This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62005CJ0278
Az ítélet összefoglalása
Az ítélet összefoglalása
1. Szociálpolitika – Jogszabályok közelítése – A munkavállalók védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén – 80/987 irányelv
(80/987 tanácsi irányelv, 8. cikk)
2. Szociálpolitika – Jogszabályok közelítése – A munkavállalók védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén – 80/987 irányelv
(80/987 tanácsi irányelv, 8. cikk)
3. Közösségi jog – A magánszemélyek számára biztosított jogok – Tagállam általi megsértés – A magánszemélynek okozott kár megtérítésére vonatkozó kötelezettség
(80/987 tanácsi irányelv, 8. cikk)
1. A munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 80/987 irányelv 8. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a munkáltató fizetésképtelensége és a vállalati és vállalatközi kiegészítő ellátórendszerek eszközeinek elégtelensége esetén az öregségi ellátásokra vonatkozó szerzett jogosultságok finanszírozását nem kell kötelezően maguknak a tagállamoknak biztosítaniuk, és a finanszírozásnak nem kell teljesnek lennie.
Ugyanis egyrészt az irányelv 8. cikkének szövege, mivel általánosságban kijelenti, hogy a tagállamok „megteszik a szükséges intézkedéseket”, nem kötelezi ezen államokat arra, hogy saját maguk finanszírozzák az ellátásokra való jogosultságot, amelyet az irányelv szerint védelmezni kell, hanem mérlegelési mozgásteret hagy számukra az e védelem érdekében elfogadandó mechanizmus tekintetében. Másrészt, mivel általános szavakkal csak az érintett személyek „érdekeinek védelméhez” szükséges intézkedések elfogadását írja elő, az irányelv 8. cikke – a védelem szintjének meghatározása érdekében – széles mérlegelési mozgásteret biztosít a tagállamoknak, amely kizárja a teljes körű garancia kötelezettségét.
(vö. 35–36., 45–46. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
2. A munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 80/987 irányelv 8. cikkével – amely kötelezi a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a kiegészítő ellátórendszerek szerinti, az öregségi ellátásra vonatkozó jogosultságok tekintetében megtegyék a szükséges intézkedéseket a munkavállalók érdekeinek védelmében – ellentétes az olyan védelmi rendszer, amely bizonyos helyzetekben azt eredményezheti, hogy az ellátási garancia a munkavállalónak járó jogosultságoknak kevesebb mint a felére korlátozódik.
Ugyanis, bár az említett irányelvnek sem ez a cikke, sem bármely más rendelkezése nem tartalmazza a kiegészítő ellátórendszerek alapján biztosított ellátásokra való jogosultság előírt legalacsonyabb védelmi szintje pontos megállapítását lehetővé tévő szempontokat, az ilyen rendszer – tekintettel a közösségi jogalkotó kifejezett akaratára – nem tekinthető olyannak, amely megfelel az említett 8. cikkben használt „védelem” kifejezés meghatározásának.
(vö. 56–57., 62. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
3. A közösségi jog megsértésével magánszemélyeknek okozott kárért való tagállami felelősség feltételezi, hogy a megsértett jogszabály célja, hogy a magánszemélyeket jogokkal ruházza fel, hogy a jogsértés kellően súlyos legyen, és hogy közvetlen okozati összefüggés álljon fenn a kötelezettség állam általi megsértése és a sérelmet szenvedett személyek kára között. Ami a közösségi jog kellően súlyos megsértésének feltételét illeti, az magában foglalja a mérlegelési jogkörre vonatkozóan előírt korlátoknak a tagállam általi nyilvánvaló és jelentős mértékű megsértését; az e vonatkozásban figyelembe veendő megfontolások különösen a megsértett szabály egyértelműségének és pontosságának foka, valamint a megsértett szabály által a nemzeti hatóságok részére biztosított mérlegelési mozgástér terjedelme. Ez a mérlegelési mozgástér, amely fontos szempont, nagyrészt a megsértett szabály egyértelműségének és pontosságának a fokától függ.
Ami a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 80/987 irányelv 8. cikkét illeti – amely kötelezi a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a kiegészítő ellátórendszerek szerinti, az öregségi ellátásra vonatkozó jogosultságok tekintetében megtegyék a szükséges intézkedéseket a munkavállalók érdekeinek védelmében –, az, általános megfogalmazása miatt, széles mérlegelési mozgásteret biztosít a tagállamoknak az ellátásokhoz való jogosultság védelmi szintjének meghatározására. Ennélfogva valamely államnak az e rendelkezés helytelen átültetése miatti felelőssége a mérlegelési jogkörre előírt korlátoknak az ezen állam általi nyilvánvaló és jelentős mértékű megsértésének megállapításától függ.
Annak megállapítása érdekében, hogy ez a feltétel teljesült‑e, a kártérítési kérelmet elbíráló nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie az általa tárgyalt ügy összes körülményét. E szempontok között szerepel többek között – a megsértett szabály egyértelműsége és pontossága fokán, valamint a megsértett szabály által a nemzeti hatóságok részére biztosított mérlegelési mozgástér terjedelmén kívül – az a kérdés, hogy az elkövetett mulasztás, illetve a károkozás szándékos vagy gondatlan volt‑e, az esetleges téves jogalkalmazás menthető‑e, vagy sem, és hogy a valamely közösségi intézmény által tanúsított magatartás hozzájárulhatott‑e a közösségi joggal ellentétes mulasztáshoz vagy a közösségi joggal ellentétes nemzeti intézkedés, illetve gyakorlat elfogadásához, illetve fenntartásához.
(vö. 69–70., 72–77., 82. pont és a rendelkező rész 3. pontja)