C‑497/13. sz. ügy

Froukje Faber

kontra

Autobedrijf Hazet Ochten BV

(a Gerechtshof Arnhem-Leeuwarden [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — 1999/44/EK irányelv — Fogyasztási cikkek adásvétele és a kapcsolódó jótállás — A vevő jogi helyzete — Fogyasztói minőség — Az átadott fogyasztási cikk megfelelési hibája — Az eladó tájékoztatására vonatkozó kötelezettség — Az áru átadását követő hat hónapon belül megnyilvánult hiba — Bizonyítási teher”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2015. június 4.

1. Intézmények jogi aktusai — Irányelvek — A tagállamok általi végrehajtás — Az irányelvek hatékony érvényesülése biztosításának szükségessége — A nemzeti bíróságok kötelezettségei — Az összhangban álló értelmezés követelménye

   (EUMSZ 288. cikk, harmadik bekezdés; 1999/44 európai parlamenti és tanácsi irányelv)

2. Jogszabályok közelítése — Fogyasztóvédelem — Fogyasztási cikkek adásvétele és a kapcsolódó jótállás — 1999/44 irányelv — Hatály — A nemzeti bíróságnak a fogyasztói minőség vizsgálatára vonatkozó kötelezettsége — E minőségre nem hivatkozó vevő — Hatás hiánya

   (1999/44 európai parlamenti és tanácsi irányelv)

3. Jogszabályok közelítése — Fogyasztóvédelem — Fogyasztási cikkek adásvétele és a kapcsolódó jótállás — 1999/44 irányelv — Az átadott dolog megfelelési hibája — A dolog átadását követő hat hónapon belül megnyilvánult hiba — Az átadás időpontjában meglévőnek tekintett hiba — Bizonyítási teher

   (1999/44 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 5. cikk, (3) bekezdés)

4. Jogszabályok közelítése — Fogyasztóvédelem — Fogyasztási cikkek adásvétele és a kapcsolódó jótállás — 1999/44 irányelv — A fogyasztót az eladónak a dolog hibájáról való ésszerű időn belüli tájékoztatására kötelező nemzeti szabályozás — Megengedhetőség — Feltételek

   (1999/44 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 5. cikk, (2) bekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 33. pont)

2.  A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999/44 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az olyan szerződésre vonatkozó jogvitában eljáró nemzeti bíróság, amely ezen irányelv hatálya alá tartozhat, amint az erre vonatkozó jogi és ténybeli elemek a rendelkezésre állnak, vagy egyszerű felvilágosításkérésre a rendelkezésére bocsáthatók, még akkor is köteles megvizsgálni, hogy a vevőt az említett irányelv értelmében vett fogyasztónak lehet‑e minősíteni, ha ez utóbbi erre a minőségre nem hivatkozott kifejezetten.

   Azok az eljárásjogi szabályok ugyanis, amelyek az adásvételi szerződésen alapuló jótállással kapcsolatos kérelem tárgyában eljáró elsőfokú bíróságnak és a fellebbviteli bíróságnak is megtiltanák, hogy a rendelkezésükre álló, vagy egyszerű felvilágosításkérésre rendelkezésükre bocsátható ténybeli és jogi elemek alapján az érintett szerződéses viszonyt fogyasztóval kötött adásvételnek minősítsék, jóllehet a fogyasztó erre a minőségre nem hivatkozott kifejezetten, azt jelentené, hogy a fogyasztóra terhelnék a helyzete teljes körű jogi minősítésének kötelezettségét azzal, hogy ennek elmaradása esetén elveszíti azokat a jogokat, amelyeket az uniós jogalkotó az 1999/44 irányelvvel kívánt számára nyújtani.

   Ebből következik, hogy az előző pontban ismertetetthez hasonló eljárási szabályok nem volnának összhangban a tényleges érvényesülés elvével, amennyiben azok a megfelelési hibán alapuló jótállással kapcsolatos eljárásokban – amelyekben a fogyasztók félként vesznek részt – rendkívül nehézzé tehetnék azon védelem alkalmazását, amelyet az 1999/44 irányelv szándékozik a fogyasztóknak nyújtani.

   (vö. 44., 45., 48. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3.  A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999/44 irányelv 5. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azt egyenértékűnek kell tekinteni azon nemzeti jogszabályokkal, amelyek a belső jogrendben a közrendi szabályok rangjával bírnak, és a nemzeti bíróság hivatalból köteles alkalmazni a belső jog valamennyi olyan rendelkezését, amely e szabály belső jogba történő átültetését biztosítja.

   A bizonyítási tehernek az e rendelkezés szerinti megosztása ugyanis – ezen irányelv 7. cikkének megfelelően – kötelező érvényű mind a felek számára, akik attól nem térhetnek el megállapodás útján, mind a tagállamok számára, amelyeknek biztosítaniuk kell annak betartását. Ebből következik, hogy ezt a bizonyítási teherre vonatkozó szabályt még akkor is alkalmazni kell, ha arra nem hivatkozott kifejezetten a fogyasztó, aki erre jogosult lehet.

   Az 1999/44 irányelv 5. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azon szabály, amely szerint vélelmezni kell, hogy a megfelelési hiba már a fogyasztási cikk átadásának időpontjában létezett,

   —

   alkalmazható, amennyiben a fogyasztó bizonyítja, hogy az eladott fogyasztási cikk nem szerződésszerű, és hogy a szóban forgó megfelelési hiba a fogyasztási cikk átadásától számított hat hónapon belül megnyilvánult, azaz ténylegesen megmutatkozott. A fogyasztó nem köteles bizonyítani a megfelelési hiba okát, és azt sem, hogy a hiba oka az eladónak tudható be;

   —	e szabály alkalmazása csak abban az esetben tagadható meg, ha az eladónak nem sikerül a jogilag megkövetelt módon bizonyítania, hogy az említett hiba oka vagy forrása a fogyasztási cikk átadását követően bekövetkezett körülményben rejlik.

   (vö. 55., 57., 75. pont és a rendelkező rész 2., 4. pontja)

4.  A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999/44 irányelv 5. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az a nemzeti szabály, amely szerint a fogyasztónak az ezen irányelv alapján őt megillető jogok érvényesíthetőségéhez az eladót a megfelelési hibáról kellő időben tájékoztatnia kell, feltéve hogy e tájékoztatás megadására e megfelelési hiba fogyasztó általi felismerésétől számítva legalább két hónap áll rendelkezésre, a megadandó tájékoztatás csak az említett hiba létezésére vonatkozik, és e tájékoztatásra nem vonatkoznak olyan bizonyítási szabályok, amelyek az említett fogyasztó számára lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tennék a jogai gyakorlását.

   (vö. 65. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

C‑497/13. sz. ügy

Froukje Faber

kontra

Autobedrijf Hazet Ochten BV

(a Gerechtshof Arnhem-Leeuwarden [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — 1999/44/EK irányelv — Fogyasztási cikkek adásvétele és a kapcsolódó jótállás — A vevő jogi helyzete — Fogyasztói minőség — Az átadott fogyasztási cikk megfelelési hibája — Az eladó tájékoztatására vonatkozó kötelezettség — Az áru átadását követő hat hónapon belül megnyilvánult hiba — Bizonyítási teher”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2015. június 4.

1. Intézmények jogi aktusai – Irányelvek – A tagállamok általi végrehajtás – Az irányelvek hatékony érvényesülése biztosításának szükségessége – A nemzeti bíróságok kötelezettségei – Az összhangban álló értelmezés követelménye

   (EUMSZ 288. cikk, harmadik bekezdés; 1999/44 európai parlamenti és tanácsi irányelv)

2. Jogszabályok közelítése – Fogyasztóvédelem – Fogyasztási cikkek adásvétele és a kapcsolódó jótállás – 1999/44 irányelv – Hatály – A nemzeti bíróságnak a fogyasztói minőség vizsgálatára vonatkozó kötelezettsége – E minőségre nem hivatkozó vevő – Hatás hiánya

   (1999/44 európai parlamenti és tanácsi irányelv)

3. Jogszabályok közelítése – Fogyasztóvédelem – Fogyasztási cikkek adásvétele és a kapcsolódó jótállás – 1999/44 irányelv – Az átadott dolog megfelelési hibája – A dolog átadását követő hat hónapon belül megnyilvánult hiba – Az átadás időpontjában meglévőnek tekintett hiba – Bizonyítási teher

   (1999/44 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 5. cikk, (3) bekezdés)

4. Jogszabályok közelítése – Fogyasztóvédelem – Fogyasztási cikkek adásvétele és a kapcsolódó jótállás – 1999/44 irányelv – A fogyasztót az eladónak a dolog hibájáról való ésszerű időn belüli tájékoztatására kötelező nemzeti szabályozás – Megengedhetőség – Feltételek

   (1999/44 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 5. cikk, (2) bekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 33. pont)

2.  A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999/44 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az olyan szerződésre vonatkozó jogvitában eljáró nemzeti bíróság, amely ezen irányelv hatálya alá tartozhat, amint az erre vonatkozó jogi és ténybeli elemek a rendelkezésre állnak, vagy egyszerű felvilágosításkérésre a rendelkezésére bocsáthatók, még akkor is köteles megvizsgálni, hogy a vevőt az említett irányelv értelmében vett fogyasztónak lehet‑e minősíteni, ha ez utóbbi erre a minőségre nem hivatkozott kifejezetten.

   Azok az eljárásjogi szabályok ugyanis, amelyek az adásvételi szerződésen alapuló jótállással kapcsolatos kérelem tárgyában eljáró elsőfokú bíróságnak és a fellebbviteli bíróságnak is megtiltanák, hogy a rendelkezésükre álló, vagy egyszerű felvilágosításkérésre rendelkezésükre bocsátható ténybeli és jogi elemek alapján az érintett szerződéses viszonyt fogyasztóval kötött adásvételnek minősítsék, jóllehet a fogyasztó erre a minőségre nem hivatkozott kifejezetten, azt jelentené, hogy a fogyasztóra terhelnék a helyzete teljes körű jogi minősítésének kötelezettségét azzal, hogy ennek elmaradása esetén elveszíti azokat a jogokat, amelyeket az uniós jogalkotó az 1999/44 irányelvvel kívánt számára nyújtani.

   Ebből következik, hogy az előző pontban ismertetetthez hasonló eljárási szabályok nem volnának összhangban a tényleges érvényesülés elvével, amennyiben azok a megfelelési hibán alapuló jótállással kapcsolatos eljárásokban – amelyekben a fogyasztók félként vesznek részt – rendkívül nehézzé tehetnék azon védelem alkalmazását, amelyet az 1999/44 irányelv szándékozik a fogyasztóknak nyújtani.

   (vö. 44., 45., 48. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3.  A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999/44 irányelv 5. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azt egyenértékűnek kell tekinteni azon nemzeti jogszabályokkal, amelyek a belső jogrendben a közrendi szabályok rangjával bírnak, és a nemzeti bíróság hivatalból köteles alkalmazni a belső jog valamennyi olyan rendelkezését, amely e szabály belső jogba történő átültetését biztosítja.

   A bizonyítási tehernek az e rendelkezés szerinti megosztása ugyanis – ezen irányelv 7. cikkének megfelelően – kötelező érvényű mind a felek számára, akik attól nem térhetnek el megállapodás útján, mind a tagállamok számára, amelyeknek biztosítaniuk kell annak betartását. Ebből következik, hogy ezt a bizonyítási teherre vonatkozó szabályt még akkor is alkalmazni kell, ha arra nem hivatkozott kifejezetten a fogyasztó, aki erre jogosult lehet.

   Az 1999/44 irányelv 5. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azon szabály, amely szerint vélelmezni kell, hogy a megfelelési hiba már a fogyasztási cikk átadásának időpontjában létezett,

   —

   alkalmazható, amennyiben a fogyasztó bizonyítja, hogy az eladott fogyasztási cikk nem szerződésszerű, és hogy a szóban forgó megfelelési hiba a fogyasztási cikk átadásától számított hat hónapon belül megnyilvánult, azaz ténylegesen megmutatkozott. A fogyasztó nem köteles bizonyítani a megfelelési hiba okát, és azt sem, hogy a hiba oka az eladónak tudható be;

   —	e szabály alkalmazása csak abban az esetben tagadható meg, ha az eladónak nem sikerül a jogilag megkövetelt módon bizonyítania, hogy az említett hiba oka vagy forrása a fogyasztási cikk átadását követően bekövetkezett körülményben rejlik.

   (vö. 55., 57., 75. pont és a rendelkező rész 2., 4. pontja)

4.  A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999/44 irányelv 5. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az a nemzeti szabály, amely szerint a fogyasztónak az ezen irányelv alapján őt megillető jogok érvényesíthetőségéhez az eladót a megfelelési hibáról kellő időben tájékoztatnia kell, feltéve hogy e tájékoztatás megadására e megfelelési hiba fogyasztó általi felismerésétől számítva legalább két hónap áll rendelkezésre, a megadandó tájékoztatás csak az említett hiba létezésére vonatkozik, és e tájékoztatásra nem vonatkoznak olyan bizonyítási szabályok, amelyek az említett fogyasztó számára lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tennék a jogai gyakorlását.

   (vö. 65. pont és a rendelkező rész 3. pontja)