C‑164/12. sz. ügy

DMC Beteiligungsgesellschaft mbH

kontra

Finanzamt Hamburg‑Mitte

(a Finanzgericht Hamburg [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Adózás — Társasági adó — A személyegyesítő társaságban fennálló társasági részesedések tőkeegyesítő társaságnak való átruházása — Könyv szerinti érték — Becsült érték — Kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény — A rejtett tőkenyereség azonnali megadóztatása — Eltérő bánásmód — A tőke szabad mozgásának korlátozása — Az adóztatási joghatóság tagállamok közötti megosztásának fenntartása — Arányosság”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2014. január 23.

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Elfogadhatóság – Korlátok – Nyilvánvalóan nem releváns kérdések, valamint hasznos választ kizáró szövegösszefüggésben feltett, hipotetikus kérdések

   (EUMSZ 267. cikk)

2. A tőke szabad mozgása és a szabad fizetési műveletek – A Szerződés rendelkezései – Hatály – Olyan nemzeti szabályozás, amely a személyegyesítő társaságban fennálló társasági részesedések tőkeegyesítő társaságnak való átruházása nyomán keletkező vagyoni eszközökhöz kapcsolódó rejtett tőkenyereség azonnali megadóztatását írja elő – Bennfoglaltság – A letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezések alkalmazhatatlansága

   (EUMSZ 49. cikk és EUMSZ 63. cikk)

3. A tőke szabad mozgása és a szabad fizetési műveletek – Korlátozások – Adójogszabályok – Társasági adó – Olyan nemzeti szabályozás, amely a személyegyesítő társaságban fennálló társasági részesedések tőkeegyesítő társaságnak való átruházása nyomán keletkező vagyoni eszközökhöz kapcsolódó rejtett tőkenyereség azonnali megadóztatását írja elő – Megengedhetetlenség – Igazolás – Az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása – A nemzeti bíróság általi értékelés

   (EUMSZ 63. cikk)

4. A tőke szabad mozgása és a szabad fizetési műveletek – Korlátozások – Adójogszabályok – Társasági adó – Olyan nemzeti szabályozás, amely a személyegyesítő társaságban fennálló társasági részesedések tőkeegyesítő társaságnak való átruházása nyomán keletkező vagyoni eszközökhöz kapcsolódó rejtett tőkenyereség azonnali megadóztatását írja elő – Megengedhetetlenség – Igazolás – Az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása – Feltétel – Arányosság

   (EUMSZ 63. cikk)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 24–26. pont)

2.  Azt a tagállami szabályozást, amely alapján valamely betéti társaságnak az e tagállam területén székhellyel rendelkező tőketársaság tőkéjéhez való vagyoni hozzájárulásként szolgáltatott eszközei értékét becsült értéken kell megállapítani, aminek következtében az ezekhez az eszközökhöz kapcsolódó, ezen állam területén keletkezett rejtett tőkenyereség a tényleges realizálás előtt adókötelessé válik, kizárólag az EUMSZ 63. cikkben rögzített szabad tőkemozgás szempontjából kell vizsgálni, mivel e szabályozásnak az egyedi ügyekben történő alkalmazása nem függ attól, hogy mekkora részesedése van a befektetőnek abban a betéti társaságban, amelynek részesedéseit a tőketársasági részesedések ellenértékeként vagyoni hozzájárulásként szolgáltatták. Ugyanis e szabályozás nem követeli meg, hogy a befektető a betéti társaság, vagy akár a tőketársaság döntéseinek meghatározó befolyásolását biztosító részesedéssel rendelkezzen.

   Következésképpen az ilyen szabályozás nem annyira a letelepedés folyamatára van hatással, mint inkább arra, hogy miként kerül sor az eszközök átruházására egy betéti társaság és egy tőketársaság között.

   (vö. 27., 34., 37., 38. pont)

3.  Az EUMSZ 63. cikket úgy kell értelmezni, hogy az adóztatási joghatóság tagállamok közötti megosztásának fenntartásával kapcsolatos cél igazolhatja azt a nemzeti szabályozást, amely alapján valamely betéti társaságnak az e tagállam területén székhellyel rendelkező tőketársaság tőkéjéhez való vagyoni hozzájárulásként szolgáltatott eszközei értékét becsült értéken kell megállapítani, aminek következtében az ezekhez az eszközökhöz kapcsolódó, ezen állam területén keletkezett rejtett tőkenyereség a tényleges realizálás előtt adókötelessé válik, amennyiben az említett tagállam ténylegesen nem képes adóztatási joghatóságát gyakorolni ezen tőkenyereség tekintetében annak tényleges realizálása időpontjában, aminek a megállapítása a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik.

   Kétségtelen, hogy az ilyen szabályozás visszatarthatja a befektetőket attól, hogy valamely betéti társaságban részesedést szerezzenek, azért, mert ha ezeket utóbb tőketársasági részesedéssé alakítják át, a rejtett tőkenyereség után azonnal meg kell fizetniük a nyereségadót. Azonban az ilyen, a szabad tőkemozgásra vonatkozó rendelkezések által főszabály szerint tiltott korlátozás igazolható az adóztatási joghatóság tagállamok közötti megosztásának fenntartásával kapcsolatos indokokkal.

   E tekintetben az a körülmény, hogy a betéti társaság részesedéseinek tőketársasági részesedésekké történő átalakítása azzal a hatással jár, hogy kivonja a jövedelmet annak a tagállamnak az adóztatási joghatósága alól, ahol a jövedelem keletkezett, önmagában elegendő az említett szabályozás igazolásához, amelynek értelmében az e jövedelmet terhelő adó összegét az említett átalakulás időpontjában kell megállapítani.

   (vö. 41., 43., 49., 55., 58. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

4.  Nem haladja meg az adóztatási joghatóság tagállamok közötti megosztásának fenntartásával kapcsolatos cél eléréséhez szükséges mértéket az a tagállami szabályozás, amely alapján az e tagállam területén keletkezett rejtett tőkenyereség azonnali megadóztatására kerül sor, amennyiben az adózó a halasztott fizetés lehetőségének választása esetén csak akkor köteles bankgaranciát nyújtani, ha az adóbeszedés sikertelenségével kapcsolatban tényleges kockázat merül fel.

   Az ilyen garanciák ugyanis önmagukban is korlátozó hatásúak, mivel megfosztják az adózót a biztosítékként felajánlott vagyonnal való rendelkezéstől. Következésképpen főszabály szerint nem lehet ilyen követelményt támasztani anélkül, hogy előzetesen felmérnék, hogy mekkora a kockázata az adóbeszedés sikertelenségének.

   (vö. 66., 67., 69. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

C‑164/12. sz. ügy

DMC Beteiligungsgesellschaft mbH

kontra

Finanzamt Hamburg‑Mitte

(a Finanzgericht Hamburg [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Adózás — Társasági adó — A személyegyesítő társaságban fennálló társasági részesedések tőkeegyesítő társaságnak való átruházása — Könyv szerinti érték — Becsült érték — Kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény — A rejtett tőkenyereség azonnali megadóztatása — Eltérő bánásmód — A tőke szabad mozgásának korlátozása — Az adóztatási joghatóság tagállamok közötti megosztásának fenntartása — Arányosság”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2014. január 23.

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — Elfogadhatóság — Korlátok — Nyilvánvalóan nem releváns kérdések, valamint hasznos választ kizáró szövegösszefüggésben feltett, hipotetikus kérdések

   (EUMSZ 267. cikk)

2. A tőke szabad mozgása és a szabad fizetési műveletek — A Szerződés rendelkezései — Hatály — Olyan nemzeti szabályozás, amely a személyegyesítő társaságban fennálló társasági részesedések tőkeegyesítő társaságnak való átruházása nyomán keletkező vagyoni eszközökhöz kapcsolódó rejtett tőkenyereség azonnali megadóztatását írja elő — Bennfoglaltság — A letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezések alkalmazhatatlansága

   (EUMSZ 49. cikk és EUMSZ 63. cikk)

3. A tőke szabad mozgása és a szabad fizetési műveletek — Korlátozások — Adójogszabályok — Társasági adó — Olyan nemzeti szabályozás, amely a személyegyesítő társaságban fennálló társasági részesedések tőkeegyesítő társaságnak való átruházása nyomán keletkező vagyoni eszközökhöz kapcsolódó rejtett tőkenyereség azonnali megadóztatását írja elő — Megengedhetetlenség — Igazolás — Az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása — A nemzeti bíróság általi értékelés

   (EUMSZ 63. cikk)

4. A tőke szabad mozgása és a szabad fizetési műveletek — Korlátozások — Adójogszabályok — Társasági adó — Olyan nemzeti szabályozás, amely a személyegyesítő társaságban fennálló társasági részesedések tőkeegyesítő társaságnak való átruházása nyomán keletkező vagyoni eszközökhöz kapcsolódó rejtett tőkenyereség azonnali megadóztatását írja elő — Megengedhetetlenség — Igazolás — Az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása — Feltétel — Arányosság

   (EUMSZ 63. cikk)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 24–26. pont)

2.  Azt a tagállami szabályozást, amely alapján valamely betéti társaságnak az e tagállam területén székhellyel rendelkező tőketársaság tőkéjéhez való vagyoni hozzájárulásként szolgáltatott eszközei értékét becsült értéken kell megállapítani, aminek következtében az ezekhez az eszközökhöz kapcsolódó, ezen állam területén keletkezett rejtett tőkenyereség a tényleges realizálás előtt adókötelessé válik, kizárólag az EUMSZ 63. cikkben rögzített szabad tőkemozgás szempontjából kell vizsgálni, mivel e szabályozásnak az egyedi ügyekben történő alkalmazása nem függ attól, hogy mekkora részesedése van a befektetőnek abban a betéti társaságban, amelynek részesedéseit a tőketársasági részesedések ellenértékeként vagyoni hozzájárulásként szolgáltatták. Ugyanis e szabályozás nem követeli meg, hogy a befektető a betéti társaság, vagy akár a tőketársaság döntéseinek meghatározó befolyásolását biztosító részesedéssel rendelkezzen.

   Következésképpen az ilyen szabályozás nem annyira a letelepedés folyamatára van hatással, mint inkább arra, hogy miként kerül sor az eszközök átruházására egy betéti társaság és egy tőketársaság között.

   (vö. 27., 34., 37., 38. pont)

3.  Az EUMSZ 63. cikket úgy kell értelmezni, hogy az adóztatási joghatóság tagállamok közötti megosztásának fenntartásával kapcsolatos cél igazolhatja azt a nemzeti szabályozást, amely alapján valamely betéti társaságnak az e tagállam területén székhellyel rendelkező tőketársaság tőkéjéhez való vagyoni hozzájárulásként szolgáltatott eszközei értékét becsült értéken kell megállapítani, aminek következtében az ezekhez az eszközökhöz kapcsolódó, ezen állam területén keletkezett rejtett tőkenyereség a tényleges realizálás előtt adókötelessé válik, amennyiben az említett tagállam ténylegesen nem képes adóztatási joghatóságát gyakorolni ezen tőkenyereség tekintetében annak tényleges realizálása időpontjában, aminek a megállapítása a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik.

   Kétségtelen, hogy az ilyen szabályozás visszatarthatja a befektetőket attól, hogy valamely betéti társaságban részesedést szerezzenek, azért, mert ha ezeket utóbb tőketársasági részesedéssé alakítják át, a rejtett tőkenyereség után azonnal meg kell fizetniük a nyereségadót. Azonban az ilyen, a szabad tőkemozgásra vonatkozó rendelkezések által főszabály szerint tiltott korlátozás igazolható az adóztatási joghatóság tagállamok közötti megosztásának fenntartásával kapcsolatos indokokkal.

   E tekintetben az a körülmény, hogy a betéti társaság részesedéseinek tőketársasági részesedésekké történő átalakítása azzal a hatással jár, hogy kivonja a jövedelmet annak a tagállamnak az adóztatási joghatósága alól, ahol a jövedelem keletkezett, önmagában elegendő az említett szabályozás igazolásához, amelynek értelmében az e jövedelmet terhelő adó összegét az említett átalakulás időpontjában kell megállapítani.

   (vö. 41., 43., 49., 55., 58. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

4.  Nem haladja meg az adóztatási joghatóság tagállamok közötti megosztásának fenntartásával kapcsolatos cél eléréséhez szükséges mértéket az a tagállami szabályozás, amely alapján az e tagállam területén keletkezett rejtett tőkenyereség azonnali megadóztatására kerül sor, amennyiben az adózó a halasztott fizetés lehetőségének választása esetén csak akkor köteles bankgaranciát nyújtani, ha az adóbeszedés sikertelenségével kapcsolatban tényleges kockázat merül fel.

   Az ilyen garanciák ugyanis önmagukban is korlátozó hatásúak, mivel megfosztják az adózót a biztosítékként felajánlott vagyonnal való rendelkezéstől. Következésképpen főszabály szerint nem lehet ilyen követelményt támasztani anélkül, hogy előzetesen felmérnék, hogy mekkora a kockázata az adóbeszedés sikertelenségének.

   (vö. 66., 67., 69. pont és a rendelkező rész 2. pontja)