C-556/10. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Németországi Szövetségi Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés — Közlekedés — A közösségi vasutak fejlesztése — 91/440/EGK irányelv — 6. cikk, (3) bekezdés és II. melléklet — 2001/14/EGK irányelv — 4. cikk, (2) bekezdés és 14. cikk, (2) bekezdés — Pályahálózat-működtető — Szervezeti és döntéshozatali függetlenség — Holdingszerkezet — 2001/14 irányelv — 7. cikk, (3) bekezdés és 8. cikk, (1) bekezdés — A díjak közvetlen költségek alapján történő megállapítása — Díjszabás — Közvetlen költségek — Teljes költség — 2001/14 irányelv — 6. cikk, (2) bekezdés — A költségek csökkentésére szolgáló ösztönző intézkedések hiánya — 91/440 irányelv — 10. cikk, (7) bekezdés — 2001/14 irányelv — 30. cikk, (4) bekezdés — Szabályozó szervezet — Hatáskörök”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2013. február 28.

1. Közlekedés – Közös politika – A közösségi vasutak fejlesztése – Nemzeti pályahálózat-működtető – Függetlenség – A Bizottság munkadokumentumában felsorolt értékelési kritériumok – Kötelező jogi erő – Hiány – Átültetési kötelezettség – Hiány

   (2001/14 európai parlamenti és tanácsi irányelv; 91/440 tanácsi irányelv)

2. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A kötelezettségszegés bizonyítása – A Bizottságra háruló teher – A kötelezettségszegést valószínűsítő bizonyítékok előterjesztése – Vélelmek – Megengedhetetlenség

   (EUMSZ 258. cikk)

3. Közlekedés – Vasúti közlekedés – 2001/14 irányelv – A vasúti infrastruktúra-kapacitás elosztása és díjszabás – A infrastruktúra díjszabása – A tagállamok kötelezettségei – Terjedelem – Az infrastruktúra-használati díj megállapítása – Kizártság – A pályahálózat-működtető hatásköre

   (2001/14 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 4. cikk, (1) bekezdés, 7. cikk (3) bekezdés, és 8. cikk (1) bekezdés)

4. Közlekedés – Vasúti közlekedés – 2001/14 irányelv – A vasúti infrastruktúra-kapacitás elosztása és díjszabás – A infrastruktúra díjszabása – A tagállamok kötelezettségei – A pályahálózat-működtetőt az infrastruktúra biztosítása költségeinek és a pályahasználati díjaknak a csökkentésére ösztönző mechanizmusok bevezetése – Külön intézkedések előírásának kötelezettsége – Hiány

   (2001/14 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 6. cikk, (2) és (3) bekezdés, 7. cikk, (3) bekezdés, és 8. cikk, (1) bekezdés)

5. Közlekedés – Közös politika – A közösségi vasutak fejlesztése – A tagállamok kötelezettségei – A vasúti piacot szabályozó szervezet létrehozatala – Hatáskörök – Panasz vagy jogsértés konkrét gyanújának hiánya esetén való eljárási jog előírásának kötelezettsége – Hiány

   (2001/14 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 30. cikk, (4) bekezdés; 91/440 tanácsi irányelv, 10. cikk, (7) bekezdés)

1.  Nincsen kötelező jogi ereje a Bizottság azon kritériumokat felsoroló munkadokumentumának, amelyek alapján megvizsgálja a nemzeti vasúti pályahálózat-működtető függetlenségének a vasúti infrastruktúrakapacitás elosztásáról, továbbá a vasúti infrastruktúra használati díjának felszámításáról szóló 2001/14 irányelvben megkövetelt függetlenségét, és az e függetlenség biztosításához előírt intézkedéseket, ha e munkadokumentumot soha nem tették közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és csak az említett irányelv átültetésére nyitva álló határidő lejárta után három évvel tették közzé, továbbá semmilyen más jogalkotási aktus nem vette azt át.

   Ennélfogva nem róható fel a tagállamnak, hogy nem vette át ezeket a kritériumokat a közösségi vasutak fejlesztéséről szóló 91/440 irányelv és a 2001/14 irányelv átültetésére szolgáló jogszabályi vagy szabályozási rendelkezésekben. E körülmények között ezen kritériumok átültetésének elmulasztása önmagában nem eredményezheti a nemzeti pályahálózat-működtetőnek azon vállalkozással szembeni döntéshozatali függetlensége hiányának megállapítását, amelyhez tartozik, és amely holdingként egyúttal a vasúttársaságok felügyeletét is ellátja.

   (vö. 35., 58., 62., 65. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 66. pont)

3.  Ami a vasúti infrastruktúra díjszabási rendszereit illeti, a vasúti infrastruktúrakapacitás elosztásáról, továbbá a vasúti infrastruktúra használati díjának felszámításáról szóló 2001/14 irányelv megosztja a hatásköröket a tagállamok és a pályahálózat-működtető között. A tagállamok feladata ugyanis a díjszabási rendszer megállapítása, míg a pályahálózat-működtetőé a díj megállapítása és annak beszedése. Mindazonáltal az állam a pályahálózati költségek teljes megtérülése érdekében a piac által lehetővé tett felárat számíthat fel, ez azonban nem zárhatja ki, hogy az infrastruktúrát olyan piaci szegmensek használják, amelyek legalább a vasúti szolgáltatás következtében közvetlenül felmerülő költségeket, és ezenfelül a megtérülési arányt fedezni tudják. E tekintetben a 2001/14 irányelv által elérni kívánt célkitűzések tiszteletben tartása céljából az infrastruktúra-használati díjak az ezen irányelv 7. cikkének (3) bekezdésében előírt, a vasúti szolgáltatás következtében közvetlenül felmerülő költségből eredő minimumnak, valamint az említett irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében előírt, a pályahálózat-működtetőnél felmerült teljes költségből eredő maximumnak felelnek meg. A közvetlen költségek elve és a teljes költség elve nem helyettesíthető egymással. Az említett 8. cikk (1) bekezdésében előírt rendszer ugyanis csak abban az esetben alkalmazható, ha azt a piac lehetővé teszi, ennek ellenőrzéséhez pedig a piac vizsgálatára van szükség.

   Ennélfogva ebből az következik, hogy a tagállam nem sérti meg a 2001/14 irányelvből eredő kötelezettségeit azáltal, hogy a nemzeti szabályozása nem határozza meg pontosan, hogy a közvetlen költségek elve vagy a teljes költség elve alkalmazandó-e, hanem a felmerült költségek teljes megtérülését lehetővé teszi, és a pályahálózat-működtetőre bízza annak lehetőségét, hogy különbséget tegyen a távolsági személyszállítási szolgáltatások, a rövid távú személyszállítási szolgáltatások és a teherszállítási szolgáltatások, valamint e szállítási szolgáltatásokon belüli piaci szegmensek alapján. Márpedig a 2001/14 irányelv nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy részletesebb díjszabási szabályokat írjanak elő.

   (vö. 84., 85., 87., 88. pont)

4.  A vasúti infrastruktúrakapacitás elosztásáról, továbbá a vasúti infrastruktúra használati díjának felszámításáról szóló 2001/14 irányelv 6. cikkének (2) és (3) bekezdéséből következik, hogy a tagállamok az infrastruktúra-szolgáltatási költségek és a pályahasználati díjak csökkentésére ösztönző intézkedéseket több évre szóló szerződés keretében vagy szabályozási rendelkezések révén is végrehajthatják. Ezzel szemben semmi nem írja elő, hogy ezeket az intézkedéseket külön kellene meghozni.

   Ezen túlmenően az infrastruktúra-szolgáltatási költségek csökkentésére irányuló ösztönző intézkedések kizárólag az akár a 2001/14 irányelv 7. cikkének (3) bekezdése, akár ezen irányelv 8. cikkének (1) bekezdése alapján meghatározott pályahasználati díjak mértékének csökkenését vonhatják maguk után.

   (vö. 101., 107., 110. pont)

5.  A vasúti infrastruktúrakapacitás elosztásáról, továbbá a vasúti infrastruktúra használati díjának felszámításáról szóló 2001/14 irányelv 30. cikkének (4) bekezdésében szereplő szabályozó szervezet szerepe a vasúti infrastruktúrához való hátrányos megkülönböztetéstől mentes hozzáférés felügyelete és biztosítása az infrastruktúra-kapacitás elosztása és a díjszabás területén. Ezért e szervezet információk szerzésére irányuló lehetősége a 2001/14 irányelv 30. cikkének (2) bekezdéséből ered, amely előírja, hogy valamely kérelmező jogorvoslati kérelemmel fordulhat az említett szervezethez, ha úgy véli, hogy tisztességtelen bánásmódban vagy hátrányos megkülönböztetésben volt része, vagy bármely más sérelem érte. Ezzel szemben sem az említett 30. cikk (4) bekezdése, sem pedig a közösségi vasutak fejlesztéséről szóló 91/440 irányelv 10. cikkének (7) bekezdése nem követeli meg, hogy a szabályozó szervezet hatáskörrel rendelkezzen arra, hogy panasz vagy az említett irányelvek megsértésével kapcsolatos gyanú hiányában információkat szerezzen, és az ilyen esetleges jogsértésekkel szemben szankciókat írjon elő. Ily módon nem lehet felróni valamely tagállamnak, hogy nemzeti jogszabályaiban nem írt elő ilyen intézkedéseket.

   (vö. 120., 124., 126., 128. pont)