C‑79/20. P. sz. ügy

Yieh United Steel Corp.

kontra

Európai Bizottság

A Bíróság ítélete (második tanács), 2022. április 28.

„Fellebbezés – Dömping – (EU) 2015/1429 végrehajtási rendelet – A Kínai Népköztársaságból és Tajvanról származó, rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek behozatala – Végleges dömpingellenes vám – 1225/2009/EK rendelet – 2. cikk – A rendes érték kiszámítása – Az előállítási költség kiszámítása – Hozamveszteség – Az újrahasznosított fémhulladék értéke levonásának megtagadása – A rendes érték meghatározása az exportáló ország hazai piacán felhasználásra szánt hasonló termék értékesítései alapján – Az exportáló ország hazai piacán teljesített értékesítéseknek a rendes érték meghatározására szolgáló számítási alapból történő kizárása abban az esetben, ha ezek az értékesítések olyan termékekre vonatkoznak, amelyeket exportra szántak”

1. Fellebbezés – Jogalapok – A tények és bizonyítékok téves értékelése – Elfogadhatatlanság – A tények és a bizonyítékok értékelésének a Bíróság általi felülvizsgálata – Kizártság, kivéve az elferdítés esetét – A tények elferdítésére alapított jogalap – Az elferdített tények pontos megjelölésének és az elferdítést eredményező értékelési hibák bizonyításának szükségessége – Olyan elferdítés szükségessége, amely nyilvánvalóan kitűnik az iratanyagból

   (EUMSZ 256. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés; A Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés)

   (lásd: 52–54., 60., 84–85. pont)

2. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték meghatározása – A számítási módszer kiválasztása – Az intézmények mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem – Korlátok

   (1225/2009 tanácsi rendelet)

   (lásd: 55–58., 61. pont)

3. Fellebbezés – Jogalapok – A Törvényszék érvelésének egy pontjára vonatkozó konkrét kifogás szükségessége

   (EUMSZ 256. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés; A Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés; A Bíróság eljárási szabályzata, 168. cikk, (1) bekezdés, d) pont, és 169. cikk, (2) bekezdés)

   (lásd: 76–78. pont)

4. Európai uniós jog – Értelmezés – Többnyelvű szövegek – Egységes értelmezés – A különböző nyelvi változatok közötti eltérések – A szóban forgó szabályozás általános rendszerének és céljának figyelembevétele

   (1225/2009 tanácsi rendelet, 2. cikk, (2) bekezdés)

   (lásd: 99. pont)

5. Európai uniós jog – Értelmezés – Módszerek – Az Unió által kötött nemzetközi megállapodások vonatkozásában való értelmezés – Az 1225/2009 rendeletnek a GATT 1994. évi dömpingellenes megállapodása fényében való értelmezése

   (Az Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás, [1994. évi dömpingellenes megállapodás]; 1225/2009 tanácsi rendelet, 2. cikk, (2) bekezdés)

   (lásd: 101–102. pont)

6. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték meghatározása – A szokásos kereskedelmi forgalomban alkalmazott ár – Az exportáló ország hazai piacán felhasználásra szánt hasonló termék ára – A „felhasználásra szánt” fogalma – Az exportáló ország hazai piacán értékesített, majd exportra szánt hasonló termék – Kizártság – Feltétel – A hasonló termék hazai piacon történő értékesítése és a termék végső rendeltetési helye közötti objektív kapcsolódási tényező fennállása – A Bizottságra háruló bizonyítási teher – Az eladó részéről a szóban forgó termék végső rendeltetési helyével kapcsolatban fennálló tényleges tudomás – A relevancia hiánya

   (1225/2009 tanácsi rendelet, 2. cikk, (1) és (2) bekezdés)

   (lásd: 103–144. pont)

Összefoglalás

Az Eurofer, Association européenne de l’acier által benyújtott panaszt követően az Európai Bizottság egy vizsgálat eredményeként elfogadta a 2015/1429 végrehajtási rendeletet ( 1 ) (a továbbiakban: vitatott rendelet), amely végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból és Tajvanról származó, rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek (a továbbiakban: érintett termék) behozatalára.

A Yieh United Steel Corp. (a továbbiakban: felperes) – egy Tajvanban székhellyel rendelkező társaság, amely többek között az érintett termék gyártására és forgalmazására irányuló tevékenységet folytat – annak érdekében fordult a Törvényszékhez, hogy a vitatott rendelet őt érintő részében történő megsemmisítését kérje. A felperes többek között az alaprendelet ( 2 ) 2. cikke (2) bekezdésének megsértésére hivatkozik, amelynek értelmében a dömpingellenes vámmal érintett termékek „rendes értékét” rendszerint az exportáló ország hazai piacán felhasználásra szánt hasonló termék értékesítései alapján kell meghatározni. E tekintetben a felperes többek között azt kifogásolta, hogy a Bizottság megtagadta, hogy a rendes érték meghatározása céljából figyelembe vegye az érintett termék bizonyos olyan értékesítéseit, amelyeket a felperes az exportáló országban a független megrendelője részére teljesített (a továbbiakban: szóban forgó értékesítések), pusztán azzal az indokkal, hogy e megrendelő ezen értékesítéseket követően exportálta az érintett terméket, miközben a Bizottság nem bizonyította, hogy a felperes szándéka az lett volna, hogy e terméket ne hazai felhasználásra szánják.

A Törvényszék a 2019. december 3‑i ítéletével ( 3 ) (a továbbiakban: megtámadott ítélet) elutasította a fellebbező által benyújtott keresetet, megállapítva többek között, hogy a Bizottság megtagadhatta, hogy a rendes érték meghatározása céljából figyelembe vegye a szóban forgó értékesítéseket, függetlenül attól a kérdéstől, hogy a gyártó‑exportőrnek az ezen értékesítésekről történő megállapodás időpontjában volt‑e bármilyen tudomása az érintett termékek exportjáról, amennyiben olyan objektív bizonyítékok állnak a Bizottság rendelkezésére, amelyek alátámasztják, hogy ezen értékesítések valójában exportra történő értékesítéseknek minősülnek.

A fellebbezés alapján hozott ítéletében a Bíróság helybenhagyja a Törvényszék ítéletét, ezzel együtt pontosítva az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésében használt „felhasználásra szánt” kifejezést.

A Bíróság álláspontja

A Bíróság elöljáróban emlékeztet arra, hogy az alaprendelet 2. cikke (1) és (2) bekezdése értelmében akkor nem kell figyelembe venni az exportáló országban teljesített hazai értékesítéseket a rendes érték meghatározása szempontjából, ha az ezen értékesítésekkel érintett termékeket nem az e piacon történő felhasználásra, hanem olyan egyéb célra szánják, mint például az, hogy exportálják azokat.

A Bíróság tehát megvizsgálja azt a kérdést, hogy az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésében használt „felhasználásra szánt” kifejezés magában foglal‑e valamilyen szubjektív elemet, így különösen azt, hogy az eladó részéről szándék vagy tényleges tudomás álljon fenn az érintett termék végső rendeltetési helyét illetően.

E tekintetben a Bíróság helybenhagyja a Törvényszék megközelítését, többek között az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének szövegére, összefüggéseire és céljára támaszkodva, amely cél értelmében nem fogadható el „[az exportáló ország hazai piacán] felhasználásra szánt hasonló termék értékesítése” fogalmának tisztán szubjektív értelmezése. Mindemellett a Bíróság kifejti, hogy az említett fogalom olyan, tisztán „objektív” értelmezése, mint amelyet a Törvényszék kialakított, azt vonná maga után, hogy pusztán annak bizonyítása, hogy az értékesítési láncolatban lejjebb elhelyezkedő valamely gazdasági szereplő exportálta az eredeti értékesítéssel érintett termékeket, elegendő lenne ahhoz, hogy a Bizottság úgy tekinthesse, hogy e termékeket az eredeti értékesítésük időpontjában exportra „szánták”, következésképpen pedig azokat ki kellene zárni a rendes érték meghatározására szolgáló számítási alapból.

Márpedig a Bíróság szerint az ilyen, tisztán objektív értelmezés nem egyeztethető össze az előreláthatóság és a jogbiztonság elvével, mivel lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy a gyártó‑exportőr árpolitikájától függetlenül dömpingellenes vámokat vethessen ki, e gyártó‑exportőrt pedig arra kötelezné, hogy a független megrendelői olyan marketingpolitikáiért feleljen, amelyeket főszabály szerint nem tud az ellenőrzése alatt tartani.

E tekintetben többek között annak érdekében, hogy biztosított legyen az említett elvek tiszteletben tartása, a Bizottság csak akkor zárhat ki valamely hazai értékesítést a rendes érték meghatározására szolgáló számítási alapból, ha bizonyítja, hogy objektív kapcsolódási tényező áll fenn ezen értékesítés és a szóban forgó terméknek a hazai felhasználástól eltérő rendeltetési helye között. Ebből következik, hogy a Bizottságnak bizonyítania kell, hogy az említett értékesítés objektív körülményeiből – köztük mindenekelőtt az árból – kitűnik, hogy az említett értékesítéssel érintett termékeknek az exportáló ország hazai piacán történő felhasználástól eltérő rendeltetése van, így például exportálni fogják azokat.

Ha ugyanis a Bizottság bizonyítja az eredeti értékesítéshez kapcsolódó ilyen körülmények fennállását, akkor megállapítható, hogy a szóban forgó gyártó‑exportőrnek az értékesítésben történő megállapodáskor észszerűen tudnia kellett, hogy a szóban forgó termék végső rendeltetése minden valószínűség szerint az exportálás, nem pedig az exportáló ország hazai piacán történő felhasználás volt.

A jelen ügyben a Bíróság kiemeli, hogy a felperes hazai értékesítéseinek egy része exportengedményi rendszer tárgyát képezte, ami az ezen értékesítéseket övező, különösen pedig az áraikra vonatkozó objektív körülménynek minősül. Hasonlóképp, figyelembe véve azt is, hogy a felperes legnagyobb megrendelője az érintett terméknek elsősorban a kiviteli ágazatában tevékenykedett, továbbá hogy a felperes által e megrendelő részére teljesített értékesítések főszabály szerint olyan termékekre vonatkoztak, amelyeket exportra, nem pedig a hazai piacon történő felhasználásra szántak, a felperesnek a szóban forgó értékesítésekről történő megállapodás időpontjában észszerűen tudnia kellett az érintett termék végső rendeltetéséről, vagyis arról, hogy az minden valószínűség szerint az export.

Következésképpen a Bíróság megállapítja, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság jogszerűen és nyilvánvaló mérlegelési hiba nélkül kizárhatta a szóban forgó értékesítéseket a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése alapján történő meghatározására szolgáló számítási alapból.

( 1 ) A Kínai Népköztársaságból és Tajvanról származó, rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2015. augusztus 26‑i (EU) 2015/1429 végrehajtási rendelet (HL 2015. L 224., 10. o.).

( 2 ) Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 343., 51. o.; helyesbítések: HL 2010. L 7., 22. o.; HL 2016. L 44., 20. o.).

( 3 ) 2019. december 3‑iYieh United Steel kontra Bizottság ítélet (T‑607/15, EU:T:2019:831).