C‑397/14. sz. ügy

Polkomtel sp. z o.o.

kontra

Prezes Urzędu Komunikacji Elektronicznej

(a Sąd Najwyższy [Lengyelország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal — Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások — 2002/22/EK irányelv — 28. cikk — Nem földrajzi számok — Az üzemeltető tagállamában lakóhellyel rendelkező végfelhasználók nem földrajzi számokat használó szolgáltatásokhoz való hozzáférése — 2002/19/EK irányelv — 5., 8. és 13. cikk — A nemzeti szabályozó hatóságoknak a hozzáférés és az összekapcsolás tekintetében fennálló hatásköre és feladatköre — Kötelezettségek előírása, módosítása, illetve visszavonása — Kötelezettségek előírása a végfogyasztók hozzáférését ellenőrző vállalkozások számára — Árak ellenőrzése — Jelentős piaci erővel nem rendelkező vállalkozás — 2002/21/EK irányelv — Vállalkozások közötti jogviták rendezése — A nemzeti szabályozó hatóságnak a vállalatok közötti együttműködési feltételeket és szolgáltatásokra vonatkozó árképzési módokat megállapító határozata”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2016. április 14.

1. A jogszabályok közelítése – Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások – Egyetemes szolgáltatás és felhasználói jogok – 2002/22 irányelv – A számokhoz és az elektronikus hírközlő szolgáltatásokhoz való hozzáférés – Nem földrajzi számok – Nemzeti szabályozás, amely előírja az üzemeltető számára, hogy a nem földrajzi számokhoz belföldön hozzáférést biztosítson hálózatának minden, és nem kizárólag a más tagállamábeli végfelhasználója számára – Megengedhetőség

   (2002/22 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 28. cikk)

2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Elfogadhatóság – Előzetes döntéshozatal szükségessége és az előterjesztett kérdések relevanciája – A nemzeti bíróság általi értékelés – A feltett kérdések relevanciájának vélelme

   (EUMSZ 267. cikk)

3. Jogszabályok közelítése – Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások – Egyetemes szolgáltatás és felhasználói jogok – 2002/22 irányelv – A nemzeti szabályozó hatóságok hatásköre és feladatköre – 2002/19 irányelv – Vállalkozások közötti jogviták rendezése – 2002/21 irányelv – A nemzeti szabályozó hatóság hatásköre arra, hogy az üzemeltetőt arra kötelezze, hogy biztosítsa a végfelhasználók számára a más üzemeltető hálózatán keresztül nyújtott, nem földrajzi számokat használó szolgáltatásokhoz való hozzáférést, valamint egyéb díjszabási kötelezettségeket írjon elő – Az arányosság elvének tiszteletben tartása – A nemzeti bíróság általi vizsgálat

   (2002/19 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 5. cikk, (1) bekezdés, 8. cikk, (3) és (4) bekezdés, valamint 13. cikk; 2002/21 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 6–8. cikk; 2002/22 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 28. cikk)

1.  Az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22 irányelv (egyetemes szolgáltatási irányelv) 28. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok előírhatják valamely nyilvános hírközlő hálózat üzemeltetője számára, hogy nemcsak más tagállamok végfelhasználói, hanem a hálózatának minden ezen állambeli végfelhasználója számára köteles biztosítani a nem földrajzi számokhoz való hozzáférést.

   (vö. 35. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 37., 38. pont)

3.  Az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló 2002/19 irányelvnek (hozzáférési irányelv) az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22 irányelv (egyetemes szolgáltatási irányelv) 28. cikkével együttesen értelmezett 5. cikke (1) bekezdését és 8. cikke (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azok lehetővé teszik a nemzeti szabályozó hatóságok számára, hogy két üzemeltető között fennálló jogvita rendezése során arra kötelezzék az egyik üzemeltetőt, hogy a másik üzemeltető hálózatán nyújtott, nem földrajzi számokat használó szolgáltatásokhoz való hozzáférést biztosítson, és hogy a 2002/19 irányelv 13. cikke alapján megállapítsák az e hozzáférésnek az említett üzemeltetők közötti árképzési módjait, amennyiben e kötelezettségek objektívek, átláthatóak, arányosak és hátrányos megkülönböztetéstől mentesek, az azonosított probléma jellegén alapulnak, és az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21 irányelv (keretirányelv) 8. cikkében említett célokra tekintettel indokoltak, továbbá amennyiben az ez utóbbi irányelv 6. és 7. cikkében meghatározott eljárást az adott esetben tiszteletben tartották, aminek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.

   Így nem ellentétes a hozzáférési irányelv 8. cikkének (3) bekezdésével, ha az egyetemes szolgáltatási irányelv 28. cikkének alkalmazásában a hozzáférési irányelv 13. cikkének (1) bekezdésében említettekhez hasonló árellenőrzési kötelezettségeket írnak elő azon üzemeltető számára, amely nem rendelkezik jelentős piaci erővel, amennyiben e kötelezettségek szükséges és arányos intézkedéseket képeznek annak biztosításához, hogy a végfelhasználók hozzáférhessenek a nem földrajzi számokat használó szolgáltatásokhoz az Unióban.

   Másrészt, tekintettel arra, hogy a hozzáférési irányelv 13. cikke nem rendelkezik a díjszabás részletszabályairól, e kötelezettségek meghatározása a nemzeti szabályozó hatóságok feladata, annak biztosításával, hogy azok megfelelnek az ezen irányelv 8. cikkének (4) bekezdésében szereplő feltételeknek.

   Annak lehetősége, hogy a nemzeti szabályozó hatóság olyan határozatot hozzon, amely az érintett üzemeltetők közötti szerződés helyébe lépne, nem sérti a vállalkozási szabadságot, feltéve hogy az érintett üzemeltetők közötti jogvita rendezése során előírt kötelezettségek szükségesek és arányosak. Ugyanis a szakmai tevékenység szabad gyakorlásának a joga, csakúgy mint a tulajdonhoz való jog gyakorlása, korlátozható, amennyiben ezek a korlátozások ténylegesen az Unió által elérni kívánt közérdekű célokat szolgálják, és nem járnak az elérni kívánt cél tekintetében olyan aránytalan és elviselhetetlen beavatkozással, mely az így biztosított jogoknak már magát a tartalmát sértené.

   (vö. 51., 52., 55–62. pont és a rendelkező rész 2. pontja)