C‑50/21. sz. ügy

Prestige and Limousine, S. L.

kontra

Área Metropolitana de Barcelona és társai

(a Tribunal Superior de Justicia de Cataluña [Spanyolország] által benyújtott
előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (első tanács), 2023. június 8.

„Előzetes döntéshozatal – EUMSZ 49. cikk – Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése – Személygépkocsik vezetővel történő bérbeadására irányuló szolgáltatás (VTC) – A szolgáltatások nyújtását egy, a városi és helyközi szállítási szolgáltatások nyújtását az ország egész területén lehetővé tévő engedélyen felül egy második, a városi és helyközi szállítási szolgáltatásoknak valamely agglomerációban történő nyújtását lehetővé tévő engedély kiadását előíró rendszer – A VTC‑szolgáltatásokra vonatkozó engedélyek számának a taxiszolgáltatási engedélyek harmincad részére történő korlátozása”

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Elfogadhatóság – A kérdéseknek a Bíróság befolyásolására alkalmas megfogalmazása – Az elfogadhatóságra gyakorolt hatás hiánya

   (EUMSZ 267. cikk; a Bíróság eljárási szabályzata, 94. cikk, a) és c) pont)

   (lásd: 44. pont)

2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Elfogadhatóság – Olyan kérdés, amelyre egyértelmű válasz adható – Az elfogadhatóságra gyakorolt hatás hiánya

   (EUMSZ 267. cikk; a Bíróság eljárási szabályzata, 99. cikk)

   (lásd: 45. pont)

3. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Elfogadhatóság – A kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott uniós jogi rendelkezések esetleges relevanciájának valamely nemzeti legfelsőbb bíróság által korábban elvégzett vizsgálata – Az elfogadhatóságra gyakorolt hatás hiánya

   (EUMSZ 267. cikk)

   (lásd: 47. pont)

4. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – Egyetlen tagállamon belülre korlátozódó jogvitában felmerült kérdés – Az állampolgárokra és más tagállamok állampolgáraira egyaránt alkalmazandó nemzeti rendelkezések – Más tagállamokból származó személyek esetleges érintettségére tekintettel meglévő hatáskör

   (EUMSZ 49. cikk és EUMSZ 267. cikk)

   (lásd: 48., 49. pont)

5. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Állami forrásból származó támogatások – Állami források fogalma

   (EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 53., 54. pont)

6. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Állami forrásokból származó előny államnak betudható nyújtása – A városi és helyközi szállítási szolgáltatások nyújtásához szükséges, az egész ország területére vonatkozó engedélyen felül egy második, a városi szállítási szolgáltatások valamely agglomerációban történő nyújtásához szükséges engedélyt előíró engedélyezési rendszer – Az ilyen engedélyek számának a taxiengedélyek számának harmincad részére történő korlátozása – Állami források felhasználásának hiánya – A támogatás hiánya

   (EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 55–58. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

7. Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Korlátozások – A városi és helyközi szállítási szolgáltatások nyújtásához szükséges, az egész ország területére vonatkozó engedélyen felül egy második, a városi szállítási szolgáltatások valamely agglomerációban történő nyújtásához szükséges engedélyt előíró engedélyezési rendszer – Nyomós közérdekre alapított igazolás – Megengedhetőség – Feltételek – A kérdést előterjesztő bíróság általi vizsgálat

   (EUMSZ 49. cikk, EUMSZ 106. cikk, (2) bekezdés)

   (lásd: 61–64., 69–74., 81., 82., 85–93. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

8. Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Korlátozások – A személygépkocsik vezetővel történő bérbeadására irányuló, valamely agglomerációban nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó engedélyek számának a taxiszolgáltatásokra kiadott engedélyek harmincad részére történő korlátozása – Nyomós közérdekre alapított igazolás – Megengedhetetlenség – Az arányosság elve – Jogsértés

   (EUMSZ 49. cikk, EUMSZ 106. cikk, (2) bekezdés)

   (lásd: 61–64., 69–74., 81., 82., 97–100., 102. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

9. Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Nemzeti és helyi szabályozás a taxiszolgáltatások és a személygépkocsik vezetővel történő bérbeadására irányuló szolgáltatások területén – Általános gazdasági érdekű szolgáltatások – Meghatározás – Tagállamok mérlegelési jogköre – Terjedelem – Feltételek – Nem elégséges körülmények valamely általános gazdasági érdekű szolgáltatás fennállásának megállapításához

   (EUMSZ 49. cikk, EUMSZ 106. cikk, (2) bekezdés)

   (lásd: 75–80. pont)

Összefoglalás

A Prestige and Limousine, SL (a továbbiakban: P&L) személygépkocsik vezetővel történő bérbeadására irányuló szolgáltatásokat (a továbbiakban: VTC‑szolgáltatások) nyújt a barcelonai agglomerációban (Spanyolország). A P&L és tizennégy másik, ugyanezen szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás, köztük nemzetközi online platformokhoz kapcsolódó vállalkozások, a Tribunal Superior de Justicia de Cataluña (Katalónia felsőbírósága, Spanyolország) előtt az Área Metropolitana de Barcelona (barcelonai agglomeráció, Spanyolország; a továbbiakban: AMB) azon szabályozása érvényességét vitatják, amely az ilyen szolgáltatások barcelonai agglomerációban történő szervezésére vonatkozik. E jogvita keretében e bíróságnak kétségei vannak a szóban forgó szabályozásnak többek között a letelepedés szabadságával való összeegyeztethetőségét illetően.

E szabályozás egyrészt a városi és helyközi VTC‑szolgáltatások Spanyolországban történő nyújtásához szükséges nemzeti engedélyen felül egy második engedély beszerzését is megköveteli ahhoz, hogy a barcelonai agglomerációban VTC‑szolgáltatásokat lehessen nyújtani. Másrészt a VTC‑szolgáltatásra vonatkozó engedélyek számát az ezen agglomerációra kiadott taxiszolgáltatási engedélyek harmincad részére korlátozza. A kérdést előterjesztő bíróság szerint az említett szabályozás alapvető célja az volt, hogy csökkentse a VTC‑szolgáltatások által a taxiszolgáltatásokkal szemben támasztott versenyt.

A szóban forgó intézkedések igazolására az AMB elsősorban a taxiszolgáltatások minőségének, biztonságának és hozzáférhetőségének biztosítására hivatkozik. Előadja, hogy e szolgáltatások „általános érdekű szolgáltatásnak” minősülnek, mivel a taxiszolgáltatási tevékenység erőteljesen szabályozott, a taxiszolgáltatások többek között engedélykvótákhoz, szabályozott díjakhoz, egyetemes szállítási kötelezettséghez és a csökkent mozgásképességű személyek általi hozzáférhetőséghez vannak kötve. Az AMB kiemeli e tekintetben, hogy e tevékenység gazdasági életképességét láthatóan veszélyezteti a VTC szolgáltatási tevékenységből eredő növekvő verseny.

Ítéletében a Bíróság arra a következtetésre jut, hogy a barcelonai agglomerációban a VTC‑szolgáltatások gyakorlásához egy második, különleges engedély megkövetelése bizonyos feltételek mellett összeegyeztethető lehet az EUMSZ 49. cikkel. Ezzel szemben a VTC‑szolgáltatásokra vonatkozó engedélyek számának korlátozása ellentétes e cikkel, mivel láthatóan túllép az ezen agglomeráció közlekedésének, forgalmának és közterületeinek megfelelő kezelésére, valamint a környezet védelmére irányuló célkitűzés eléréséhez szükséges mértéken.

A Bíróság álláspontja

A Bíróság először is elutasítja az alapeljárás felei által az előzetes döntéshozatal iránti kérelem állítólagos elfogadhatatlanságának alátámasztására előadott érveket. A Bíróság szerint az a körülmény, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre adandó válaszok egyértelműen a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következnek, nem azzal a hatással jár, hogy elfogadhatatlanná teszi az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, hanem adott esetben lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy arra végzésben válaszoljon. ( 1 ) Ezenfelül, az a körülmény, hogy valamely nemzeti legfelsőbb bíróság az alapügyben szóban forgó jogvitával hasonlóságot mutató jogvita keretében már megvizsgálta a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott uniós jogi rendelkezések esetleges relevanciáját, nem teszi elfogadhatatlanná az arra irányuló előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, hogy a Bíróság az EUMSZ 267. cikkel összhangban értelmezze ezeket a rendelkezéseket.

Másodsorban, miután megállapította, hogy a szóban forgó szabályozás által előírt két intézkedés láthatóan nem biztosít az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást a taxiszolgáltatásokat nyújtó vállalkozásoknak, a Bíróság ezen intézkedéseknek az EUMSZ 49. cikkel való összeegyeztethetőségét vizsgálja. E tekintetben a Bíróság először is megállapítja, hogy ezen intézkedések ténylegesen korlátozzák a piacra való belépést minden új jelölttel szemben, leszűkítik az AMB‑ben letelepedett szolgáltatók számát, azokat tehát a letelepedésnek az ezen utóbbi rendelkezés által biztosított szabadsága korlátozásának kell minősíteni.

Ezt követően az ilyen korlátozások igazolására alkalmas, közérdeken alapuló kényszerítő indokok fennállását illetően a Bíróság megállapítja, hogy a közlekedés, a forgalom és a közterület megfelelő kezelésének célkitűzése valamely agglomerációban, illetve a környezet védelmének célkitűzése ebben az agglomerációban ilyen indokoknak minősülhet. Mindazonáltal nem ez a helyzet a taxiszolgáltatások gazdasági életképességének biztosítására irányuló célkitűzést illetően, tekintettel arra, hogy a szóban forgó két városi közlekedési mód közötti egyensúly fenntartása a tisztán gazdasági jellegű megfontolások közé tartozik. E tekintetben nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a taxiszolgáltatások a spanyol jogban „általános érdekű szolgáltatásnak” minősülnek. Ugyanis, bár az AMB által hivatkozott jellemzőkből kétségtelenül az következik, hogy a taxiszolgáltatásokra vonatkozó szabályozás célja többek között e szolgáltatások minőségének, biztonságának és hozzáférhetőségének biztosítása a felhasználók javára, ezzel szemben úgy tűnik, hogy az alapügyben szóban forgó intézkedések önmagukban nem e célokat követik. A Bíróság azt is megállapítja, hogy nem tűnik úgy, hogy a taxiszolgáltatók olyan különleges feladattal lennének megbízva, amely – adott esetben – az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése értelmében vett általános gazdasági érdekű szolgáltatások (ÁGÉSZ) közé tartozhat.

Végül a Bíróság egyrészt a második engedély követelményének, másrészt a VTC‑szolgáltatásokra vonatkozó engedélyeknek a taxiszolgáltatási engedélyek harmincad részére történő korlátozásának arányosságát elemzi. A Bíróság arra a következtetésre jut, hogy ezen előbbi intézkedés alkalmas lehet a hivatkozott célkitűzések elérésére, és azok eléréséhez szükségesnek minősíthető. Figyelembe véve a szóban forgó szolgáltatás jellegét, valamint azt, hogy lehetetlen különbséget tenni a VTC‑szolgáltatásokhoz használt gépjárművek és egy nagy kiterjedésű városi területen magáncélra használt gépjárművek között, egy utólagos ellenőrzést úgy lehet tekinteni, mint amely túl későn történik ahhoz, hogy biztosítsa annak tényleges hatékonyságát. A második engedély követelménye tehát igazolható lehet, mindazonáltal azon feltétellel, hogy ezen engedély olyan objektív, hátrányos megkülönböztetéstől mentes és előzetesen ismert szempontokon alapuljon, amelyek kizárnak minden önkényes alkalmazást, és amelyek nem azon ellenőrzéseket ismétlik meg, amelyeket már elvégeztek a nemzeti engedélyezési eljárás keretében, hanem amelyek az érintett agglomeráció sajátos szükségleteinek felelnek meg. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a jelen ügyben teljesülnek‑e ezek a feltételek.

Ezzel szemben a második intézkedés nem tűnik alkalmasnak a közlekedés, a forgalom és a közterület megfelelő kezelésére vonatkozó célkitűzések megvalósításának biztosítására. Mindenekelőtt ugyanis a Bíróság előtt nem cáfolták meg a VTC‑szolgáltatásokkal kapcsolatban előadott azon érveket, amelyek annak bizonyítására irányulnak, hogy e szolgáltatások valójában elősegíthetik az említett célok megvalósítását, többek között a magángépjárművek igénybevételének csökkenésével, a digitalizáció szintjének és a szolgáltatásnyújtás rugalmasságának köszönhetően a hatékony és inkluzív mobilitás célkitűzésének eléréséhez való hozzájárulásukkal, valamint az alternatív energiát használó járművek igénybevételének a VTC‑szolgáltatásokra vonatkozó állami szabályozás általi ösztönzésével.

Továbbá, nem zárható ki, hogy a VTC‑k flottájának a barcelonai agglomerációban a közlekedésre, a forgalomra és a közterületre gyakorolt esetleges hatása megfelelően korlátozható annál kevésbé korlátozó intézkedések által, mint az engedélyek számának leszűkítése. Ennek megfelelően a Bíróság példaként a VTC‑szolgáltatások szervezésére irányuló intézkedéseket, e szolgáltatások bizonyos idősávokban történő korlátozását vagy a forgalom bizonyos területeken történő korlátozását említi. A Bíróság megállapítja továbbá, hogy az sem zárható ki, hogy a barcelonai agglomerációban a környezet védelmére irányuló cél a letelepedés szabadságát kevésbé korlátozó olyan intézkedésekkel is elérhető, mint például az ezen agglomerációban közlekedő járművekre alkalmazandó kibocsátási határértékek.

( 1 ) Lásd a Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikkét.