C‑337/13. sz. ügy

Almos Agrárkülkereskedelmi Kft.

kontra

Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal Közép‑magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága

(a Kúria [Magyarország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatalra utalás — Közös hozzáadottértékadó‑rendszer — 2006/112/EK irányelv — 90. cikk — Adóalap‑csökkentés — A tagállami kötelezettségek terjedelme — Közvetlen hatály”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (hetedik tanács), 2014. május 15.

1. Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Adóalap – Elállás, a teljesítés meghiúsulása vagy árengedmény esetén való csökkentés – Nemzeti szabályozás, amely nem írja elő a csökkentést az ár meg nem fizetése esetén – Megengedhetőség – Feltételek – Az ár teljes vagy részleges meg nem fizetése esetén előírt eltérés valamely tagállam általi alkalmazása

   (2006/112 tanácsi irányelv, 90. cikk, (1) és (2) bekezdés)

2. Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Adóalap – A 2006/112 irányelv 90. cikkének (1) bekezdése – Elállás, a teljesítés meghiúsulása vagy árengedmény esetén való csökkentés – Közvetlen hatály

   (2006/112 tanácsi irányelv, 90. cikk, (1) bekezdés)

3. Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Adóalap – Elállás, a teljesítés meghiúsulása vagy árengedmény esetén való csökkentés – Nemzeti szabályozás, amely az ilyen csökkentést bizonyos alaki követelmények teljesítésétől teszi függővé – Megengedhetőség – Feltételek – Arányosság

   (2006/112 tanácsi irányelv, 90. cikk, (1) bekezdés, és 273. cikk)

1.  A közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló 2006/112 irányelv 90. cikkének rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely nem írja elő a hozzáadottértékadó‑alap csökkentését az ár meg nem fizetése esetében, amennyiben az e cikk (2) bekezdésében előírt eltérés kerül alkalmazásra. Mindazonáltal e rendelkezésnek ki kell terjednie minden más olyan esetre, amikor az említett cikk (1) bekezdése szerint az ügylet teljesítését követően az adóalany az ellenértéket részben vagy egészben nem kapja meg, aminek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.

   Kétségtelen, hogy e 90. cikk (1) bekezdése az említett irányelv alapvető elvének kifejeződése, amely szerint az adó alapja a ténylegesen kapott ellenérték, amelyből az következik, hogy az adóhatóság a hozzáadottérték‑adó címén nem szedhet be magasabb összeget annál, mint amelyet az adóalany beszedett.

   Ugyanezen cikk (2) bekezdése azonban lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy eltérjenek a fent hivatkozott szabálytól az ügylet árának teljes vagy részleges meg nem fizetése esetén. Márpedig e nemzeti rendelkezést úgy kell tekinteni, hogy a tagállam élt az e cikkben számára biztosított eltérési lehetőséggel.

   E tekintetben, hogy ha a vételár teljes vagy részleges meg nem fizetésére a teljesítés meghiúsulása vagy a szerződéstől való elállás nélkül került sor, a vevő továbbra is köteles megfizetni a megállapodás szerinti árat, az eladónak pedig, bár már nem tulajdonosa a terméknek, főszabály szerint továbbra is fennáll a követelése, amelyre bíróság előtt hivatkozhat. Mivel nem zárható ki ugyanakkor, hogy az ilyen követelés véglegesen behajthatatlan, az uniós jogalkotó minden egyes tagállamnak biztosítani kívánja a választási lehetőséget annak meghatározása vonatkozásában, hogy a vételár meg nem fizetésének esete – amely önmagában, a teljesítés meghiúsulásával vagy a szerződéstől való elállással ellentétben, nem helyezi vissza a feleket az eredeti helyzetükbe – az általuk meghatározott feltételek szerint megfelelő mértékben adóalap‑csökkentésre való jogosultságot biztosít‑e, vagy az ilyen csökkentés nem fogadható el ezen esetben.

   (vö. 22–25., 28. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  Az adóalanyok a hozzáadottértékadó‑alapjuk csökkentése érdekében a tagállammal szemben hivatkozhatnak a nemzeti bíróságok előtt a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló 2006/112 irányelv 90. cikkének (1) bekezdésére.

   Ugyanis valamennyi olyan esetben, amikor valamely irányelv rendelkezései a tartalmuk alapján feltétlenek és kellően pontosak, azokra a magánszemélyek a nemzeti bíróságok előtt az állammal szemben hivatkozhatnak, nevezetesen amennyiben az nem ültette át időben ezen irányelvet a nemzeti jogba, vagy amennyiben nem megfelelően ültette azt át.

   E tekintetben valamely uniós rendelkezés akkor feltétlen, ha olyan kötelezettséget fogalmaz meg, amely nem tartalmaz feltételt, és nem függ – a végrehajtásában vagy hatályában – az Unió intézményeinek vagy a tagállamoknak semmilyen jogi aktusától.

   Noha e cikk a csökkentés összegének meghatározásához szükséges intézkedések elfogadása során bizonyos mérlegelési mozgásteret enged a tagállamoknak, ez a körülmény nem érinti az említett cikk szerinti esetekben az adóalap csökkentésének biztosítására irányuló kötelezettség egyértelmű és feltétlen jellegét. Ennélfogva teljesülnek tehát a közvetlen hatály gyakorlásához szükséges feltételek.

   (vö. 31., 32., 34., 40. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.  Jóllehet a tagállamok előírhatják, hogy az ilyen adóalap csökkentéséhez való jog gyakorlása többek között az annak igazolását lehetővé tévő egyes alaki követelmények teljesítésétől függ, hogy az ügylet megkötését követően az ellenérték egy részét vagy egészét az adóalany véglegesen nem kapta meg, és hogy ezen adóalany hivatkozhatott a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló 2006/112 irányelv 90. cikkének (1) bekezdése szerinti egyik esetre, az így elfogadott intézkedések nem haladhatják meg az ezen igazoláshoz szükséges mértéket, aminek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.

   Kétségtelen, hogy az általuk rögzített korlátokon kívül az említett irányelv 90. cikke (1) bekezdésének és 273. cikkének rendelkezései nem pontosítják sem azokat a feltételeket, sem azokat a kötelezettségeket, amelyeket a tagállamok írhatnak elő, ezért meg kell állapítani, hogy e rendelkezések az utóbbiak számára mérlegelési mozgásteret biztosítanak különösen azon alaki követelmények tekintetében, amelyeket az adóalanyoknak az említett tagállamok adóhatóságai előtt teljesíteniük kell annak érdekében, hogy az adóalapot csökkentsék.

   Mindazonáltal a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az adókijátszások és adókikerülések megakadályozását célzó intézkedések kizárólag az e cél eléréséhez feltétlenül szükséges mértékben térhetnek el az adóalapra vonatkozó szabályoktól. Ugyanis ezen intézkedések csak a lehető legkisebb mértékben sérthetik a 2006/112 irányelv céljait, és ezért nem lehet úgy alkalmazni őket, hogy veszélyeztessék a hozzáadottérték‑adó semlegességét.

   (vö. 37., 38., 40. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

C‑337/13. sz. ügy

Almos Agrárkülkereskedelmi Kft.

kontra

Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal Közép‑magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága

(a Kúria [Magyarország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatalra utalás — Közös hozzáadottértékadó‑rendszer — 2006/112/EK irányelv — 90. cikk — Adóalap‑csökkentés — A tagállami kötelezettségek terjedelme — Közvetlen hatály”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (hetedik tanács), 2014. május 15.

1. Az adójogszabályok harmonizálása — Közös hozzáadottértékadó‑rendszer — Adóalap — Elállás, a teljesítés meghiúsulása vagy árengedmény esetén való csökkentés — Nemzeti szabályozás, amely nem írja elő a csökkentést az ár meg nem fizetése esetén — Megengedhetőség — Feltételek — Az ár teljes vagy részleges meg nem fizetése esetén előírt eltérés valamely tagállam általi alkalmazása

   (2006/112 tanácsi irányelv, 90. cikk, (1) és (2) bekezdés)

2. Az adójogszabályok harmonizálása — Közös hozzáadottértékadó‑rendszer — Adóalap — A 2006/112 irányelv 90. cikkének (1) bekezdése — Elállás, a teljesítés meghiúsulása vagy árengedmény esetén való csökkentés — Közvetlen hatály

   (2006/112 tanácsi irányelv, 90. cikk, (1) bekezdés)

3. Az adójogszabályok harmonizálása — Közös hozzáadottértékadó‑rendszer — Adóalap — Elállás, a teljesítés meghiúsulása vagy árengedmény esetén való csökkentés — Nemzeti szabályozás, amely az ilyen csökkentést bizonyos alaki követelmények teljesítésétől teszi függővé — Megengedhetőség — Feltételek — Arányosság

   (2006/112 tanácsi irányelv, 90. cikk, (1) bekezdés, és 273. cikk)

1.  A közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló 2006/112 irányelv 90. cikkének rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely nem írja elő a hozzáadottértékadó‑alap csökkentését az ár meg nem fizetése esetében, amennyiben az e cikk (2) bekezdésében előírt eltérés kerül alkalmazásra. Mindazonáltal e rendelkezésnek ki kell terjednie minden más olyan esetre, amikor az említett cikk (1) bekezdése szerint az ügylet teljesítését követően az adóalany az ellenértéket részben vagy egészben nem kapja meg, aminek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.

   Kétségtelen, hogy e 90. cikk (1) bekezdése az említett irányelv alapvető elvének kifejeződése, amely szerint az adó alapja a ténylegesen kapott ellenérték, amelyből az következik, hogy az adóhatóság a hozzáadottérték‑adó címén nem szedhet be magasabb összeget annál, mint amelyet az adóalany beszedett.

   Ugyanezen cikk (2) bekezdése azonban lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy eltérjenek a fent hivatkozott szabálytól az ügylet árának teljes vagy részleges meg nem fizetése esetén. Márpedig e nemzeti rendelkezést úgy kell tekinteni, hogy a tagállam élt az e cikkben számára biztosított eltérési lehetőséggel.

   E tekintetben, hogy ha a vételár teljes vagy részleges meg nem fizetésére a teljesítés meghiúsulása vagy a szerződéstől való elállás nélkül került sor, a vevő továbbra is köteles megfizetni a megállapodás szerinti árat, az eladónak pedig, bár már nem tulajdonosa a terméknek, főszabály szerint továbbra is fennáll a követelése, amelyre bíróság előtt hivatkozhat. Mivel nem zárható ki ugyanakkor, hogy az ilyen követelés véglegesen behajthatatlan, az uniós jogalkotó minden egyes tagállamnak biztosítani kívánja a választási lehetőséget annak meghatározása vonatkozásában, hogy a vételár meg nem fizetésének esete – amely önmagában, a teljesítés meghiúsulásával vagy a szerződéstől való elállással ellentétben, nem helyezi vissza a feleket az eredeti helyzetükbe – az általuk meghatározott feltételek szerint megfelelő mértékben adóalap‑csökkentésre való jogosultságot biztosít‑e, vagy az ilyen csökkentés nem fogadható el ezen esetben.

   (vö. 22–25., 28. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  Az adóalanyok a hozzáadottértékadó‑alapjuk csökkentése érdekében a tagállammal szemben hivatkozhatnak a nemzeti bíróságok előtt a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló 2006/112 irányelv 90. cikkének (1) bekezdésére.

   Ugyanis valamennyi olyan esetben, amikor valamely irányelv rendelkezései a tartalmuk alapján feltétlenek és kellően pontosak, azokra a magánszemélyek a nemzeti bíróságok előtt az állammal szemben hivatkozhatnak, nevezetesen amennyiben az nem ültette át időben ezen irányelvet a nemzeti jogba, vagy amennyiben nem megfelelően ültette azt át.

   E tekintetben valamely uniós rendelkezés akkor feltétlen, ha olyan kötelezettséget fogalmaz meg, amely nem tartalmaz feltételt, és nem függ – a végrehajtásában vagy hatályában – az Unió intézményeinek vagy a tagállamoknak semmilyen jogi aktusától.

   Noha e cikk a csökkentés összegének meghatározásához szükséges intézkedések elfogadása során bizonyos mérlegelési mozgásteret enged a tagállamoknak, ez a körülmény nem érinti az említett cikk szerinti esetekben az adóalap csökkentésének biztosítására irányuló kötelezettség egyértelmű és feltétlen jellegét. Ennélfogva teljesülnek tehát a közvetlen hatály gyakorlásához szükséges feltételek.

   (vö. 31., 32., 34., 40. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.  Jóllehet a tagállamok előírhatják, hogy az ilyen adóalap csökkentéséhez való jog gyakorlása többek között az annak igazolását lehetővé tévő egyes alaki követelmények teljesítésétől függ, hogy az ügylet megkötését követően az ellenérték egy részét vagy egészét az adóalany véglegesen nem kapta meg, és hogy ezen adóalany hivatkozhatott a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló 2006/112 irányelv 90. cikkének (1) bekezdése szerinti egyik esetre, az így elfogadott intézkedések nem haladhatják meg az ezen igazoláshoz szükséges mértéket, aminek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.

   Kétségtelen, hogy az általuk rögzített korlátokon kívül az említett irányelv 90. cikke (1) bekezdésének és 273. cikkének rendelkezései nem pontosítják sem azokat a feltételeket, sem azokat a kötelezettségeket, amelyeket a tagállamok írhatnak elő, ezért meg kell állapítani, hogy e rendelkezések az utóbbiak számára mérlegelési mozgásteret biztosítanak különösen azon alaki követelmények tekintetében, amelyeket az adóalanyoknak az említett tagállamok adóhatóságai előtt teljesíteniük kell annak érdekében, hogy az adóalapot csökkentsék.

   Mindazonáltal a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az adókijátszások és adókikerülések megakadályozását célzó intézkedések kizárólag az e cél eléréséhez feltétlenül szükséges mértékben térhetnek el az adóalapra vonatkozó szabályoktól. Ugyanis ezen intézkedések csak a lehető legkisebb mértékben sérthetik a 2006/112 irányelv céljait, és ezért nem lehet úgy alkalmazni őket, hogy veszélyeztessék a hozzáadottérték‑adó semlegességét.

   (vö. 37., 38., 40. pont és a rendelkező rész 2. pontja)