C‑299/14. sz. ügy

Vestische Arbeit Jobcenter Kreis Recklinghausen

kontra

Jovanna García‑Nieto és társai

(a Landessozialgericht Nordrhein‑Westfalen [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal — Személyek szabad mozgása — Uniós polgárság — Egyenlő bánásmód — 2004/38/EK irányelv — A 24. cikk (2) bekezdése — Szociális segítségnyújtási ellátások — 883/2004/EK rendelet — 4. és 70. cikk — Különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátások — Valamely tagállam állampolgárainak a fogadó tagállamban való tartózkodás első három hónapjában való kizárása”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2016. február 25.

1. Uniós polgárság — A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog — 2004/38 irányelv — Az egyenlő bánásmód elve — A fogadó tagállam arra vonatkozó kötelezettsége, hogy szociális ellátásra való jogosultságot biztosítson más tagállamok gazdasági tevékenységet nem végző állampolgárainak — Feltételek — A fogadó tagállam területén való, az irányelv feltételeinek megfelelő tartózkodás

   (2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (10) preambulumbekezdés és 24. cikk, (1) bekezdés)

2. Uniós polgárság — A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog — 2004/38 irányelv — Az egyenlő bánásmód elve — Nemzeti szabályozás, amely más tagállamok állampolgárait kizárja bizonyos különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátásokból a fogadó tagállamban való tartózkodás első három hónapjában — Megengedhetőség

   (883/2004 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. cikk és 70. cikk, (2) bekezdés; 2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv; 6. cikk, (1) bekezdés, 14. cikk, (1) bekezdés, és 24. cikk, (2) bekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 38. és 39. pont)

2.  Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38 irányelv 24. cikkét, valamint a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004 rendelet 4. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely kizárja más tagállamoknak a 2004/38 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében szereplőhöz hasonló helyzetben lévő állampolgárait a 883/2004 rendelet 70. cikkének (2) bekezdése szerinti bizonyos „különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátásokból”, amelyek az említett irányelv 24. cikkének (2) bekezdése értelmében „szociális segítségnyújtási ellátásoknak” is minősülnek.

   Az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdése ugyanis előírja, hogy az uniós polgárokat – érvényes személyazonosító igazolvány vagy útlevél birtokában – külön feltételek és más formai követelmények nélkül három hónapig megilleti a tartózkodás joga egy másik tagállam területén, ezen irányelv 14. cikkének (1) bekezdése pedig fenntartja ezt a jogot, amennyiben az uniós polgár és családtagjai nem jelentenek indokolatlan terhet a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére. Emellett azonban a fogadó tagállam hivatkozhat az ezen irányelv 24. cikkének (2) bekezdésében foglalt eltérésre annak érdekében, hogy az említett polgártól megtagadja a kért szociális segítségnyújtási ellátás nyújtását. E rendelkezés szövegéből ugyanis kifejezetten következik, hogy a fogadó tagállam a tartózkodás első három hónapjában megtagadhatja a szociális segítségnyújtási ellátások nyújtását a munkavállalókon, az önálló vállalkozókon vagy az e jogállásukat megtartó személyeken kívüli személyektől. Az említett rendelkezés megfelel a tagállamok szociális biztonsági rendszere pénzügyi egyensúlyának megőrzésére irányuló, a 2004/38 irányelv által követett célnak, amint az annak (10) preambulumbekezdéséből következik. Mivel a tagállamok nem követelhetik meg az uniós polgároktól, hogy a területükön való, legfeljebb három hónapos időtartamú tartózkodás során rendelkezzenek a megfelelő megélhetést biztosító eszközökkel és személyes egészségbiztosítási fedezettel, így jogszerű nem az említett tagállamokra terhelni e polgárok ellátását ezen időszak során.

   Ugyanezt a megállapítást kell tenni a 883/2004 rendelet 4. cikkének értelmezésére vonatkozóan. Az említett rendelet 70. cikkének (2) bekezdése szerinti „különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátásoknak” minősülő, szóban forgó ellátásokat ugyanis ugyanezen cikk (4) bekezdése értelmében kizárólag abban a tagállamban nyújtják, az ilyen tagállam jogszabályainak megfelelően, amelyben az érintett személy lakóhellyel rendelkezik. Ebből következik, hogy nem zárja ki semmi azt, hogy az ilyen ellátásokat megtagadják más tagállamok azon állampolgáraitól, akik nem rendelkeznek munkavállalói vagy önálló vállalkozói minőséggel, vagy az olyan személyektől, akik a fogadó tagállamban való tartózkodás első három hónapjában megőrzik e jogállásukat.

   (vö. 42–45., 52. pont, és a rendelkező rész)