C-271/06. sz. ügy

Netto Supermarkt GmbH & Co. OHG

kontra

Finanzamt Malchin

(a Bundesfinanzhof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Hatodik HÉA-irányelv — A 15. cikk 2. pontja — A Közösségen kívüli kivitelre szánt termékértékesítések adómentessége — Az adómentesség nem teljesülő feltételei — A vevő által hamisított kiviteli igazolás — A jó kereskedő gondosságával eljáró értékesítő”

J. Mazák főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2007. október 25.   I - 773

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2008. február 21.   I - 787

Az ítélet összefoglalása

Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Forgalmi adó – Közös hozzáadottértékadó-rendszer – A hatodik irányelvben meghatározott adómentességek

(77/388 tanácsi irányelv, 15. cikk, 2. pont)

A 95/7 irányelvvel módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388 hatodik irányelv 15. cikkének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezéssel nem ellentétes a valamely tagállam által nyújtott, az Európai Közösségen kívüli kivitelre szánt termékértékesítés utáni hozzáadottérték-adó alóli mentesség akkor, ha e mentesség feltételei nem teljesülnek, de az adóalany ezt a vevő által benyújtott hamis kiviteli igazolás miatt a jó kereskedő gondossága mellett sem ismerhette fel.

Az adókijátszás megelőzésének a hatodik irányelv 15. cikkében említett célja néha igazolja az értékesítőre mint a hozzáadottérték-adó megfizetésére kötelezett személyre háruló szigorúbb követelményeket. Mindazonáltal a harmadik személy által elkövetett adókijátszás esetében a kockázat értékesítő és adóhatóság közötti megosztásának összeegyeztethetőnek kell lennie az arányosság elvével. Nem ez valósul meg akkor, ha az adózási rendszer a hozzáadottérték-adó megfizetésére irányuló felelősséget attól függetlenül hárítja teljes egészében az értékesítőre, hogy utóbbi részt vett-e, vagy sem a vevő által elkövetett adókijátszásban. Nyilvánvalóan aránytalan lenne ugyanis az adóalanynak betudni a harmadik személy olyan csalárd cselekményei által okozott adóbevétel-kiesést, amelyekre az adóalanynak semmilyen befolyása nincs.

Ugyanakkor nem ellentétes a közösségi joggal, ha azt követelik az értékesítőtől, hogy hozzon meg minden tőle ésszerűen elvárható intézkedést annak érdekében, hogy az ügylet ne vezessen adókijátszáshoz. Így az értékesítő hozzáadottértékadó-fizetési kötelezettségének utólagos megállapíthatósága szempontjából fontosak azon körülmények, hogy az értékesítő jóhiszeműen járt el, minden lehetséges ésszerű intézkedést meghozott, és ki van zárva az adókijátszásban való részvétele.

Ugyanígy ellentétes lenne a jogbiztonság elvével, ha valamely tagállam, amely többek között az illetékes hatóságokhoz benyújtandó dokumentumok jegyzékének meghatározása révén feltételekhez kötötte a Közösségen kívüli kivitelre szánt termékértékesítés adómentességének alkalmazását, és amely a mentességhez való jog bizonyítékaként eredetileg elfogadta az értékesítő által bemutatott dokumentumokat, utólag arra kötelezhetné ezen értékesítőt, hogy fizesse meg az e termékértékesítés utáni hozzáadottérték-adót, amennyiben kiderül, hogy a vevő által elkövetett olyan adókijátszás miatt, amelyről az értékesítőnek nem volt, és nem is lehetett tudomása, a mentesség feltételei valóban nem teljesültek.

(vö. 21–26., 29. pont és a rendelkező rész)