T‑167/17. sz. ügy

RV

kontra

Európai Bizottság

A Törvényszék ítélete (második tanács), 2019. június 12.

„Közszolgálat – Tisztviselők – A személyzeti szabályzat 42c. cikke – A szolgálat érdekében történő szabadságra küldés – Hivatalból történő nyugdíjazás – Keresettel meg nem támadható aktus – Részleges elfogadhatatlanság – A jogszabály hatálya – Hivatalból történő figyelembevétel – Szöveg szerinti, rendszertani és teleologikus értelmezés”

1. Tisztviselői kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Kötelező joghatásokat kiváltó aktusok – Valamely intézménynek az érintett által az uniós bíróság előtt vitatott határozat folytatásába illeszkedő véleménye – Kizártság

   (A tisztviselők személyzeti szabályzata, 90. cikk, (2) bekezdés és 91. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 41., 42., 46. pont)

2. Bírósági eljárás – A bíróság kötelezettsége a jogvita felek által meghatározott keretének tiszteletben tartására – A bíróság arra vonatkozó kötelezettsége, hogy kizárólag a felek által előterjesztett érvek alapján döntsön – Hiány

   (lásd: 59. pont)

3. Tisztviselői kereset – Jogalapok – A törvény hatályának megsértésére alapított jogalap – Hivatalból történő megállapítás

   (lásd: 60., 61., 66. pont)

4. Tisztviselők – Szabadság – A szolgálat érdekében történő szabadságra küldés – Hatály – Tisztviselők, akik már betöltötték a nyugdíjkorhatárt – Kizártság

   (A tisztviselők személyzeti szabályzata, 42c. cikk; 1023/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, (7) preambulumbekezdés)

   (lásd: 76–84., 86–88., 91–97. pont)

Összefoglalás

A 2019. június 12‑én hozott RV kontra Bizottság ítéletben (T‑167/17) a Törvényszék helyt adott egy volt tisztviselő azon keresetének, amelyet az az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának 42c. cikke alapján a szolgálat érdekében történő szabadságra küldését, egyben e rendelkezés ötödik bekezdése alapján hivatalból történő nyugdíjazását elrendelő bizottsági határozat megsemmisítése iránt indított.

A Törvényszéknek először is meg kellett vizsgálnia a személyzeti szabályzat 42c. cikke hatályának meghatározásával kapcsolatos problémakört, még ha a felperes nem is adott elő erre vonatkozó jogalapot. A Törvényszék úgy határozott, hogy e vizsgálatot két alternatív megfontolás alapján végzi el.

Egyfelől és elsődlegesen a Törvényszék megállapította: a személyzeti szabályzat 42c. cikke hatályának és a „nyugdíjkorhatárt” már betöltött tisztviselő esetére való alkalmazásának meghatározása szükségszerű előfeltétele a felperes által előadott kifogások vizsgálatának, és az uniós bíróságnak kötelessége e problémakört vizsgálni, különben adott esetben téves jogi megfontolásokra lenne kénytelen alapítani a határozatát. Másfelől és másodlagosan a Törvényszék megjegyezte, hogy a jogszabály hatályának megsértésére alapított jogalap imperatív jogalap, amelyet az uniós bíróság hivatalból köteles vizsgálni. E tekintetben a Törvényszék álláspontja az, hogy megszegné a törvényesség megállapítására vonatkozó kötelezettségét, ha nem állapítaná meg hivatalból, hogy a megtámadott határozat olyan jogi normán, nevezetesen a személyzeti szabályzat 42c. cikkén alapul, amely az adott esetre nem alkalmazható, és ebből következően az előtte folyamatban lévő jogvitát maga is ilyen jogi norma alapján döntené el.

Érdemben a Törvényszék – a személyzeti szabályzat 42c. cikkének szöveg szerinti, rendszertani és teleologikus értelmezése alapján – arra a következtetésre jutott, hogy e rendelkezés nem alkalmazható az olyan tisztviselőkre, akik, mint a felperes, már elérték az e cikk értelmében vett „nyugdíjkorhatárt”.