C‑146/14. PPU. sz. ügy

Bashir Mohamed Ali Mahdi

(az Administrativen sad Sofia‑grad [Bulgária] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Vízumok, menekültügy, bevándorlás és a személyek szabad mozgására vonatkozó egyéb politikák — 2008/115/EK irányelv — Jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszatérése — 15. cikk — Őrizet — Az őrizet meghosszabbítása — A közigazgatási vagy igazságügyi hatóság kötelezettségei — Bírósági felülvizsgálat — Valamely harmadik országbeli állampolgár személyazonosító okmányának hiánya — A kitoloncolási határozat végrehajtásának akadályai — Az érintett harmadik ország állampolgárának a visszatérést lehetővé tevő személyazonosító okmány kiállításának ezen ország nagykövetsége általi megtagadása — A szökés veszélye — A kitoloncolás ésszerű lehetősége — Az együttműködés hiánya — Az érintett tagállam esetleges, arra vonatkozó kötelezettsége, hogy a személy jogállására vonatkozóan ideiglenes okmányt állítson ki”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2014. június 5.

1. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Bevándorlási politika – Harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérése – 2008/115 irányelv – Kitoloncolás céljából foganatosított őrizet – Az őrizet esetleges meghosszabbítása – Az eredeti őrizete maximális időtartamának lejártakor elfogadott határozat – Határozat, amelynek a ténybeli és jogi indokokat tartalmazó írásbeli aktus formáját kell öltenie

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 6. és 47. cikk; 2008/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 15. cikk, (2), (3), (5) és (6) bekezdés)

2. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Bevándorlási politika – Harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérése – 2008/115 irányelv – Kitoloncolás céljából foganatosított őrizet – Az őrizet feltételeinek ésszerű időközönként történő felülvizsgálata – Az uniós jogban meg nem határozott eljárási szabályok – A tagállamok hatásköre

   (2008/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 15. cikk, (3) bekezdés)

3. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Bevándorlási politika – Harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérése – 2008/115 irányelv – Kitoloncolás céljából foganatosított őrizet – Az őrizet esetleges meghosszabbítása – Az őrizet meghosszabbítására irányuló kérelemmel kapcsolatban eljáró igazságügyi hatóság bírósági felülvizsgálatának terjedelme

   (2008/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 15. cikk, (3) és (6) bekezdés)

4. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Bevándorlási politika – Harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérése – 2008/115 irányelv – Kitoloncolás céljából foganatosított őrizet – Az őrizet meghosszabbítását kizárólag a személyazonosító okmány hiánya miatt előíró nemzeti szabályozás – Megengedhetetlenség

   (2008/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 15. cikk, (1) és (6) bekezdés)

5. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Bevándorlási politika – Harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérése – 2008/115 irányelv – Kitoloncolás céljából foganatosított őrizet – Az őrizet esetleges meghosszabbítása – Az együttműködés hiánya – Fogalom

   (2008/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 15. cikk, (6) bekezdés, a) pont)

6. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Bevándorlási politika – Harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérése – 2008/115 irányelv – Kitoloncolás céljából foganatosított őrizet – Személyazonosító okmánnyal nem rendelkező és a nemzeti bíróság által abból az okból szabadon bocsátott harmadik országbeli állampolgár, hogy a kitoloncolásra nem látszik ésszerű lehetőség – Tartózkodási engedélyt vagy tartózkodásra jogosító egyéb engedély kiadására vonatkozó kötelezettség – Hiány – Az említett állampolgár helyzetéről írásbeli igazolás kiállításának kötelezettsége

   (2008/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 15. cikk, (4) bekezdés)

1.  A harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló 2008/115 irányelvnek az Európai Unió Alapjogi Chartája 6. és 47. cikkével összefüggésben értelmezett 15. cikkének (3) és (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy valamely harmadik országbeli állampolgár eredeti őrizete maximális időtartamának lejártakor a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság által ezen őrizet további fenntartásáról hozott minden határozatnak az azt alátámasztó tényállás ismertetésével és jogi indokolással ellátott írásbeli aktusnak kell lennie.

   A 2008/115 irányelv 15. cikkében az írásbeli aktus meghozatalára vonatkozóan kifejezetten előírt egyetlen követelmény ugyanis az, amelyet e cikk (2) bekezdése tartalmaz, amelynek értelmében az őrizetet írásban, a tényállás ismertetésével és jogi indokolással ellátva kell elrendelni. Ezt az írásbeli határozat meghozatalára vonatkozó követelményt úgy kell érteni, mint amely szükségszerűen minden, az őrizet meghosszabbítását elrendelő határozatra is vonatkozik. Ezen irányelv 15. cikkének rendelkezései azonban nem követelik meg az időszakos felülvizsgálatokra vonatkozó írásbeli aktus elfogadását. Tehát az említett irányelv 15. cikke (3) bekezdésének első mondata szerint valamely harmadik országbeli állampolgár őrizetben tartását ésszerű időközönként felülvizsgáló hatóságok nem kötelesek minden egyes felülvizsgálat során egy olyan kifejezett írásbeli formát öltő aktust elfogadni, amely tartalmazza az annak alapjául szolgáló ténybeli és jogi indokok ismertetését.

   Mindemellett amennyiben az eredeti őrizetnek az ugyanezen irányelv 15. cikke (5) bekezdésében megengedett maximális időtartamának lejártakor a felülvizsgálati eljárás során eljáró hatóság úgy határoz, hogy továbbra is fenntartja ezt az őrizetet, határozatát indokolással ellátott, írásbeli aktus formájában kell meghoznia. Ilyen esetben ugyanis az őrizet felülvizsgálata és az őrizet fenntartásáról szóló határozat ugyanazon eljárási szakasz során történik. Következésképpen e határozatnak meg kell felelnie a 2008/115 irányelv 15. cikkének (2) bekezdéséből fakadó követelményeknek. Ezenkívül az említett irányelv 15. cikkének (3) bekezdése értelmében az ilyen határozatot minden esetben felül kell vizsgálnia valamely igazságügyi hatóságnak.

   (vö. 44., 47–49., 52. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  Nem ütközik az uniós jogba az, ha valamely nemzeti szabályozás – az alapvető jogok és az uniós jogi rendelkezések teljes körű érvényesülésének tiszteletben tartása mellett – azt a kötelezettséget írja elő a harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló 2008/115 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének első mondata szerint valamely harmadik országbeli állampolgár őrizetben tartását ésszerű időközönként felülvizsgáló hatóság számára, hogy minden egyes felülvizsgálat során egy olyan kifejezett aktust fogadjon el, amely tartalmazza az azt alátámasztó ténybeli és jogi indokok ismertetését. Az ilyen kötelezettség kizárólag a nemzeti jogból fakad.

   (vö. 50., 51. pont)

3.  A harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló 2008/115 irányelv 15. cikkének (3) és (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a valamely harmadik országbeli állampolgár őrizetének meghosszabbítására irányuló kérelemmel kapcsolatban eljáró igazságügyi hatóság által gyakorolandó felülvizsgálatnak lehetővé kell tennie ez utóbbi hatóság számára, hogy érdemben határozzon, esetről esetre, az érintett állampolgár őrizetének meghosszabbításáról, az őrizet valamely kevésbé kényszerítő intézkedéssel való felváltásának lehetőségéről, vagy ennek az állampolgárnak a szabadon bocsátásáról, és az említett hatóság ekképpen támaszkodhat az eljárását kezdeményező közigazgatási hatóság által szolgáltatott tényekre és bizonyítékokra, valamint azon tényekre, bizonyítékokra és észrevételekre, amelyeket ezen eljárás során esetlegesen benyújtanak a számára.

   Az őrizet meghosszabbítása iránti kérelemről határozatot hozó igazságügyi hatóságnak ugyanis minden annak meghatározásához releváns ténybeli és jogi körülményről tudnia kell határoznia, hogy az őrizet meghosszabbítása a 2008/115 irányelv 15. cikkéből eredő követelmények fényében igazolt‑e, aminek érdekében az egyes esetek sajátos tényállásának elmélyült vizsgálata szükséges. Ha az eredetileg elrendelt őrizet e követelmények fényében már nem indokolt, a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező igazságügyi hatóságnak meg kell lennie a lehetőségének, hogy a közigazgatási hatóság vagy adott esetben az eredeti őrizetet elrendelő hatóság határozatát saját határozatával helyettesítse, és hogy határozzon az érintett harmadik országbeli állampolgár elleni intézkedés más intézkedéssel való esetleges felváltásáról vagy e személy esetleges szabadon bocsátásáról. E célból az őrizet meghosszabbítása iránti kérelemről határozatot hozó igazságügyi hatóságnak lehetősége kell, hogy legyen mind az eredeti őrizetet elrendelő közigazgatási hatóság által szolgáltatott tények és bizonyítékok, mind az érintett harmadik országbeli állampolgár által esetlegesen tett észrevételek figyelembevételére. Ezenkívül, amennyiben e hatóság ezt szükségesnek ítéli, lehetősége kell, hogy legyen bármely más, a határozatához releváns körülmény feltárására. Ebből következően az igazságügyi hatóságnak a felülvizsgálat során gyakorolt hatáskörét semmilyen esetben sem határolják le az érintett közigazgatási hatóság által előadott körülmények.

   (vö. 62., 64. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

4.  A harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló 2008/115 irányelv 15. cikkének (1) és (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében az eredeti hat hónapos őrizet kizárólag azon okból is meghosszabbítható, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár nem rendelkezik személyazonosító okmánnyal. Kizárólag a kérdést előterjesztő bíróságnak kell esetről esetre értékelnie a szóban forgó ügy ténybeli körülményeit annak meghatározása érdekében, hogy lehet‑e valamely kevésbé kényszerítő intézkedést hatékonyan alkalmazni ezen állampolgárra, vagy hogy ez utóbbi szökésének veszélye fennáll‑e.

   (vö. 74. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

5.  A harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló 2008/115 irányelv 15. cikke (6) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az a harmadik országbeli állampolgár, aki nem szerzett olyan személyazonosító okmányt, amely lehetővé tette volna az érintett tagállamból való kitoloncolását, kizárólag abban az esetben tekinthető úgy, hogy az e rendelkezés szerinti együttműködés hiányáról tesz tanúbizonyságot, ha az említett állampolgárnak az őrizet alatt tanúsított magatartásának vizsgálatából az következik, hogy ez utóbbi nem működött együtt a kitoloncolás végrehajtása során, és valószínűsíthető, hogy e végrehajtás e magatartás miatt tart tovább a vártnál.

   Ezenkívül a 2008/115 irányelv 15. cikkének (6) bekezdése azt követeli meg, hogy annak megvizsgálása előtt, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár az együttműködés hiányáról tesz‑e tanúbizonyságot, az érintett hatóságnak ki kell tudni mutatnia, hogy a kitoloncolás végrehajtása minden ésszerű erőfeszítése ellenére a vártnál tovább tart, amihez az szükséges, hogy az érintett tagállam aktívan tegyen erőfeszítéseket annak elérése érdekében, hogy az említett állampolgár számára személyazonosító okmányt állítsanak ki.

   Így annak megállapításához, hogy az érintett tagállam a kitoloncolás végrehajtása érdekében az ésszerű erőfeszítéseket megtette, és hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár együttműködésének hiánya áll fenn, az eredeti őrizet teljes időtartamára vonatkozó ténybeli körülmények részletes vizsgálatára van szükség. Az ilyen vizsgálat ténykérdésnek minősül, amely az EUMSZ 267. cikk alapján folyamatban lévő eljárás keretében nem a Bíróság, hanem a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik.

   (vö. 83–85. pont és a rendelkező rész 4. pontja)

6.  A harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló 2008/115 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy nem lehet valamely tagállamot arra kötelezni, hogy önálló tartózkodási engedélyt vagy tartózkodásra jogosító egyéb engedélyt adjon ki valamely, személyazonosító okmánnyal nem rendelkező és ilyen okmányt a származási országától nem szerző harmadik országbeli állampolgár számára, miután valamely nemzeti bíróság ezen állampolgárt szabadon bocsátotta abból az okból, hogy ezen irányelv 15. cikkének (4) bekezdése értelmében a kitoloncolásra már nem látszik ésszerű lehetőség. Mindazonáltal e tagállamnak ilyen esetben az említett állampolgár számára helyzetéről írásbeli igazolást kell kiállítania.

   (vö. 89. pont és a rendelkező rész 5. pontja)

C‑146/14. PPU. sz. ügy

Bashir Mohamed Ali Mahdi

(az Administrativen sad Sofia‑grad [Bulgária] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Vízumok, menekültügy, bevándorlás és a személyek szabad mozgására vonatkozó egyéb politikák — 2008/115/EK irányelv — Jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszatérése — 15. cikk — Őrizet — Az őrizet meghosszabbítása — A közigazgatási vagy igazságügyi hatóság kötelezettségei — Bírósági felülvizsgálat — Valamely harmadik országbeli állampolgár személyazonosító okmányának hiánya — A kitoloncolási határozat végrehajtásának akadályai — Az érintett harmadik ország állampolgárának a visszatérést lehetővé tevő személyazonosító okmány kiállításának ezen ország nagykövetsége általi megtagadása — A szökés veszélye — A kitoloncolás ésszerű lehetősége — Az együttműködés hiánya — Az érintett tagállam esetleges, arra vonatkozó kötelezettsége, hogy a személy jogállására vonatkozóan ideiglenes okmányt állítson ki”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2014. június 5.

1. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás — Bevándorlási politika — Harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérése — 2008/115 irányelv — Kitoloncolás céljából foganatosított őrizet — Az őrizet esetleges meghosszabbítása — Az eredeti őrizete maximális időtartamának lejártakor elfogadott határozat — Határozat, amelynek a ténybeli és jogi indokokat tartalmazó írásbeli aktus formáját kell öltenie

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 6. és 47. cikk; 2008/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 15. cikk, (2), (3), (5) és (6) bekezdés)

2. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás — Bevándorlási politika — Harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérése — 2008/115 irányelv — Kitoloncolás céljából foganatosított őrizet — Az őrizet feltételeinek ésszerű időközönként történő felülvizsgálata — Az uniós jogban meg nem határozott eljárási szabályok — A tagállamok hatásköre

   (2008/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 15. cikk, (3) bekezdés)

3. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás — Bevándorlási politika — Harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérése — 2008/115 irányelv — Kitoloncolás céljából foganatosított őrizet — Az őrizet esetleges meghosszabbítása — Az őrizet meghosszabbítására irányuló kérelemmel kapcsolatban eljáró igazságügyi hatóság bírósági felülvizsgálatának terjedelme

   (2008/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 15. cikk, (3) és (6) bekezdés)

4. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás — Bevándorlási politika — Harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérése — 2008/115 irányelv — Kitoloncolás céljából foganatosított őrizet — Az őrizet meghosszabbítását kizárólag a személyazonosító okmány hiánya miatt előíró nemzeti szabályozás — Megengedhetetlenség

   (2008/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 15. cikk, (1) és (6) bekezdés)

5. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás — Bevándorlási politika — Harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérése — 2008/115 irányelv — Kitoloncolás céljából foganatosított őrizet — Az őrizet esetleges meghosszabbítása — Az együttműködés hiánya — Fogalom

   (2008/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 15. cikk, (6) bekezdés, a) pont)

6. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás — Bevándorlási politika — Harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérése — 2008/115 irányelv — Kitoloncolás céljából foganatosított őrizet — Személyazonosító okmánnyal nem rendelkező és a nemzeti bíróság által abból az okból szabadon bocsátott harmadik országbeli állampolgár, hogy a kitoloncolásra nem látszik ésszerű lehetőség — Tartózkodási engedélyt vagy tartózkodásra jogosító egyéb engedély kiadására vonatkozó kötelezettség — Hiány — Az említett állampolgár helyzetéről írásbeli igazolás kiállításának kötelezettsége

   (2008/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 15. cikk, (4) bekezdés)

1.  A harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló 2008/115 irányelvnek az Európai Unió Alapjogi Chartája 6. és 47. cikkével összefüggésben értelmezett 15. cikkének (3) és (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy valamely harmadik országbeli állampolgár eredeti őrizete maximális időtartamának lejártakor a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság által ezen őrizet további fenntartásáról hozott minden határozatnak az azt alátámasztó tényállás ismertetésével és jogi indokolással ellátott írásbeli aktusnak kell lennie.

   A 2008/115 irányelv 15. cikkében az írásbeli aktus meghozatalára vonatkozóan kifejezetten előírt egyetlen követelmény ugyanis az, amelyet e cikk (2) bekezdése tartalmaz, amelynek értelmében az őrizetet írásban, a tényállás ismertetésével és jogi indokolással ellátva kell elrendelni. Ezt az írásbeli határozat meghozatalára vonatkozó követelményt úgy kell érteni, mint amely szükségszerűen minden, az őrizet meghosszabbítását elrendelő határozatra is vonatkozik. Ezen irányelv 15. cikkének rendelkezései azonban nem követelik meg az időszakos felülvizsgálatokra vonatkozó írásbeli aktus elfogadását. Tehát az említett irányelv 15. cikke (3) bekezdésének első mondata szerint valamely harmadik országbeli állampolgár őrizetben tartását ésszerű időközönként felülvizsgáló hatóságok nem kötelesek minden egyes felülvizsgálat során egy olyan kifejezett írásbeli formát öltő aktust elfogadni, amely tartalmazza az annak alapjául szolgáló ténybeli és jogi indokok ismertetését.

   Mindemellett amennyiben az eredeti őrizetnek az ugyanezen irányelv 15. cikke (5) bekezdésében megengedett maximális időtartamának lejártakor a felülvizsgálati eljárás során eljáró hatóság úgy határoz, hogy továbbra is fenntartja ezt az őrizetet, határozatát indokolással ellátott, írásbeli aktus formájában kell meghoznia. Ilyen esetben ugyanis az őrizet felülvizsgálata és az őrizet fenntartásáról szóló határozat ugyanazon eljárási szakasz során történik. Következésképpen e határozatnak meg kell felelnie a 2008/115 irányelv 15. cikkének (2) bekezdéséből fakadó követelményeknek. Ezenkívül az említett irányelv 15. cikkének (3) bekezdése értelmében az ilyen határozatot minden esetben felül kell vizsgálnia valamely igazságügyi hatóságnak.

   (vö. 44., 47–49., 52. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  Nem ütközik az uniós jogba az, ha valamely nemzeti szabályozás – az alapvető jogok és az uniós jogi rendelkezések teljes körű érvényesülésének tiszteletben tartása mellett – azt a kötelezettséget írja elő a harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló 2008/115 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének első mondata szerint valamely harmadik országbeli állampolgár őrizetben tartását ésszerű időközönként felülvizsgáló hatóság számára, hogy minden egyes felülvizsgálat során egy olyan kifejezett aktust fogadjon el, amely tartalmazza az azt alátámasztó ténybeli és jogi indokok ismertetését. Az ilyen kötelezettség kizárólag a nemzeti jogból fakad.

   (vö. 50., 51. pont)

3.  A harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló 2008/115 irányelv 15. cikkének (3) és (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a valamely harmadik országbeli állampolgár őrizetének meghosszabbítására irányuló kérelemmel kapcsolatban eljáró igazságügyi hatóság által gyakorolandó felülvizsgálatnak lehetővé kell tennie ez utóbbi hatóság számára, hogy érdemben határozzon, esetről esetre, az érintett állampolgár őrizetének meghosszabbításáról, az őrizet valamely kevésbé kényszerítő intézkedéssel való felváltásának lehetőségéről, vagy ennek az állampolgárnak a szabadon bocsátásáról, és az említett hatóság ekképpen támaszkodhat az eljárását kezdeményező közigazgatási hatóság által szolgáltatott tényekre és bizonyítékokra, valamint azon tényekre, bizonyítékokra és észrevételekre, amelyeket ezen eljárás során esetlegesen benyújtanak a számára.

   Az őrizet meghosszabbítása iránti kérelemről határozatot hozó igazságügyi hatóságnak ugyanis minden annak meghatározásához releváns ténybeli és jogi körülményről tudnia kell határoznia, hogy az őrizet meghosszabbítása a 2008/115 irányelv 15. cikkéből eredő követelmények fényében igazolt‑e, aminek érdekében az egyes esetek sajátos tényállásának elmélyült vizsgálata szükséges. Ha az eredetileg elrendelt őrizet e követelmények fényében már nem indokolt, a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező igazságügyi hatóságnak meg kell lennie a lehetőségének, hogy a közigazgatási hatóság vagy adott esetben az eredeti őrizetet elrendelő hatóság határozatát saját határozatával helyettesítse, és hogy határozzon az érintett harmadik országbeli állampolgár elleni intézkedés más intézkedéssel való esetleges felváltásáról vagy e személy esetleges szabadon bocsátásáról. E célból az őrizet meghosszabbítása iránti kérelemről határozatot hozó igazságügyi hatóságnak lehetősége kell, hogy legyen mind az eredeti őrizetet elrendelő közigazgatási hatóság által szolgáltatott tények és bizonyítékok, mind az érintett harmadik országbeli állampolgár által esetlegesen tett észrevételek figyelembevételére. Ezenkívül, amennyiben e hatóság ezt szükségesnek ítéli, lehetősége kell, hogy legyen bármely más, a határozatához releváns körülmény feltárására. Ebből következően az igazságügyi hatóságnak a felülvizsgálat során gyakorolt hatáskörét semmilyen esetben sem határolják le az érintett közigazgatási hatóság által előadott körülmények.

   (vö. 62., 64. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

4.  A harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló 2008/115 irányelv 15. cikkének (1) és (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében az eredeti hat hónapos őrizet kizárólag azon okból is meghosszabbítható, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár nem rendelkezik személyazonosító okmánnyal. Kizárólag a kérdést előterjesztő bíróságnak kell esetről esetre értékelnie a szóban forgó ügy ténybeli körülményeit annak meghatározása érdekében, hogy lehet‑e valamely kevésbé kényszerítő intézkedést hatékonyan alkalmazni ezen állampolgárra, vagy hogy ez utóbbi szökésének veszélye fennáll‑e.

   (vö. 74. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

5.  A harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló 2008/115 irányelv 15. cikke (6) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az a harmadik országbeli állampolgár, aki nem szerzett olyan személyazonosító okmányt, amely lehetővé tette volna az érintett tagállamból való kitoloncolását, kizárólag abban az esetben tekinthető úgy, hogy az e rendelkezés szerinti együttműködés hiányáról tesz tanúbizonyságot, ha az említett állampolgárnak az őrizet alatt tanúsított magatartásának vizsgálatából az következik, hogy ez utóbbi nem működött együtt a kitoloncolás végrehajtása során, és valószínűsíthető, hogy e végrehajtás e magatartás miatt tart tovább a vártnál.

   Ezenkívül a 2008/115 irányelv 15. cikkének (6) bekezdése azt követeli meg, hogy annak megvizsgálása előtt, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár az együttműködés hiányáról tesz‑e tanúbizonyságot, az érintett hatóságnak ki kell tudni mutatnia, hogy a kitoloncolás végrehajtása minden ésszerű erőfeszítése ellenére a vártnál tovább tart, amihez az szükséges, hogy az érintett tagállam aktívan tegyen erőfeszítéseket annak elérése érdekében, hogy az említett állampolgár számára személyazonosító okmányt állítsanak ki.

   Így annak megállapításához, hogy az érintett tagállam a kitoloncolás végrehajtása érdekében az ésszerű erőfeszítéseket megtette, és hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár együttműködésének hiánya áll fenn, az eredeti őrizet teljes időtartamára vonatkozó ténybeli körülmények részletes vizsgálatára van szükség. Az ilyen vizsgálat ténykérdésnek minősül, amely az EUMSZ 267. cikk alapján folyamatban lévő eljárás keretében nem a Bíróság, hanem a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik.

   (vö. 83–85. pont és a rendelkező rész 4. pontja)

6.  A harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló 2008/115 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy nem lehet valamely tagállamot arra kötelezni, hogy önálló tartózkodási engedélyt vagy tartózkodásra jogosító egyéb engedélyt adjon ki valamely, személyazonosító okmánnyal nem rendelkező és ilyen okmányt a származási országától nem szerző harmadik országbeli állampolgár számára, miután valamely nemzeti bíróság ezen állampolgárt szabadon bocsátotta abból az okból, hogy ezen irányelv 15. cikkének (4) bekezdése értelmében a kitoloncolásra már nem látszik ésszerű lehetőség. Mindazonáltal e tagállamnak ilyen esetben az említett állampolgár számára helyzetéről írásbeli igazolást kell kiállítania.

   (vö. 89. pont és a rendelkező rész 5. pontja)