T‑580/19. sz. ügy

Sayed Shamsuddin Borborudi

kontra

az Európai Unió Tanácsa

A Törvényszék ítélete (negyedik tanács), 2021. június 9.

„Közös kül‑ és biztonságpolitika – Iránnal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Azon személyek, szervezetek és szervek jegyzéke, akikre, illetve amelyekre a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása alkalmazandó – A felperes nevének az e jegyzéken való további szerepeltetése – Mérlegelési hiba – EUMSZ 266. cikk”

1. Közös kül‑ és biztonságpolitika – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Jogalap – Az EUSZ 29. cikk alapján elfogadott határozattal és az EUMSZ 215. cikk alapján elfogadott rendelettel előírt korlátozó intézkedések – Olyan végrehajtási határozat, amelynek elfogadása egy határozat EUSZ 29. cikk alapján történő előzetes elfogadásától függ – A kizárólag az EUMSZ 215. cikk alapján elfogadott végrehajtási rendeletre irányuló megsemmisítés iránti kérelem – Megengedhetőség

   (EUSZ 29. cikk; EUMSZ 215. cikk, (1) bekezdés; (KKBP) 2019/870 tanácsi határozat; 2019/855 tanácsi rendelet)

   (lásd: 23., 26–29. pont)

2. Közös kül‑ és biztonságpolitika – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Az atomfegyverek elterjedésében közreműködő vagy azt támogató személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása – A pénzeszközök befagyasztásáról szóló határozatban említett valamely személy által benyújtott megsemmisítés iránti kereset – A bizonyítási teher megoszlása – Bírósági felülvizsgálat

   (267/2012 és 2019/855 tanácsi rendelet)

   (lásd: 45., 46. és 55. pont)

3. Európai Unió – Az intézmények jogi aktusai jogszerűségének bírósági felülvizsgálata – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – A felülvizsgálat terjedelme – A megtámadott határozat elfogadását követően az intézmény tudomására hozott bizonyítékok kizárása

   (267/2012 és 2019/855 tanácsi rendelet)

   (lásd: 50. pont)

4. Európai Unió – Az intézmények jogi aktusai jogszerűségének bírósági felülvizsgálata – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – A felülvizsgálat terjedelme – Az intézkedés megalapozottságára vonatkozó bizonyíték – Az Unió illetékes hatóságának azon kötelezettsége, hogy vitatás esetén bizonyítsa az érintett személyekkel vagy szervezetekkel szemben figyelembe vett indokok megalapozottságát – Az említett illetékes hatóság mérlegelési mozgásterének terjedelme – Az indokok módosításának, a felperes helyzetében bekövetkező változásoknak, illetve az iráni helyzet alakulásának hiányában egy korábbi jegyzékbe vétel alapján benyújtott bizonyítékok relevanciája – A felperes helyzetében bekövetkező változások

   (267/2012 és 2019/855 tanácsi rendelet)

   (lásd: 60–62., 65. pont)

5. Közös kül‑ és biztonságpolitika – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Az atomfegyverek elterjedésében közreműködő vagy azt támogató személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása – Valamely szervezetnek a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek és szervezetek listáira történő felvételére vonatkozóan az uniós jogi aktusok által megállapított vagylagos kritériumok – Terjedelem – Egy személy tevékenységei és az atomfegyverek elterjedése közötti közvetlen vagy közvetett kapcsolat fennállása – Tényleges, elítélendő magatartás hiánya – Hatás hiánya

   (2010/413/KKBP tanácsi határozat; 267/2012 tanácsi rendelet)

   (lásd: 81–85. pont)

6. Közös kül‑ és biztonságpolitika – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Az atomfegyverek elterjedésében közreműködő vagy azt támogató személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása – A jogszerűség bírósági felülvizsgálata – Terjedelem – A bizonyítási teher megoszlása – Konkrét bizonyítékok és információk benyújtására irányuló kötelezettség – Komoly és egybevágó bizonyítékok – Hiány – Mérlegelési hiba

   (267/2012 és 2019/855 tanácsi rendelet)

   (lásd: 86–89. pont)

7. Megsemmisítés iránti kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló rendelet részleges megsemmisítése – A megsemmisítés visszaható hatálya – A Tanácsnak a pénzeszközök befagyasztásáról szóló, ugyanazon a napon elfogadott határozataiból a jogellenesnek minősítettekkel azonos jegyzékbevételi indokok eltávolítására irányuló kötelezettsége – Terjedelem

   (EUMSZ 266. cikk)

   (lásd: 93–98. pont)

Összefoglalás

2010‑ben az Európai Unió Tanácsa korlátozó intézkedéseket fogadott el ( 1 ) az Iráni Iszlám Köztársaság arra kötelezése céljából, hogy hagyjon fel az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó, illetve az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek fejlesztéséhez hozzájáruló nukleáris tevékenységeivel, és előírta az említett nukleáris programban részt vevő személyek és szervezetek pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak befagyasztását. A felperest, S. Borborudit 2011. december 1‑jén azon az alapon vették fel az ezen intézkedésekkel érintett személyek és szervezetek jegyzékébe, hogy az iráni atomenergia‑szervezet (AEOI) vezetőhelyettese, valamint – többek között – hogy legalább 2002 óta részt vesz Irán nukleáris programjában. A Tanács később több alkalommal meghosszabbította ezt a jegyzékbe vételt.

A 2019/870 határozat ( 2 ) és a 2019/855 rendelet ( 3 ) elfogadását követően – amelyekkel a Tanács oly módon hosszabbította meg a felperes nevének a vitatott jegyzékbe való felvételét, hogy vele szemben ugyanazokat az indokokat tartotta fenn – a felperes keresetet indított e rendelet megsemmisítése iránt. Többek között azt rótta fel a Tanáccsal szemben, hogy mérlegelési hibát követett el, és hogy nem bizonyította a korlátozó intézkedések megalapozottságát.

A Törvényszék a felperest érintő részeiben megsemmisíti a 2019/855 rendeletet, és megvizsgálja az EUMSZ 215. cikk alapján elfogadott e rendelet megsemmisítése által az EUSZ 29. cikk alapján elfogadott 2019/870 határozatra gyakorolt következményeket.

A Törvényszék álláspontja

A Törvényszék elsősorban úgy véli, hogy az a körülmény, hogy a kereset tárgya a 2019/855 rendelet felperest érintő részeinek megsemmisítése iránti kérelemre szorítkozik, és nem vonatkozik egyúttal a 2019/870 határozatra, nem képezi a kereset vizsgálatának akadályát. E tekintetben emlékeztet arra, hogy az EUSZ 29. cikk alapján elfogadott határozatok és az EUMSZ 215. cikk alapján elfogadott rendeletek a jogi aktusok két típusába tartoznak, az előbbiek az Uniónak az elfogadandó korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos álláspontját határozzák meg, utóbbiak pedig az ezen intézkedések uniós szintű érvényesülését szolgáló eszközöknek minősülnek. A Törvényszék – az ezek között fennálló szoros kapcsolat ellenére – úgy véli, hogy eltérő és független jogi aktusokról van szó, így semmi nem gátolja, hogy egy felperes kizárólag egy végrehajtási rendeletet támadjon meg.

A Törvényszék másodsorban úgy véli, hogy a szóban forgó jegyzékbe való felvétellel kapcsolatos első indok nem megalapozott, amennyiben a Tanács nem bizonyította, hogy a megtámadott jogi aktus elfogadásának időpontjában a felperes az AEOI vezetőhelyettese volt. A Törvényszék e tekintetben rámutat, hogy a Tanács – a bizonyítási teher megfordítása nélkül – nem róhatta fel a felperesnek, hogy nem bizonyította azt, hogy minden tevékenységgel felhagyott az AEOI‑nál, oly módon, hogy megköveteli tőle, hogy tájékoztassa erről a körülményről, és még kevésbé úgy, hogy ezzel kapcsolatban terjesszen bizonyítékokat a Tanács elé. Éppen ellenkezőleg: a Tanácsnak a feladata, hogy – a korlátozó intézkedések éves felülvizsgálata ( 4 ) keretében – gondosan megvizsgálja a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételét alátámasztó bizonyítékokat, mégpedig a felperes rendelkezésére álló azon lehetőség ellenére, hogy bármikor észrevételeket vagy új bizonyítékokat nyújtson be. ( 5 ) A Törvényszék a jelen ügyben megjegyzi, hogy egyetlen bizonyíték sem támasztja alá azt az indokot, amely szerint – amint azt a jegyzékbe való felvételre irányuló javaslat nem bizalmas kivonata kifejtette – a felperes a rendelet elfogadásának időpontjában az AEOI egyik vezetőhelyettese volt.

A Törvényszék harmadsorban úgy véli, hogy amikor a Tanács azt állítja, hogy a felperes nevének a szóban forgó jegyzéken való további szerepeltetését a felperes múltbéli tevékenységei igazolják, azon indokolást változtatja meg, amelyen a megtámadott jogi aktus alapul, és aminek a Törvényszék nem tehet eleget. A Törvényszék emlékeztet arra, hogy a jegyzékbe való felvételnek – az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó iráni nukleáris tevékenységek támogatásával kapcsolatos – kritériuma azt foglalja magában, hogy bizonyított legyen az érintett személy tevékenységei és az atomfegyverek elterjedése közötti közvetlen vagy közvetett kapcsolat fennállása. Ezzel kapcsolatban pontosítja, hogy a korlátozó intézkedések valamely személlyel szembeni elfogadása nem feltételezi, hogy ez a személy korábban tényleges, elítélendő magatartást tanúsított, elégséges lehet önmagában az a kockázat, hogy ez a személy a jövőben ilyen magatartást tanúsít. A valamely személy tevékenységei és az atomfegyverek elterjedése közötti közvetlen vagy közvetett kapcsolat azonban e személy neve szóban forgó jegyzékbe való felvételének egyik feltételét képezi. A Tanács ezért a megtámadott jogi aktus elfogadásának időpontjában nem támaszkodhatott a felperes által az AEOI‑nál betöltött korábbi funkciókra és az iráni nukleáris programban való korábbi részvételére anélkül, hogy olyan komoly és egybevágó bizonyítékokat terjesztett volna elő, amelyek alapján úgy lehet vélni, hogy a felperes kapcsolatokat tartott fenn az AEOI‑val és az említett programmal, vagy – általánosságban – az atomfegyverek elterjedésének kockázatát hordozó tevékenységekkel.

A Törvényszék utolsósorban a 2019/855 rendelet felperest érintő részeinek megsemmisítése által a felperes által nem vitatott 2019/870 határozatra gyakorolt következményeket vizsgálja. A Törvényszék mindenekelőtt rámutat, hogy a jelen ítélet nem vonja maga után automatikusan a 2019/870 határozat megsemmisítését. Amennyiben azonban ez a két jogi aktus azonos intézkedéseket ír elő a felperessel szemben, a jogbiztonság súlyos megsértését vonhatja maga után azonban az a körülmény, hogy a 2019/870 határozatot annak ellenére továbbra is alkalmazni kell, hogy a megtámadott jogi aktust megsemmisítik. A Törvényszék ezután emlékeztet arra, hogy a Tanács a megsemmisítést kimondó ítéletnek való megfelelés érdekében az ítélet rendelkező részét és indokolását egyaránt köteles tiszteletben tartani. Ugyanis ez az utóbbi az, amely meghatározza a felperes nevének a szóban forgó jegyzékbe való felvételével kapcsolatos, jogellenesnek minősülő indokokat, és amely rámutat ezek jogellenességének pontos okaira. A Tanácsnak ennélfogva biztosítania kell, hogy az ítéletet követően meghozandó, a pénzeszközök befagyasztására irányuló esetleges későbbi határozatokban ne forduljanak elő ugyanezek a hibák. A Törvényszék – a megsemmisítést kimondó ítéletek visszaható hatályára figyelemmel – e célból pontosítja, hogy a jogellenesség kimondása a megsemmisített jogi aktus hatálybalépésének időpontjára nyúlik vissza. Mivel a 2019/870 határozat hatálybalépésének időpontja megegyezik a megtámadott jogi aktuséval, a Törvényszék azt a következtetést vonja le, hogy a Tanács köteles lehet arra is, hogy eltávolítsa ebből a határozatból a felperes nevének jegyzékbe vételével kapcsolatos, a jelen ítéletben jogellenesnek nyilvánítottakkal azonos tartalommal rendelkező indokokat, ha ezeket az indokokat ugyanazok a bizonyítékok támasztják alá.

( 1 ) Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 26‑i 2010/413/KKBP tanácsi határozat (HL 2010. L 195., 39. o.; helyesbítés: HL 2010. L 197., 19. o.), valamint az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 25‑i 961/2010/EU tanácsi rendelet (HL 2010. L 281., 1. o.).

( 2 ) Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2019. május 27‑i (KKBP) 2019/870 tanácsi határozat (HL 2019. L 140., 90. o.).

( 3 ) Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 267/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2019. május 27‑i (EU) 2019/855 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2019. L 140., 1. o.).

( 4 ) A 2010/413 határozat 26. cikkének (3) bekezdése és a 267/2012 rendelet 46. cikkének (7) bekezdése.

( 5 ) A 2010/413 határozat 24. cikkének (4) bekezdése és a 267/2012 rendelet 46. cikkének (5) bekezdése.