C‑331/20. P. és C‑343/20. P. sz. egyesített ügyek

Volotea, SA
és
easyJet Airline Co. Ltd

kontra

Európai Bizottság

A Bíróság ítélete (második tanács), 2022. november 17.

„Fellebbezés – Állami támogatások – Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése – A szardíniai repülőterek számára közszolgáltatási kötelezettségekért nyújtott kompenzációról szóló európai bizottsági határozat – Az Olasz Köztársaság által repülőtér‑üzemeltetőkön keresztül a légitársaságoknak nyújtott jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatások fennállása – Az »állami támogatás« fogalma – Az előny fennállásának bizonyítása – Az összegének meghatározása – A piacgazdasági magánszereplő elve – Alkalmazhatóság és alkalmazás – Az áruk vagy szolgáltatások magánbeszerzőjének kritériuma – Feltételek – Bizonyítási teher”

1. Fellebbezés – Jogalapok – A Törvényszék érvelésének egy pontjára vonatkozó konkrét kifogás szükségessége – A hivatkozott jogalapok alátámasztására szolgáló jogi érvek pontos megjelölésének szükségessége

   (EUMSZ 256. cikk; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés; a Bíróság eljárási szabályzata, 168. cikk, (1) bekezdés, d) pont, és 169. cikk, (2) bekezdés)

   (lásd: 86., 87., 94., 95. pont)

2. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Előny nyújtása a kedvezményezetteknek – Az általában a vállalkozás költségvetésére nehezedő terheket könnyítő állami beavatkozás – Bennfoglaltság

   (EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 102., 104., 107., 138. pont)

3. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A magánszereplő elve szerinti értékelés – A repülőtér‑üzemeltetők és a légitársaságok közötti szerződéses jogviszonyok – Támogatási program nem állami tulajdonban lévő repülőtér‑üzemeltető általi végrehajtása – A magánszereplő elvének alkalmazhatóságát nem kizáró körülmény

   (EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 105., 119. pont)

4. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A magánszereplő elve szerinti értékelés – Valamely régió gazdasági fejlődése érdekében bevezetett támogatási program – Közhatalmi jogkörök érvényesítése – A magánszereplő elvének alkalmazhatóságát nem kizáró körülmény

   (EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 106–108., 120. pont)

5. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A magánszereplő elve szerinti értékelés – Szolgáltatások vállalkozástól való igénybevétele a közbeszerzési szabályok hatálya alá nem tartozó szervezeteken keresztül – Annak lehetetlensége, hogy a közbeszerzési eljárás lefolytatásának hiányából az előny fennállására lehessen következtetni

   (EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 109., 110., 123., 125–128., 131., 132., 135–137., 152. és 153. pont)

6. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Előny nyújtása a kedvezményezetteknek – Az előny fennállásának a Bizottságra háruló bizonyítása – A Bizottságot terhelő vizsgálati kötelezettségek

   (EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 111., 112., 129., 157. pont)

7. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A magánszereplő elve szerinti értékelés – A jogvita tárgyát képező művelet valamennyi releváns elemére és azok összefüggéseire tekintettel történő mérlegelés – A Bizottságra háruló bizonyítási teher – Terjedelem

   (EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 113., 114., 128., 132. pont)

Összefoglalás

Szardínia autonóm régió (Olaszország, a továbbiakban: régió) 2010. április 13‑án elfogadta a 10/2010. sz. törvényt, amely lehetővé tette a szardíniai repülőtereknek a légi közlekedés fejlesztése céljából történő pénzügyi támogatását. E törvény végrehajtása a régió kormányzata által elfogadott számos intézkedés révén valósult meg (a továbbiakban a 10/2010. sz. törvény vonatkozó rendelkezéseivel együtt: vitatott intézkedések).

A vitatott intézkedések többek között arra irányultak, hogy előmozdítsák a repülőtér‑üzemeltetők és a légitársaságok közötti szerződések megkötését Szardínia légi közlekedésének javítása és turisztikai célpontként történő népszerűsítése érdekében. E célból lényegében előírták az e szerződések alapján a repülőtér‑üzemeltetők által a légitársaságok részére kifizetett összegeknek a régió általi visszatérítését, amennyiben tiszteletben tartanak bizonyos, többek között az említett szerződések jövedelmezőségére vonatkozó feltételeket és szabályokat.

2016. július 29‑i határozatával ( 1 ) (a továbbiakban: vitatott határozat) az Európai Bizottság a vitatott intézkedéseket a belső piaccal részben összeegyeztethetetlen állami támogatásoknak minősítette, és elrendelte azoknak a légitársaságokkal való visszafizettetését, amelyeket e támogatások kizárólagos kedvezményezettjeinek tekintettek.

A Volotea SA és az easyJet Airline Co. Ltd (a továbbiakban: easyJet), amelyek a vitatott intézkedések hatálya alá tartozó szolgáltatások nyújtására irányuló szerződéseket kötöttek az olbiai (Olaszország) és a Cagliari‑Elmas (Olaszország) repülőtér üzemeltetőivel, két keresetet indítottak a Törvényszék előtt a vitatott határozat megsemmisítése iránt. E kereseteket a 2020. május 13‑i ítéletek ( 2 ) (a továbbiakban: megtámadott ítéletek) elutasították.

A Volotea és az easyJet által benyújtott két fellebbezés alapján eljáró Bíróság hatályon kívül helyezi mind a megtámadott ítéleteket, mind pedig a vitatott határozatot az e két légitársaságot érintő részében. Ennek keretében a Bíróság emlékeztet a piacgazdasági magánszereplő elvének az állami támogatások területén való alkalmazásának funkciójára és feltételeire, majd pontosítja, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szempontjából milyen módszert kell alkalmazni annak vizsgálata során, hogy fennáll‑e az abból eredő előny, hogy valamely tagállam állami forrásokat juttat a magán gazdasági szereplőknek az utóbbiak által más magán gazdasági szereplőkkel kötött szolgáltatási szerződések finanszírozása céljából.

A Bíróság álláspontja

Először is, a Bíróság megállapítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmezése során, amikor a megtámadott ítéletekben megállapította, hogy azt a kérdést, hogy a Volotea és az easyJet részesült‑e a régió által nyújtott előnyben, nem kell a piacgazdasági magánszereplő elvére tekintettel vizsgálni.

E tekintetben a Bíróság emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett előny fennállásának megállapításához a vizsgált intézkedés révén kedvezményezett vállalkozásokra gyakorolt hatásokat kell figyelembe venni, függetlenül az érintett tagállam által követett céloktól, vagy attól a kérdéstől, hogy ezt az előnyt közvetlenül az állam vagy az általa e célból létrehozott vagy kijelölt közjogi vagy magánjogi jogalany nyújtja‑e. Következésképpen ilyennek kell tekinteni minden olyan intézkedést, amely formájától és a céljaitól függetlenül közvetlenül vagy közvetve előnyben részesít egy vagy több vállalkozást, vagy olyan előnyt biztosít számukra, amelyben szokásos piaci feltételek között nem részesülhettek volna.

Ezenkívül az ilyen előny fennállásának minősítése főszabály szerint a piacgazdasági magánszereplő elvének alkalmazásával történik, kivéve, ha az adott ügyben szóban forgó állami magatartást nem lehet összehasonlítani egy magánszereplő magatartásával, mivel például ez a magatartás elválaszthatatlanul kapcsolódik egy olyan infrastruktúra meglétéhez, amelyet magánszereplő soha nem tudott volna biztosítani, vagy ha az állam közhatalmi minőségében járt el.

Ebből következik, hogy ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítéletekben megállapított, sem a vitatott intézkedések által követett közpolitikai célok, sem az olbiai és cagliari repülőterek üzemeltetőinek magánvállalkozás minősége, sem pedig az a tény, hogy ez utóbbiak ezen intézkedések végrehajtása keretében nem rendelkeztek jelentős autonómiával a régióval szemben, nem volt olyan jellegű, hogy kizárja a piacgazdasági magánszereplő elvének alkalmazhatóságát a jelen esetben.

Másodszor, amennyiben a Törvényszék a piacgazdasági magánszereplő elvének alkalmazhatatlanságára vonatkozó következtetése ellenére mégis megvizsgálta, hogy a régió úgy járt‑e el, mint az áruk vagy szolgáltatások magánbeszerzője, mielőtt megállapította volna a vitatott intézkedések által biztosított előny fennállását, a Bíróság megvizsgálja, hogy a Törvényszék ezen kiegészítő érvelése alkalmas‑e arra, hogy megalapozza a megtámadott ítéletek rendelkező részét a korábban megállapított téves jogalkalmazás ellenére.

A Bíróság, miután pontosította, hogy a magánbeszerző kritériuma – akárcsak a párja, a magánértékesítő kritériuma – egyike a piacgazdasági magánszereplő elvét konkretizáló különböző kritériumoknak, kifejti többek között, hogy e kritérium alapján a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Volotea és az easyJet a repülőtér‑üzemeltetőkkel kötött légi közlekedési, marketing‑ és reklámszolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződések alapján előnyben részesült, mivel e szerződéseket nem előzte meg közbeszerzési vagy azzal egyenértékű eljárás lefolytatása.

Márpedig, bár a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy amennyiben valamely tagállam úgy dönt, hogy árukat vagy szolgáltatásokat közvetlenül egy vagy több magánvállalkozástól szerez be, a közbeszerzési eljárás lefolytatása bizonyos feltételek mellett lehetővé teszi annak vélelmezését, hogy az ezen eljárás végén megkötött szerződések vagy más aktusok megfelelnek a szokásos piaci feltételeknek, ebből az is következik, hogy az ilyen eljárás lefolytatása nem az egyetlen eszköze annak, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett előny fennállását kizárják, és hogy ez különösen így van abban az esetben, ha az állam a magánvállalkozások körében nem közvetlenül, hanem más olyan magánvállalkozások közvetítésével értékesít vagy szerez be árukat vagy szolgáltatásokat, amelyek nem kötelesek közbeszerzési eljárást lefolytatni. Továbbá, bármi legyen is az általa alkalmazott eszköz, az a kérdés, hogy az ilyen előny fennállását ki kell‑e zárni, vagy ellenkezőleg, azt el kell fogadni, mindenképpen szükségessé teszi annak értékelését, hogy az ezen értékesítést vagy beszerzést előíró szerződések vagy más aktusok szokásos piaci feltételeket tükröznek‑e, vagy sem.

E megfontolásokra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a Volotea és az easyJet előnyben részesült, mivel a repülőtér‑üzemeltetőkkel kötött szerződéseket nem előzte meg közbeszerzési vagy azzal egyenértékű eljárás lefolytatása. Arra is rámutat, hogy a Törvényszék nem vizsgálta meg megfelelően azt a kérdést, hogy e szerződések szokásos piaci feltételeket tükröznek‑e.

Ezen indokok alapján a Bíróság helyt ad a Volotea és az easyJet által az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított kifogásoknak, és hatályon kívül helyezi a megtámadott ítéleteket.

Mivel a per állása megengedi a döntést, a Bíróság hivatkozik a Volotea és az easyJet által a vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetük alátámasztására felhozott kifogásokra, majd azokat – harmadszor és utolsó sorban – megvizsgálja.

E tekintetben a Bíróság rámutat, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot első alkalommal, amikor a régió által követett közpolitikai célkitűzésekre, a repülőtér‑üzemeltetők magánjellegére és a vitatott intézkedések formájára alapított indokok miatt elutasította a piacgazdasági magánszereplő elvének alkalmazhatóságát az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett előny fennállásának vizsgálata céljából. Ezt követően a Bíróság kifejti, hogy a Bizottság azáltal, hogy az ilyen előny fennállását anélkül állapította meg, hogy átfogó és konkrét módon értékelte volna, hogy a régió és a repülőtér‑üzemeltetők szokásos piaci feltételek mellett kívánták‑e beszerezni a szóban forgó szolgáltatásokat, második alkalommal is tévesen alkalmazta a jogot.

E megfontolásokra tekintettel a Bíróság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése miatt – a Voloteára és az easyJetre vonatkozó részében – a vitatott határozatot is megsemmisíti.

( 1 ) Az SA.33983 (2013/C) (korábbi 2012/NN) (korábbi 2011/N) számú állami támogatásról – Olaszország – Közszolgáltatási kötelezettségekért [ÁGÉSZ] nyújtott kompenzáció a szardíniai repülőterek számára – szóló, 2016. július 29–i (EU) 2017/1861 bizottsági határozat (HL 2017. L 268., 1. o.).

( 2 ) 2020. május 13‑iVolotea kontra Bizottság ítélet (T‑607/17, EU:T:2020:180); 2020. május 13‑ieasyJet Airline kontra Bizottság ítélet (T‑8/18, EU:T:2020:182).