Keywords
Summary

Keywords

1. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A jogellenes támogatások visszatéríttetésére vonatkozó kötelezettség megszegése – Védekezési jogalapok – A végrehajtás teljes lehetetlensége

(EK 10. cikk, EK 88. cikk, (2) bekezdés, és EK 249. cikk)

2. Államok által nyújtott támogatások – Jogellenes támogatás visszatéríttetése – A nemzeti jog alkalmazása – Felfüggesztést elrendelő ideiglenes intézkedések elfogadása – Megengedhetőség – Feltételek

(659/1999 tanácsi rendelet, 14. cikk (3) bekezdés)

Summary

1. Az a tagállam, amely jogellenes támogatások visszatéríttetésére kötelező határozat címzettje, az EK 249. cikk értelmében köteles minden intézkedést megtenni, hogy biztosítsa e határozat végrehajtását. A tagállamnak az esedékes összegek tényleges visszatérítését kell elérnie. A megállapított határidőn túli, késedelmes visszatéríttetés, valamint a tagállamot a jogellenes támogatás visszatéríttetésére kötelező bizottsági határozat nemzeti bíróságok általi végrehajtásának biztosítására hivatott olyan jogalkotói aktusok, amelyek elfogadása késedelmesen történt, vagy amelyek nem bizonyulnak hatékonynak, nem felelnek meg a Szerződésből eredő követelményeknek.

Az a tagállam ugyanis, amely a megállapított határidőn belül nem teszi meg a Bizottság határozatával jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatási program megszüntetéséhez, továbbá az említett program keretében nyújtott támogatásoknak a kedvezményezettekkel történő visszatéríttetéséhez szükséges valamennyi intézkedést, nem teljesíti az e határozatból eredő kötelezettségeit.

A kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bizottság által az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján benyújtott keresettel szembeni védekezésként a tagállam egyedül a szóban forgó határozat megfelelő végrehajtásának teljes lehetetlenségére alapított érvre hivatkozhat.

A végrehajtás teljes lehetetlenségével kapcsolatos feltétel nem teljesül, ha az alperes tagállam arra szorítkozik, hogy azokról a jogi, politikai vagy gyakorlati nehézségekről tájékoztatja a Bizottságot, amelyeket a határozat végrehajtása előidéz, anélkül hogy a támogatások visszatéríttetése érdekében az érintett társaságokkal szemben ténylegesen eljárna, és a Bizottságnak e határozat végrehajtásának olyan alternatív módozatait javasolná, amelyek e nehézségek legyőzését lehetővé tennék.

Az állami támogatások tárgyában hozott bizottsági határozat végrehajtása során váratlan és előre nem látható nehézségeket tapasztaló vagy a Bizottság által nem tervezett következményekről tudomást szerző tagállam köteles mérlegelés céljából a Bizottság elé terjeszteni e problémákat, a szóban forgó határozat megfelelő módosításait kezdeményezve. Ilyen esetben a Bizottság és az érintett tagállam – a többek között az EK 10. cikk alapját képező azon szabály értelmében, amely a tagállamok és az uniós intézmények jóhiszemű együttműködésének kölcsönös kötelezettségét írja elő – a nehézségek leküzdése céljából köteles jóhiszeműen együttműködni a Szerződésben foglalt, különösen pedig az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések teljes tiszteletben tartása mellett.

(vö. 31–32., 35–37., 42., 58. pont és a rendelkező rész)

2. A nemzeti bíróságok a 659/1999 rendelet 14. cikkének (3) bekezdése értelmében kötelesek a jogellenes támogatás visszatéríttetését elrendelő határozat teljes hatékonyságát biztosítani és az e határozat által kitűzött célnak megfelelő megoldást találni.

Ami a nemzeti bíróságok által elfogadott, felfüggesztést elrendelő ideiglenes intézkedéseket illeti, az ilyen intézkedések akkor rendelhetők el, ha bizonyos feltételek teljesülnek, azaz: először is, ha e bíróságnak komoly kétségei vannak az uniós jogi aktus érvényességét illetően, és – amennyiben a vitatott jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdéssel még nem fordultak a Bírósághoz – ő maga kérdést terjeszt elő; másodszor, ha sürgős helyzetről van szó olyan értelemben, hogy az ideiglenes intézkedések annak elkerüléséhez szükségesek, hogy az azokat kérelmező felet súlyos és helyrehozhatatlan kár érje; harmadszor, ha a bíróság megfelelően figyelembe veszi az Unió érdekeit; negyedszer, ha e feltételek mindegyikének vizsgálata során a nemzeti bíróság tiszteletben tartja a Bíróságnak vagy a Törvényszéknek az uniós jogi aktus jogszerűségéről hozott határozatait, vagy az európai uniós szinten hasonló ideiglenes intézkedéseket elrendelő végzését. Ezzel összefüggésben hangsúlyozni kell azt is, hogy a nemzeti bíróság nem szorítkozhat arra, hogy az érvényességre vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordul a Bírósághoz, hanem az ideiglenes intézkedés elrendelésekor meg kell jelölnie azokat az indokokat is, amelyek alapján úgy ítéli meg, hogy a Bíróság az uniós aktus érvénytelenségét fogja megállapítani.

(vö. 44–46. pont)