Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62010CJ0383

Az ítélet összefoglalása

Keywords
Summary

Keywords

1. Tagállamok – Fenntartott hatáskörök – Közvetlen adózás – E hatáskörnek az uniós jog tiszteletben tartásával való gyakorlására vonatkozó kötelezettség

2. Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – Adójogszabályok – Nemzeti szabályozás, amely a belföldi illetőségű bankok által fizetett kamatok tekintetében adómentességet biztosít, de kizárja ebből a külföldön letelepedett bankok által fizetett kamatokat – Az adóellenőrzések hatékonysága biztosításának szükségességére alapított igazolás – Az uniós szintű együttműködési eszközök elégtelensége – Az adócsalásra és az adóelkerülésre vonatkozó általános vélelem – Megengedhetetlenség

(EUMSZ 56. cikk; EGT-Megállapodás, 36. cikk; 77/799 tanácsi irányelv)

Summary

1. Lásd a határozat szövegét.

(vö. 40. pont)

2. Nem teljesíti az EUMSZ 56. cikkből, valamint az Európai Gazdasági Térség létrehozásáról szóló megállapodás 36. cikkéből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely olyan szabályozást vezet be és tart fenn hatályában, amely alapján a kizárólag a belföldi illetőségű bankok által fizetett kamatokra vonatkozó adómentesség alkalmazásával a külföldi illetőségű bankok által fizetett kamatokat hátrányosan megkülönböztető módon adóztatják.

Az a nemzeti jogszabály, amely eltérő adószabályozást állapít meg a megtakarításból származó kamatjövedelmekre attól függően, hogy azokat a tagállamon belül vagy azon kívül letelepedett bankok fizetik ki, a szolgáltatásnyújtási szabadság korlátozását hozza létre. E jogszabálynak az a hatása, hogy visszatartja a tagállam lakosait attól, hogy más tagállamokban letelepedett bankok szolgáltatásait vegyék igénybe, és ne a lakóhelyük szerinti tagállamban nyissanak vagy tartsanak fenn betétszámlát. Az az adószabályozás, amely korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát, igazolható az adóellenőrzések hatékonysága biztosításának szükségességével, valamint az adócsalás és az adóelkerülés elleni küzdelemmel, feltéve hogy betartják az arányosság elvét abban az értelemben, hogy e szabályozásnak alkalmasnak kell lennie az általa követett cél megvalósításának biztosítására, és nem haladhatja meg azt a mértéket, amely e cél eléréséhez szükséges.

Nem fogadható el azonban az uniós szintű együttműködési eszközök elégtelenségére alapított igazolás, tekintettel arra, hogy a közvetlen adóztatás területén a tagállamok illetékes hatóságainak kölcsönös segítségnyújtásáról szóló 77/799 irányelvben szabályozott eljárások elegendők arra, hogy a tagállamok ellenőrizni tudják azt, hogy az adóalanyok a valóságnak megfelelően készítették-e el a más tagállamban szerzett jövedelmeikre vonatkozó adóbevallásaikat. A szükséges információk beszerzésével kapcsolatban esetlegesen felmerülő nehézségek vagy a tagállamok adóhatóságai közötti együttműködés esetleges hiányosságai nem igazolják a Szerződésben biztosított alapszabadságok korlátozását. Ugyanis nincs akadálya annak, hogy az említett adóhatóságok az érintett adók helyes megállapításához általuk szükségesnek tartott bizonyítékok szolgáltatását követeljék meg az adóalanyoktól, illetve hogy adott esetben megtagadják a mentesség megadását, ha nem nyújtják be a kért bizonyítékokat.

Ezenkívül a kétszeres adómentesség veszélyére alapított igazolásnak, valamint ebből kifolyólag az adócsalás és az adóelkerülés elleni küzdelemre alapított igazolásnak csak akkor lehet helyt adni, ha olyan, tisztán mesterséges megállapodásokra irányul, amelyek célja az adójogszabályok megkerülése, ami kizár minden, adócsalásra vonatkozó általános vélelmet. Így az adóelkerülésre vagy az adócsalásra vonatkozó általános vélelem nem elegendő a Szerződés céljait sértő adójogi intézkedés igazolására.

(vö. 44., 45., 47., 49., 51–54., 61., 64., 75. pont és a rendelkező rész)

Top

C-383/10. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Belga Királyság

„Tagállami kötelezettségszegés — EUMSZ 56. cikk és EUMSZ 63. cikk — Az EGT-Megállapodás 36. és 40. cikke — Adójogszabályok — A belföldön letelepedett bankok által fizetett kamatok tekintetében adott adómentesség, amely nem terjed ki a külföldön letelepedett bankok által fizetett kamatokra”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2013. június 6.

  1. Tagállamok – Fenntartott hatáskörök – Közvetlen adózás – E hatáskörnek az uniós jog tiszteletben tartásával való gyakorlására vonatkozó kötelezettség

  2. Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – Adójogszabályok – Nemzeti szabályozás, amely a belföldi illetőségű bankok által fizetett kamatok tekintetében adómentességet biztosít, de kizárja ebből a külföldön letelepedett bankok által fizetett kamatokat – Az adóellenőrzések hatékonysága biztosításának szükségességére alapított igazolás – Az uniós szintű együttműködési eszközök elégtelensége – Az adócsalásra és az adóelkerülésre vonatkozó általános vélelem – Megengedhetetlenség

    (EUMSZ 56. cikk; EGT-Megállapodás, 36. cikk; 77/799 tanácsi irányelv)

  1.  Lásd a határozat szövegét.

    (vö. 40. pont)

  2.  Nem teljesíti az EUMSZ 56. cikkből, valamint az Európai Gazdasági Térség létrehozásáról szóló megállapodás 36. cikkéből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely olyan szabályozást vezet be és tart fenn hatályában, amely alapján a kizárólag a belföldi illetőségű bankok által fizetett kamatokra vonatkozó adómentesség alkalmazásával a külföldi illetőségű bankok által fizetett kamatokat hátrányosan megkülönböztető módon adóztatják.

    Az a nemzeti jogszabály, amely eltérő adószabályozást állapít meg a megtakarításból származó kamatjövedelmekre attól függően, hogy azokat a tagállamon belül vagy azon kívül letelepedett bankok fizetik ki, a szolgáltatásnyújtási szabadság korlátozását hozza létre. E jogszabálynak az a hatása, hogy visszatartja a tagállam lakosait attól, hogy más tagállamokban letelepedett bankok szolgáltatásait vegyék igénybe, és ne a lakóhelyük szerinti tagállamban nyissanak vagy tartsanak fenn betétszámlát. Az az adószabályozás, amely korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát, igazolható az adóellenőrzések hatékonysága biztosításának szükségességével, valamint az adócsalás és az adóelkerülés elleni küzdelemmel, feltéve hogy betartják az arányosság elvét abban az értelemben, hogy e szabályozásnak alkalmasnak kell lennie az általa követett cél megvalósításának biztosítására, és nem haladhatja meg azt a mértéket, amely e cél eléréséhez szükséges.

    Nem fogadható el azonban az uniós szintű együttműködési eszközök elégtelenségére alapított igazolás, tekintettel arra, hogy a közvetlen adóztatás területén a tagállamok illetékes hatóságainak kölcsönös segítségnyújtásáról szóló 77/799 irányelvben szabályozott eljárások elegendők arra, hogy a tagállamok ellenőrizni tudják azt, hogy az adóalanyok a valóságnak megfelelően készítették-e el a más tagállamban szerzett jövedelmeikre vonatkozó adóbevallásaikat. A szükséges információk beszerzésével kapcsolatban esetlegesen felmerülő nehézségek vagy a tagállamok adóhatóságai közötti együttműködés esetleges hiányosságai nem igazolják a Szerződésben biztosított alapszabadságok korlátozását. Ugyanis nincs akadálya annak, hogy az említett adóhatóságok az érintett adók helyes megállapításához általuk szükségesnek tartott bizonyítékok szolgáltatását követeljék meg az adóalanyoktól, illetve hogy adott esetben megtagadják a mentesség megadását, ha nem nyújtják be a kért bizonyítékokat.

    Ezenkívül a kétszeres adómentesség veszélyére alapított igazolásnak, valamint ebből kifolyólag az adócsalás és az adóelkerülés elleni küzdelemre alapított igazolásnak csak akkor lehet helyt adni, ha olyan, tisztán mesterséges megállapodásokra irányul, amelyek célja az adójogszabályok megkerülése, ami kizár minden, adócsalásra vonatkozó általános vélelmet. Így az adóelkerülésre vagy az adócsalásra vonatkozó általános vélelem nem elegendő a Szerződés céljait sértő adójogi intézkedés igazolására.

    (vö. 44., 45., 47., 49., 51–54., 61., 64., 75. pont és a rendelkező rész)

Top