Dan id-dokument hu mislut mis-sit web tal-EUR-Lex
Dokument 62022CJ0340
A Bíróság ítélete (első tanács), 2023. december 21.
Cofidis kontra Autoridade Tributária e Aduaneira.
Előzetes döntéshozatal – Közvetlen adózás – EUMSZ 49. cikk – Letelepedés szabadsága – A hitelintézetek kötelezettségeit sújtó adó bevezetése a nemzeti társadalombiztosítási rendszer finanszírozása céljából – Állítólagos hátrányos megkülönböztetés a külföldi illetőségű hitelintézetek fióktelepeivel szemben – 2014/59/EU irányelv – A hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer – Hatály.
C-340/22. sz. ügy.
A Bíróság ítélete (első tanács), 2023. december 21.
Cofidis kontra Autoridade Tributária e Aduaneira.
Előzetes döntéshozatal – Közvetlen adózás – EUMSZ 49. cikk – Letelepedés szabadsága – A hitelintézetek kötelezettségeit sújtó adó bevezetése a nemzeti társadalombiztosítási rendszer finanszírozása céljából – Állítólagos hátrányos megkülönböztetés a külföldi illetőségű hitelintézetek fióktelepeivel szemben – 2014/59/EU irányelv – A hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer – Hatály.
C-340/22. sz. ügy.
Rapporti tal-qorti - ġenerali - Taqsima “Informazzjoni dwar deċiżjonijiet mhux ippubblikati”
IdentifikaturECLI: ECLI:EU:C:2023:1019
C‑340/22. sz. ügy
Cofidis
kontra
Autoridade Tributária e Aduaneira
(a Tribunal Arbitral Tributário [Centro de Arbitragem Administrativa] [Portugália] által
benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
A Bíróság ítélete (első tanács), 2023. december 21.
„Előzetes döntéshozatal – Közvetlen adózás – EUMSZ 49. cikk – Letelepedés szabadsága – A hitelintézetek kötelezettségeit sújtó adó bevezetése a nemzeti társadalombiztosítási rendszer finanszírozása céljából – Állítólagos hátrányos megkülönböztetés a külföldi illetőségű hitelintézetek fióktelepeivel szemben – 2014/59/EU irányelv – A hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer – Hatály”
Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – Hitelintézetek helyreállítása és szanálása – 2014/59 irányelv – Tárgy és hatály – Az Unióban tevékenységet gyakorló hitelintézetek adóztatási harmonizációja – Kizártság – A hitelintézetek kötelezettségeit sújtó nemzeti adó – A nemzeti társadalombiztosítási rendszer finanszírozására irányuló bevételek – Ugyanezen intézetek szanálásához és helyreállításához nem kapcsolódó adó – Megengedhetőség – Az adó és a 2014/59 irányelv értelmében fizetett járulékok számítási módja közötti hasonlóságok – Hatás hiánya
(2014/59 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk)
(lásd: 22–27. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Társaságok – Valamely állam jogrendjéhez való tartozás meghatározása – Szempont – A székhely létrehozásának helye – Nemzeti adójogi szabályozás alkalmazása – Egy belföldi, illetve egy külföldi illetőségű társasággal szembeni adójogi bánásmód – Terjedelem – Külföldi illetőségű társaság fióktelepe – Bennfoglaltság
(EUMSZ 49. és EUMSZ 54. cikk)
(lásd: 36. pont)
Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – A Szerződés rendelkezései – Hatály – Egy belföldi illetőségű társaság által egy másik tagállamban állandó telephelyen keresztül gyakorolt tevékenység – Bennfoglaltság – A gazdasági szereplők azon lehetősége, hogy szabadon megválasszák a más tagállamban folytatott tevékenységükhöz megfelelőnek tartott jogi formát – Hátrányosan megkülönböztető adójogi rendelkezések általi korlátozás – Elfogadhatatlanság
(EUMSZ 49. és EUMSZ 54. cikk)
(lásd: 37–42., 47. pont)
Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Adójogi szabályozás – A nemzeti társadalombiztosítási rendszer finanszírozása – A belföldi illetőségű hitelintézeteket, valamint a külföldi illetőségű hitelintézetek leányvállalatait és fióktelepeit sújtó adóról rendelkező nemzeti szabályozás – A hitelintézetek kötelezettségeiből álló adóalap – A szavatolótőke és a szavatolótőkének minősülő hiteleszközök levonása – Fióktelepek, amelyek azon okból, hogy nem rendelkeznek jogi személyiséggel, nem bocsáthatnak ki ilyen eszközöket, és nem vonhatják le szavatolótőkéjüket adóalapjukból – A nemzeti szabályozás elfogadhatatlansága
(EUMSZ 49. és EUMSZ 54. cikk)
(lásd: 44., 65. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
Összefoglalás
A Cofidis egy hitelintézet portugáliai fióktelepe, amelynek székhelye Franciaországban található. Mint ilyen, az adicional solidariedade sobre o sector bancário (a bankszektorra kivetett kiegészítő szolidaritási adó; a továbbiakban: ASSB) hatálya alá tartozik, amely adó a bankágazatra vonatkozik, és a hitelintézetek kötelezettségeit ( 1 ) sújtja. Ezt az adót a Portugál Köztársaság azért vezette be, hogy pénzügyileg támogassa a nemzeti társadalombiztosítási rendszert, és helyreállítsa az egyensúlyt a pénzügyi szolgáltatások többsége tekintetében a hozzáadottérték‑adó (héa) alóli mentességben részesülő ezen ágazat és a portugál gazdaság minden más ágazata által viselt adóteher között.
Az ASSB hatálya alá tartoznak a Portugáliában székhellyel rendelkező hitelintézetek, a más tagállamban székhellyel rendelkező hitelintézetek portugál leányvállalatai és a külföldi illetőségű hitelintézetek portugál fióktelepei.
2020. december 11‑én a Cofidis önadózás keretében a 2020. év első félévére vonatkozó ASSB‑bevallást nyújtott be. Mivel azonban úgy ítélte meg, hogy az ASSB ellentétes a 2014/59 irányelvvel ( 2 ) és az EUMSZ 49. cikkel, a Cofidis a kérdést előterjesztő bíróság ( 3 ) előtt vitatta az ezen adó hatálya alá tartozását.
Ítéletében a Bíróság megállapítja, hogy a 2014/59 irányelvvel nem ellentétes az ASSB‑hez hasonló olyan adót bevezető nemzeti szabályozás, amelynek számítási módja állítólag hasonló a hitelintézetek által ezen irányelv alapján fizetett hozzájárulásokhoz, mivel a bevételeket – az említett irányelvben előírt hozzájárulásoktól eltérően – nem a szanálás finanszírozására irányuló nemzeti mechanizmusokra fordítják. Ezzel szemben a Bíróság úgy ítéli meg, hogy az ilyen nemzeti szabályozás ellentétes a letelepedésnek az EUMSZ 49. és EUMSZ 54. cikkben biztosított szabadságával.
A Bíróság álláspontja
A Bíróság először is megállapítja, hogy a 2014/59 irányelv alapján fizetett járulékok nem adók, hanem éppen ellenkezőleg, biztosítási logikából erednek. Következésképpen, mivel a 2014/59 irányelvnek nem az Unión belül tevékenységet folytató hitelintézetek adóztatásának harmonizálása a célja, az nem képezheti akadályát egy, az ASSB‑hez hasonló, az említett intézmények kötelezettségeit terhelő nemzeti adó bevezetésének. Az a körülmény, hogy egy ilyen adó számítási módja hasonlóságokat mutat a 2014/59 irányelv alapján fizetett hozzájárulások számítási módjával, e tekintetben egyáltalán nem releváns.
Másodsorban, a Bíróság emlékeztet arra, hogy a letelepedés szabadsága lehetővé teszi a gazdasági szereplők számára, hogy szabadon válasszák meg azt a jogi formát, amely megfelelő más tagállamban kifejtett tevékenységükhöz, és különösen azt, hogy tevékenységüket egy fióktelepen keresztül, ugyanolyan feltételek mellett gyakorolják, mint amelyek a leányvállalatokra vonatkoznak, anélkül hogy ezt a választást közvetlenül vagy közvetetten hátrányosan megkülönböztető adójogi rendelkezések korlátoznák.
Közelebbről, az EUMSZ 49. és EUMSZ 54. cikk által tiltott, a társaságok székhelye alapján történő közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan kötelező adó, amely látszólag objektív elhatárolási szemponton alapul, de a jellemzőire tekintettel az esetek többségében hátrányosan érinti a valamely másik tagállamban székhellyel rendelkező olyan társaságokat, amelyek az adót kivető tagállamban székhellyel rendelkező társaságokkal összehasonlítható helyzetben vannak.
A jelen ügyben az alapeljárásban szóban forgó nemzeti szabályozást különbségtétel nélkül kell alkalmazni a belföldi illetőségű hitelintézetekre, valamint a külföldi illetőségű hitelintézetek portugál leányvállalataira és fióktelepeire. Az ASSB adóalapja e jogalanyok kötelezettségeiből áll, vagyis a mérlegben szereplő valamennyi olyan tételből, amelyek formájuktól vagy szabályozásuktól függetlenül harmadik személyek felé fennálló kötelezettségeket jelentenek, elsősorban azon elemek kivételével, amelyeket az alkalmazandó számviteli szabályoknak megfelelően szavatolótőkeként tüntettek fel.
A Bíróság megállapítja, hogy az ilyen nemzeti szabályozás alkalmas arra, hogy kevésbé vonzóvá tegye a más tagállamban székhellyel rendelkező társaságok számára, hogy tevékenységüket Portugáliában fióktelep útján gyakorolják. A belföldi illetőségű hitelintézetekkel és a külföldi illetőségű hitelintézetek belföldi illetőségű leányvállalataival ellentétben ugyanis a külföldi illetőségű hitelintézetek fióktelepei, azon tény okán, hogy nem rendelkeznek jogi személyiséggel, nem vonhatják le adóalapjukból szavatolótőkéjüket az ASSB jogcímén, és nem jogosultak szavatolótőkének minősülő hiteleszközök kibocsátására. Ez a bánásmódbeli különbség olyan jellegű, hogy korlátozhatja a megfelelő jogi forma szabad megválasztását, és az EUMSZ 49. és EUMSZ 54. cikkben biztosított letelepedés szabadsága korlátozásának minősülhet.
Ahhoz, hogy az ilyen eltérő bánásmód összeegyeztethető legyen az EUM‑Szerződésnek a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezéseivel, annak olyan helyzetekre kell vonatkoznia, amelyek objektíve nem hasonlíthatók össze, vagy azt kényszerítő közérdeknek kell igazolnia.
Márpedig a jelen ügyben semmi nem utal arra, hogy egy Portugáliában fióktelep útján tevékenységet végző külföldi illetőségű hitelintézet helyzete ne lenne összehasonlítható egy belföldi illetőségű hitelintézet vagy külföldi illetőségű hitelintézet belföldi illetőségű leányvállalatának helyzetével.
Egyébiránt a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a letelepedés szabadságának szóban forgó korlátozása nem igazolható sem a nemzeti adórendszer koherenciája biztosításának a portugál kormány által hivatkozott szükségességével, sem pedig az Európai Bizottság által hivatkozott, az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása megőrzésének szükségességével. E tekintetben, amennyiben valamely tagállam úgy döntött, hogy nem adóztatja meg a területén letelepedett jogalanyokat, ( 4 ) nem hivatkozhat az adóztatási joghatóságnak a tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása biztosításának szükségességére valamely más tagállamban letelepedett jogalanyok adóztatásának igazolása érdekében.
( 1 ) Az ASSB‑t elsősorban az adóalanyok által a levonást követően megállapított és jóváhagyott kötelezettségek után kell megfizetni.
( 2 ) A hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15‑i 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 173., 190. o.).
( 3 ) A jelen ügyben a Tribunal Arbitral Tributário (Centro de Arbitragem Administrativa – CAAD) (adóügyi választottbíróság [közigazgatási választottbírósági központ – CAAD] Portugália).
( 4 ) En l’occurrence, la République portugaise a choisi de ne pas imposer les établissements de crédit résidents et les filiales résidentes d’établissements de crédit non‑résidents en ce qui concerne les instruments de dette assimilables aux capitaux propres.