C‑147/16. sz. ügy

Karel de Grote – Hogeschool Katholieke Hogeschool Antwerpen VZW

kontra

Susan Romy Jozef Kuijpers

(a vredegerecht te Antwerpen [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – 93/13/EGK irányelv – Az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – Azon kérdésnek a nemzeti bíróság általi, hivatalból végzendő vizsgálata, hogy egy szerződés ezen irányelv hatálya alá tartozik‑e – A 2. cikk c) pontja – Az »eladó vagy szolgáltató« fogalma – Felsőoktatási intézmény, amelynek finanszírozását lényegében közforrásokból biztosítják – Tandíjra és tanulmányi kirándulással kapcsolatos költségekre vonatkozó, kamatmentes fizetési tervről szóló szerződés”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2018. május 17.

1. Fogyasztóvédelem–A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek–93/13 irányelv–A fél távollétében határozatot hozó nemzeti bíróság–A nemzeti bíróságnak valamely szerződési feltétel és a nemzeti közrendi szabályok közötti ellentét hivatalból történő vizsgálatára vonatkozó hatásköre–A nemzeti bíróságot terhelő, valamely szerződés esetlegesen ezen irányelv hatálya alá tartozásának és adott esetben az említett szerződési feltétel tisztességtelen jellegének hivatalból történő vizsgálatára vonatkozó kötelezettség

   (93/13 tanácsi irányelv, 6. cikk)

2. Fogyasztóvédelem–A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek–93/13 irányelv–Hatály–Lényegében közforrásokból finanszírozott felsőoktatási intézmény és valamely hallgató által kötött, tandíjra és tanulmányi kirándulással kapcsolatos költségekben való részvételre vonatkozó kamatmentes fizetési tervről szóló szerződés–E szerződés keretében „eladónak vagy szolgáltatónak” tekintendő intézmény–Bennfoglaltság

   (93/13 tanácsi irányelv, 2. cikk, c) pont)

1.  A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy a fél távollétében határozatot hozó bíróságnak, amely a nemzeti eljárási szabályok értelmében hatáskörrel rendelkezik a kérelem alapjául szolgáló szerződési feltétel és a nemzeti közrendi szabályok közötti ellentét megvizsgálására, hivatalból kell vizsgálnia, hogy az e feltételt tartalmazó szerződés ezen irányelv hatálya alá tartozik‑e, adott esetben pedig, hogy az említett feltétel tisztességtelen‑e.

   Egyébiránt a Bíróság megállapította, tekintettel azon közérdek jellegére és jelentőségére, amelyen a 93/13 irányelv által a fogyasztóknak biztosított védelem alapul, hogy ezen irányelv 6. cikkét azon nemzeti jogszabályokkal egyenértékűnek kell minősíteni, amelyek a nemzeti jogrendben a közrendi szabályok rangjával bírnak. Meg kell állapítani, hogy e minősítés kiterjed az irányelv valamennyi olyan rendelkezésére, amelyek elengedhetetlenek az említett 6. cikk céljának megvalósításához (2013. május 30‑iAsbeek Brusse és de Man Garabito ítélet, C‑488/11, EU:C:2013:341, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

   Ebből az következik, hogy a nemzeti bíróságnak, amennyiben a belső eljárási szabályok alapján hatáskörrel rendelkezik valamely kérelemnek a nemzeti közrendi szabályokkal való ellentételessége hivatalból történő vizsgálatára, ami az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szolgáltatott adatok szerint a belga jogrendszerben a fél távollétében határozó bíróság esetében megvalósul, e hatáskört annak hivatalból történő vizsgálata érdekében is gyakorolnia kell, hogy – a 93/13 irányelvben foglalt szempontokra figyelemmel – az e kérelmet megalapozó vitatott feltétel, valamint az azt tartalmazó szerződés ezen irányelv hatálya alá tartozik‑e, illetve, adott esetben, hogy e feltétel tisztességtelen‑e (lásd analógia útján: 2013. május 30‑iAsbeek Brusse és de Man Garabito ítélet, C‑488/11, EU:C:2013:341, 45. pont).

   (lásd: 35–37. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  A kérdést előterjesztő bíróság által végzendő vizsgálatok fenntartása mellett a 93/13 irányelv 2. cikkének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely, az alapügyben szereplőhöz hasonló független oktatási intézményt, amely egyik tanulójával az általa tandíj és tanulmányi kirándulással kapcsolatos költségek címén fizetendő összegekre vonatkozó fizetési könnyítésekre irányuló szerződést kötött, e szerződés keretében az e rendelkezés értelmében vett „eladónak vagy szolgáltatónak” kell minősíteni, és ily módon az említett szerződés ezen irányelv hatálya alá tartozik.

   Ezt az értelmezést az ezen irányelv által követett, védelemre irányuló célkitűzés is megerősíti. Az alapügyben szereplőhöz hasonló szerződésben ugyanis az oktatási intézmény és a tanuló közötti információs és szakmai készségbeli aszimmetriák okán főszabály szerint egyenlőtlenség áll fenn e felek között. Az ilyen intézmény ugyanis olyan állandó szervezettel és szakértelemmel rendelkezik, amellyel a magáncélból cselekvő tanuló nem rendelkezik szükségszerűen, amikor egy ilyen szerződéssel – esetlegesen – szembesül.

   (lásd: 59., 60. pont és a rendelkező rész 2. pontja)