C‑342/14. sz. ügy

X‑Steuerberatungsgesellschaft

kontra

Finanzamt Hannover‑Nord

(a Bundesfinanzhof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal — Szakmai képesítések elismerése — 2005/36/EK irányelv — 5. cikk — Szolgáltatásnyújtás szabadsága — 2006/123/EK irányelv — A 16. cikk és a 17. cikk 6. pontja — EUMSZ 56. cikk — Valamely tagállamban letelepedett és másik tagállamban szolgáltatásokat nyújtó adótanácsadó társaság — Az adótanácsadó társaságok nyilvántartásba vételét és elismerését előíró tagállami szabályozás”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2015. december 17.

Szolgáltatásnyújtás szabadsága — Korlátozások — Üzletszerű adóügyi tanácsadási tevékenység — Olyan nemzeti szabályozás, amely a valamely másik tagállamban székhellyel rendelkező és tevékenységét ott nem szabályozott módon végző adótanácsadó társaság esetében korlátozza a szabad szolgáltatásnyújtást — Az említett társaság vagy a nevében eljáró személyek által megszerzett képesítések figyelmen kívül hagyása — Megengedhetetlenség

(EUMSZ 56. cikk)

Az EUMSZ 56. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az, hogy az üzletszerű adóügyi tanácsadási tevékenység megkezdésének feltételeit meghatározó tagállami szabályozás korlátozza valamely másik – a letelepedési helye szerinti – tagállam jogszabályai alapján létrehozott adótanácsadó társaság szabad szolgáltatásnyújtását, amely társaság ez utóbbi tagállamban, amelyben az adótanácsadói tevékenység nincs szabályozva, adóbevallást készít az előbbi tagállambeli, szolgáltatást igénybe vevő személynek, és megküldi azt e tagállam adóhatóságának, anélkül hogy az említett társaság, vagy az e társaság részére üzletszerű adóügyi tanácsadási szolgáltatást nyújtó természetes személyek más tagállamokban megszerzett képesítését valódi értéke szerint elismernék, illetve megfelelően figyelembe vennék.

Ugyanis e szabályozás azáltal, hogy előzetes engedélyezési rendszerhez köti az üzletszerű adóügyi tanácsadási tevékenység valamely adótanácsadó társaság általi gyakorlását, magának az engedélynek a megszerzését pedig a társaság vezető tisztségviselőinek megfelelő szakmai képesítéséhez, teljesen ellehetetleníti, hogy a másik tagállamban – ahol e nem szabályozott tevékenységet jogszerűen folytatják – letelepedett adótanácsadó társaság abban a tagállamban nyújthassa szolgáltatásait, ahol az említett tevékenység végzését szabályozták. E tekintetben igaz ugyan, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását igazolhatják olyan célok, mint az adócsalás megakadályozása, illetve a fogyasztóvédelem, a szóban forgó szabályozásnak mégis lehetővé kell tennie, hogy az üzletszerű adóügyi tanácsadás területén a szolgáltatásnyújtó személy vagy a nevében eljáró személyek által valamely másik tagállamban szerzett képesítést valódi értékén ismerjék el, illetve megfelelően figyelembe vegyék.

Továbbá az üzletszerű adóügyi tanácsadási szolgáltatást nyújtó személy részére előírt azon kötelezettség, hogy azon tagállam hatóságainak, amelyben az üzletszerű adóügyi tanácsadási tevékenység megkezdése szabályozott, és amelyben e szolgáltatást nyújtó személy ilyen szolgáltatásokat kíván nyújtani, előzetes bejelentést tegyen az e tekintetben fennálló szándékáról, főszabály szerint nem haladja meg azt a mértéket, ami szükséges az adócsalás megakadályozására, illetve a fogyasztóvédelemre irányuló célkitűzések eléréséhez. Az ilyen kötelezettség jellege folytán lehetővé tenné e hatóságoknak, hogy ellenőrizzék az említett szolgáltatónak – illetve azon természetes személyeknek, akik az előbbi részére az érintett szolgáltatást nyújtják – speciálisan az adóügyek területén valamely más tagállamokban, adott esetben tapasztalat útján megszerzett képesítését, amely területen ugyanezen szolgáltatást nyújtó személy a tevékenységét végezni kívánja.

(vö. 49., 53., 55., 56., 60. és a rendelkező rész)