C‑58/17. sz. ügy

INEOS Köln GmbH

kontra

Bundesrepublik Deutschland

(a Verwaltungsgericht Berlin [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Környezet – Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere az Európai Unióban – 2003/87/EK irányelv – 10a. cikk – A kibocsátási egységek harmonizált ingyenes kiosztására vonatkozó átmeneti szabályok – A 2013 és 2020 közötti időszak – 2011/278/EU határozat – A 3. cikk h) pontja – A »technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész« fogalma – A tökéletlenül oxidálódott szén égetésekor keletkező kibocsátás – Folyékony maradékanyagok – Kizártság”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (hatodik tanács), 2018. január 18.

Környezet – Levegőszennyezés – 2003/87 irányelv – Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere – Kibocsátási egységek ingyenes kiosztására vonatkozó átmeneti rendszer – A „technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész” fogalma – Olyan nemzeti szabályozás, amely a folyékony halmazállapotú tökéletlenül oxidálódott szén égetése során keletkező kibocsátásokat kizárja a fogalom alól – Megengedhetőség

(2003/87 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 10a. cikk; 2011/278 bizottsági határozat, 3. cikk, h pont)

A kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról szóló, 2011. április 27‑i 2011/278/EU bizottsági határozat 3. cikkének h) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely az e rendelkezés értelmében vett „technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész” fogalma alól kiveszi a folyékony halmazállapotú tökéletlenül oxidálódott szén égetése során keletkező üvegházhatást okozó gázok kibocsátásait.

Ugyanis, amint az a Bíróság elé terjesztett írásbeli észrevételekből kitűnik, az ipari termelésből eredő hulladékgázok nem raktározhatók, így amennyiben azokat nem égetik el, szabadon távoznak a légkörbe, és ennélfogva szükségképpen kibocsátják a bennük jelen lévő üvegházhatású gázokat. Márpedig nem vitatott, hogy a hulladékgázok égetése rendszerint az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez vezet. Ezzel szemben vitán felül áll, hogy a folyékony maradékanyagok nem vagy legfeljebb csak igen csekély mennyiségben keletkeztetnek üvegházhatású gázokat. E körülmények között, bár a tökéletlenül oxidálódott szenet tartalmazó hulladékgázok égetésekor keletkező üvegházhatású gázok kibocsátásának figyelembevétele – mivel e kibocsátások elkerülhetetlenek, és mivel e hulladékgázok égetése általában e kibocsátások csökkentéséhez vezet – teljes mértékben megfelel a 2003/87 irányelv és a 2011/278 határozat célkitűzéseinek, e célkitűzésekkel viszont ellentétben állna a tökéletlenül oxidálódott szenet tartalmazó folyékony maradékanyagok égetésekor keletkező üvegházhatású gázok kibocsátásának figyelembevétele, hiszen e figyelembevétel az említett kibocsátások növeléséhez vezetne, holott ez kerülendő lenne.

(lásd: 46., 47., 49., 51. pont és rendelkező rész)