C‑385/12. sz. ügy

Hervis Sport‑ és Divatkereskedelmi Kft.

kontra

Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal Közép‑dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága

(a Székesfehérvári Törvényszék [Magyarország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Közvetlen adók — Letelepedés szabadsága — A bolti kiskereskedelem árbevételére különadót kivető nemzeti adószabályozás — Kiskereskedelmi üzletláncok — Megkülönböztető hatás fennállása — Közvetett hátrányos megkülönböztetés”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2014. február 5.

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – A kérdés tárgyának meghatározása

   (EUMSZ 267. cikk)

2. Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – A Szerződés rendelkezései – Hatály – A bolti kiskereskedelem árbevételére kivetett adóra vonatkozó nemzeti jogszabály, amely a vállalatcsoportba tartozó adóalanyokat arra kötelezi, hogy árbevételüket egy erősen progresszív adómérték alkalmazása keretében adják össze, majd az így kapott adóösszeget egymás között valós árbevételük arányában osszák szét – Bennfoglaltság

   (EUMSZ 49. cikk)

3. Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Adójogszabályok – Társasági adó – A bolti kiskereskedelem árbevételére kivetett adóra vonatkozó nemzeti jogszabály, amely a vállalatcsoportba tartozó adóalanyokat arra kötelezi, hogy árbevételüket egy erősen progresszív adómérték alkalmazása keretében adják össze, majd az így kapott adóösszeget egymás között valós árbevételük arányában osszák szét – A társaságok székhelyén alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetés – Megengedhetetlenség – Igazolás – Hiány

   (EUMSZ 49. és EUMSZ 54. cikk)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 18. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 21., 22., 24–28. pont)

3.  Az EUMSZ 49. és az EUMSZ 54. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a bolti kiskereskedelem árbevételére kivetett adóra vonatkozó olyan tagállami jogszabály, amely az e jogszabály értelmében kapcsolt vállalkozásnak minősülő, vállalatcsoportba tartozó adóalanyokat arra kötelezi, hogy árbevételüket egy erősen progresszív adómérték alkalmazása keretében adják össze, majd az így kapott adóösszeget egymás között valós árbevételük arányában osszák szét, amennyiben – és ennek ellenőrzése a kérdést előterjesztő bíróság feladata – a vállalatcsoportba tartozó és a különadó legfelső adósávjába eső adóalanyok többnyire más tagállamban székhellyel rendelkező társaságok kapcsolt vállalkozásai.

   Ugyanis ez a jogszabály, noha a társaságokat nem különbözteti meg formálisan székhelyük szerint, a fent említett cikkek értelmében a társaságok székhelyén alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetést vezethet be. Ez a jogszabály olyan szempontot ír elő, amely elhatárolja egymástól egyrészről a különadó azon alanyait, amelyek valamely csoport más társaságaihoz kapcsolódnak, másrészről pedig azon adóalanyokat, amelyek nem képezik vállalatcsoport részét. E szempont azzal a hatással jár, hogy hátrányos helyzetbe hozza a valamely csoporton belül más társaságokhoz kapcsolt jogi személyeket azokkal a jogi személyekkel szemben, amelyek nem képezik ilyen vállalatcsoport részét.

   E tekintetben az ilyen korlátozás csak akkor engedhető meg, ha azt közérdeken alapuló kényszerítő indok igazolja. Azonban ebben az esetben is szükséges, hogy az alkalmas legyen az elérni kívánt cél megvalósításának biztosítására, és ne lépje túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. Mindazonáltal az ilyen szabályozás igazolása érdekében sem az ország gazdaságának védelmére, sem pedig a költségvetési egyensúlynak az adóbevételek növelésével történő helyreállítására nem lehet érvényesen hivatkozni.

   (vö. 31., 33., 41., 42., 44., 45. pont és a rendelkező rész)

C‑385/12. sz. ügy

Hervis Sport‑ és Divatkereskedelmi Kft.

kontra

Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal Közép‑dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága

(a Székesfehérvári Törvényszék [Magyarország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Közvetlen adók — Letelepedés szabadsága — A bolti kiskereskedelem árbevételére különadót kivető nemzeti adószabályozás — Kiskereskedelmi üzletláncok — Megkülönböztető hatás fennállása — Közvetett hátrányos megkülönböztetés”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2014. február 5.

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — A Bíróság hatásköre — Korlátok — A kérdés tárgyának meghatározása

   (EUMSZ 267. cikk)

2. Személyek szabad mozgása — Letelepedés szabadsága — A Szerződés rendelkezései — Hatály — A bolti kiskereskedelem árbevételére kivetett adóra vonatkozó nemzeti jogszabály, amely a vállalatcsoportba tartozó adóalanyokat arra kötelezi, hogy árbevételüket egy erősen progresszív adómérték alkalmazása keretében adják össze, majd az így kapott adóösszeget egymás között valós árbevételük arányában osszák szét — Bennfoglaltság

   (EUMSZ 49. cikk)

3. Személyek szabad mozgása — Letelepedés szabadsága — Adójogszabályok — Társasági adó — A bolti kiskereskedelem árbevételére kivetett adóra vonatkozó nemzeti jogszabály, amely a vállalatcsoportba tartozó adóalanyokat arra kötelezi, hogy árbevételüket egy erősen progresszív adómérték alkalmazása keretében adják össze, majd az így kapott adóösszeget egymás között valós árbevételük arányában osszák szét — A társaságok székhelyén alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetés — Megengedhetetlenség — Igazolás — Hiány

   (EUMSZ 49. és EUMSZ 54. cikk)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 18. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 21., 22., 24–28. pont)

3.  Az EUMSZ 49. és az EUMSZ 54. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a bolti kiskereskedelem árbevételére kivetett adóra vonatkozó olyan tagállami jogszabály, amely az e jogszabály értelmében kapcsolt vállalkozásnak minősülő, vállalatcsoportba tartozó adóalanyokat arra kötelezi, hogy árbevételüket egy erősen progresszív adómérték alkalmazása keretében adják össze, majd az így kapott adóösszeget egymás között valós árbevételük arányában osszák szét, amennyiben – és ennek ellenőrzése a kérdést előterjesztő bíróság feladata – a vállalatcsoportba tartozó és a különadó legfelső adósávjába eső adóalanyok többnyire más tagállamban székhellyel rendelkező társaságok kapcsolt vállalkozásai.

   Ugyanis ez a jogszabály, noha a társaságokat nem különbözteti meg formálisan székhelyük szerint, a fent említett cikkek értelmében a társaságok székhelyén alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetést vezethet be. Ez a jogszabály olyan szempontot ír elő, amely elhatárolja egymástól egyrészről a különadó azon alanyait, amelyek valamely csoport más társaságaihoz kapcsolódnak, másrészről pedig azon adóalanyokat, amelyek nem képezik vállalatcsoport részét. E szempont azzal a hatással jár, hogy hátrányos helyzetbe hozza a valamely csoporton belül más társaságokhoz kapcsolt jogi személyeket azokkal a jogi személyekkel szemben, amelyek nem képezik ilyen vállalatcsoport részét.

   E tekintetben az ilyen korlátozás csak akkor engedhető meg, ha azt közérdeken alapuló kényszerítő indok igazolja. Azonban ebben az esetben is szükséges, hogy az alkalmas legyen az elérni kívánt cél megvalósításának biztosítására, és ne lépje túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. Mindazonáltal az ilyen szabályozás igazolása érdekében sem az ország gazdaságának védelmére, sem pedig a költségvetési egyensúlynak az adóbevételek növelésével történő helyreállítására nem lehet érvényesen hivatkozni.

   (vö. 31., 33., 41., 42., 44., 45. pont és a rendelkező rész)