C‑684/20. P. sz. ügy

Eleanor Sharpston

kontra

az Európai Unió Tanácsa

és

a tagállamok kormányai képviselőinek konferenciája

A Bíróság végzése (első tanács), 2021. június 16.

„Fellebbezés – A Bíróság eljárási szabályzatának 181. cikke – Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága Európai Unióból való kilépésének az Európai Unió Bíróságának tagjait érintő következményei – A tagállamok kormányai képviselői konferenciájának nyilatkozata – Valamely főtanácsnok megbízatásának megszűnése – Megsemmisítés iránti kereset”

Megsemmisítés iránti kereset – Az uniós bíróság hatásköre – A tagállamok kormányai képviselői konferenciájának nyilatkozatával szemben benyújtott kereset – A hatáskör nyilvánvaló hiánya és nyilvánvaló elfogadhatatlanság

(EUMSZ 252. cikk, EUMSZ 253. cikk, (1) bekezdés, EUMSZ 256. és EUMSZ 263. cikk)

(lásd: 39–50. pont)

Összefoglalás

A Bíróság megerősíti az E. Sharpston által a főtanácsnoki megbízatásának a Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága Európai Unióból való kilépésével együtt járó, idő előtti megszüntetése jogellenességének megállapítása érdekében benyújtott két megsemmisítés iránti kereset elutasítását.

A Törvényszék nem követett el hibát, amikor megállapította, hogy a tagállamok kormányainak képviselői által elfogadott jogi aktusok nem tartoznak az uniós bíróság által gyakorolt jogszerűségi vizsgálat hatálya alá.

2005‑ben az Egyesült Királyság kormányának javaslatára a tagállamok kormányainak képviselői a fellebbezőt, E. Sharpstont nevezték ki a Bíróság főtanácsnoki feladatainak ellátására az elődje hivatali idejének fennmaradó részére, azaz 2009. október 6‑ig. Megbízatását a 2009. október 7. és 2015. október 6. közötti időszakra, majd a 2015. október 7. és 2021. október 6. közötti időszakra meghosszabbították.

2020. január 29‑én a tagállamok kormányai képviselőinek konferenciája elfogadta a Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága Európai Unióból való kilépésének az Európai Unió Bíróságának főtanácsnokait érintő következményeiről szóló nyilatkozatot (a továbbiakban: vitatott nyilatkozat). A konferencia e nyilatkozatban emlékeztetett arra, hogy mivel az Egyesült Királyság megindította az EUSZ 50. cikkben előírt, az Unióból való kilépésre irányuló eljárást, a kilépési megállapodás hatálybalépésének időpontjától a Szerződések e tagállamra többé nem alkalmazhatók. ( 1 ) Emlékeztetett továbbá arra, hogy ennélfogva a kilépés napján megszűnik az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek azon tagjainak megbízatása, akiket az Egyesült Királyság uniós tagságával összefüggésben jelöltek, neveztek ki vagy választottak meg.

A tagállamok kormányai képviselőinek konferenciája jelezte, hogy ebből az következik, hogy az Egyesült Királyság számára fenntartott ( 2 ) állandó főtanácsnoki álláshely ezért bekerül a főtanácsnokok kinevezésére vonatkozó tagállami rotációs rendszerbe. Megjegyezte, hogy a protokoll szerinti sorrendnek megfelelően a következő jogosult tagállam a Görög Köztársaság.

2020. szeptember 2‑án a tagállamok kormányai képviselőinek a Bíróság három bírájának és egy főtanácsnokának kinevezéséről szóló határozatával ( 3 ) (a továbbiakban: vitatott határozat), a fellebbező utódját, A. Rantost nevezték ki a Bíróság főtanácsnokává a 2020. szeptember 7. és 2021. október 6. közötti időszakra.

A Törvényszékhez 2020. április 7‑én, illetve 2020. szeptember 4‑én benyújtott két keresetében E. Sharpston a vitatott nyilatkozat részleges megsemmisítését, valamint a vitatott határozat azon részében történő megsemmisítését kérte, amely A. Rantosnak a Bíróság főtanácsnokává való, a 2020. szeptember 7. és 2021. október 6. közötti időszakra történő kinevezésére vonatkozik.

2020. október 6‑i két végzésével a Törvényszék e két megsemmisítés iránti keresetet mint elfogadhatatlant, illetve nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasította. ( 4 )

E. Sharpston mindkét fellebbezésében azt kérte, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést. Lényegében azt állította, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor egyrészt mint elfogadhatatlant elutasította a vitatott nyilatkozat részleges megsemmisítése iránti kérelmét, másrészt mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant a vitatott határozat megsemmisítése iránti kérelmét, azzal az indokkal, hogy azokat a tagállamok kormányainak képviselői ilyen minőségükben eljárva fogadták el, nem pedig a Tanács.

Helybenhagyva a megtámadott végzéseket, a Bíróság mindkét fellebbezést mint részben nyilvánvalóan elfogadhatatlant, részben pedig nyilvánvalóan megalapozatlant elutasítja.

A Bíróság álláspontja

Mindenekelőtt a Bíróság emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 263. cikk szövegéből az következik, hogy a tagállamok kormányainak képviselői által – nem a Tanács tagjaikénti minőségükben, hanem a kormányaik képviselőikénti minőségükben eljárva, és ezáltal a tagállamok hatásköreit együttesen gyakorolva – elfogadott jogi aktusok nem tartoznak az uniós bíróság által gyakorolt jogszerűségi vizsgálat hatálya alá. Az uniós bíróságoknak az ilyen aktusokkal szembeni jogorvoslat elbírálására vonatkozó hatáskörének kizárása érdekében a Bíróság által ily módon elfogadott releváns kritérium tehát a kibocsátóra vonatkozó kritérium, függetlenül az aktusok kötelező joghatásaitól.

A Bíróság szerint nyilvánvalónak tűnik, hogy a jogi aktusok EUMSZ 263. cikkben hivatkozott kibocsátóinak a felperes által támogatott tág értelmezése a Szerződések megalkotóinak – a kizárólag az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek által elfogadott uniós jogi aktusokra korlátozódó hatályú – ezen cikkben tükröződő azon szándékába ütközne, hogy kizárják a Bíróság felülvizsgálatának hatálya alól a tagállamok által elfogadandó aktusokat, így például az uniós bíróságok tagjainak kinevezésére vonatkozó határozatokat.

A Bíróság megjegyzi, hogy annak sincs jelentősége, hogy a tagállamok kormányainak képviselői a Szerződések vagy más jogforrások – mint például a nemzetközi jog – keretében jártak‑e el.

Következésképpen a Bíróság úgy véli, hogy a Törvényszék nem követett el hibát, amikor emlékeztetett arra, hogy az EUMSZ 263. cikkből kitűnik, hogy a tagállamok kormányainak képviselői által – nem a Tanács tagjakénti vagy az Európai Tanács tagjakénti minőségükben, hanem kormányaik képviselőikénti minőségükben eljárva, és ezáltal a tagállamok hatásköreit együttesen gyakorolva – elfogadott jogi aktusok nem tartoznak az uniós bíróság által gyakorolt jogszerűségi vizsgálat hatálya alá.

Ezt követően megvizsgálva a fellebbező arra alapított jogalapját, hogy az uniós bíróságoknak mindazonáltal meg kell állapítaniuk a vitatott nyilatkozat és az új főtanácsnok kinevezéséről szóló határozat jogszerűségének értékelésére vonatkozó hatáskörüket, azon okból, hogy az első a tagállamok kormányainak képviselői által hozott olyan határozatot tartalmaz, amely ultra vires állapítja meg a főtanácsnoki megbízatásának idő előtti megszűnését, a másodikat illetően pedig, mivel az Egyesült Királyság Unióból történő kilépése nem járt együtt a főtanácsnoki megbízatásának megszűnésével, a Bíróság mindazonáltal megállapítja, hogy ez az elemzés nem fogadható el, mivel a vitatott nyilatkozatot és a vitatott határozatot semmi esetre sem lehet úgy tekinteni, mint amelyet az EUMSZ 263. cikkben meghatározott valamely uniós intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség fogadott el.

Ezenkívül a Bíróság megállapítja, hogy a vitatott nyilatkozat és a vitatott határozat nem tekinthető úgy, mint amely a fellebbezőnek a főtanácsnoki megbízatásának idő előtti megszűntetéséről való határozathozatal okán sérelmet okozó joghatásokat kiváltó határozatot tartalmaz, sem pedig úgy, a vitatott határozat kapcsán, mint amely ilyen határozaton alapul. A Bíróság e tekintetben megállapítja, hogy a vitatott nyilatkozat csupán az Egyesült Királyság Unióból való kilépésével szükségszerűen együtt járó következményeket nyugtázta.

Mivel ugyanis az EUSZ 50. cikk (3) bekezdése értelmében a Szerződések a kilépés időpontjától, azaz 2020. február 1‑jétől az Egyesült Királyságra már nem alkalmazhatók, ezen időponttól kezdve ez az állam már nem tagállam. Ebből következik, amint azt a kilépési megállapodás nyolcadik preambulumbekezdése kimondja, hogy az uniós intézményeknek, szerveknek, hivataloknak és ügynökségeknek az Egyesült Királyság uniós tagsága kapcsán kinevezett, kijelölt vagy megválasztott valamennyi tagjának megbízatása ezen időpontban automatikusan megszűnik.

Következésképpen nem róható fel a Törvényszéknek, hogy nem állapította meg hatáskörét egyrészt a tagállamok kormányainak képviselői által hozott, a fellebbező megbízatásának idő előtti megszüntetését megállapító állítólagos határozat jogszerűségének, másrészt pedig a vitatott határozat jogszerűségének értékelésére.

( 1 ) A 2020. január 30‑i (EU) 2020/135 tanácsi határozattal (HL 2020. L 29., 1. o.) jóváhagyott, a Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia‑közösségből való kilépéséről szóló, 2020. február 1‑jén hatályba lépett megállapodás (HL 2020. L 29., 7.o.; a továbbiakban: kilépési megállapodás).

( 2 ) A Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia záróokmányához csatolt, a Bíróság főtanácsnokainak számával összefüggésben az EUMSZ 252. cikkre vonatkozó nyilatkozat.

( 3 ) A tagállamok kormányai képviselőinek a Bíróság három bírájának és egy főtanácsnokának kinevezéséről szóló, 2020. szeptember 2‑i (EU) 2020/1251 határozata (HL 2020. L 292., 1. o.).

( 4 ) A Törvényszék 2020. október 6‑iSharpston kontra Tanács és a tagállamok kormányai képviselőinek konferenciája végzése (T‑180/20, nem tették közzé, EU:T:2020:473); a Törvényszék 2020. október 6‑iSharpston kontra Tanács és a tagállamok kormányainak képviselői végzése (T‑550/20, nem tették közzé, EU:T:2020:475).