C-35/11. sz. ügy

Test Claimants in the FII Group Litigation

kontra

Commissioners of Inland Revenue és The Commissioners for Her Majesty’s Revenue & Customs

(a High Court of Justice [England & Wales], Chancery Division [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„EUMSZ 49. cikk és EUMSZ 63. cikk — Osztalékfizetés — Társasági adó — C-446/04. sz. ügy — Test Claimants in the FII Group Litigation — Az ítélet értelmezése — A gazdasági kettős adóztatás elkerülése — A mentesítési és a beszámítási módszer egyenértékűsége — Az »adómérték« és az »eltérő adószint« fogalma — Harmadik országból származó osztalék”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2012. november 13.

1. Letelepedés szabadsága – A tőke szabad mozgása – Adójogszabályok – Társasági adó – A belföldi forrású osztalék adómentessége – A külföldről származó osztaléknak az osztalékot fizető társaság által az illetékessége szerinti tagállamban ténylegesen megfizetett adó beszámításával való adóztatása – A társaságok nyereségét terhelő, a névleges adómértéknél általában alacsonyabb tényleges adószint – Megengedhetetlenség – Igazolás – Az adórendszer koherenciája biztosításának szükségessége – Hiány

   (EUMSZ 49. cikk és EUMSZ 63. cikk)

2. Letelepedés szabadsága – A tőke szabad mozgása – Adójogszabályok – Társasági adó – Az osztalékot fizető társaság által megfizetett társaságiadó-előleg összegének beszámítása a belföldi eredetű osztalékban részesülő társaság által fizetendő társaságiadó-előlegbe – A külföldi eredetű osztalékban részesülő belföldi illetékességű társaságok arra való lehetőségének hiánya, hogy levonják az osztalékot fizető társaság által az illetékessége szerinti államban a felosztott nyereség után fizetett adót – A leányvállalat által megfizetett külföldi adó – A belföldi illetőségű anyavállalat által megfizetett adóelőleg – Megengedhetetlenség

   (EUMSZ 49. cikk és EUMSZ 63. cikk)

3. Letelepedés szabadsága – A tőke szabad mozgása – Adójogszabályok – Társasági adó – A tagjaiknak belföldi eredetű osztalékból származó osztalékot fizető belföldi illetékességű társaságok mentessége a társaságiadó-előleg megfizetése alól – A tagjaiknak külföldi eredetű osztalékból származó osztalékot fizető belföldi illetékességű társaságok számára biztosított választható rendszer, amelynek keretében visszaszerezhetik a megfizetett társaságiadó-előleget – Kötelezettség az említett adóelőleg megfizetésére, majd visszatérítésének későbbi kérelmezésére – Az e társaságok tagjai részére biztosított adójóváírás hiánya – A leányvállalat által megfizetett külföldi adó – A belföldi illetőségű anyavállalat által megfizetett adóelőleg – Megengedhetetlenség

   (EUMSZ 49. cikk és EUMSZ 63. cikk)

4. Európai uniós jog – Közvetlen hatály – Az uniós joggal összeegyeztethetetlen nemzeti adók – Visszatérítési kötelezettség

5. Letelepedés szabadsága – A tőke szabad mozgása – Hatály – Adójogszabályok – Társasági adó – Osztalékok adóztatása – Harmadik országbeli illetőséggel rendelkező társaság által fizetett osztalékkal szembeni adójogi bánásmód – Olyan bánásmód, amely nem kizárólag azon tényállásokra vonatkozik, amelyekben az anyavállalat meghatározó befolyással rendelkezik az osztalékot fizető társaság felett – A letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezések alkalmazhatatlansága – A tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezések alkalmazhatósága

   (EUMSZ 49. cikk és EUMSZ 63. cikk)

6. Letelepedés szabadsága – Adójogszabályok – Társasági adó – Nemzeti szabályozás, amely nem engedi meg, hogy a belföldi illetőségű társaság külföldi illetőségű és belföldön nem adóköteles leányvállalatára átruházza a megfizetett adóelőleg-többletet – Megengedhetőség

   (EUMSZ 49. cikk)

1.  Az EUMSZ 49. cikket és az EUMSZ 63. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a belföldről származó osztalékra a mentesítés módszerét, a külföldről származó osztalékra pedig a beszámítás módszerét alkalmazza, amennyiben megállapítják egyrészt azt, hogy az adójóváírás, amelyre az osztalékban részesülő társaság a beszámítási módszer keretében jogosult, megegyezik a juttatott osztalék alapját képező nyereség után ténylegesen fizetett adó összegével, és másrészt azt, hogy az érintett tagállamban a társaságok nyereségére alkalmazandó tényleges adószint általában alacsonyabb, mint az előírt névleges adómérték.

   Ugyanis a belföldről származó osztalék fizetése esetén az osztalék az osztalékban részesülő társaságnál mentes a társasági adó alól, függetlenül az osztalékot fizető társaság által megfizetett adótól, vagyis akkor is, ha e társaság az általa igénybe vehető kedvezmények miatt nem köteles adót fizetni, vagy az alkalmazandó általános kulcsnál alacsonyabb kulccsal fizet társasági adót. Ezzel szemben a beszámítás módszerének a külföldről származó osztalékra történő alkalmazása az osztalékban részesülő belföldi társaság szempontjából kiegészítő adóteherhez vezet, ha az osztalékot fizető társaság nyereségének tényleges adószintje nem éri el azon névleges adómértéket, amely az osztalékban részesülő belföldi illetőségű társaság nyeresége esetében alkalmazandó. Ezért a mentesítés módszerével ellentétben a beszámítás módszere nem teszi lehetővé azt, hogy a részvényes társaság részesüljön azon társaságiadó-kedvezményekből, amelyeket az osztalékot fizető társaságnak korábban megadtak. Következésképpen a belföldi illetőségű társaság által fizetett osztalék adómentessége és a beszámítás módszerének – amely figyelembe veszi a nyereség tényleges adószintjét a származási államban – a külföldi illetőségű társaság által fizetett osztalékra történő alkalmazása közötti egyenértékűség megszűnik, ha az osztalékot fizető belföldi illetőségű társaság nyereségének tényleges adószintje az illetősége szerinti tagállamban az ott alkalmazandó névleges adómértéknél alacsonyabb.

   Az ilyen szabályozást nem igazolja a nemzeti adórendszer koherenciája biztosításának a szükségessége. Ugyanis, bár a beszámítási módszernek a külföldről származó osztalékokra és a mentesítés módszerének a belföldről származó osztalékokra történő alkalmazása igazolható a gazdasági kettős adóztatás elkerülésének a céljával, a szóban forgó adórendszer koherenciájának a fenntartása érdekében nem szükséges, hogy figyelembe vegyék egyrészt a beszámítási módszer keretében az adókedvezmény-számítás céljából a felosztott nyereségre alkalmazott tényleges adószintet, és másrészt a mentesítés módszere keretében a felosztott nyereségre alkalmazott egyetlen névleges adómértéket. Az olyan nemzeti szabályozás, amely a külföldi eredetű osztalék esetében alkalmazandó beszámítási módszer keretében is figyelembe veszi különösen azon névleges adómértéket, amelyet a juttatott osztalék alapját képező nyereségre alkalmaztak, alkalmas a felosztott nyereség gazdasági kettős adóztatásának a megelőzésére és az adórendszer belső koherenciájának a biztosítására, mégpedig úgy, hogy a lehető legkevésbé korlátozza a letelepedés szabadságát és a tőke szabad mozgását.

   (vö. 46–48., 60–62., 65. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  Az EUMSZ 49. cikkel és az EUMSZ 63. cikkel ellentétes valamely tagállam azon szabályozása, amely lehetővé teszi a valamely másik belföldi illetőségű társaságtól osztalékban részesülő belföldi illetőségű társaság számára, hogy levonja az általa előlegként fizetendő társasági adó összegéből az előbbi társaság által előlegként megfizetett ezen adó összegét, míg a külföldi illetőségű társaságtól osztalékban részesülő belföldi illetőségű társaság esetén nem engedi meg e levonás érvényesítését a más tagállamban a felosztott nyereség után megfizetett adó tekintetében, akkor is, ha:

   —

   a juttatott osztalék alapját képező nyereség után fizetett külföldi társasági adót nem vagy nem teljesen az említett osztalékot a belföldi illetőségű társaságnak juttató külföldi illetőségű társaság fizette meg, hanem azt ez utóbbi közvetlen vagy közvetett leányvállalata fizette meg, amely valamely tagállamban illetőséggel rendelkező társaság;

   —	a társaságiadó-előleget nem azon belföldi illetőségű társaság fizette, amely külföldi társaságtól kapja az osztalékot, hanem azt a csoportos adózás keretében annak belföldi illetőségű anyavállalata fizette meg.

   (vö. 67., 82. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.  Ellentétes az EUMSZ 49. cikkel és az EUMSZ 63. cikkel valamely tagállam azon szabályozása, amely mentesíti a társaságiadó-előleg fizetése alól azon belföldi illetőségű társaságokat, amelyek a részükre juttatott belföldről származó osztalékból eredő osztalékot fizetnek a saját részvényeseik számára, míg biztosítja azon belföldi illetőségű társaságok számára, amelyek a részükre juttatott külföldről származó osztalékból eredő osztalékot fizetnek a saját részvényeseik számára, hogy olyan rendszert válasszanak, amely lehetővé teszi számukra, hogy visszaigényeljék az előlegként megfizetett társasági adót, azonban egyfelől arra kötelezi e társaságokat, hogy előlegként fizessék meg ezen adót, és ezt követően kérjék annak visszatérítését, másfelől nem biztosít adójóváírást a részvényeseik számára, jóllehet azok a belföldi illetőségű társaság által a belföldről származó osztalék alapján fizetett osztalék esetén arra jogosultak lettek volna. A Szerződés e rendelkezéseivel ellentétes az ilyen szabályozás abban az esetben is, amikor:

   —

   a juttatott osztalék alapját képező nyereség után fizetett külföldi társasági adót nem vagy nem teljesen az említett osztalékot a belföldi illetőségű társaságnak juttató külföldi illetőségű társaság fizette meg, hanem azt ez utóbbi közvetlen vagy közvetett leányvállalata fizette meg, amely valamely tagállamban illetőséggel rendelkező társaság;

   —	a társaságiadó-előleget nem azon belföldi illetőségű társaság fizette, amely külföldi társaságtól kapja az osztalékot, hanem azt a csoportos adózás keretében annak belföldi illetőségű anyavállalata fizette meg.

   (vö. 67., 82. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

4.  Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy a valamely tagállamban illetőséggel rendelkező anyavállalat, amely csoportos adózás keretében az uniós jog szabályainak megsértésével társaságiadó-előleget volt köteles fizetni a nyereség külföldi osztalékból származó része után, igényelheti e jogosulatlanul kivetett adó visszatérítését, amennyiben az meghaladja azon társaságiadó-többletet, amelyet a szóban forgó tagállam jogosult volt kivetni a külföldről származó osztalék alapját képező nyereségre alkalmazott, azon névleges adómértéknél alacsonyabb névleges adómérték kompenzálása céljából, amely a belföldi illetőségű anyavállalat nyereségére alkalmazandó.

   Ugyanis a valamely tagállamban az uniós jog szabályainak megsértésével kivetett adók visszatérítéséhez való jog az ilyen adót tiltó uniós rendelkezések által a jogalanyok számára biztosított jogból ered, és azt kiegészíti. A tagállam tehát főszabály szerint köteles az uniós jog szabályainak megsértésével kivetett adók visszatérítésére.

   (vö. 84., 87. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

5.  Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy a valamely tagállamban illetőséggel rendelkező társaság, amely harmadik országban illetőséggel rendelkező társaságban olyan részesedéssel rendelkezik, amely számára ez utóbbi társaság döntései tekintetében irányító befolyást biztosít, és lehetővé teszi számára a társaság tevékenységének a meghatározását, hivatkozhat az EUMSZ 63. cikkre annak vitatása céljából, hogy e rendelkezéssel összeegyeztethető az ezen tagállamnak az említett harmadik országból származó osztalék adójogi bánásmódjára vonatkozó jogi szabályozása, amely nem kizárólag olyan helyzetekre alkalmazandó, amelyekben az anyavállalat meghatározó befolyást gyakorol az osztalékot fizető társaságra.

   Ezzel szemben, mivel a Szerződésnek a letelepedés szabadságáról szóló fejezete egyáltalán nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely e rendelkezések tárgyi hatályát kiterjesztené a tagállam valamely társaságának harmadik országban vagy harmadik ország társaságának valamely tagállamban történő letelepedésére vonatkozó esetekre, a harmadik országból származó osztalék adójogi bánásmódjára vonatkozó szabályozás nem tartozhat az EUMSZ 49. cikk hatálya alá.

   Emellett, amennyiben az ilyen a nemzeti szabályozás tárgyából kitűnik, hogy e szabályozás célját tekintve kizárólag olyan részesedésekre alkalmazandó, amelyek lehetővé teszik, hogy irányítást biztosító befolyást gyakoroljanak az érintett társaság döntéseire, és meghatározzák annak tevékenységét, sem az EUMSZ 49. cikkre, sem az EUMSZ 63. cikkre nem lehet hivatkozni. Ezzel szemben az EUMSZ 63. cikkre tekintettel kell értékelni a harmadik országból származó osztalék adójogi bánásmódjára vonatkozó olyan nemzeti szabályozást, amely nem kizárólag olyan helyzetekre vonatkozik, amelyekben az anyavállalat meghatározó befolyást gyakorol az osztalékfizető társaságra.

   (vö. 97–99., 104. pont és a rendelkező rész 4. pontja)

6.  Az EUMSZ 49. cikkel nem ellentétes valamely tagállam azon szabályozása, amely lehetővé teszi a belföldi illetőségű társaság számára, hogy átruházza a belföldi illetőségű leányvállalatai részére a társaságiadó-előleg azon összegét, amelyet az előbbi társaság nem tudott beszámítani az adott üzleti évben vagy a korábbi, illetve a későbbi üzleti években fizetendő társasági adóba, annak érdekében, hogy e leányvállalatok beszámíthassák azt a társaságiadó-kötelezettségükbe, ezzel szemben nem teszi lehetővé a belföldi illetőségű társaság számára, hogy átruházza ezen összeget a külföldi illetőségű leányvállalatai számára abban az esetben, ha azok ezen tagállamban nem adókötelesek.

   A társaságiadó-előleg többlete leányvállalatokra történő átruházásának a joga biztosítja, hogy az ugyanazon tagállamban adóköteles cégcsoport – csupán a társaságiadó-előleg fennállása miatt – ne fizessen olyan összegű adót, amely meghaladja a csoportnak az adott tagállamban keletkezett teljes adókötelezettségét. E jognak az adott tagállamban adókötelezettséggel nem rendelkező, külföldi illetőségű társaságokra való kiterjesztése megfosztaná a szóban forgó tagállamot az olyan nyereségből fizetett külföldi osztalék utáni adótöbblet kivetésének jogától, amelyet az e tagállamban alkalmazott névleges adómértéknél alacsonyabb adómértékkel adóztattak, és így veszélyeztetné az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztását.

   (vö. 106., 110., 111. pont és a rendelkező rész 5. pontja)

C-35/11. sz. ügy

Test Claimants in the FII Group Litigation

kontra

Commissioners of Inland Revenue és The Commissioners for Her Majesty’s Revenue & Customs

(a High Court of Justice [England & Wales], Chancery Division [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„EUMSZ 49. cikk és EUMSZ 63. cikk — Osztalékfizetés — Társasági adó — C-446/04. sz. ügy — Test Claimants in the FII Group Litigation — Az ítélet értelmezése — A gazdasági kettős adóztatás elkerülése — A mentesítési és a beszámítási módszer egyenértékűsége — Az »adómérték« és az »eltérő adószint« fogalma — Harmadik országból származó osztalék”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2012. november 13.

1. Letelepedés szabadsága — A tőke szabad mozgása — Adójogszabályok — Társasági adó — A belföldi forrású osztalék adómentessége — A külföldről származó osztaléknak az osztalékot fizető társaság által az illetékessége szerinti tagállamban ténylegesen megfizetett adó beszámításával való adóztatása — A társaságok nyereségét terhelő, a névleges adómértéknél általában alacsonyabb tényleges adószint — Megengedhetetlenség — Igazolás — Az adórendszer koherenciája biztosításának szükségessége — Hiány

   (EUMSZ 49. cikk és EUMSZ 63. cikk)

2. Letelepedés szabadsága — A tőke szabad mozgása — Adójogszabályok — Társasági adó — Az osztalékot fizető társaság által megfizetett társaságiadó-előleg összegének beszámítása a belföldi eredetű osztalékban részesülő társaság által fizetendő társaságiadó-előlegbe — A külföldi eredetű osztalékban részesülő belföldi illetékességű társaságok arra való lehetőségének hiánya, hogy levonják az osztalékot fizető társaság által az illetékessége szerinti államban a felosztott nyereség után fizetett adót — A leányvállalat által megfizetett külföldi adó — A belföldi illetőségű anyavállalat által megfizetett adóelőleg — Megengedhetetlenség

   (EUMSZ 49. cikk és EUMSZ 63. cikk)

3. Letelepedés szabadsága — A tőke szabad mozgása — Adójogszabályok — Társasági adó — A tagjaiknak belföldi eredetű osztalékból származó osztalékot fizető belföldi illetékességű társaságok mentessége a társaságiadó-előleg megfizetése alól — A tagjaiknak külföldi eredetű osztalékból származó osztalékot fizető belföldi illetékességű társaságok számára biztosított választható rendszer, amelynek keretében visszaszerezhetik a megfizetett társaságiadó-előleget — Kötelezettség az említett adóelőleg megfizetésére, majd visszatérítésének későbbi kérelmezésére — Az e társaságok tagjai részére biztosított adójóváírás hiánya — A leányvállalat által megfizetett külföldi adó — A belföldi illetőségű anyavállalat által megfizetett adóelőleg — Megengedhetetlenség

   (EUMSZ 49. cikk és EUMSZ 63. cikk)

4. Európai uniós jog — Közvetlen hatály — Az uniós joggal összeegyeztethetetlen nemzeti adók — Visszatérítési kötelezettség

5. Letelepedés szabadsága — A tőke szabad mozgása — Hatály — Adójogszabályok — Társasági adó — Osztalékok adóztatása — Harmadik országbeli illetőséggel rendelkező társaság által fizetett osztalékkal szembeni adójogi bánásmód — Olyan bánásmód, amely nem kizárólag azon tényállásokra vonatkozik, amelyekben az anyavállalat meghatározó befolyással rendelkezik az osztalékot fizető társaság felett — A letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezések alkalmazhatatlansága — A tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezések alkalmazhatósága

   (EUMSZ 49. cikk és EUMSZ 63. cikk)

6. Letelepedés szabadsága — Adójogszabályok — Társasági adó — Nemzeti szabályozás, amely nem engedi meg, hogy a belföldi illetőségű társaság külföldi illetőségű és belföldön nem adóköteles leányvállalatára átruházza a megfizetett adóelőleg-többletet — Megengedhetőség

   (EUMSZ 49. cikk)

1.  Az EUMSZ 49. cikket és az EUMSZ 63. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a belföldről származó osztalékra a mentesítés módszerét, a külföldről származó osztalékra pedig a beszámítás módszerét alkalmazza, amennyiben megállapítják egyrészt azt, hogy az adójóváírás, amelyre az osztalékban részesülő társaság a beszámítási módszer keretében jogosult, megegyezik a juttatott osztalék alapját képező nyereség után ténylegesen fizetett adó összegével, és másrészt azt, hogy az érintett tagállamban a társaságok nyereségére alkalmazandó tényleges adószint általában alacsonyabb, mint az előírt névleges adómérték.

   Ugyanis a belföldről származó osztalék fizetése esetén az osztalék az osztalékban részesülő társaságnál mentes a társasági adó alól, függetlenül az osztalékot fizető társaság által megfizetett adótól, vagyis akkor is, ha e társaság az általa igénybe vehető kedvezmények miatt nem köteles adót fizetni, vagy az alkalmazandó általános kulcsnál alacsonyabb kulccsal fizet társasági adót. Ezzel szemben a beszámítás módszerének a külföldről származó osztalékra történő alkalmazása az osztalékban részesülő belföldi társaság szempontjából kiegészítő adóteherhez vezet, ha az osztalékot fizető társaság nyereségének tényleges adószintje nem éri el azon névleges adómértéket, amely az osztalékban részesülő belföldi illetőségű társaság nyeresége esetében alkalmazandó. Ezért a mentesítés módszerével ellentétben a beszámítás módszere nem teszi lehetővé azt, hogy a részvényes társaság részesüljön azon társaságiadó-kedvezményekből, amelyeket az osztalékot fizető társaságnak korábban megadtak. Következésképpen a belföldi illetőségű társaság által fizetett osztalék adómentessége és a beszámítás módszerének – amely figyelembe veszi a nyereség tényleges adószintjét a származási államban – a külföldi illetőségű társaság által fizetett osztalékra történő alkalmazása közötti egyenértékűség megszűnik, ha az osztalékot fizető belföldi illetőségű társaság nyereségének tényleges adószintje az illetősége szerinti tagállamban az ott alkalmazandó névleges adómértéknél alacsonyabb.

   Az ilyen szabályozást nem igazolja a nemzeti adórendszer koherenciája biztosításának a szükségessége. Ugyanis, bár a beszámítási módszernek a külföldről származó osztalékokra és a mentesítés módszerének a belföldről származó osztalékokra történő alkalmazása igazolható a gazdasági kettős adóztatás elkerülésének a céljával, a szóban forgó adórendszer koherenciájának a fenntartása érdekében nem szükséges, hogy figyelembe vegyék egyrészt a beszámítási módszer keretében az adókedvezmény-számítás céljából a felosztott nyereségre alkalmazott tényleges adószintet, és másrészt a mentesítés módszere keretében a felosztott nyereségre alkalmazott egyetlen névleges adómértéket. Az olyan nemzeti szabályozás, amely a külföldi eredetű osztalék esetében alkalmazandó beszámítási módszer keretében is figyelembe veszi különösen azon névleges adómértéket, amelyet a juttatott osztalék alapját képező nyereségre alkalmaztak, alkalmas a felosztott nyereség gazdasági kettős adóztatásának a megelőzésére és az adórendszer belső koherenciájának a biztosítására, mégpedig úgy, hogy a lehető legkevésbé korlátozza a letelepedés szabadságát és a tőke szabad mozgását.

   (vö. 46–48., 60–62., 65. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  Az EUMSZ 49. cikkel és az EUMSZ 63. cikkel ellentétes valamely tagállam azon szabályozása, amely lehetővé teszi a valamely másik belföldi illetőségű társaságtól osztalékban részesülő belföldi illetőségű társaság számára, hogy levonja az általa előlegként fizetendő társasági adó összegéből az előbbi társaság által előlegként megfizetett ezen adó összegét, míg a külföldi illetőségű társaságtól osztalékban részesülő belföldi illetőségű társaság esetén nem engedi meg e levonás érvényesítését a más tagállamban a felosztott nyereség után megfizetett adó tekintetében, akkor is, ha:

   —

   a juttatott osztalék alapját képező nyereség után fizetett külföldi társasági adót nem vagy nem teljesen az említett osztalékot a belföldi illetőségű társaságnak juttató külföldi illetőségű társaság fizette meg, hanem azt ez utóbbi közvetlen vagy közvetett leányvállalata fizette meg, amely valamely tagállamban illetőséggel rendelkező társaság;

   —	a társaságiadó-előleget nem azon belföldi illetőségű társaság fizette, amely külföldi társaságtól kapja az osztalékot, hanem azt a csoportos adózás keretében annak belföldi illetőségű anyavállalata fizette meg.

   (vö. 67., 82. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.  Ellentétes az EUMSZ 49. cikkel és az EUMSZ 63. cikkel valamely tagállam azon szabályozása, amely mentesíti a társaságiadó-előleg fizetése alól azon belföldi illetőségű társaságokat, amelyek a részükre juttatott belföldről származó osztalékból eredő osztalékot fizetnek a saját részvényeseik számára, míg biztosítja azon belföldi illetőségű társaságok számára, amelyek a részükre juttatott külföldről származó osztalékból eredő osztalékot fizetnek a saját részvényeseik számára, hogy olyan rendszert válasszanak, amely lehetővé teszi számukra, hogy visszaigényeljék az előlegként megfizetett társasági adót, azonban egyfelől arra kötelezi e társaságokat, hogy előlegként fizessék meg ezen adót, és ezt követően kérjék annak visszatérítését, másfelől nem biztosít adójóváírást a részvényeseik számára, jóllehet azok a belföldi illetőségű társaság által a belföldről származó osztalék alapján fizetett osztalék esetén arra jogosultak lettek volna. A Szerződés e rendelkezéseivel ellentétes az ilyen szabályozás abban az esetben is, amikor:

   —

   a juttatott osztalék alapját képező nyereség után fizetett külföldi társasági adót nem vagy nem teljesen az említett osztalékot a belföldi illetőségű társaságnak juttató külföldi illetőségű társaság fizette meg, hanem azt ez utóbbi közvetlen vagy közvetett leányvállalata fizette meg, amely valamely tagállamban illetőséggel rendelkező társaság;

   —	a társaságiadó-előleget nem azon belföldi illetőségű társaság fizette, amely külföldi társaságtól kapja az osztalékot, hanem azt a csoportos adózás keretében annak belföldi illetőségű anyavállalata fizette meg.

   (vö. 67., 82. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

4.  Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy a valamely tagállamban illetőséggel rendelkező anyavállalat, amely csoportos adózás keretében az uniós jog szabályainak megsértésével társaságiadó-előleget volt köteles fizetni a nyereség külföldi osztalékból származó része után, igényelheti e jogosulatlanul kivetett adó visszatérítését, amennyiben az meghaladja azon társaságiadó-többletet, amelyet a szóban forgó tagállam jogosult volt kivetni a külföldről származó osztalék alapját képező nyereségre alkalmazott, azon névleges adómértéknél alacsonyabb névleges adómérték kompenzálása céljából, amely a belföldi illetőségű anyavállalat nyereségére alkalmazandó.

   Ugyanis a valamely tagállamban az uniós jog szabályainak megsértésével kivetett adók visszatérítéséhez való jog az ilyen adót tiltó uniós rendelkezések által a jogalanyok számára biztosított jogból ered, és azt kiegészíti. A tagállam tehát főszabály szerint köteles az uniós jog szabályainak megsértésével kivetett adók visszatérítésére.

   (vö. 84., 87. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

5.  Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy a valamely tagállamban illetőséggel rendelkező társaság, amely harmadik országban illetőséggel rendelkező társaságban olyan részesedéssel rendelkezik, amely számára ez utóbbi társaság döntései tekintetében irányító befolyást biztosít, és lehetővé teszi számára a társaság tevékenységének a meghatározását, hivatkozhat az EUMSZ 63. cikkre annak vitatása céljából, hogy e rendelkezéssel összeegyeztethető az ezen tagállamnak az említett harmadik országból származó osztalék adójogi bánásmódjára vonatkozó jogi szabályozása, amely nem kizárólag olyan helyzetekre alkalmazandó, amelyekben az anyavállalat meghatározó befolyást gyakorol az osztalékot fizető társaságra.

   Ezzel szemben, mivel a Szerződésnek a letelepedés szabadságáról szóló fejezete egyáltalán nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely e rendelkezések tárgyi hatályát kiterjesztené a tagállam valamely társaságának harmadik országban vagy harmadik ország társaságának valamely tagállamban történő letelepedésére vonatkozó esetekre, a harmadik országból származó osztalék adójogi bánásmódjára vonatkozó szabályozás nem tartozhat az EUMSZ 49. cikk hatálya alá.

   Emellett, amennyiben az ilyen a nemzeti szabályozás tárgyából kitűnik, hogy e szabályozás célját tekintve kizárólag olyan részesedésekre alkalmazandó, amelyek lehetővé teszik, hogy irányítást biztosító befolyást gyakoroljanak az érintett társaság döntéseire, és meghatározzák annak tevékenységét, sem az EUMSZ 49. cikkre, sem az EUMSZ 63. cikkre nem lehet hivatkozni. Ezzel szemben az EUMSZ 63. cikkre tekintettel kell értékelni a harmadik országból származó osztalék adójogi bánásmódjára vonatkozó olyan nemzeti szabályozást, amely nem kizárólag olyan helyzetekre vonatkozik, amelyekben az anyavállalat meghatározó befolyást gyakorol az osztalékfizető társaságra.

   (vö. 97–99., 104. pont és a rendelkező rész 4. pontja)

6.  Az EUMSZ 49. cikkel nem ellentétes valamely tagállam azon szabályozása, amely lehetővé teszi a belföldi illetőségű társaság számára, hogy átruházza a belföldi illetőségű leányvállalatai részére a társaságiadó-előleg azon összegét, amelyet az előbbi társaság nem tudott beszámítani az adott üzleti évben vagy a korábbi, illetve a későbbi üzleti években fizetendő társasági adóba, annak érdekében, hogy e leányvállalatok beszámíthassák azt a társaságiadó-kötelezettségükbe, ezzel szemben nem teszi lehetővé a belföldi illetőségű társaság számára, hogy átruházza ezen összeget a külföldi illetőségű leányvállalatai számára abban az esetben, ha azok ezen tagállamban nem adókötelesek.

   A társaságiadó-előleg többlete leányvállalatokra történő átruházásának a joga biztosítja, hogy az ugyanazon tagállamban adóköteles cégcsoport – csupán a társaságiadó-előleg fennállása miatt – ne fizessen olyan összegű adót, amely meghaladja a csoportnak az adott tagállamban keletkezett teljes adókötelezettségét. E jognak az adott tagállamban adókötelezettséggel nem rendelkező, külföldi illetőségű társaságokra való kiterjesztése megfosztaná a szóban forgó tagállamot az olyan nyereségből fizetett külföldi osztalék utáni adótöbblet kivetésének jogától, amelyet az e tagállamban alkalmazott névleges adómértéknél alacsonyabb adómértékkel adóztattak, és így veszélyeztetné az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztását.

   (vö. 106., 110., 111. pont és a rendelkező rész 5. pontja)