C‑403/16. sz. ügy

Soufiane El Hassani

kontra

Minister Spraw Zagranicznych

(a Naczelny Sąd Administracyjny [Lengyelország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – 810/2009/EK rendelet – A 32. cikk (3) bekezdése – Közösségi Vízumkódex – A vízumkérelmet elutasító határozat – A kérelmezőnek e határozattal szembeni jogorvoslati joga – Valamely tagállamnak a bíróság előtti jogorvoslat biztosítására irányuló kötelezettsége”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2017. december 13.

1. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás–Vízumpolitika–Közösségi Vízumkódex–810/2009 rendelet–Az egységes vízumok kiadására vonatkozó eljárások és feltételek–Vízumkérelem elutasítása–Az e határozattal szembeni jogorvoslat–A nemzeti eljárási szabályok alkalmazása–Az eljárási autonómia elve–Az egyenértékűség elvének és a tényleges érvényesülés elvének betartása

   (810/2009 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 32. cikk, (3) bekezdés)

2. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás–Vízumpolitika–Közösségi Vízumkódex–810/2009 rendelet–Az egységes vízumok kiadására vonatkozó eljárások és feltételek–Vízumkérelem elutasítása–Az e határozattal szembeni bírósági jogorvoslatot biztosító eljárás előírására vonatkozó tagállami kötelezettség

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47 cikk; 810/2009 európai parlamenti és tanácsi rendelet. cikk, 32. cikk, (3) bekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 25–30. pont)

2.  A 2013. június 26‑i 610/2013/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 2009. július 13‑i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkével összefüggésben értelmezett 32. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az arra kötelezi a tagállamokat, hogy a vízumkérelmet elutasító határozatokkal szemben jogorvoslati lehetőséget biztosítsanak, amelynek részletszabályait az egyes tagállamok a jogrendjük szerint, az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása mellett határozzák meg. Az eljárás valamely szakaszában biztosítani kell a bírósági jogorvoslat lehetőségét.

   A nemzeti jogi értelmezésére kizárólagos hatáskörrel rendelkező kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy az alapügy tárgyát képező felülvizsgálati rendszer megfelel‑e ezen követelményeknek, és ha igen, milyen mértékben. E tekintetben a nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie azt, hogy a vízumkódex rendelkezéseit, amint az az irányelv (29) preambulumbekezdéséből következik, a Charta által elismert alapvető jogok és elvek tiszteletben tartása mellett kell értelmezni.

   Igaz ugyan, hogy a nemzeti hatóságokat a vízumkérelmek elbírálása terén széles mérlegelési mozgástér illeti meg a vízumkódexben meghatározott elutasítási okok alkalmazási feltételeivel és a releváns tények értékelésével kapcsolatban, e mérlegelési mozgástér azonban egyáltalán nem hat ki arra, hogy ezek a hatóságok az uniós jog valamely rendelkezését közvetlenül alkalmazzák. Ebből az következik, hogy a Charta alkalmazandó akkor, ha valamely tagállam a vízumkódex 32. cikkének (1) bekezdése értelmében a vízumkiadást elutasító határozatot hoz. Márpedig a Charta 47. cikke, amely a hatékony bírói jogvédelem elvét erősíti meg, az első bekezdésében azt írja elő, hogy mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz (lásd ebben az értelemben: 2015. december 17‑iTall ítélet, C‑239/14, EU:C:2015:824, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Egyébiránt a Charta 47. cikkének második bekezdése úgy rendelkezik, hogy mindenkinek joga van arra, hogy ügyét független és pártatlan bíróság tárgyalja. Ebből az következik, amint azt a főtanácsnok az indítványának 119. pontjában megjegyezte, hogy a Charta 47. cikke arra kötelezi a tagállamokat, hogy az eljárás valamely szakaszában biztosítsák a vízumkérelmet véglegesen elutasító határozat ügyében a bírósághoz fordulás lehetőségét.

   (lásd: 31., 32., 36–39., 41., 42. pont és a rendelkező rész)