T-210/02. RENV. sz. ügy

British Aggregates Association

kontra

Európai Bizottság

„Állami támogatások — Sóderre vonatkozó környezetvédelmi adó az Egyesült Királyságban — A Bizottság határozata arról, hogy nem emel kifogást — Előny — Szelektív jelleg”

Az ítélet összefoglalása

1. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – Az általános adórendszertől való eltérés – A rendszer jellegére és szerkezetére alapított igazolás – Értékelési szempontok

   (EK 87. cikk, (1) bekezdés)

2. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – Adott gazdasági ágazatra korlátozott rendkívüli adóteher – Ezen intézkedés állami támogatásnak minősítésére való befolyás hiánya

   (EK 87. cikk)

3. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – A sóder forgalmazását terhelő ökoadó – A követett környezetvédelmi célok által nem indokolt eltérések az adóalanyiság feltételeiben – Bennfoglaltság

   (EK 87. cikk, (1) bekezdés)

4. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – A sóder forgalmazását terhelő ökoadó – Az export mentessége – Kizártság

   (EK 87. cikk, (1) bekezdés)

1.  Az állami támogatások terén az állami intézkedés szelektivitásának értékelése érdekében azt kell megvizsgálni, hogy az adott jogrendszer keretein belül ezen intézkedés az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében véve előnyben részesíthet-e „bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését” az érintett intézkedés által követett célkitűzés szempontjából hasonló ténybeli és jogi helyzetben található más vállalkozásokhoz képest.

   Nem tesz azonban eleget e szelektivitási feltételnek az az intézkedés, amely – bár előnyt jelent a kedvezményezettjének – a vonatkozó adórendszer természetével vagy általános belső felépítésével igazolható. Ezen értékelés keretében különbséget kell tenni egyrészt az adott adórendszer – azon kívülálló – céljai, másrészt a magában az adórendszerben rejlő mechanizmusok között, amelyek szükségesek a fenti célok eléréséhez, mivel ezen célok és mechanizmusok az adott adórendszer alapvető vagy iránymutató elveiként alátámaszthatják az ilyen igazolást, amit tagállamnak kell bizonyítania.

   Egyébiránt a szóban forgó intézkedés által biztosított előny szelektív jellegének értékelése érdekében a viszonyítási alap meghatározása különösen fontos az adóintézkedések esetében, mivel magának az előnynek a fennállását is csupán egy „általános” adóztatáshoz viszonyítva lehet megállapítani. Így valamely nemzeti adóintézkedés „szelektívnek” minősítéséhez először is előzőleg meg kell határozni és meg kell vizsgálni az adott tagállamban hatályban lévő adózási rendszer szerinti közös vagy „általános” rendszert. Ehhez a közös vagy „általános” adórendszerhez képest kell ezután értékelni és megállapítani, hogy a szóban forgó adóintézkedéssel biztosított előny szelektív jellegű-e, ehhez pedig azt kell bizonyítani, hogy ez az intézkedés eltér az említett közös adórendszertől, amennyiben különbséget tesz az érintett tagállam adózási rendszere által kitűzött célra tekintettel hasonló jogi és ténybeli helyzetben lévő gazdasági szereplők között.

   (vö. 47–49., 84. pont)

2.  Az állami támogatások terén, még ha feltételezzük is, hogy egy meghatározott adórendszer „egy adott gazdasági ágazatra korlátozott rendkívüli adótehernek” tekinthető, önmagában emiatt nem mentesül az EK 87. cikk (1) bekezdésében előírt tilalom hatálya alól, mivel e rendszer ezen ágazaton belül olyan különbségeket tehet, amelyek megfelelhetnek az előny és szelektivitás kritériumainak. Emellett a támogatás objektív körülmények alapján értelmezendő fogalma jogi jellegének megfelelően egy állami intézkedés célja, mint amilyen a környezetvédelmi cél, illetve egy különös vagy ágazati adórendszer ökoadó jellege nem elegendő ahhoz, hogy az intézkedés elkerülje az e rendelkezés értelmében vett támogatássá minősítést, mivel az ilyen intézkedést a hatásaira tekintettel kell értékelni, és el kell vonatkoztatni annak okaitól, illetve célkitűzéseitől. Ennélfogva a támogatás EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett fogalma megköveteli annak vizsgálatát, hogy egy különös vagy ágazati adórendszer tartalmaz-e az e rendszerrel érintett ágazaton belül „bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését” előnyben részesítő megkülönböztetéseket, ami az e rendszer alapjául szolgáló „általános” adóztatás meghatározását szükségelteti.

   (vö. 52. pont)

3.  Az állami támogatások terén a valamely adójogi rendszer által biztosított előnyök szelektív jellegének értékelése érdekében azt kell megvizsgálni, hogy az említett rendszer keretén belül elfogadott intézkedések alkalmasak-e arra, hogy az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében „bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos termékek előállítását” előnyben részesítsék az érintett intézkedés által követett célkitűzés szempontjából hasonló ténybeli és jogi helyzetben található más vállalkozásokhoz képest.

   Ilyen szelektív jelleggel bír a sóderágazatban különleges adót bevezető adószabályozás, amelynek célja lényegében az építőiparban a mellékterméknek, vagy egyes eljárások hulladékának minősülő sóderek („másodlagosnak” is nevezett sóderek), illetve az újrahasznosított sóderek használatának ösztönzésére irányul a nem megújuló erőforrásnak minősülő, bányákban kitermelt sóderek („elsődlegesnek” is nevezett sóderek) használatának csökkentése, és ennélfogva az e kitermelési eljárásokhoz kapcsolódó környezeti hatások korlátozása érdekében, amennyiben egyrészt e különféle sóderek között felhasználásuk, illetve kereskedelmi forgalomba hozataluk terén potenciális versenyhelyzet vagy helyettesíthetőségi kapcsolat létezik, és másrészről egyes anyagok – mint a pala, a fazekasagyag, a kaolin és az agyagpala – sóderei mentesek az adó alól, és más anyagok sóderei az adó hatálya alá tartoznak annak ellenére, hogy környezetvédelmi célkitűzésének szempontjából e különböző sóderek „sóderként” történő felhasználásukat tekintve hasonló helyzetben vannak.

   Erre való tekintettel annak vizsgálata keretében, hogy valamely nemzeti szabályozás bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos termékek előállítását kedvezőbb bánásmódban részesíti más, hasonló ténybeli és jogi helyzetben lévő vállalkozásokkal, illetve termékek előállításával szemben, sem a Bizottság, sem a Törvényszék nem hagyhatja figyelmen kívül a szóban forgó szabályozás környezetvédelmi célkitűzését, mivel az eltérő helyzeteket jellemző tényezőket, és így e helyzetek hasonló jellegét főként a szóban forgó különbségtételt létrehozó aktus tárgyának és céljának, valamint azon szabályozási terület elveinek és céljainak fényében kell meghatározni és értékelni, amely alá a szóban forgó aktus tartozik.

   Az ilyen megkülönböztetést nem igazolhatja a kérdéses adójogi szabályozás jellege vagy általános szerkezete, amennyiben az egyrészről egyértelműen eltér a vitatott adó általános adóztatási logikájától, másfelől pedig sérti ezen adó környezetvédelmi célkitűzését.

   (vö. 62., 64., 67., 68., 72., 75., 87., 88. pont)

4.  Az állami támogatások terén a sóderek forgalmazását terhelő környezetvédelmi adó, amelynek területi hatálya valamely tagállam területére korlátozódik, aminek a következménye az, hogy a sóderek e területen kívül történő bármely forgalmazása, azaz a kivitelükhöz kötött minden gazdasági ügylet mentes az adó alól, nem foglal magában szelektív előnyöket bizonyos vállalkozások vagy bizonyos termékek előállítása számára, amennyiben az említett tagállam területén értékesített és a külföldre exportált anyagok különböző helyzetben vannak abból adódóan, hogy az exportálás következtében a meghatározó adóztatási szempont – nevezetesen a sóderként való kereskedelmi értékesítés – főszabály szerint már ellenőrizhető az exportáló tagállam nemzeti hatóságai által.

   E hatóságok ugyanis nem vagy csak nehezen tudnák meghatározni, hogy az exportált anyag felhasználható-e vagy értékesíthető-e sóderként, azt ténylegesen ilyen célra fogják-e használni vagy esetleg más célra, ami a célországban alkalmazandó műszaki jogszabályok előírásaitól is függ. Még feltételezve is, hogy a kérdéses hatóságok számára különösen könnyű lenne azonosítani az exportra szánt anyagok fizikai-kémiai tulajdonságait annak meghatározása érdekében, hogy azok alkalmasak-e az olyan eljárásokban való felhasználásra, amelyek lehetővé teszik a vitatott szerinti mentesség igénybevételét, vagy sem, a „sóderként” vagy adómentes anyagként való minősítés éppen nem e tulajdonságoktól függ, hanem egyes név szerint azonosított, vagy egyes eljárásokból származó anyagoknak az ezen adó hatálya alól egyedileg történő kizárásával. Emellett az, hogy az exportált anyagok és az érintett tagállam területén értékesített anyagok nem hasonló helyzetben vannak, a vitatott adó környezetvédelmi célkitűzésének vonatkozásában is megerősítést nyer, mivel az exportálás esetén ezen állam jogalkotója és hatóságai eltérő adóztatással nem képesek befolyásolni a sóderek iránti keresletet e célnak megfelelően.

   (vö. 94., 97. pont)

T-210/02. RENV. sz. ügy

British Aggregates Association

kontra

Európai Bizottság

„Állami támogatások — Sóderre vonatkozó környezetvédelmi adó az Egyesült Királyságban — A Bizottság határozata arról, hogy nem emel kifogást — Előny — Szelektív jelleg”

Az ítélet összefoglalása

1. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – Az általános adórendszertől való eltérés – A rendszer jellegére és szerkezetére alapított igazolás – Értékelési szempontok

   (EK 87. cikk, (1) bekezdés)

2. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – Adott gazdasági ágazatra korlátozott rendkívüli adóteher – Ezen intézkedés állami támogatásnak minősítésére való befolyás hiánya

   (EK 87. cikk)

3. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – A sóder forgalmazását terhelő ökoadó – A követett környezetvédelmi célok által nem indokolt eltérések az adóalanyiság feltételeiben – Bennfoglaltság

   (EK 87. cikk, (1) bekezdés)

4. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – A sóder forgalmazását terhelő ökoadó – Az export mentessége – Kizártság

   (EK 87. cikk, (1) bekezdés)

1.  Az állami támogatások terén az állami intézkedés szelektivitásának értékelése érdekében azt kell megvizsgálni, hogy az adott jogrendszer keretein belül ezen intézkedés az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében véve előnyben részesíthet-e „bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését” az érintett intézkedés által követett célkitűzés szempontjából hasonló ténybeli és jogi helyzetben található más vállalkozásokhoz képest.

   Nem tesz azonban eleget e szelektivitási feltételnek az az intézkedés, amely – bár előnyt jelent a kedvezményezettjének – a vonatkozó adórendszer természetével vagy általános belső felépítésével igazolható. Ezen értékelés keretében különbséget kell tenni egyrészt az adott adórendszer – azon kívülálló – céljai, másrészt a magában az adórendszerben rejlő mechanizmusok között, amelyek szükségesek a fenti célok eléréséhez, mivel ezen célok és mechanizmusok az adott adórendszer alapvető vagy iránymutató elveiként alátámaszthatják az ilyen igazolást, amit tagállamnak kell bizonyítania.

   Egyébiránt a szóban forgó intézkedés által biztosított előny szelektív jellegének értékelése érdekében a viszonyítási alap meghatározása különösen fontos az adóintézkedések esetében, mivel magának az előnynek a fennállását is csupán egy „általános” adóztatáshoz viszonyítva lehet megállapítani. Így valamely nemzeti adóintézkedés „szelektívnek” minősítéséhez először is előzőleg meg kell határozni és meg kell vizsgálni az adott tagállamban hatályban lévő adózási rendszer szerinti közös vagy „általános” rendszert. Ehhez a közös vagy „általános” adórendszerhez képest kell ezután értékelni és megállapítani, hogy a szóban forgó adóintézkedéssel biztosított előny szelektív jellegű-e, ehhez pedig azt kell bizonyítani, hogy ez az intézkedés eltér az említett közös adórendszertől, amennyiben különbséget tesz az érintett tagállam adózási rendszere által kitűzött célra tekintettel hasonló jogi és ténybeli helyzetben lévő gazdasági szereplők között.

   (vö. 47–49., 84. pont)

2.  Az állami támogatások terén, még ha feltételezzük is, hogy egy meghatározott adórendszer „egy adott gazdasági ágazatra korlátozott rendkívüli adótehernek” tekinthető, önmagában emiatt nem mentesül az EK 87. cikk (1) bekezdésében előírt tilalom hatálya alól, mivel e rendszer ezen ágazaton belül olyan különbségeket tehet, amelyek megfelelhetnek az előny és szelektivitás kritériumainak. Emellett a támogatás objektív körülmények alapján értelmezendő fogalma jogi jellegének megfelelően egy állami intézkedés célja, mint amilyen a környezetvédelmi cél, illetve egy különös vagy ágazati adórendszer ökoadó jellege nem elegendő ahhoz, hogy az intézkedés elkerülje az e rendelkezés értelmében vett támogatássá minősítést, mivel az ilyen intézkedést a hatásaira tekintettel kell értékelni, és el kell vonatkoztatni annak okaitól, illetve célkitűzéseitől. Ennélfogva a támogatás EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett fogalma megköveteli annak vizsgálatát, hogy egy különös vagy ágazati adórendszer tartalmaz-e az e rendszerrel érintett ágazaton belül „bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését” előnyben részesítő megkülönböztetéseket, ami az e rendszer alapjául szolgáló „általános” adóztatás meghatározását szükségelteti.

   (vö. 52. pont)

3.  Az állami támogatások terén a valamely adójogi rendszer által biztosított előnyök szelektív jellegének értékelése érdekében azt kell megvizsgálni, hogy az említett rendszer keretén belül elfogadott intézkedések alkalmasak-e arra, hogy az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében „bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos termékek előállítását” előnyben részesítsék az érintett intézkedés által követett célkitűzés szempontjából hasonló ténybeli és jogi helyzetben található más vállalkozásokhoz képest.

   Ilyen szelektív jelleggel bír a sóderágazatban különleges adót bevezető adószabályozás, amelynek célja lényegében az építőiparban a mellékterméknek, vagy egyes eljárások hulladékának minősülő sóderek („másodlagosnak” is nevezett sóderek), illetve az újrahasznosított sóderek használatának ösztönzésére irányul a nem megújuló erőforrásnak minősülő, bányákban kitermelt sóderek („elsődlegesnek” is nevezett sóderek) használatának csökkentése, és ennélfogva az e kitermelési eljárásokhoz kapcsolódó környezeti hatások korlátozása érdekében, amennyiben egyrészt e különféle sóderek között felhasználásuk, illetve kereskedelmi forgalomba hozataluk terén potenciális versenyhelyzet vagy helyettesíthetőségi kapcsolat létezik, és másrészről egyes anyagok – mint a pala, a fazekasagyag, a kaolin és az agyagpala – sóderei mentesek az adó alól, és más anyagok sóderei az adó hatálya alá tartoznak annak ellenére, hogy környezetvédelmi célkitűzésének szempontjából e különböző sóderek „sóderként” történő felhasználásukat tekintve hasonló helyzetben vannak.

   Erre való tekintettel annak vizsgálata keretében, hogy valamely nemzeti szabályozás bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos termékek előállítását kedvezőbb bánásmódban részesíti más, hasonló ténybeli és jogi helyzetben lévő vállalkozásokkal, illetve termékek előállításával szemben, sem a Bizottság, sem a Törvényszék nem hagyhatja figyelmen kívül a szóban forgó szabályozás környezetvédelmi célkitűzését, mivel az eltérő helyzeteket jellemző tényezőket, és így e helyzetek hasonló jellegét főként a szóban forgó különbségtételt létrehozó aktus tárgyának és céljának, valamint azon szabályozási terület elveinek és céljainak fényében kell meghatározni és értékelni, amely alá a szóban forgó aktus tartozik.

   Az ilyen megkülönböztetést nem igazolhatja a kérdéses adójogi szabályozás jellege vagy általános szerkezete, amennyiben az egyrészről egyértelműen eltér a vitatott adó általános adóztatási logikájától, másfelől pedig sérti ezen adó környezetvédelmi célkitűzését.

   (vö. 62., 64., 67., 68., 72., 75., 87., 88. pont)

4.  Az állami támogatások terén a sóderek forgalmazását terhelő környezetvédelmi adó, amelynek területi hatálya valamely tagállam területére korlátozódik, aminek a következménye az, hogy a sóderek e területen kívül történő bármely forgalmazása, azaz a kivitelükhöz kötött minden gazdasági ügylet mentes az adó alól, nem foglal magában szelektív előnyöket bizonyos vállalkozások vagy bizonyos termékek előállítása számára, amennyiben az említett tagállam területén értékesített és a külföldre exportált anyagok különböző helyzetben vannak abból adódóan, hogy az exportálás következtében a meghatározó adóztatási szempont – nevezetesen a sóderként való kereskedelmi értékesítés – főszabály szerint már ellenőrizhető az exportáló tagállam nemzeti hatóságai által.

   E hatóságok ugyanis nem vagy csak nehezen tudnák meghatározni, hogy az exportált anyag felhasználható-e vagy értékesíthető-e sóderként, azt ténylegesen ilyen célra fogják-e használni vagy esetleg más célra, ami a célországban alkalmazandó műszaki jogszabályok előírásaitól is függ. Még feltételezve is, hogy a kérdéses hatóságok számára különösen könnyű lenne azonosítani az exportra szánt anyagok fizikai-kémiai tulajdonságait annak meghatározása érdekében, hogy azok alkalmasak-e az olyan eljárásokban való felhasználásra, amelyek lehetővé teszik a vitatott szerinti mentesség igénybevételét, vagy sem, a „sóderként” vagy adómentes anyagként való minősítés éppen nem e tulajdonságoktól függ, hanem egyes név szerint azonosított, vagy egyes eljárásokból származó anyagoknak az ezen adó hatálya alól egyedileg történő kizárásával. Emellett az, hogy az exportált anyagok és az érintett tagállam területén értékesített anyagok nem hasonló helyzetben vannak, a vitatott adó környezetvédelmi célkitűzésének vonatkozásában is megerősítést nyer, mivel az exportálás esetén ezen állam jogalkotója és hatóságai eltérő adóztatással nem képesek befolyásolni a sóderek iránti keresletet e célnak megfelelően.

   (vö. 94., 97. pont)