T‑370/20. sz. ügy

KL

kontra

Európai Beruházási Bank (EBB)

A Törvényszék ítélete (negyedik tanács), 2021. november 24.

„Közszolgálat – Az EBB személyi állománya – Egészségi állapot – Munkaképesség – Igazolatlan távollét – Megsemmisítés iránti kereset – A rokkantság fogalma – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Pénzügyi természetű jogviták – A rokkantsági nyugdíj visszamenőleges megfizetése – Kártérítési kereset”

1. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Rokkantság – Fogalom – A Banknál ellátott feladatokra tekintettel való értékelés

   (Személyzeti szabályzat, 78. cikk; az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzata, 14. cikk)

   (lásd: 83–89., 100. pont)

2. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Rokkantság – Rokkantsági bizottság – Hatáskör – Az alkalmazott Bankon kívüli munkavégzésre való képességének értékelése – Kizártság

   (lásd: 90–93. pont)

3. Tisztviselői kereset – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – A személyzeti szabályzat 91. cikke (1) bekezdésének analógia útján történő alkalmazása – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Pénzügyi természetű jogviták – Fogalom – Rokkantsági nyugdíj visszamenőleges megfizetése iránti kereset – Bennfoglaltság

   (EUMSZ 266. cikk; személyzeti szabályzat, 91. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 109–113., 117–124. pont)

Összefoglalás

A felperes, KL az Európai Beruházási Bank (EBB) alkalmazottja. A felperes számos távollétét követően az EBB megindította a rokkantsági bizottság előtti eljárást azzal, hogy e bizottság véleményének megalkotásáig a felperest ideiglenesen teljesen keresőképtelennek tekintették. A felperes egészségi állapotának értékelését követően a rokkantsági bizottság egyhangúlag arra a következtetésre jutott, hogy a felperes az EBB‑nél már nem tud feladatokat ellátni, az általános munkaerőpiacon azonban még képes szakmai tevékenységet végezni. Következésképpen az EBB két határozatot hozott, amelyekben a felperest munkaképesnek és igazolatlanul távol lévőnek nyilvánította attól az időponttól kezdve, amikor felhívta arra, hogy álljon újból munkába. A békéltető eljárás sikertelenségét követően a felperes keresetet nyújtott be a Törvényszékhez e két határozat, valamint az EBB elnökének e határozatokat helybenhagyó határozata (a továbbiakban együttesen: megtámadott határozatok) ellen.

A Törvényszék helyt ad a keresetnek, és megsemmisíti a megtámadott határozatokat. Ítéletében a Törvényszék úgy határozza meg az EBB a személyi állományára alkalmazandó igazgatási rendelkezésekben szereplő rokkantság fogalmát, hogy azt az EBB, és nem az általános munkaerőpiac tekintetében kell értékelni. A Törvényszék alkalmazza a „korlátlan felülvizsgálati jogkört” is, amelyet számára az analógia útján az EBB személyi állományára is alkalmazandó, az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 91. cikke biztosít a „pénzügyi természetű jogviták” terén. A Törvényszék ezenkívül meghatározza e két fogalom körvonalait.

A Törvényszék álláspontja

Először is, ami a rokkantsági bizottság véleményét tartalmazó dokumentumok elfogadhatóságát illeti, a Törvényszék megjegyzi, hogy valamely dokumentum nem hagyható figyelmen kívül azzal az indokkal, hogy az abban szereplő időpont nem azonos azzal, amikor a felperest ez a bizottság megvizsgálta.

Továbbá, a rokkantság fogalmát illetően a Törvényszék a személyzeti szabályzat 78. és 5. cikkének, valamint az EBB személyi állományára alkalmazandó átmeneti nyugdíjszabályozása 51–1 cikkének analógia útján történő értelmezését veszi alapul, amelyből az következik, hogy az EBB‑n belül rokkantnak nyilvánított alkalmazott e szervezeten kívül folytathat keresőtevékenységet, feltéve hogy különböző jövedelmeinek összege nem haladja meg azt a nettó díjazást, amelyet akkor kapott, amikor az EBB‑nél dolgozott.

Ezenfelül az EBB által létrehozott rokkantsági bizottságok az EBB szerveinek minősülnek, és ennélfogva jogi szempontból nem rendelkeznek hatáskörrel annak értékelésére, hogy az EBB személyi állománya e szervezeten kívül képes‑e szakmai feladatokat ellátni. Az említett bizottságoknak ugyanis jogi szempontból arra van hatáskörük, hogy az EBB személyi állományának az intézményen belüli munkavégzési képességéről döntsenek. Az e személyek EBB‑n kívüli munkavégzési képességéről való döntés érdekében a többi intézmény vagy a nemzeti hatóságok által létrehozott bizottságok feladata, hogy megvizsgálják az érintett személyt.

A rokkantsági bizottság – azáltal, hogy a felperes általános munkaerőpiaci munkaképességéről döntött – beavatkozott e bizottságok hatáskörébe, megteremtve annak a veszélyét, hogy a felperes általános munkaerőpiaci munkaképességére vonatkozó értékelése ellentmondásban fog állni a más intézmények vagy nemzeti hatóságok által létrehozott rokkantsági bizottságok által esetleg később kibocsátott értékelésekkel.

A Törvényszék tehát úgy véli, hogy a rokkantságnak az EBB személyi állományára alkalmazandó átmeneti nyugdíjszabályozás 46–1 cikke és az EBB személyzeti szabályzata végrehajtására elfogadott, az EBB a személyi állományára alkalmazandó igazgatási rendelkezések 11.1 cikke szerinti fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az az EBB azon alkalmazottjára vonatkozik, akit az EBB által létrehozott rokkantsági bizottság képtelennek nyilvánít arra, hogy az EBB‑n belül újból ellássa feladatait vagy azokkal egyenértékű feladatokat.

Végül a Törvényszék emlékeztet arra, hogy az EBB és alkalmazottai közötti jogvitákra a személyzeti szabályzat 91. cikke (1) bekezdésének második mondatában foglalt szabályt kell alkalmazni. Ez a rendelkezés a pénzügyi természetű jogviták terén korlátlan felülvizsgálati jogkörrel ruházza fel az uniós bíróságot, amelynek keretében adott esetben jogosult az alperest hivatalból kötelezni az általa vétkesen okozott kár megtérítésére és ilyen esetben az ügy összes körülményét figyelembe véve méltányosan értékelni az elszenvedett kárt.

A korlátlan felülvizsgálati jogkör azt a feladatot bízza az uniós bíróságra, hogy az előtte folyamatban lévő jogvitákban teljes körű megoldást adjon, és biztosítsa az általa a közszolgálati ügyekben hozott, megsemmisítést kimondó ítéletek gyakorlati hatékonyságát. Korlátlan felülvizsgálati jogköre gyakorlása során az uniós bíróság nem utasítja az érintett intézményeket vagy hatóságokat, hanem adott esetben hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az intézmények helyett olyan határozatokat hozzon, amelyeket szükségszerűen a jogvita jogi értékelése alapján levont következtetések vonnak maguk után.

E tekintetben a Törvényszék emlékeztet arra, hogy az említett rendelkezés értelmében vett „pénzügyi természetű jogviták[nak]” nemcsak az alkalmazottaknak valamely uniós intézmény ellen irányuló felelősség megállapítása iránti keresetei minősülnek, hanem valamennyi olyan jogvita is, amely egy ilyen intézmény vagy szervezet által valamely alkalmazott részére olyan összeg megfizetésére irányul, amely a személyzeti szabályzat vagy a munkaviszonyt szabályozó más jogi aktus alapján ezt az alkalmazottat megítélése szerint megilleti.

A jelen ügyben, a jogvita pénzügyi természetű, mivel a felperes azt kéri az uniós bíróságtól, hogy döntsön azon határozat jogszerűségéről, amely nem ismeri el a felperes „rokkant” jogállását, kötelezze az EBB‑t egy pénzösszeg megfizetésére. A felperest „nem rokkantnak” minősítő határozatnak ugyanis az EBB alkalmazottjaként betöltött állásának folytonosságára, és így a felperes díjazására és pénzbeli jogosultságaira nézve közvetlen következményei vannak.

Ezenfelül a Törvényszék megállapítja, hogy a felperes rokkantságát megállapító új határozat elfogadásához az EBB csak mérlegelést nem engedő hatáskörrel rendelkezik, amely arra kötelezi őt, hogy levonja a rokkantsági bizottság határozatából eredő adminisztratív következményeket.

Következésképpen a Törvényszék arra kötelezi az EBB‑t, hogy fizessen a felperesnek rokkantsági nyugdíjat. Elutasítja ugyanakkor a nem vagyoni kár megtérítése iránti kérelmét, annak megállapítását követően, hogy a felperes nem bizonyította, hogy ez a kár ne lenne teljes egészében megtéríthető a megtámadott határozatok megsemmisítésével, amely megsemmisítéshez az EBB azon marasztalása társul, hogy fizessen meg a felperesnek minden olyan pénzbeli ellátást, amelytől a megsemmisített határozat következtében esett el.