C‑555/19. sz. ügy

Fussl Modestraße Mayr GmbH

kontra

SevenOne Media GmbH és társai

(a Landgericht Stuttgart [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2021. február 3.

„Előzetes döntéshozatal – 2010/13/EU irányelv – Audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtása – A 4. cikk (1) bekezdése – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Egyenlő bánásmód – EUMSZ 56. cikk – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. és 20. cikke – Audiovizuális kereskedelmi közlemény – Nemzeti szabályozás, amely megtiltja a televíziós műsorszolgáltatók számára, hogy az ország egész területén sugárzott műsoraikba regionális szinten korlátozott televíziós reklámokat illesszenek”

1. Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Televíziós műsorszolgáltatás – 2010/13 irányelv – Hatály – Televíziós műsorszolgáltatás – Programok egyidejű megtekintése – Fogalom

   (2010/13 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk, (1) bekezdés, e) és g) pont)

   (lásd: 36–39. pont)

2. Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Televíziós műsorszolgáltatás – 2010/13 irányelv – A tagállamok azon lehetősége, hogy részletesebb vagy szigorúbb szabályokat állapítsanak meg az irányelv hatálya alá tartozó területeken – Hatály – Nemzeti szabályozás, amely megtiltja a televíziós műsorszolgáltatók számára, hogy az országos műsoraik keretében regionális szinten korlátozott televíziós reklámokat sugározzanak – Kizártság

   (2010/13 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (41) és (83) preambulumbekezdés, 4. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 40., 41., 107. pont és a rendelkező rész)

3. Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – Nemzeti szabályozás, amely megtiltja a televíziós műsorszolgáltatók számára, hogy az országos műsoraik keretében regionális szinten korlátozott televíziós reklámokat sugározzanak – Megengedhetőség – Feltétel – Az arányosság elvének tiszteletben tartása – A nemzeti bíróság általi vizsgálat – A véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságának megsértése – Hiány – Az egyenlő bánásmód elvének megsértése – Hiány – Feltétel – A nemzeti bíróság általi vizsgálat

   (EUMSZ 56. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 11. és 20. cikk)

   (lásd: 48., 49., 53–55., 57., 67., 76–78., 82., 92–94., 99., 100., 102., 105–107. pont és a rendelkező rész)

Összefoglalás

A kizárólag regionális szinten sugárzott reklámozásnak a nemzeti szintű német televíziós műsorok keretébe történő beillesztésének tilalma ellentétes lehet az uniós joggal

Lehetséges ugyanis egyrészt, hogy e teljes tilalom a regionális televíziós reklámbevételeknek a regionális és helyi csatornák számára történő fenntartásával túllép azon a mértéken, amely a televíziós műsorok kínálata plurális jellegének megőrzéséhez szükséges, másrészt pedig, hogy megengedhetetlen egyenlőtlenséget idéz elő a nemzeti televíziós műsorszolgáltatók és az internetes reklámok szolgáltatói között

Az osztrák jog szerinti Fussl Modestraße Mayr GmbH divatáruüzleteket üzemeltet Ausztriában, valamint Bajorország tartományban (Németország). 2018‑ban szerződést kötött a SevenOne Media GmbH‑val, amely társaság a ProSiebenSat.1 német televíziós műsorszolgáltató marketingcége. E szerződés televíziós reklámoknak a ProSieben országos csatorna műsorai keretében kizárólag Bajorország tartomány területén történő sugárzására irányult.

A SevenOne Media azonban megtagadta e szerződés teljesítését. 2016 óta ugyanis a tartományok által kötött államszerződés tiltja a műsorszolgáltatók számára, hogy országos műsoraik keretében olyan televíziós reklámokat sugározzanak, melyek terjesztése regionális szinten korlátozott. E tilalom célja, hogy a regionális televíziós reklámból származó bevételeket a regionális és helyi televíziós műsorszolgáltatóknak tartsa fenn, ezzel finanszírozási forrást, és így fenntarthatóságot biztosítva számukra, lehetővé téve ekképpen, hogy hozzájáruljanak a regionális televíziós műsorkínálat plurális jellegéhez. A tilalomhoz kapcsolódó „megnyitási záradék” értelmében a tartományok engedélyezhetnek az országos műsorok keretében regionális reklámokat.

E körülmények között a szóban forgó szerződés teljesítésével kapcsolatos jogvitában eljáró Landgericht Stuttgart (stuttgarti regionális bíróság, Németország) arra keresi a választ, hogy e tilalom összeegyeztethető‑e az uniós joggal.

Ezen ügyben a Bíróságnak egyebek mellett alkalmaznia kell a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozóan az ítélkezési gyakorlatában kialakított bizonyos elveket, valamint értelmeznie kell az Európai Unió Alapjogi Chartáját (a továbbiakban: Charta) a regionális reklámok nemzeti televíziós csatornákon történő sugárzása tilalmának sajátos összefüggésében. Ezen elemzés nem vonatkoztathat el az internetes platformokon nyújtott reklámszolgáltatások létezésétől, amelyek versenyt jelenthetnek a hagyományos médiák számára.

A Bíróság álláspontja

Először is, az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvet ( 1 ) illetően a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben nem alkalmazható az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése, amelynek értelmében a tagállamok bizonyos feltételek mellett részletesebb vagy szigorúbb szabályokat határozhatnak meg az ezen irányelv hatálya alá tartozó területeken a televíziónézők érdekei védelmének biztosítása érdekében. Ugyanis, bár a szóban forgó tilalom az irányelv hatálya alá tartozó területhez, azaz a televíziós reklám területéhez tartozik, olyan különös kérdéskörre vonatkozik, amelyet az irányelv egyik cikke sem szabályoz, és amely egyébként sem is a televíziónézők védelmére irányul. Ennélfogva nem minősíthető az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „részletesebb” vagy „szigorúbb” szabálynak, és így e rendelkezéssel nem ellentétes az ilyen tilalom.

Másodszor, a szóban forgó tilalomnak az EUMSZ 56. cikkben biztosított szolgáltatásnyújtás szabadságával való összeegyeztethetőségét illetően a Bíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy az ilyen tilalom korlátozza ezen alapvető szabadságot mind a reklámszolgáltatók, azaz a televíziós műsorszolgáltatók, mind pedig e szolgáltatások címzettjei, azaz a hirdetők, különösen a más tagállamokban letelepedett hirdetők hátrányára. Ezt követően e korlátozás igazolását illetően a Bíróság emlékeztet arra, hogy a televíziós műsorok kínálata plurális jellegének megőrzése közérdeken alapuló nyomós oknak minősülhet. Végül a korlátozás arányosságát illetően a Bíróság emlékeztet arra, hogy a tömegtájékoztatás sokszínűségének fenntartására irányuló célkitűzés, amennyiben az a véleménynyilvánítás szabadságához való alapvető joghoz kapcsolódik, széles mérlegelési jogkört biztosít a nemzeti hatóságok számára. A korlátozásnak ugyanakkor alkalmasnak kell lennie az elérni kívánt cél megvalósítására, és nem léphet túl a cél eléréséhez szükséges mértéken.

E tekintetben a Bíróság megállapítja egyrészt, hogy a szóban forgó tilalom következetlen lehet, azon, a nemzeti bíróság által vizsgálandó körülményből eredően, hogy e tilalom kizárólag a televíziós műsorszolgáltatók által nyújtott reklámszolgáltatásokra vonatkozik, és nem az interneten nyújtott, többek között lineáris jellegű reklámszolgáltatásokra. Két különböző típusú, a német reklámpiacon versengő szolgáltatásról lehet szó ugyanis, amelyek ugyanolyan veszélyt jelenthetnek a regionális és helyi televíziós műsorszolgáltatók pénzügyi stabilitására, és következésképpen a tömegtájékoztatás sokszínűségének védelmére. ( 2 ) Másrészt a tilalom szükséges jellegét illetően a Bíróság megjegyzi, hogy kevésbé megszorító intézkedést eredményezhetne a „megnyitási záradék” által előírt engedélyezési rendszernek a tartományok szintjén történő hatékony végrehajtása. Mindazonáltal a nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy ez az a priori kevésbé korlátozó intézkedés ténylegesen elfogadható‑e, és végrehajtható‑e oly módon, hogy a gyakorlatban biztosítani lehessen a kitűzött cél elérését.

Harmadszor, a Charta 11. cikkében biztosított véleménynyilvánítási és tájékozódási szabadságot illetően a Bíróság megállapítja, hogy azzal nem ellentétes a regionális reklámok nemzeti televíziós csatornákon történő sugárzásának a szóban forgó nemzeti rendelkezésben szereplőhöz hasonló tilalma. E tilalom ugyanis lényegében egyensúlyt teremt a nemzeti televíziós műsorszolgáltatók és a hirdetők kereskedelmi jellegű véleménynyilvánítási szabadsága és a regionális szintű tömegtájékoztatás sokszínűségének védelme között. Következésképpen a német jogalkotó jogszerűen tekinthette úgy – anélkül, hogy túllépte volna az őt megillető jelentős mérlegelési mozgástér határait –, hogy a közérdek védelme elsőbbséget élvez a nemzeti televíziós műsorszolgáltatók és hirdetők magánérdekével szemben.

Negyedszer és utolsósorban a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a Charta 20. cikkében rögzített egyenlő bánásmód elvével sem ellentétes a szóban forgó tilalom, amennyiben az nem eredményez a reklámok regionális szintű sugárzása tekintetében egyenlőtlen bánásmódot a nemzeti televíziós műsorszolgáltatók és az internetes – különösen a lineáris – reklámszolgáltatások nyújtói között. E tekintetben a nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a nemzeti televíziós műsorszolgáltatóknak és az internetes – különösen a lineáris – reklámszolgáltatások nyújtóinak a regionális reklámszolgáltatások nyújtása tekintetében fennálló helyzete jelentősen eltérő‑e a helyzetüket jellemző tényezőket, azaz különösen a reklámszolgáltatások szokásos használati módjait, a szolgáltatásuk módját vagy azon jogi keretet illetően, amelybe e szolgáltatások illeszkednek.

( 1 ) A tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10‑i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv; HL 2010. L 95., 1. o.; helyesbítés: HL 2010. L 263., 15. o.).

( 2 ) Az alapügy körülményei e tekintetben lényegében összehasonlíthatók a 2008. július 17‑iCorporación Dermoestética ítélet (C‑500/06, EU:C:2008:421) alapjául szolgáló körülményekkel.