C-138/07. sz. ügy

Belgische Staat

kontra

Cobelfret NV

(a hof van beroep te Antwerpen [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„90/435/EGK irányelv — 4. cikk (1) bekezdés — Közvetlen hatály — A kifizetett osztalékok kettős adóztatásának megszüntetésére irányuló nemzeti szabályozás — A kifizetett osztalékok összegének az anyavállalat adóalapjából kizárólag akkor történő levonása, amennyiben az anyavállalatnak adóköteles nyeresége van”

E. Sharpston főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2008. május 8.   I ‐ 734

A Bíróság ítélete (első tanács), 2009. február 12.   I ‐ 743

Az ítélet összefoglalása

1. Jogszabályok közelítése – A különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszere – 90/435 irányelv

   (90/435 tanácsi irányelv, 4. cikk, (1) bekezdés, első francia bekezdés)

2. Jogszabályok közelítése – A különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszere – 90/435 irányelv

   (90/435 tanácsi irányelv, 4. cikk, (1) bekezdés, első francia bekezdés)

1.  A különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló 90/435 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely előírja, hogy az anyavállalatnak kifizetett osztalékokat hozzá kell számítani az anyavállalat adóalapjához, ezt követően pedig 95%-ban le kell vonni, amennyiben az érintett adózási időszakban az egyéb adómentes nyereségek levonását követően továbbra is nyereséges az anyavállalat.

   Ugyanis a 90/435 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdése szerinti rendszert választó tagállam azon kötelezettsége, hogy tartózkodjon az anyavállalatnak a leányvállalatával fennálló kapcsolatára tekintettel felosztott nyeresége adóztatásától, nem függ semmilyen feltételtől, és kizárólag az ugyanazon cikk (2) és (3) bekezdésére, valamint az ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdésére tekintettel alkalmazandó. Nem ír elő egyéb adóköteles nyereség meglétére vonatkozó feltételt a hivatkozott irányelv 4. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdése annak érdekében, hogy az anyavállalatnak kifizetett osztalékok adómentesek legyenek. Ennélfogva a tagállamok egyoldalúan nem vezethetnek be korlátozó intézkedéseket, úgymint az anyavállalat adóköteles nyereségének fennállására irányuló követelményt, és nem köthetik feltételekhez a 90/435 irányelvben előírt előnyökben való részesülést.

   Emellett, amennyiben az anyavállalat az érintett adózási időszakban nem rendelkezik egyéb adóköteles nyereséggel, az ilyen szabályozás a kapott osztalékok mértékében csökkenti az anyavállalat veszteségét. Ennélfogva, mivel főszabály szerint ezen adójogi szabályozás lehetővé teszi a veszteségek későbbi adóévekre történő átvitelét, az anyavállalat veszteséglevonásának a kapott osztalékok mértékéig való átvitele befolyásolja e társaságnak az osztalékokban való részesülés évét követő adóévre vonatkozó adóalapját, amennyiben e nyereségek meghaladják az átvihető veszteségeket. Ebből következik, hogy még ha az anyavállalatnak kifizetett osztalékok nem is társaságiadó-kötelesek a kifizetésük adóévében, az anyavállalat veszteségének hivatkozott csökkentése azzal járhat, hogy az anyavállalatot ezen osztalékok után közvetve megadóztatják a következő adóévekben, amennyiben azokban nyereséget ér el, és az osztalékjövedelem levonásának ilyen korlátozása nem egyeztethető össze a 90/435 irányelvvel.

   Még ha valamely tagállam mind a belföldi leányvállalatok, mind a más tagállamban székhellyel rendelkező leányvállalatok által kifizetett osztalékokra a hivatkozott rendszert alkalmazva törekszik is az ugyanazon tagállam társaságai közötti együttműködéshez viszonyítva a különböző tagállamok társaságai közötti együttműködést érő mindenféle hátrány kiküszöbölésére, ez nem igazolja az olyan rendszer alkalmazását, amely nem egyeztethető össze az ugyanazon irányelv 4. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdésében előírt, a gazdasági kettős adóztatás elkerülésére irányuló szabályozással.

   (vö. 33., 34., 36., 37., 39–41., 46. pont és a rendelkező rész)

2.  A különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló 90/435 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdése feltétlen és kellően pontos ahhoz, ahogy arra a nemzeti bíróságok előtt hivatkozzanak. Ugyanis a leányvállalat által az anyavállalatának felosztott nyereségek adóztatásától való tartózkodásra irányuló, a 90/435 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdésében előírt kötelezettség megfogalmazása egyértelmű, és nem feltételhez kötött, végrehajtása vagy hatálya pedig nem függ sem a közösségi intézmények, sem pedig a tagállamok más aktusától.

   (vö. 64., 65. pont és a rendelkező rész)