C‑530/20. sz. ügy

„EUROAPTIEKA” SIA

(a Latvijas Republikas Satversmes tiesa [Lettország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság (nagytanács) 2022. december 22‑i ítélete

„Előzetes döntéshozatal – Emberi felhasználásra szánt gyógyszerek – 2001/83/EK irányelv – A 86. cikk (1) bekezdése – A »gyógyszerek reklámozásának« fogalma – A 87. cikk (3) bekezdése – A gyógyszerek észszerű felhasználása – 90. cikk – Tiltott reklámelemek – Nem vényköteles és nem is támogatott gyógyszerekre vonatkozó reklám – Árreklám – Promóciós ajánlatokra vonatkozó reklám – Együttes értékesítésekre vonatkozó reklám – Tilalom”

1. Jogszabályok közelítése – Emberi felhasználásra szánt gyógyszerek – 2001/83 irányelv – Reklámozás – Fogalom – Meg nem határozott gyógyszerekre vonatkozó reklám – Bennfoglaltság

   (A 2004/27 irányelvvel módosított 2001/83 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 86 cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 32–47. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. Jogszabályok közelítése – Emberi felhasználásra szánt gyógyszerek – 2001/83 irányelv – Reklámozás – Fogalom – A reklámüzenet promóciós céljának kritériuma – Árreklám, promóciós célú reklám vagy együttes értékesítéssel történő reklámozás – Bennfoglaltság

   (A 2004/27 irányelvvel módosított 2001/83 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 86 cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 52–55. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3. Jogszabályok közelítése – Emberi felhasználásra szánt gyógyszerek – 2001/83 irányelv – Reklámozás – Az irányelvben nem említett elemeken felüli elemeknek a nem vényköteles és nem is támogatott gyógyszerek reklámozásába való felvételét tiltó nemzeti rendelkezés – Az árreklám, promóciós célú reklám vagy együttes értékesítéssel történő reklámozás tilalma – Megengedhetőség – Feltételek – A gyógyszerek észszerűtlen és túlzott mértékű felhasználását elősegítő elemek – A közegészség megóvásának alapvető célja

   (A 2004/27 irányelvvel módosított 2001/83 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 87. cikk, (3) bekezdés és 90. cikk)

Összefoglalás

Az „EUROAPTIEKA” SIA egy Lettországban gyógyszerészeti tevékenységet folytató társaság. Egy olyan cégcsoport tagja, amely gyógyszertárak és gyógyszerek kiskereskedelmi értékesítését végző társaságok hálózatával rendelkezik. 2016‑ban a Veselības inspekcijas Zāļu kontroles nodaļa (az egészségügyi felügyelet gyógyszerellenőrzési részlege, Lettország) megtiltotta az EUROAPTIEKA számára egy olyan promóciós értékesítésre vonatkozó reklám terjesztését, amely legalább három termék megvásárlása esetén 15% kedvezményt kínált minden gyógyszer vételárából. E határozatot egy olyan nemzeti rendelkezés alapján hozták, amely tiltja a nem vényköteles és nem is támogatott gyógyszerek nagyközönségnek szánt reklámjaiban az olyan információk feltüntetését, amelyek a gyógyszer megvásárlására ösztönöznek azáltal, hogy a gyógyszer megvásárlásának szükségességét annak árával igazolják, különleges kiárusítási akciót hirdetve, vagy arról tájékoztatva, hogy a gyógyszert csomagajánlatban, más (akár csökkentett árú) gyógyszerekkel vagy termékekkel együtt értékesítik. ( 1 )

A Latvijas Republikas Satversmes tiesa (alkotmánybíróság, Lettország), amelyhez az EUROAPTIEKA e rendelkezéssel szemben 2020‑ban alkotmányjogi panaszt nyújtott be, a 2001/83 irányelv értelmezésével kapcsolatban előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult a Bírósághoz. ( 2 )

Ítéletében a nagytanácsban eljáró Bíróság pontosítja a „gyógyszerek reklámozása” ezen irányelv értelmében vett fogalmának terjedelmét, többek között az olyan reklámtartalmakat illetően, amelyek nem egy meghatározott gyógyszerre, hanem meg nem határozott gyógyszerekre vonatkoznak. Ezenfelül a Bíróság az alapügy tárgyát képező tilalmakhoz hasonló tilalmakat előíró nemzeti rendelkezések említett irányelvvel való összeegyeztethetőségéről is határoz, különösen arról a kérdésről, hogy e tilalmak a gyógyszerek észszerű felhasználásának az ugyanezen irányelv értelmében vett előmozdítására irányulnak‑e.

A Bíróság álláspontja

A Bíróság először is kimondja, hogy az olyan információk terjesztése, amelyek ösztönzik a gyógyszerek vásárlását azáltal, hogy az ilyen vásárlás szükségességét azok árával igazolják, különleges értékesítés meghirdetésével vagy annak jelzésével, hogy e gyógyszereket más gyógyszerekkel együtt – akár csökkentett áron – vagy más termékekkel együtt értékesítik, a „gyógyszerek reklámozásának” e rendelkezés 2001/83 irányelv értelmében vett fogalma alá tartozik, akkor is, ha ezen információk nem egy meghatározott gyógyszerre, hanem meg nem határozott gyógyszerekre vonatkoznak.

Mindenekelőtt, a szöveg szempontjából a Bíróság emlékeztet arra, hogy ezen irányelv 86. cikkének (1) bekezdése, amely a „gyógyszerek reklámozásának” fogalmát tartalmazza, következetesen többes számban utal a „gyógyszerekre”. Ezenkívül e rendelkezés e fogalmat nagyon tágan határozza meg, úgy, hogy az magában foglalja az információterjesztés, az ügynöki tevékenység vagy az ösztönzés valamennyi formáját, beleértve többek között a „gyógyszerek nyilvános reklámozását”.

Ezt követően, kontextusbeli szempontból, a Bíróság megállapítja, hogy a 2001/83 irányelv VIII. címének rendelkezései, amelyeknek a 86. cikk is részét képezi, a gyógyszerek reklámozására vonatkozó általános és alapvető szabályokat tartalmazzák, és ennélfogva azokat minden olyan tevékenységre alkalmazni kell, amelynek a célja a gyógyszerek rendelésének, szállításának, értékesítésének vagy fogyasztásának az elősegítése.

Végül, ami a 2001/83 irányelv által követett célokat illeti, a Bíróság úgy véli, hogy az ezen irányelv által követett, a közegészség védelmének alapvető célkitűzését nagymértékben veszélyeztetné, ha az olyan információterjesztési, ügynöki vagy ösztönzési tevékenységet, amely a gyógyszerek rendelésének, szállításának, értékesítésének vagy fogyasztásának elősegítésére irányul, anélkül hogy egy meghatározott gyógyszerre utalna, nem kellene az ezen rendelkezés értelmében vett „gyógyszerek reklámozásának” fogalma alá tartozónak tekinteni, és ennélfogva kikerülne az ezen irányelv által a reklámozás terén előírt tilalmak, feltételek és korlátozások hatálya alól.

Ugyanis, mivel a meg nem határozott gyógyszerek olyan reklámozása, mint például az ugyanazon betegség kezelésére szolgáló gyógyszerek egész csoportjára vonatkozó reklám, a vényköteles vagy támogatott gyógyszerekre is vonatkozhat, és az ilyen reklámnak a 2001/83 irányelv reklámozásra vonatkozó rendelkezéseinek hatálya alóli kizárása nagymértékben megfosztaná hatékony érvényesülésüktől az ezen irányelvben ( 3 ) foglalt tilalmakat, mivel lehetővé tenné minden olyan reklámnak az e tilalmak alóli kivonását, amely nem kifejezetten az e csoportba tartozó gyógyszerre vonatkozik.

Ezenkívül a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a nem vényköteles és nem is támogatott gyógyszerek olyan meg nem határozott összessége tekintetében történő reklámozás, ugyanúgy, mint valamely egyetlen meghatározott gyógyszerre vonatkozó reklámozás, lehet túlzott mértékű és átgondolatlan, és ennélfogva ártalmas lehet a közegészségre nézve, azáltal, hogy a fogyasztókat az érintett gyógyszerek észszerűtlen alkalmazására vagy túlzott fogyasztására ösztönzi.

A Bíróság azt a következtetést vonja le, hogy függetlenül az A (gyógyszerek reklámozása és online értékesítése) ítéletben, ( 4 ) valamint a DocMorris ítéletben ( 5 ) megállapítottaktól, a „gyógyszerek reklámozásának” a 2001/83 irányelv értelmében vett fogalma magában foglalja a meghatározott és a meg nem határozott gyógyszerek rendelésének, szállításának, értékesítésének vagy fogyasztásának elősegítésére irányuló bármely információterjesztési, ügynöki vagy ösztönzési tevékenységet is.

A Bíróság hozzáteszi, hogy tekintettel arra, hogy az üzenet célja képezi e fogalom alapvető jellemzőjét és a reklámnak az egyszerű tájékoztatástól való elhatárolása szempontjából meghatározó tényezőt, továbbá arra, hogy a valamely nemzeti rendelkezésben említett olyan információterjesztési tevékenységek, mint a jelen ügy tárgyát képező tevékenységek, promóciós célúaknak tűnnek, így az említett rendelkezés hatálya alá tartoznak.

Másodszor, a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a 2001/83 irányelv rendelkezéseivel ( 6 ) nem ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely olyan korlátozásokat ír elő, amelyek nem szerepelnek ezen irányelvben, de megfelelnek az említett irányelv által követett, a közegészség megóvására irányuló alapvető célnak, megtiltva, hogy a nem vényköteles és nem támogatott gyógyszerek nyilvános reklámozásába olyan információkat is belefoglaljanak, amelyek a gyógyszerek megvásárlására úgy ösztönöznek, hogy az ilyen vásárlás szükségességét e gyógyszerek árával indokolják, különleges értékesítést hirdetve, vagy annak közlésével, hogy az említett gyógyszereket más gyógyszerekkel együtt – akár csökkentett áron – vagy más termékekkel együtt értékesítik.

Ezen értelmezés alátámasztása érdekében a Bíróság először is emlékeztet arra, hogy ami az azon követelmény, hogy e reklámnak elő kell segítenie a gyógyszerek észszerű felhasználását, ( 7 ) és a 2001/83 irányelvben említett, tiltott reklámelemek felsorolása formájában szereplő korlátozások ( 8 ) közötti kapcsolatot illeti, az a tény, hogy ez az irányelv nem tartalmaz az adott reklámelemekre vonatkozó különös szabályokat, nem képezi akadályát annak, hogy a gyógyszerekre vonatkozó minden olyan túlzott mértékű és átgondolatlan reklámozás megakadályozására irányuló cél érdekében, amely hatást gyakorolhat a közegészségre, a tagállamok megtiltsák ( 9 ) az ilyen elemek alkalmazását, amennyiben azok a gyógyszerek észszerűtlen felhasználását mozdítanák elő.

Következésképpen, még ha a 2001/83 irányelv meg is engedi a nem vényköteles gyógyszerek reklámozását, a tagállamoknak meg kell tiltaniuk, a közegészséget érintő kockázatok bekövetkezésének megakadályozása érdekében, az ilyen gyógyszerek észszerűtlen felhasználásának elősegítésére alkalmas elemeknek a nem vényköteles és nem támogatott gyógyszerek nyilvános reklámozásába való belefoglalását.

Másodszor, ami azt a kérdést illeti, hogy ugyanez az eset áll‑e fenn az olyan elemeket illetően, mint amelyekről az alapügyben is szó van, a Bíróság megjegyzi, hogy a nem vényköteles és nem támogatott gyógyszereket illetően gyakori, hogy a végső fogyasztó – orvosi segítség nélkül – maga értékeli az ilyen gyógyszerek megvásárlásának hasznosságát vagy szükségességét. Márpedig e fogyasztó nem feltétlenül rendelkezik olyan speciális és objektív ismeretekkel, amelyek lehetővé tennék számára azok terápiás értékének értékelését. A reklám tehát különösen jelentős befolyást gyakorolhat az említett fogyasztó értékelésére és választására, mind a gyógyszer minősége, mind pedig a megvásárolandó mennyiség tekintetében.

Ebben az összefüggésben az alapügy tárgyát képező nemzeti rendelkezésben említettekhez hasonló reklámelemek alkalmasak arra, hogy arra ösztönözzék a fogyasztókat, hogy nem vényköteles és nem támogatott gyógyszereket vásároljanak, az e gyógyszerek árához kapcsolódó gazdasági szempontok alapján, és ennélfogva azok alkalmasak lehetnek arra, hogy rávegyék e fogyasztókat arra, hogy e gyógyszereket anélkül vásárolják meg és használják fel, hogy a gyógyszerek terápiás jellemzőin és a konkrét orvosi szükségleteken alapuló objektív értékelést végeztek volna.

Márpedig a Bíróság szerint egy olyan reklám, amely eltéríti a fogyasztót valamely gyógyszer szedésének objektív szükségességének értékelésétől, e gyógyszer észszerűtlen és túlzott felhasználására ösztönöz. A gyógyszerek ilyen észszerűtlen és túlzott felhasználása következhet egy olyan reklámból is, amely promóciós ajánlatokra vagy a gyógyszerek és más termékek együttes értékesítésére vonatkozó reklámokhoz hasonlóan, a gyógyszereket más olyan fogyasztási cikkekkel azonos módon kezeli, amelyek általában – a kiadások bizonyos szintjét meghaladóan is – leárazások és árengedmények tárgyát képezik.

A Bíróság megállapítja, hogy egy olyan nemzeti rendelkezés, mint az alapügy tárgyát képező rendelkezés, a közegészség védelmének alapvető célját szolgálja és összeegyeztethető a 2001/83 irányelvvel, mivel tiltja az olyan reklámelemek terjesztését, amelyek ösztönzik a nem vényköteles és nem támogatott gyógyszerek észszerűtlen és túlzott mértékű használatát, anélkül, hogy ez érintené a gyógyszertárak azon lehetőségét, hogy árkedvezményeket és árengedményeket adjanak e gyógyszerek és más egészségügyi termékek értékesítése során.

( 1 ) 2011. május 17‑i Ministru kabineta noteikumi Nr. 378 „Zāļu reklamēšanas kārtība un kārtība, kādā zāļu ražotājs ir tiesīgs nodot ārstiem bezmaksas zāļu paraugus” („A gyógyszerek reklámozási módjai, valamint azon módszerek, amelyek alapján a gyógyszergyártó az orvosoknak ingyenes gyógyszermintákat kínálhat” című, 378. sz. kormányrendelet; a Latvijas Vēstnesis 2011. évi 78. száma) 18.12. pontja.

( 2 ) A kérelem közelebbről a 2004. március 31‑i 2004/27/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2004. L 136., 34. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 34. kötet, 262. o.) módosított, az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6‑i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2001. L 311., 67. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet 69. o., helyesbítés: HL L 235., 24. o.; a továbbiakban: 2001/83 irányelv) 87. cikke (1) bekezdésének, 87. cikke (3) bekezdésének és 90. cikkének értelmezésére vonatkozik.

( 3 ) A 2001/83 irányelv 88. cikke (1) bekezdésének a) pontja és (3) bekezdése.

( 4 ) 2020. október 1‑jei A (Gyógyszerek reklámozása és online értékesítése) ítélet (C‑649/18, EU:C:2020:764, 50. pont).

( 5 ) 2021. július 15‑iDocMorris ítélet (C‑190/20, EU:C:2021:609, 20. pont).

( 6 ) Közelebbről a 2001/83 irányelv 87. cikkének (3) bekezdése és 90. cikke.

( 7 ) A 2001/83 irányelv 87. cikkének (3) bekezdésében foglalt követelmény.

( 8 ) A 2001/83 irányelv 90. cikkében foglalt korlátozások.

( 9 ) A 2001/83 irányelv 87. cikkének (3) bekezdése alapján.