Keywords
Summary

Keywords

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Az érvényesség megítélése – EK 230. cikk alapján meg nem támadott határozat érvényességére vonatkozó kérdés

(EK 230. és 234. cikk)

2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – Nyilvánvalóan nem releváns kérdés

(EK 234. cikk)

3. Verseny – Közösségi szabályok – Címzettek – Vállalkozások – Fogalom

(EK 87. cikk, (1) bekezdés)

4. Verseny – Közösségi szabályok – Címzettek – Vállalkozások – Fogalom

(EK 87. cikk, (1) bekezdés)

5. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom

(EK 87. cikk, (1) bekezdés)

6. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege

(EK 87. cikk, (1) bekezdés)

7. Államok által nyújtott támogatások – A tagállamok közötti kereskedelem érintettsége – Versenytorzítás – Értékelési szempontok

(EK 87. cikk, (1) bekezdés)

8. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom

(EK 87. cikk, (1) bekezdés)

Summary

1. Mivel a bizottsági határozat érvényességének értékelésére vonatkozó kérdést a kérdést az előterjesztő bíróság hivatalból tette fel, és nem olyan jogalany kérelmére terjesztették elő, amely − bár lett volna lehetősége rá − nem indított e határozat megsemmisítése iránti keresetet az EK 230. cikkben előírt határidőn belül, az említett előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés nem tekinthető elfogadhatatlannak ez utóbbi körülmény miatt.

(vö. 72–74. pont)

2. A Bíróság akként határozhat, hogy nem dönt valamely közösségi jogi aktus érvényességére vonatkozó, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről, ha nyilvánvalónak tűnik, a nemzeti bíróság által a közösségi jog kért értelmezése nem áll semmilyen összefüggésben az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával.

(vö. 75. pont)

3. A versenyjogban a vállalkozás fogalma minden gazdasági tevékenységet folytató jogalanyra kiterjed, függetlenül azok jogállásától és finanszírozási módjától.

Minden olyan tevékenység gazdasági tevékenységnek minősül, amely áruk vagy szolgáltatások adott piacon történő kínálatával jár. Még ha a leggyakrabban a gazdasági tevékenységet közvetlenül a piacon gyakorolják is, nem lehet kizárni azt az esetet, hogy valamely gazdasági szereplő közvetlen kapcsolatban van a piaccal, és közvetlenül másik szervezet ellenőrzi e szereplőt olyan gazdasági egység részeként, amelyet együtt alkotnak.

E tekintetben a részesedések birtoklása − még ha irányítást megalapozó részesedésekről is van szó − önmagában nem elegendő ahhoz, hogy gazdasági tevékenységnek lehessen minősíteni a részesedéseket birtokló szervezet tevékenységét, ha az csak a részvényes vagy tag jogállásához kapcsolódó jogok gyakorlásával jár, és az osztalékban részesülés adott esetben csupán a vagyon tulajdonjogának egyszerű haszna. Azt a szervezetet azonban, amelyik részesedéssel rendelkezik valamely társaságban, és ténylegesen gyakorolja ezen irányítást, azáltal hogy közvetlenül vagy közvetve beavatkozik a társaság ügyvezetésébe, úgy kell tekinteni, hogy részt vesz az irányított vállalkozás gazdasági tevékenységében, és így e címen a szervezetet az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett „vállalkozásnak” kell minősíteni.

Ennek hiányában valamely vállalkozás két különböző szervezetre való egyszerű szétválasztása, amelyből az egyik közvetlenül gyakorolja a korábbi gazdasági tevékenységet, a második irányítja az elsőt úgy, hogy teljes mértékben beavatkozik annak ügyvezetésébe, az állami támogatásokra vonatkozó közösségi szabályokat megfosztaná hatékony érvényülésüktől. Ez arra vezetne, hogy a második szervezet az állam által vagy állami forrásból nyújtott támogatásokból vagy más kedvezményekből részesülhetne, és azokat teljesen vagy részben az előző javára használhatná, akár a két szervezet által alkotott gazdasági egység érdekében is.

Így az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében „vállalkozásnak” lehet tekinteni, és az állami támogatásokról szóló közösségi szabályok hatálya alá tartozik a jogi személy mint banki társaság tőkéjét ellenőrző banki alapítvány, amelynek alapszabálya olyan szabályokat tartalmaz, amelyek olyan szerepre utalnak, amely túlmegy a befektető tőkebefektetési tevékenységén, lehetővé teszik ellenőrzési, valamint irányítási és pénzügyi támogatási szerep gyakorlását, és így azt jelzik, hogy szervezeti és működési kapcsolat állt fenn a banki alapítványok és a banki társaságok között.

(vö. 107–118., 125. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

4. Az olyan jogi személy, mint a banki alapítvány, amelynek tevékenysége kizárólag a nonprofit szervezeteknek történő hozzájárulás fizetésére szorítkozik, nem minősíthető „vállalkozásnak” az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében. Ugyanis az ilyen tevékenység kizárólag szociális jellegű, és nem a piacon más gazdasági szereplőkkel versenyezve végzett tevékenység. E tevékenységgel kapcsolatban a banki alapítvány jótékonysági, illetve karitatív szervezetként jár el, és nem vállalkozásként.

Amikor azonban a banki alapítvány a közérdek és társadalmi hasznosság terén saját maga eljárva a nemzeti jogalkotó által számára engedélyezett pénzügyi, kereskedelmi, ingatlan‑ és egyéb vagyoni ügyleteket végzi, amelyek szükségesek a banki alapítványra bízott célok eléréséhez, vagy hozzájárulnak, ahhoz, lehetősége van arra, hogy más gazdasági szereplőkkel versenyezve árukat és szolgáltatásokat kínáljon a piacon, például a tudományos kutatás, oktatás, művészet vagy egészségügy terén.

E feltételezés szerint ilyen banki alapítványt vállalkozásnak kell tekinteni, mivel gazdasági tevékenységet fejt ki, és bár az árukat vagy szolgáltatásokat nonprofit célból kínálja, amennyiben nyereségorientált gazdasági szereplőkkel versenyezve teszi meg ajánlatát, alkalmazni kell rá az állami támogatásokra vonatkozó közösségi szabályokat.

(vö. 119–125. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

5. A támogatás fogalma általánosabb, mint a szubvencióé, mivel nemcsak az olyan pozitív juttatásokat foglalja magában, mint maguk a szubvenciók, hanem azon beavatkozásokat is, amelyek különbözőféleképpen könnyítenek a terheken, amelyek általában a vállalkozás költségvetését terhelik, és amelyek ugyanolyan természetűek, és azonos hatásúak, anélkül hogy a szó szoros értelmében szubvenciónak minősülnének.

Ebből következően az az intézkedés, amellyel az állami hatóságok adómentességet biztosítanak egyes vállalkozásoknak, amely ugyan nem jár együtt állami források átruházásával, de pénzügyileg kedvezőbb helyzetbe hozza a kedvezményezettet, mint a többi befizetőt, állami támogatásnak minősül az EK 87. cikk (1) bekezdése alapján. Ugyanígy minősülhet állami támogatásnak az az intézkedés, amely egyes vállalkozásoknak adócsökkentést engedélyez, vagy az egyébként esedékes adófizetés halasztását.

(vö. 131–132. pont)

6. Egyes vállakozásoknak a vállalkozás jogi formájára − közjogi személy vagy alapítvány − és bizonyos ágazatokban való tevékenységére hivatkozással nyújtott adókedvezmény nem alkalmazandó minden gazdasági szereplőre, és ezért nem tekinthető általános pénzügyi vagy gazdasági intézkedésnek, mivel szelektív jellegű.

(vö. 135–136., 138. pont)

7. Az EK 87. cikk (1) bekezdése az olyan támogatásokat tiltja, amelyek torzítják a versenyt, vagy azzal fenyegetnek, amennyiben érintik a tagállamok közötti kereskedelmet. Annak értékelése keretében, hogy valamely nemzeti intézkedés tiltott állami támogatásnak minősítendő‑e, nem azt kell megállapítani, hogy a támogatásoknak tényleges hatása van a tagállamok közötti kereskedelemre, hanem csak azt kell megvizsgálni, hogy e támogatások képesek‑e hatást gyakorolni a kereskedelemre és torzítani a versenyt. Ha az állam által nyújtott támogatás valamely vállalkozás helyzetét megerősíti a Közösségen belüli kereskedelemben versenytársaival szemben, a támogatást olyannak kell tekinteni, mint ami befolyásolja ezt a kereskedelmet. Ezzel kapcsolatban az a körülmény, hogy valamely gazdasági ágazatot közösségi szinten liberalizálnak, eleget tesz annak a feltételnek, hogy a támogatásnak tényleges vagy potenciális hatást kell tennie a versenyre, illetve a tagállamok közötti kereskedelemre.

Nem szükséges továbbá, hogy a kedvezményezett vállalkozás saját maga részt vegyen a Közösségen belüli kereskedelemben. Ugyanis amikor a tagállam támogatást nyújt valamely vállalkozásnak, a belföldi tevékenység ugyanazon a szinten maradhat, vagy növekedhet, ezáltal a többi tagállamban letelepedett vállalkozásoknak az e tagállam piacára való belépési esélyei csökkennek. Másrészt pedig az olyan vállalkozás megerősítése, amely addig nem vett részt a Közösségen belüli kereskedelemben, olyan helyzetbe hozhatja azt, hogy más tagállam piacára be tud lépni.

(vö. 139–143. pont)

8. A banki társaságokban részesedésekkel rendelkező kizárólag jótékonysági, oktatási, nevelési és tudományos kutatási tevékenységet folytató banki alapítványoknak járó osztalékadó‑mentességet az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében „támogatásnak” lehet tekinteni. Ugyanis az ilyen nemzeti intézkedés állami finanszírozással jár. Továbbá szelektív. Ugyanis ilyen kedvezményt a pénzügyi szolgáltatások ágazatában nyújtották, amelyben közösségi szinten fontos liberalizációs folyamat ment végbe, amely fokozta már a Szerződésben előirányzott, a tőke szabad áramlásából eredő versenyt, és egyrészről a finanszírozás és/vagy gazdálkodás tekintetében megerősítheti a banki ágazatban működő, a banki alapítvány és a banki társaság által alkotott gazdasági egység helyzetét, másrészről megerősítheti a banki alapítvány helyzetét az általa végzett tevékenységek terén, különösen a szociális, tudományos és kulturális területeken.

(vö. 133., 138., 145–146. pont és a rendelkező rész 2. pontja)