C‑715/17., C‑718/17. és C‑719/17. sz. egyesített ügyek

Európai Bizottság

kontra

Lengyel Köztársaság és társai

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2020. április 2.

„Tagállami kötelezettségszegés – (EU) 2015/1523 határozat és (EU) 2015/1601 határozat – E határozatok 5. cikkének (2) és (4)–(11) bekezdése – A nemzetközi védelem területén a Görög Köztársaság és az Olasz Köztársaság érdekében elfogadott átmeneti intézkedések – Harmadik országok állampolgárainak egyes tagállamok területére való hirtelen beáramlásával jellemzett szükséghelyzet – Ezen állampolgárok más tagállamok területére való áthelyezése – Áthelyezési eljárás – A tagállamok azon kötelezettsége, hogy rendszeres időközönként, de legalább háromhavonta jelezzék, hogy hány, nemzetközi védelmet kérelmezőt tudnak rövid időn belül áthelyezni a területükre – Az ebből eredő, a tényleges áthelyezés elvégzésére irányuló kötelezettségek – A tagállamoknak a nemzetbiztonsághoz és a közrendhez fűződő érdekei – A tagállamok azon lehetősége, hogy kötelező jellegű uniós jogi aktusok alkalmazásának mellőzése céljából az EUMSZ 72. cikkre hivatkozzanak”

1. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A megalapozottság Bíróság általi vizsgálata – Figyelembe veendő helyzet – Az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor fennálló helyzet – Az említett határidő lejártának időpontját követően az állítólagosan megsértett másodlagos jogi aktus végleges hatályvesztésével kapcsolatos helyzet – Az ebben a helyzetben fennálló kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – Elfogadhatóság

   (EUMSZ 258. cikk; 2015/1523 és 2015/1601 tanácsi határozat)

   (lásd: 54., 57., 62. pont)

2. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – Pert megelőző eljárás – Tárgy – A tagállam számára előírt határidők – Az észszerű határidők követelménye – Értékelési szempontok

   (EUMSZ 80. és EUMSZ 258. cikk; 2015/1523 és 2015/1601 tanácsi határozat)

   (lásd: 92–98. pont)

3. Európai uniós jog – Hatály – A közbiztonság érdekében elfogadott intézkedéseket kizáró általános fenntartás hiánya – A tagállamok biztonsága szempontjából alapvető érdekek védelmére irányuló intézkedések megtételével kapcsolatos tagállami hatáskör – Az ezek igénybevételének szükségességével kapcsolatban az érintett tagállamra háruló bizonyítási teher – A nemzetközi védelmet kérelmezők áthelyezésével kapcsolatos alkalmazás

   (EUMSZ 36., EUMSZ 45., EUMSZ 52., EUMSZ 65., EUMSZ 72., EUMSZ 346. és EUMSZ 347. cikk; 2015/1523 tanácsi határozat, 5. cikk és 2015/1601 tanácsi határozat, 5. cikk)

   (lásd: 143–145., 147., 152. pont)

4. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás – 2011/95 irányelv – A kiegészítő védelmi jogállás elismerésének kizárása – Kizáró okok – Súlyos bűncselekmény elkövetése – A tények illetékes hatóság által történő egyedi értékelésétől függő kizártság

   (2011/95 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 12. cikk, (2) bekezdés, b) pont és 17. cikk (1) bekezdés, b) pont)

   (lásd: 154. pont)

5. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – A harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlásával jellemzett szükséghelyzetben lévő tagállamok javára a Tanács által elfogadott átmeneti intézkedések – Ezen állampolgárok más tagállamok területére való áthelyezése – A Görögország és Olaszország érdekében elfogadott intézkedésekről szóló 2015/1523 és 2015/1601 határozat – A nemzetközi védelmet kérelmező áthelyezésének megtagadása – Észszerű okok – A nemzetbiztonságra vagy a közrendre nézve fennálló veszély – Az ezt a gyanút alátámasztó egybehangzó, objektív és pontos tényezők fennállásának követelménye – Eseti alapon lefolytatott vizsgálat – Az erre az indokra való kategorikus, kizárólag általános megelőzési céllal és egy egyedi esettel való közvetlen kapcsolat bizonyítása nélkül való hivatkozás – Megengedhetetlenség

   (EUSZ 4. cikk, (2) bekezdés; EUMSZ 72. cikk; 2015/1523 tanácsi határozat, 5. cikk, (2) bekezdés, (4)–(11) bekezdés és 2015/1601 tanácsi határozat, 5. cikk, (2) bekezdés, (4)–(11) bekezdés; 2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 27. cikk, (2) bekezdés és 2011/95 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 12. és 17. cikk)

   (lásd: 157–161., 172., 180., 187., 189. pont és a rendelkező rész 2–4. pontja)

Összefoglalás

Mivel Lengyelország, Magyarország és a Cseh Köztársaság megtagadta a nemzetközi védelmet kérelmezők áthelyezésére szolgáló ideiglenes mechanizmusnak való megfelelést, nem teljesítette az uniós jogból eredő kötelezettségeit. Ezek a tagállamok, azzal a céllal, hogy kivonják magukat az áthelyezési mechanizmus végrehajtása alól, nem hivatkozhatnak sem a közrend fenntartásával, illetve a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos feladataikra, sem az e mechanizmus állítólagos működésképtelenségére

A Bíróság a 2020. április 2‑i Bizottság kontra Lengyelország, Magyarország és Cseh Köztársaság ítéletben (A nemzetközi védelmet kérelmezők áthelyezésére szolgáló ideiglenes mechanizmus) (C‑715/17, C‑718/17 és C‑719/17) helyt adott a Bizottság által az e három tagállammal szemben indított kötelezettségszegés megállapítása iránti kereseteknek, amelyek annak megállapíttatására irányultak, hogy ezek a tagállamok – mivel nem jelezték rendszeres időközönként, de legalább háromhavonta, hogy hány, nemzetközi védelmet kérelmezőt tudnak rövid időn belül áthelyezni a területükre, és mivel következésképpen nem tettek eleget további áthelyezési kötelezettségeinek – megsértették az uniós jogból eredő kötelezettségeiket. A Bíróság egyrészről megállapította, hogy az érintett három tagállam megsértette azt a határozatot, amelyet a Tanács 120000 nemzetközi védelmet kérelmező Görögországból és Olaszországból más uniós tagállamokba való kötelező áthelyezése céljából fogadott el. ( 1 ) A Bíróság másrészről megállapította, hogy Lengyelország és a Cseh Köztársaság egy korábbi határozatból eredő kötelezettségét is megsértette, amely határozatot a Tanács 40000 nemzetközi védelmet kérelmező Görögországból és Olaszországból más uniós tagállamokba való önkéntes áthelyezése céljából fogadott el. ( 2 ) Magyarországra nézve nem voltak kötelező jellegűek az ezen utóbbi határozatban előírt áthelyezési intézkedések.

2015 szeptemberében – a harmadik országbeli állampolgárok Görögországba és Olaszországba érkezésével kapcsolatos szükséghelyzetre figyelemmel – a Tanács elfogadta a fent említett határozatokat (a továbbiakban: áthelyezési határozatok). 2015 decemberében e határozatok alapján ( 3 ) Lengyelország jelezte, hogy 100 személyt tud rövid időn belül a területére áthelyezni. Ezeket az áthelyezéseket azonban nem végezte el, további áthelyezési kötelezettségvállalást pedig nem tett. Magyarország soha nem jelezte, hogy a rá nézve kötelező erejű áthelyezési határozat alapján hány személyt tud áthelyezni a területére, és egyetlen személyt sem helyezett át. Végezetül 2016 februárjában és májusában a Cseh Köztársaság az áthelyezési határozatok ( 4 ) alapján jelezte, hogy 50 személyt tud területére áthelyezni. Görögországból tizenkét személyt ténylegesen áthelyeztek, a Cseh Köztársaság azonban további áthelyezési kötelezettségvállalást nem tett.

A jelen ítéletben a Bíróság mindenekelőtt elutasította az ezen érintett három tagállam által hivatkozott azon érvet, amely szerint a Bizottság keresetei elfogadhatatlanok amiatt, hogy az áthelyezési határozatok alkalmazási időszakának 2017. szeptember 17‑i és szeptember 26‑i végét követően már nem tudják orvosolni az állítólagos kötelezettségszegéseket. A Bíróság e tekintetben emlékeztetett arra, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset elfogadható akkor, ha a Bizottság mindössze annyit kér, hogy a Bíróság állapítsa meg az állítólagos kötelezettségszegés fennállását, többek között a jelen ügybeliekhez hasonló helyzetekben, amelyekben az állítólagosan megsértett uniós jogi aktus alkalmazandósága az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártát követően, azaz 2017. augusztus 23. után véglegesen megszűnt. Ezen túlmenően a kötelezettségszegések megállapítása – többek között – a tagállamnak a kötelezettségszegése következtében más tagállamokkal, az Unióval vagy magánszemélyekkel szemben felmerülő felelősségének megállapítása céljából továbbra is jelentőséggel bír.

Érdemben Lengyelország és Magyarország többek között előadta, hogy jogosultak voltak mellőzni az áthelyezési határozatok alkalmazását az EUMSZ 72. cikk értelmében, amely szerint az EUM‑Szerződésnek a – többek között a menekültügyi politikát magában foglaló – szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos rendelkezései nem érintik a közrend fenntartásával, illetve a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos tagállami hatáskörök gyakorlását. E tekintetben a Bíróság úgy vélte, hogy amennyiben az EUMSZ 72. cikk egy, az általános uniós jogi szabályoktól eltérést engedő rendelkezést képez, azt szigorúan kell értelmezni. Ily módon ez a cikk nem ruház olyan jogkört a tagállamokra, amely alapján azok pusztán a közrend fenntartásával, illetve a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos érdekekre hivatkozva eltérhetnek az uniós jogi rendelkezésektől, hanem annak bizonyítására kötelezi a tagállamokat, hogy az ezekkel kapcsolatos hatásköreik gyakorlása céljából alkalmazni kell az e cikkben előírt eltérést.

Ezzel összefüggésben a Bíróság megállapította, hogy az áthelyezési határozatok értelmében a nemzetbiztonságra és közrendre az egész áthelyezési eljárás során, a nemzetközi védelmet kérelmező átadásának megtörténtéig figyelemmel kell lenni. A Bíróság e tekintetben úgy vélte, hogy széles mérlegelési mozgásteret kell elismerni az áthelyezési céltagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai számára annak meghatározása során, hogy alapos okkal feltételezhető, hogy egy áthelyezendő harmadik országbeli állampolgár veszélyt jelent területükön a nemzetbiztonságra vagy a közrendre nézve. A Bíróság ezzel kapcsolatban jelezte, hogy „a nemzetbiztonságra vagy a közrendre nézve” fennálló „veszélynek” az áthelyezési határozatok értelmében vett fogalmát ( 5 ) akként kell értelmezni, hogy az magában foglalja a nemzetbiztonságra vagy a közrendre nézve ténylegesen és potenciálisan fennálló veszélyeket egyaránt. A Bíróság mindazonáltal pontosította, hogy ahhoz, az említett hatóságok a fent említett okokra hivatkozhassanak, az eseti alapon lefolytatott vizsgálat végén olyan egybehangzó, objektív és pontos tényezőkre kell támaszkodniuk, amelyek alapján gyanítható, hogy a szóban forgó kérelmező ilyen tényleges vagy potenciális veszélyt jelent. Következésképpen megállapította, hogy az rendelkezésekben előírtakkal ellentétes az, hogy az áthelyezési eljárás során egy tagállam kategorikusan – kizárólag általános megelőzési céllal és egy egyedi esettel való közvetlen kapcsolat felállítása nélkül – az EUMSZ 72. cikkre hivatkozzon azért, hogy áthelyezési határozatok értelmében rá háruló kötelezettségek végrehajtását felfüggessze, vagy akár leállítsa.

A Bíróság ezután a Cseh Köztársaság által a szóban forgó áthelyezési mechanizmus működésképtelenségére alapított jogalappal kapcsolatban megállapította, hogy – annak megengedése nélkül, hogy sérüljön a szolidaritás áthelyezési határozatokban rejlő célkitűzése, valamint e jogi aktusok kötelező jellege – nem elfogadható, hogy egy tagállam azzal a céllal, hogy az e jogi aktusok értelmében rá háruló valamennyi áthelyezési kötelezettség alól kivonja magát, az említett jogi aktusokkal létrehozott áthelyezési mechanizmus állítólagos hatástalanságával, vagy akár állítólagos működésképtelenségével kapcsolatos egyoldalú értékelésére támaszkodjon. Végezetül a Bíróság – emlékeztetve arra, hogy az áthelyezési határozatok elfogadásuktól kezdve és alkalmazási időszakukban kötelező erejűek volt a Cseh Köztársaságra nézve – jelezte, hogy ez a tagállam attól függetlenül volt köteles teljesíteni az e határozatokban előírt áthelyezési kötelezettségeket, hogy nyújt‑e más típusú támogatást a Görög Köztársaságnak és az Olasz Köztársaságnak.

( 1 ) A nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról szóló, 2015. szeptember 22‑i (EU) 2015/1601 tanácsi határozat (HL 2015. L 248., 80. o.). E határozat érvényessége képezte a C‑643/15. és C‑647/15. sz., Szlovákia és Magyarország kontra Tanács egyesített ügyek tárgyát; lásd még: 91/17. sz. sajtóközlemény.

( 2 ) A nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról szóló, 2015. szeptember 14‑i (EU) 2015/1523 tanácsi határozat (HL 2015. L 239., 146. o.).

( 3 ) E határozatok 5. cikkének (2) bekezdése.

( 4 ) E határozatok 5. cikkének (2) bekezdése.

( 5 ) E határozatok 5. cikkének (4) és (7) bekezdése.