T‑579/19. sz. ügy

The KaiKai Company Jaeger Wichmann GbR

kontra

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala

A Törvényszék ítélete (harmadik tanács), 2021. április 14.

„Közösségi formatervezési minta – Torna vagy sportfelszereléseket és ‑eszközöket ábrázoló közösségi formatervezési mintákra irányuló többes bejelentés – Az elsőbbséghez fűződő jog – A 6/2002/EK rendelet 41. cikke – A Szabadalmi Együttműködési Szerződés alapján benyújtott bejelentés – Az ipari tulajdon oltalmáról szóló Párizsi Uniós Egyezmény 4. cikke – Elsőbbségi határidő”

1. Közösségi formatervezési minták – Bejelentés – Az elsőbbséghez fűződő jog – Elsőbbség igénylésével benyújtott bejelentés – A Szabadalmi Együttműködési Szerződés alapján benyújtott bejelentésen alapuló igény – Megengedhetőség

   (6/2002 tanácsi rendelet, 41. cikk, (1) bekezdés, Szabadalmi Együttműködési Szerződés, 2. cikk, ii) pont)

   (lásd: 47–51. pont)

2. Közösségi formatervezési minták – Bejelentés – Az elsőbbséghez fűződő jog – Elsőbbség igénylésével benyújtott bejelentés – A Szabadalmi Együttműködési Szerződés alapján benyújtott bejelentésen alapuló igény – Elsőbbségi határidő

   (6/2002 tanácsi rendelet, 41. cikk, (1) bekezdés, az ipari tulajdon oltalmáról szóló Párizsi Uniós Egyezmény, 4. cikk, E. szakasz, (1) bekezdés, Szabadalmi Együttműködési Szerződés, 2. cikk, ii) pont)

   (lásd: 64., 68., 74–77., 79–85. pont)

Összefoglalás

2018. október 24‑én a felperes The KaiKai Company Jaeger Wichmann GbR, tizenkét, torna‑ vagy sportfelszereléseket és ‑eszközöket ábrázoló közösségi formatervezési minta lajstromozására irányuló többes bejelentést nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO). A felperes a Szabadalmi Együttműködési Szerződés ( 1 ) (a továbbiakban: PCT) alapján 2017. október 26‑án benyújtott nemzetközi szabadalmi bejelentésen alapuló elsőbbséget igényelt.

Az EUIPO megtagadta az elsőbbségi jogot, mivel a korábbi bejelentés napja több mint hat hónappal megelőzte a többes bejelentés bejelentési napját. A 6/2002 rendelet ( 2 ) 41. cikkének (1) bekezdése ugyanis a korábbi használati minta bejelentésének napjától számított hat hónapos elsőbbségi jogról rendelkezik a közösségi formatervezési minta lajstromozására irányuló kérelem tekintetében. Márpedig az EUIPO úgy ítélte meg, hogy a használati minta fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja a nemzetközi szabadalmi bejelentéseket is, ez a tág értelmezés azonban nincs kihatással a jogszabályban meghatározott hat hónapos elsőbbségi határidő tartamára.

A Törvényszék, amelyhez hatályon kívül helyezés iránti keresetet nyújtottak be, hatályon kívül helyezi az EUIPO határozatát, és első alkalommal értelmezi a 6/2002 rendelet elsőbbségi jogra vonatkozó 41. cikkének (1) bekezdését.

A Törvényszék álláspontja

Egyrészt a Törvényszék hangsúlyozza, hogy a PCT‑ben szereplő meghatározás szerint a PCT alapján benyújtott szabadalmi bejelentések körébe beletartoznak a használati minták is. Ez nem jelenti sem a „szabadalom” és a „használati minta” fogalmának azonosságát, sem pedig azt, hogy a „használati minta” fogalma magában foglalná a „szabadalom” fogalmát. A Törvényszék tehát úgy ítéli meg, hogy a PCT nem tesz különbséget aszerint, hogy az egyes konkrét államok a találmány oltalmát milyen különböző jogok révén biztosítják. Következésképpen megállapítja, hogy bár a 6/2002 rendelet 41. cikke (1) bekezdésének szövege nem kifejezetten a szabadalmon alapuló elsőbbségi jog igénylésére vonatkozik, az EUIPO helyesen vette figyelembe az említett cikkel összefüggésben a nemzetközi szabadalmi bejelentéseket. Ez a tág értelmezés megfelel a PCT rendszerének, amely a használati minták és a szabadalmak azonos védelmének biztosítására irányul.

Másrészt a Törvényszék megjegyzi, hogy a 6/2002 rendelet 41. cikkének (1) bekezdése nem rendelkezik a nemzetközi szabadalmi bejelentés alapján fennálló elsőbbségre vonatkozó határidőről. Következésképpen rámutat arra, hogy e rendelkezés értelmezéséhez figyelembe kell venni az elsőbbségi jog mögött meghúzódó szabályozást, azaz a Párizsi Uniós Egyezmény ( 3 ) 4. cikkét.

E tekintetben a Törvényszék megállapítja, hogy a Párizsi Uniós Egyezmény 4. cikke E. szakaszának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a későbbi jog tekintetében megállapított elsőbbségi határidő irányadó abban az esetben, ha ez a későbbi jog formatervezési mintára, a korábbi jog pedig használati mintára vonatkozik. Úgy véli, hogy olyan különös szabályról van szó, amely kivételt képez azon elv alól, amely szerint az elsőbbségi határidő meghatározása szempontjából a korábbi jog jellege a meghatározó.

A Törvényszék hangsúlyozza, hogy a szabadalmak és a használati minták közötti, e rendelkezésben előírt eltérő bánásmód többek között a lajstromozási eljárások eltérő időtartamával magyarázható, mivel a használati mintákat rövid formai vizsgálat alapján lajstromozzák és teszik közzé, míg a szabadalmi bejelentéseket általában nem teszik közzé a tizenkét hónapos elsőbbségi határidő lejárta előtt.

Következésképpen a Törvényszék megállapítja, hogy az EUIPO tévesen állapította meg, hogy a közösségi formatervezési minták bejelentése tekintetében a nemzetközi szabadalmi bejelentés elsőbbségének igénylésére nyitva álló határidő hat hónap volt.

( 1 ) Az 1970. június 19‑én Washingtonban megkötött, és legutóbb 2001. október 3‑án módosított Szabadalmi Együttműködési Szerződés (Recueil des traités des Nations unies, 1160. kötet, 18336. sz., 231. o., Patent Cooperation Treaty, kihirdette: az 1980. évi 14. tvr.).

( 2 ) A közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.).

( 3 ) Az ipari tulajdon oltalmára létesült, 1883. március 20–án Párizsban aláírt, legutóbb 1967. július 14–én Stockholmban felülvizsgált és 1979. szeptember 28–án módosított Párizsi Uniós Egyezmény (Recueil des traités des Nations unies, 828. kötet, 11851. szám, 305. o.; kihirdette az 1970. évi 18. tvr.).