≤ 10,0

 

Kakaópor

≤ 3,0

 

 

 

Anyarozs alkaloidok (mind a 12 epimer szerepel a felső határérték összefoglaló fogalommeghatározásában)

Gabonafélék és gabonaalapú élelmiszerek

≤ 4

 

Csecsemők és kisgyermekek számára készült, feldolgozott gabonaalapú élelmiszerek

≤ 2

Minden más esetben a következő alkalmazandó:

Meghatározási határ: ≤ 0,5*felső határérték lehet, és lehetőleg alacsonyabbnak (≤ 0,2*felső határérték) kell lennie.

Amennyiben a felső határérték a toxinok összegére vonatkozik, az egyes toxinok meghatározási határa ≤ 0,5*felső határérték/n lehet, ahol n a felső határérték fogalommeghatározásában szereplő toxinok száma.

Azonosítás

Az azonosításhoz az élelmiszerekben és takarmányokban található mikotoxinok és növényi toxinok azonosítására vonatkozó útmutatóban (1) meghatározott kritériumokat kell alkalmazni.

4.2.1.2.   A módszer alkalmazási területének kiterjesztése

4.2.1.2.1.   Az egyéb mikotoxinok alkalmazási területének kiterjesztése:

Ha egy meglévő megerősítő módszer alkalmazási területét más analitokra terjesztik ki, teljeskörű validálás szükséges a módszer alkalmasságának igazolására.

4.2.1.2.2.   Más árukra való kiterjesztés:

Ha a megerősítő módszerről ismert, vagy feltételezhető, hogy az más árukra is alkalmazható, az ezen egyéb árukra való alkalmazás érvényességét igazolni kell. Amíg az új áru olyan árucsoportba tartozik (lásd e melléklet 2. táblázatát), amelynél már elvégezték a kezdeti validálást, elegendő egy korlátozott kiegészítő validálást elvégezni.

4.2.2.   A félmennyiségi szűrőmódszerekre vonatkozó egyedi követelmények

4.2.2.1.   Alkalmazási terület

Ez a szakasz az immunfelismerésen vagy receptorkötésen (mint például ELISA, tesztcsíkok, laterális áramlású eszközök, immunszenzorok) alapuló bioanalitikai módszerekre és kromatográfián vagy tömegspektrometriás közvetlen érzékelésen alapuló fizikai-kémiai módszerekre (pl. környezeti MS) vonatkozik. Más módszerek (pl. vékonyréteg-kromatográfia) alkalmazása nincs kizárva, feltéve, hogy a küldött jelzések közvetlenül az érintett mikotoxinokra vonatoznak és lehetővé teszik az alábbiakban ismertetett elv alkalmazhatóságát.

Az egyedi követelmények azokra a módszerekre vonatkoznak, amelyek esetében a mérés eredménye számszerű érték, például egy tesztcsíkleolvasó adta (relatív) érték, egy jel az LC-MS-től stb., és amelyek a szokásos statisztikán alapulnak.

A követelmények nem vonatkoznak olyan módszerekre, amelyek nem adnak számszerű értékeket (pl. csak egy vonal, amely megjelenik vagy nem), ami más hitelesítési megközelítést tesz szükségessé. Az ezen módszerekre vonatkozó egyedi követelményeket a 4.2.3. pont tartalmazza.

Ez a dokumentum a szűrőmódszerek laboratóriumközi validálása általi validálására, egy laboratóriumközi gyakorlat révén validált módszer teljesítményének ellenőrzésére és a szűrőmódszernek egy egyetlen laboratóriumon belüli validálására vonatkozó eljárásokat írja le.

4.2.2.2.   Validálási eljárás

A validálás célja a szűrőmódszer rendeltetésnek való megfelelésének igazolása. Ez a küszöbérték meghatározásával, valamint az álnegatív minták és az álkétes minták arányának meghatározásával történik. E két paraméterbe olyan teljesítményjellemzőket ágyaztak be, mint a kimutatási képesség, a szelektivitás és a pontosság.

A szűrőmódszerek laboratóriumok között vagy egy egyetlen laboratóriumon belül validálhatók. Amennyiben bizonyos mikotoxin/mátrix/STC-kombinációra vonatkozóan már rendelkezésre állnak laboratóriumok közötti validált adatok, elegendő, ha a módszert alkalmazó laboratórium ellenőrzi a módszer teljesítményét.

4.2.2.2.1.   Kezdeti validálás egy egyetlen laboratórium általi validálással

Mikotoxinok:

A validálást az alkalmazási területhez tartozó minden egyes mikotoxin esetében el kell végezni. Olyan bioanalitikai módszerek esetében, amelyek bizonyos mikotoxincsoportokra (pl. B1, B2, G1 és G2 aflatoxinok; B1 és B2 fumonizinek) kombinált választ adnak, az alkalmazhatóságot bizonyítani kell, és ki kell mutatni a vizsgálat korlátait a módszer alkalmazási területén belül. A nemkívánatos keresztreaktivitás (pl. a DON-3-glikozid, illetve a 3- vagy a 15-acetil-DON reakciója a DON szűrésére szolgáló immunalapú módszerek esetében) nem növeli a célmikotoxinok álnegatív arányát, de növelheti az álkétes arányt. Ezt a nemkívánatos növekedést csökkenteni kell a mikotoxinok egyértelmű azonosítására és mennyiségi meghatározására szolgáló megerősítő vizsgálattal.

Mátrixok:

Első validálást kell végezni minden egyes áru esetében, vagy – amennyiben a módszer ismerten több árura is alkalmazható – minden egyes árucsoport esetében. Ez utóbbi esetben az adott csoportból egy reprezentatív és egy releváns árut kell kiválasztani (lásd a 2. táblázatot).

A minta összetétele:

A validáláshoz szükséges különböző minták minimális száma 20 homogén negatív kontrollminta és 20 homogén pozitív kontrollminta, amelyek a mikotoxint STC-értéken tartalmazzák, és amelyeket közbenső pontossági (RSDRi) körülmények között, 5 különböző napon vizsgáltak. További 20, mikotoxint más szinten tartalmazó mintacsomag is hozzáadható a validálandó tartalomhoz annak megállapítása céljából, hogy a módszer mennyire képes különbséget tenni a különböző mikotoxin-koncentrációk között.

Koncentráció:

Minden egyes, a rendszeres alkalmazás során használandó STC esetében validálást kell végezni.

4.2.2.2.2.   Első validálás körvizsgálatokkal

A körvizsgálatokkal történő validálást az ISO 5725:1994 szabványnak, az IUPAC nemzetközi harmonizált jegyzőkönyvének vagy más, a körvizsgálatokról szóló, nemzetközileg elismert jegyzőkönyvnek megfelelően kell elvégezni, amely legalább nyolc különböző laboratóriumtól származó érvényes adat bevonását igényli. Az egyetlen másik eltérés az egyetlen laboratóriumon belül elvégzett validáláshoz képest az, hogy árunként/szintenként ≥ 20 minta osztható el egyenlően a résztvevő laboratóriumok között úgy, hogy minden laboratóriumra legalább két minta jusson.

4.2.2.3.   A vakminták küszöbértékének és az álkétes eredmények arányának meghatározása

A kötelező paraméterek kiszámításánál a negatív és pozitív kontrollminták (relatív) válaszait veszik alapul.

Szűrőmódszerek a mikotoxin-koncentrációval arányos válasszal

A mikotoxin-koncentrációval arányos választ adó szűrőmódszerekre az alábbiak érvényesek:

Küszöbérték = RSTC – t-érték0,05 *SDSTC

RSTC = a pozitív kontrollminták átlagos válasza (STC-értéken)

t-érték:= egyoldalú t-érték 5 %-os álnegatív eredményt adó arányra (lásd a 3. táblázatot)

SDSTC = szórás

Szűrőmódszerek a mikotoxin-koncentrációval fordítottan arányos válasszal

Hasonlóképpen, a mikotoxin-koncentrációval fordítottan arányos választ adó szűrési módszerek esetében az alábbiakban meghatározott küszöbérték érvényes:

Küszöbérték = RSTC + t-érték0,05 *SDSTC

A küszöbérték meghatározására használt ezen speciális t-érték alkalmazásával az álnegatív eredmények aránya alapértelmezésben 5 %.

Az adott célra való alkalmasság értékelése

A negatív kontrollminták eredményeit a megfelelő álkétes eredmények becslésére használják. A t-értéket azon eset alapján számítják ki, amikor a negatív kontrollminta eredménye a küszöbérték felett van, vagyis tévesen kétesként lett besorolva.

t-érték = (küszöbérték – átlagvak)/SDvak

a mikotoxin-koncentrációval arányos választ adó szűrőmódszerekhez

vagy

t-érték = (átlagvak – küszöbérték)/SDvak

a mikotoxin-koncentrációval fordítottan arányos választ adó szűrőmódszerekhez

A kapott t-értékből a kísérletek számából kalkulált szabadságfokok alapján az egyoldalú eloszlás esetén az álkétes minták valószínűségi értéke vagy kiszámítható (pl. „TDIST” táblázati függvénnyel) vagy a t-eloszlás táblázata (lásd a 3. táblázatot) alapján határozható meg.

Az egyoldalú t-eloszlás adott értéke meghatározza az álkétes eredmények arányát.

E fogalom részletes ismertetője – példával – a következő forrásban található: Analytical and Bioanalytical Chemistry DOI 10.1007/s00216-013-6922-1.

4.2.2.4.   A módszer alkalmazási területének kiterjesztése

4.2.2.4.1.   Az egyéb mikotoxinok alkalmazási területének kiterjesztése:

Ha egy létező szűrőmódszer alkalmazási területét további analitokra terjesztik ki, teljeskörű validálás szükséges a módszer alkalmasságának igazolására.

4.2.2.4.2.   Más árukra való kiterjesztés:

Ha a szűrőmódszerről ismert, vagy feltételezhető, hogy az más árukra is alkalmazható, az ezen egyéb árukra való alkalmazás érvényességét igazolni kell. Amíg az új áru olyan árucsoportba tartozik (lásd e melléklet 2. táblázatát), amelynél már elvégezték a kezdeti validálást, elegendő egy korlátozott kiegészítő validálást elvégezni. Ehhez legalább 10 homogén negatív kontrollminta és 10 homogén kontrollminta (STC-értéken történő) vizsgálata szükséges közbenső pontossági körülmények mellett. A pozitív kontrollminták mindegyikének a küszöbérték felettinek kell lennie. Amennyiben ez a kritérium nem teljesül, teljeskörű validálásra van szükség.

4.2.2.5.   Körvizsgálatokkal már validált módszerek ellenőrzése

A laboratóriumi körvizsgálattal már sikeresen validált szűrőmódszerek esetében ellenőrizni kell a módszer alkalmasságát. Ehhez legalább 6 negatív kontrollminta és 6 pozitív kontrollminta (STC-értéken történő) vizsgálata szükséges. A pozitív kontrollminták mindegyikének a küszöbérték felettinek kell lennie. Amennyiben ez a kritérium teljesül, a laboratóriumnak gyökérokelemzést kell végeznie annak azonosítására, hogy miért nem teljesül a körvizsgálatban meghatározott specifikáció. Csak korrekciós intézkedést követően kell újból ellenőrizni a módszer teljesítményét a laboratóriumban. Amennyiben a laboratórium nem képes igazolni a körvizsgálat eredményeit, a saját küszöbértékét egy teljeskörű, egyetlen laboratóriumban elvégzett validálás útján kell meghatároznia.

4.2.2.6.   Folyamatos módszerellenőrzés/folyamatban lévő módszervalidálás

A kezdeti validálást követően kiegészítő validálási adatok nyerhetők úgy, hogy a pozitív kontrollmintákból minden vizsgált mintakötegbe legalább kettőt bevonnak. Az egyik pozitív kontrollmintának ismert mintának kell lennie (pl. egy, a kezdeti validálás során használt minta), a másiknak egy ugyanabba az árucsoportba tartozó más árunak kell lennie (abban az esetben, ha csak egy árut elemeznek, helyette ugyanannak az árucsoportnak egy másik mintáját kell használni). Egy negatív kontrollminta bevonása opcionális. A két pozitív kontrollminta esetében nyert eredményeket hozzá kell adni a meglévő validációs csomaghoz.

Évente legalább egyszer újra meg kell állapítani a küszöbértéket, és újra kell értékelni a módszer érvényességét (az előző évben szerzett, rendelkezésre álló minőségbiztosítási/minőség-ellenőrzési adatok újraértékelése). A folyamatos módszerellenőrzés számos célt szolgál, többek között az alábbiakat:

a vizsgált mintakötegek minőség-ellenőrzése,

információszerzés a módszer megalapozottságáról a módszer esetében alkalmazandó laboratóriumi körülmények között,

a módszer különböző áruk esetében történő alkalmazhatóságának igazolása,

a küszöbértékek fokozatos időbeli eltolódásokhoz való igazíthatósága.

4.2.2.7.   Validálási jelentés

A validálási jelentésnek az alábbiakat kell tartalmaznia:

az STC megadása,

a meghatározott küszöbértékek megadása,

Megjegyzés: A küszöbértékeket ugyanannyi értékes jeggyel kell megadni, mint az STC-t. A küszöbérték kiszámítására használt számszerű értékek esetében az értékes jegynek legalább eggyel többnek kell lennie, mint az STC esetében.

a kalkulált álkétes arány megadása,

az álkétes arány előállítási módjának a megadása.

Megjegyzés: A kalkulált álkétes arány megadása jelzi, hogy a módszer megfelel-e a célnak, mivel megadja az ellenőrizendő vakminták (vagy alacsony szennyezettségi szintű minták) számát.

2. táblázat

Árucsoportok a megerősítő és szűrőmódszerek validálásához

Árucsoportok

Árukategóriák

A kategóriába tartozó, tipikusan jellemző áruk

Magas víztartalom

Gyümölcslevek

Alkoholtartalmú italok

Gyökér- és gumós zöldségek

Gabona- vagy gyümölcsalapú pürék

Almalé, szőlőlé

Bor, sör, almabor

Friss gyömbér, gyógynövényforrázatok (folyékony)

Csecsemőknek és kisgyermekeknek szánt pürék

Magas olajtartalom

Fán termő héjas gyümölcsűek

Olajos magvak és ezekből készült termékek

Olajos gyümölcsök és ezekből készült termékek

Dió, mogyoró, gesztenye, repce, napraforgó, gyapotmag, szójabab, földimogyoró, szezám stb.

Olajok és paszták/krémek (pl. mogyoróvajkrém, szezámpaszta)

Magas keményítő- és/vagy fehérjetartalom és alacsony víz- és zsírtartalom

Gabonaőrlemények és ezekből készült termékek

Diétás készítmények

Búza, rozs, árpa, kukorica, rizs, zab

Teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér, fehérkenyér, kekszek (krékerek), reggeli gabonapelyhek, tésztafélék

Csecsemőknek és kisgyermeknek szánt ételek elkészítésére szolgáló szárított porok

Magas savtartalom és magas víztartalom (*1)

Citrusfélék

 

„Problémás vagy egyedi áruk” (*2)

 

Kakaóbab és ebből készült termékek, kopra és ebből készült termékek, kávé, tea (szárított termék)

Fűszerek, édesgyökér, gyógynövényforrázatok (szárított termék), étrend-kiegészítők, pollen és pollentermékek

Magas cukortartalom és alacsony víztartalom

Szárított gyümölcsök

Füge, mazsola, ribiszke, malagaszőlő

Tej és

tejtermékek

Tej

Sajt

Tejtermékek (pl. tejpor)

Tehén-, kecske- és bivalytej

Tehén- és kecskesajt

Joghurt, tejszín

Hús (szövet)

Ehető belsőség

Izom, feldolgozott húskészítmények

Vese, máj

sonka

3. táblázat

Egyoldalú t-érték 5 %-os álnegatívarányhoz

Szabadságfok

A párhuzamos próbák száma

t-érték (5 %)

10

11

1,812

11

12

1,796

12

13

1,782

13

14

1,771

14

15

1,761

15

16

1,753

16

17

1,746

17

18

1,74

18

19

1,734

19

20

1,729

20

21

1,725

21

22

1,721

22

23

1,717

23

24

1,714

24

25

1,711

25

26

1,708

26

27

1,706

27

28

1,703

28

29

1,701

29

30

1,699

30

31

1,697

40

41

1,684

60

61

1,671

120

121

1,658

1,645

4.2.3.   A kvalitatív szűrőmódszerekre (azok a módszerek, amelyek nem adnak számszerű értéket) vonatkozó követelmények

A bináris vizsgálati módszerek validálására vonatkozó iránymutatások kidolgozását jelenleg különféle szabványosító testületek végzik (pl. AOAC, ISO). Az AOAC útmutatót készített ki a bináris vizsgálati módszerek validálásáról. Ez az útmutató a technika jelenlegi állásának megfelelő dokumentumnak tekinthető a bináris vizsgálati módszerek területén. Ezért azokat a módszereket, amelyek bináris eredményeket adnak (pl. a tesztcsíkok vizuális vizsgálata) az AOAC kvalitatív bináris kémiai módszerek validálására vonatkozó nemzetközi iránymutatása (2) szerint kell validálni.

Ugyanakkor más elismert validálási iránymutatások, így például az ISO/TS 23758:2021 | IDF/RM 251 sz. műszaki előírásában (Iránymutatások a tejben és tejtermékekben található állatgyógyászati készítmények maradványainak kimutatására szolgáló kvalitatív szűrőmódszerek validálásához) foglalt megközelítés is alkalmazható.

4.2.4.   Az anyarozs szklerócium mennyiségi meghatározása

A gabonafélékben előforduló anyarozs szkleróciumokat az anyarozs szkleróciumok és az anyarozsszklerócium-fragmentumok vizuális (makroszkópos/mikroszkópos) azonosításával kell meghatározni. A mennyiségi meghatározást a 0,5 mm-nél nagyobb szemcseméretűként azonosított anyarozs szkleróciumok és anyarozsszklerócium-fragmentumok mennyiségének mérésével kell elvégezni.

4.3.   A mérési bizonytalanság becslése, a visszanyerés kiszámítása és az eredmények jelentése (3)

4.3.1.   Megerősítő módszerek

Az analitikai eredményt az alábbiak szerint kell megadni:

a)

Visszanyerés érdekében korrigálva – amennyiben helyénvaló és releváns –, és ha korrigálták, azt fel kell tüntetni. A visszanyerési arányt meg kell adni, kivéve, ha a torzítás miatti lényegi korrekció az eljárás részét képezi. Nincs szükség visszanyerés miatti korrekcióra, ha a visszanyerési arány 90–110 % között van.

b)

x +/– U formában, ahol x az analitikai eredmény, U a kiterjesztett analitikai mérési bizonytalanság, a kiterjesztési tényező 2, amely körülbelül 95 %-os megbízhatósági szintet eredményez.

50 %-os alapértelmezett kiterjesztett mérési bizonytalanság jelentésére kizárólag akkor van lehetőség, ha a laboratórium megfelel a 4.2. pontban meghatározott valamennyi pontossági követelménynek. Ezt egy egyedi laboratórium bizonyíthatja a megismételhetőségre (RSDr) és a laboratóriumon belüli reprodukálhatóságra (RSDwR) vonatkozó kritériumok elérésével, kiegészítve a jártassági vizsgálati programokban való sikeres részvétellel (kivéve, ha nem áll rendelkezésre megfelelő jártassági vizsgálati program), mivel az átlagos z-érték – amelynél |z| ≤ 2 – azt mutatja, hogy a megkívánt reprodukálhatóság (RSDR) teljesül (25 %-os célszórással).

Abban az esetben, ha a toxinok (pl. aflatoxinok, T-2/HT-2 toxin, fumonizinok, aranyrozs alkaloidok) összegére vonatkozóan meghatározták a felső határértéket, az egyes toxinok analitikai eredményeit jelenteni kell. Az anyarozs alkaloidok esetében a 12 külön epimer helyett a hat epimerpár összegét is meg lehet adni.

Adott esetben a koncentrációk összegzése előtt minden egyes toxinra vonatkozóan visszanyerési korrekciót kell végezni. Az anyarozs alkaloidok esetében a korrekció az egyes epimerpárok esetében kapott visszanyerés alapján is elvégezhető.

A felső határértékek összegének való megfelelőség ellenőrzéséhez lefelé kerekítést kell alkalmazni, ami azt jelenti, hogy az összeg kiszámításához az egyes toxinokra vonatkozó, a meghatározási határ alatti eredményeket nullával kell helyettesíteni.

A tétel elfogadására vagy elutasítására vonatkozóan az analitikai eredmények itt ismertetett értelmezési szabályai a hatósági ellenőrzéshez vett mintákkal kapott analitikai eredményre vonatkoznak. A védekezési vagy döntési célokra végzett elemzések esetén a nemzeti szabályok alkalmazandók. Különösen, ha

a hatósági ellenőrzéshez vett minta analitikai eredménye minden kétséget kizáróan meg nem felelést jelez, figyelembe véve a kiterjesztett mérési bizonytalanságot; és

a védelmi célokra vett minta analitikai eredménye meg nem felelést jelez, de nem minden észszerű kétséget kizáróan, és a hatósági ellenőrzésnél nagyobb kiterjesztett mérési bizonytalansággal;

a védelmi célokra vett minta analitikai eredménye nem helyettesítheti a hatósági ellenőrzési minta tekintetében megállapított meg nem felelést.

4.3.2.   Szűrőmódszerek

A szűrés eredményét „megfelelő” vagy „feltehetően nem megfelelő” megjelöléssel kell megadni.

A „feltehetően nem megfelelő” azt jelenti, hogy a minta túllépi a küszöbértéket és az STC-nél magasabb szinten tartalmazhat mikotoxint. Minden kétes eredmény esetén megerősítő elemzés szükséges a mikotoxin egyértelmű azonosítására és mennyiségi meghatározására.

A „megfelelő” azt jelenti, hogy a minta mikotoxin-tartalma 95 %-os megbízhatósággal alacsonyabb az STC-nél (vagyis 5 % esélye van a minták helytelenül negatív besorolásának). Az analitikai eredményt: „< STC-szint”-ként adják meg, az STC-szint meghatározása mellett.

4.4.   Laboratóriumi minőségi standardok

A laboratóriumoknak meg kell felelniük az (EU) 2017/625 rendelet 37. cikke (4) és (5) bekezdésében meghatározott követelményeknek.


(1)  Elérhető a következő internetcímen: https://food.ec.europa.eu/document/download/f16cac78-9318-4f1f-b2fa-efb25d2f1880_en.

(*1)  Amennyiben a pH-érték stabilizálására puffert használnak az extrakciós lépésben, akkor ez az árucsoport összevonható egy „Magas víztartalom” árucsoportba.

(*2)  A „Problémás vagy egyedi áruk” teljeskörű validálását csak akkor szükséges elvégezni, ha azokat gyakran elemzik. Ha azokat csak alkalomszerűen elemzik, akkor a validálást az adalékolt vakpróba extraktumok megfelelő szintjének ellenőrzésére lehet korlátozni.

(2)  Elérhető a következő internetcímen: https://academic.oup.com/jaoac/article-pdf/97/5/1492/32425003/jaoac1492.pdf.

(3)  A mérési bizonytalanság becslésére és a visszanyerés meghatározására vonatkozó eljárásokkal kapcsolatban a „Report on the relationship between analytical results, measurement uncertainty, recovery factors and the provisions of EU food and feed legislation” (Jelentés az analitikai eredmények, mérési bizonytalanság, visszanyerési tényezők és az uniós élelmiszer- és takarmányjogi rendelkezések közötti kapcsolatról) című jelentésben található további információ

https://food.ec.europa.eu/system/files/2016-10/cs_contaminants_sampling_analysis-report_2004_en.pdf.


ELI: http://data.europa.eu/eli/reg_impl/2023/2782/oj

ISSN 1977-0731 (electronic edition)


Top