Keywords
Summary

Keywords

1. Megsemmisítés iránti kereset – Tagállamok keresete – A támogatás közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét megállapító bizottsági határozat elleni kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek bizonyításától nem függő elfogadhatóság

2. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Az eljáráshoz fűződő érdek – A támogatás közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét megállapító bizottsági határozat

3. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Valamely tagállam kormányának tagja által tett, e tagállam azon szándékát kifejező nyilvános nyilatkozatok, hogy valamely vállalkozás pénzügyi nehézségeinek megoldása érdekében megfelelő intézkedéseket hoz – Állami források átruházása nélkül nyújtott előny – Kizártság – Valamely vállalkozásnak nyújtandó hitelkeretre vonatkozó terv

(EK 87. cikk, (1) bekezdés)

4. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Állami forrásokból származó előny államnak betudható nyújtása – Valamely tagállam kormányának tagja által tett, e tagállam azon szándékát kifejező nyilvános nyilatkozatok, hogy valamely vállalkozás pénzügyi nehézségeinek megoldása érdekében megfelelő intézkedéseket hoz – Állami források átruházása nélkül nyújtott előny – Kizártság

(EK 87. cikk, (1) bekezdés)

5. Államok által nyújtott támogatások – Bizottsági határozat – Bírósági felülvizsgálat

6. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem

(EK 253. cikk

Summary

1. Az EK‑Szerződés egyértelmű különbséget tesz egyfelől az intézmények és a tagállamok, másfelől pedig a természetes és jogi személyek megsemmisítés iránti kereset indítására vonatkozó joga között, mivel bármely tagállamnak joga van arra, hogy megsemmisítés iránti keresettel vitassa a Bizottság határozatainak jogszerűségét, anélkül hogy e jog gyakorlása az eljáráshoz fűződő érdek bizonyításától függne. Valamely tagállamnak tehát a keresete elfogadhatóságához csak azt kell bizonyítania, hogy a Bizottság általa megtámadott jogi aktusa joghatásokat fejt ki a vonatkozásában. Az eljáráshoz fűződő érdek kizárólag a természetes vagy jogi személyek, és nem az intézmények vagy a tagállamok által benyújtott keresetekre vonatkozik.

Továbbá az eljáráshoz fűződő érdek fogalmát nem szabad összekeverni a megtámadható jogi aktus fogalmával, amelynek értelmében ahhoz, hogy egy jogi aktus megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezze, annak sérelem okozására alkalmas joghatások kiváltására kell irányulnia, amit a tartalma alapján kell meghatározni.

Valamely állami támogatás közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét megállapító bizottsági határozat ilyen kötelező joghatásokat vált ki, tehát a tagállamok által keresettel megtámadható jogi aktusnak minősül.

(vö. 118., 119. pont)

2. Valamely természetes vagy jogi személy által benyújtott megsemmisítés iránti kereset csak akkor elfogadható, ha a felperesnek létrejött és fennálló érdeke fűződik a megtámadott aktus megsemmisítéséhez. Ez az érdek feltételezi, hogy e jogi aktus megsemmisítése önmagában jogi következményekkel járhat, vagy más megfogalmazás szerint a kereset – eredményét tekintve – az azt indító személy javára szolgálhat. Így egy olyan jogi aktus, amely egészében ennek a személynek kedvez, jellegénél fogva nem okozhat neki sérelmet, és ennek a személynek nem fűződik érdeke ahhoz, hogy annak megsemmisítését kérje.

Valamely állami támogatás közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét megállapító bizottsági határozatot illetően azonban a támogatás kedvezményezettjének versenytárs vállalkozása e határozat megsemmisítéséhez fűződő, létrejött és fennálló érdeket igazol, amennyiben úgy érvel, hogy az állam további támogatási intézkedéseket is tett, amelyek különböző, a kedvezményezett vállalkozás számára nyújtott előnyökkel járnak, és amelyek a piaci helyzetét is veszélyeztetik.

A támogatás fennállása és közös piaccal való összeegyeztethetetlensége ugyanis a priori nem zárja ki egyéb, a közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatási intézkedések fennállását, amelyek – bár a Bizottság határozatában nem szerepelnek – szintén az említett határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárás tárgyát képezik, és amelyek ráadásul alkalmasak arra, hogy alapvetően érintsék a támogatás kedvezményezettje bizonyos versenytársainak piaci helyzetét.

Továbbá, amennyiben a felperes azzal érvel, hogy a megtámadott jogi aktus – még ha rá nézve részben kedvező is – nem védi megfelelően jogi helyzetét, el kell ismerni ahhoz fűződő érdekét, hogy a bíróságtól kérje ezen határozat jogszerűségének felülvizsgálatát.

(vö. 116., 127., 128., 130., 131. pont)

3. Ahhoz, hogy egy intézkedést az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak lehessen minősíteni, szükséges egyrészt, hogy az előnyt tartalmazzon, amely különböző formában jelenhet meg („bármilyen formában”), és másrészt, hogy ez az előny közvetlenül vagy közvetve állami forrásból származzon („a tagállamok által vagy állami forrásból” nyújtott előny legyen). Az előny fogalma magában foglalja, hogy az állami beavatkozásnak a kedvezményezett gazdasági és/vagy pénzügyi helyzetének javulását, sőt anyagi gyarapodását kell eredményeznie, könnyítve például a költségvetésére rendszerint nehezedő terheken.

A valamely tagállam kormányának tagja által tett, e tagállam azon szándékát kifejező nyilvános nyilatkozatok hatását illetően, hogy valamely vállalkozás pénzügyi nehézségeinek megoldása érdekében megfelelő intézkedéseket hoz, meg kell állapítani, hogy ezek a nyilatkozatok értékelhető előnyt jelenthetnek az említett vállalkozás számára, mivel lehetővé teszik a pénzügyi piacok bizalmának újbóli elnyerését és a rövid lejáratú adósságának refinanszírozásához szükséges új hitelek könnyebb és olcsóbb megszerzését, és végül hozzájárulnak igen törékeny pénzügyi helyzetének stabilizálásához. Az ilyen nyilatkozatok ugyanis döntő módon befolyásolhatják a hitelminősítő intézetek reakcióját, és így hozzájárulhatnak a vállalkozásról a befektetők és a hitelezők által alkotott kép újraértékeléséhez, valamint döntő jelentőségűnek bizonyulhatnak a kérdéses vállalkozás refinanszírozásában később részt vevő pénzpiaci szereplők magatartása tekintetében.

Továbbá a tőkepiacokon a hitelnyújtást és a refinanszírozást szabályozó elvek értelmében egy vállalkozás minősítési kategóriája és ennélfogva a számára nyújtott hitelekhez kötődő nemteljesítési kockázat meghatározó a refinanszírozás e vállalkozás által viselendő költségének megállapítása, és különösen az új kötvények kibocsátásáért követelhető kamatok szempontjából. Ebből következik, hogy minél kisebb ez a nemteljesítési kockázat, a tőkepiacokon annál könnyebb és olcsóbb a szóban forgó hitelek refinanszírozása. Más szóval a vállalkozás minősítésére nézve minden pozitív befolyás, legyen az a befektetők bizalmának elnyerésére vagy megerősítésére alkalmas nyilvános kijelentéseknek köszönhető, azonnali hatással jár a költségek szintjén, amit saját tőkepiaci refinanszírozása érdekében a vállalkozásnak kell viselnie.

Ezenfelül valamely intézkedés állami támogatásnak való minősítéséhez a Bizottságnak objektív elemek alapján kell megállapítania, hogy az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatás fogalmának minden együttes feltétele – az előny fennállását is beleértve – teljesül, figyelembe véve a szóban forgó intézkedés gazdasági hatásait.

Adott összegű hitelkeret valamely vállalkozásnak való nyújtására vonatkozó egyoldalú, soha végre nem hajtott állami ajánlat esetében a Bizottság kizárólag ez alapján nem vélelmezheti, hogy ez az ajánlat előnyös gazdasági hatásokkal jár a kedvezményezett számára, anélkül hogy figyelembe venné a szóban forgó hitelszerződés végrehajtására vonatkozó és különösen az említett hitel nyújtásához és visszafizetéséhez támasztott feltételeket, különösen akkor, ha a kedvezményezett nem fogadta el ezt az ajánlatot, hanem arra szorítkozott, hogy piaci feltételek mellett refinanszírozza magát. Ha ez másképp lenne, akkor még a nyilvánvalóan kedvezőtlen feltételeket, mint például magasabb kamatokat és a piacinál szigorúbb visszafizetési feltételeket tartalmazó hitelszerződést is támogatásnak kellene minősíteni az EK 87. cikk (1) bekezdése alapján, kizárólag azért, mert egy állami hitelező késznek mutatkozik arra, hogy bizonyos összeget a kedvezményezett rendelkezésére bocsásson.

(vö. 215., 231., 234., 237., 238., 253., 255. pont)

4. Csak azok az előnyök tekintendők az EK 87. cikk (1) bekezdésének értelmében támogatásnak, amelyeket közvetlenül vagy közvetve állami forrásból nyújtanak. Ugyanis az e rendelkezésben szereplő megkülönböztetés „a tagállamok által” és az „állami forrásból” nyújtott támogatás között nem azt jelenti, hogy az állam által nyújtott valamennyi előny támogatásnak minősül, függetlenül attól, hogy állami forrásból finanszírozzák‑e, vagy sem, hanem e megkülönböztetésnek csak az a célja, hogy e fogalom egyaránt vonatkozzon a közvetlenül az állam által, valamint az általa kijelölt vagy létrehozott köz‑ vagy magánszervezet által nyújtott előnyökre.

Ezzel összefüggésben a magánbefektető kritériuma alkalmazásának szükségszerű előfeltétele, hogy az állam által egy vállalkozás javára hozott intézkedések állami forrásokból származó előnyt nyújtsanak.

Továbbá a lefolytatandó bírósági felülvizsgálat terjedelmét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a támogatás fogalma objektív fogalom, és ennélfogva valamely intézkedés állami támogatásnak való minősítése, amely a Szerződés szerint mind a Bizottság, mind pedig a bíróság feladata, főszabály szerint – elsősorban a szóban forgó állami beavatkozás összetett jellegéből adódó különleges körülmények kivételével – nem igazolhatja a Bizottság széles mérlegelési jogkörének elismerését. Ez ugyanis csak az EK 87. cikk (3) bekezdésének alkalmazása során van így, amely magában foglalja bizonyos intézkedések közös piaccal való esetleges összeegyeztethetőségének vizsgálata során gazdasági, szociális, regionális és ágazati jellegű összetett értékelések Bizottság általi figyelembevételét, ami láthatóan valóban széles körű mérlegelési jogkört biztosít. Az állami támogatásnak a Szerződésben meghatározottak szerinti fogalma ugyanis jogi jellegű, és azt objektív tények alapján kell értékelni. Emiatt a bíróságnak főszabály szerint mind az előtte folyamatban lévő jogvita konkrét tényeinek, mind a Bizottság által elvégzett értékelés technikai jellegének vagy összetettségének figyelembevételével teljes felülvizsgálatot kell gyakorolnia azon kérdés vonatkozásában, hogy valamely intézkedés az EK 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik‑e.

Az előnynek állami források átruházásából kell származnia. Ezen, az azonosított előny és az állami források elkötelezése közötti összefüggés követelménye főszabály szerint feltételezi, hogy az említett előny szorosan kötődjön egy annak megfelelő, az állami költségvetést terhelő kiadáshoz, vagy az állam által vállalt, jogilag kötelező erejű kötelezettségek alapján e költségvetést terhelő, kellően konkrét gazdasági kockázathoz.

Ami a valamely tagállam kormányának tagja által tett, e tagállam azon szándékát kifejező nyilvános nyilatkozatokat illeti, hogy valamely vállalkozás pénzügyi nehézségeinek megoldása érdekében megfelelő intézkedéseket hoz, az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami forrásoknak a tagállam részéről való konkrét, feltétel nélküli és visszavonhatatlan elkötelezése azt feltételezi, hogy a nyilvános nyilatkozatok kifejezetten tartalmazzák akár a beruházásra szánt pontos összegeket, akár a garancia által biztosított konkrét adósságokat, vagy legalább egy előre meghatározott pénzügyi keretet, mint például egy adott összegű hitelkeretet, valamint a tervezett hozzájárulás nyújtásának feltételeit.

Egyedül az a tény, hogy a tagállam a pénzügyi piacokon meglévő sajátos hírnevéhez folyamodik, nem lehet elegendő annak bizonyításához, hogy forrásai olyan kockázatnak voltak kitéve, amit az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében állami források olyan átruházásának lehet tekinteni, amely kellő mértékben kapcsolódik az állam kormányának tagja által tett nyilvános nyilatkozatokkal a vállalkozás számára nyújtott előnyhöz. Nem elegendő ugyanis, hogy a tagállam, ahelyett hogy közvetve vagy közvetlenül állami forrásokat kötelezne el, a pénzügyi piacok működésének különös szabályaihoz fordul annak érdekében, hogy rövid távon stabilizálja a vállalkozás gazdasági helyzetét, éspedig éppen abból a célból, hogy teljesítse a később meghozandó konkrétabb támogatási intézkedésekhez nélkülözhetetlen vállalkozási és pénzügyi feltételeket.

(vö. 214., 217–219., 262., 280., 282., 297. pont)

5. Az állami támogatásokkal kapcsolatos közösségi peres eljárások során a tényállás megállapítása és a bizonyítás a Törvényszék teljes körű mérlegelési jogkörébe tartozik. Ezenkívül ebben az összefüggésben az a kérdés, hogy egy nemzeti jogszabály a jelen ügyben alkalmazható‑e, vagy sem, és ha igen, akkor milyen mértékben, a bíróság ténymegállapításához tartozik, és a bizonyításfelvételre, valamint a bizonyítási teher megoszlására vonatkozó szabályoknak van alávetve.

(vö. 269. pont)

6. Az EK 253. cikk által megkövetelt indokolásnak igazodnia kell az adott jogi aktus jellegéhez, továbbá világosan és félreérthetetlenül fel kell tüntetnie a jogi aktust elfogadó intézmény érvelését úgy, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, a hatáskörrel rendelkező bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálatát. Továbbá a határozatok indokolására vonatkozó kötelezettség olyan lényeges eljárási szabálynak minősül, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik. Valamely határozat indokolása ugyanis azon indokok egyértelmű kifejezéséből áll, amelyeken e határozat alapszik. Ha ezen indokok hibában szenvednek, az a határozat érdemi jogszerűségét érintheti, de annak indokolását nem, ami megfelelő lehet annak ellenére, hogy hibás indokokat fejt ki.

(vö. 315. pont)