T‑292/18. sz. ügy

Portugál Köztársaság

kontra

Európai Bizottság

A Törvényszék ítélete (ötödik tanács), 2020. január 30.

„EMGA és EMVA – A finanszírozásból kizárt kiadások – Portugália által kifizetett kiadások – Az 1290/2005/EK rendelet 32. és 33. cikke – Az 1306/2013/EU rendelet 54. cikke – A nemzeti bíróság fogalma”

1. Mezőgazdaság – Közös agrárpolitika – Az EMGA és az EMVA általi finanszírozás – Végső elszámolás – A tagállam által visszafizetendő összegek – A szabálytalanságok vagy gondatlanságok miatt fizetendő összegek előírt határidőn belüli beszedésének tagállam általi elmulasztása – Eltérő határidők attól függően, hogy a visszatéríttetés nemzeti bíróságok előtti eljárás tárgyát képezi–e, vagy sem – A nemzeti bíróság fogalma – Közigazgatási szerv általi, adóvégrehajtási eljárás keretében történő visszatéríttetés – Kizárólag közigazgatási jellegű feladatokat ellátó, a függetlenség követelményének eleget nem tevő szerv – Kizártság

   (EUMSZ 267. cikk; 1306/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 54. cikk, (2) bekezdés; 1290/2005 tanácsi rendelet, 32. cikk, (5) bekezdés és 33. cikk, (8) bekezdés)

   (lásd: 33–37., 47–49., 55., 56. pont)

2. Mezőgazdaság – Közös agrárpolitika – Az EMGA és az EMVA általi finanszírozás – Végső elszámolás – Elvek – A tagállamok gondossági kötelezettsége

   (EUSZ 4. cikk, (3) bekezdés; 1306/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 58. cikk, (1) bekezdés; 1290/2005 tanácsi rendelet, 9. cikk, (1) bekezdés, a) pont)

   (lásd: 59–67. pont)

Összefoglalás

A 2020. január 30‑án hozott Portugália kontra Bizottság ítéletben (T‑292/18) a Törvényszék elutasította az (EU) 2018/304 bizottsági végrehajtási határozat ( 1 ) részleges megsemmisítése iránt a Portugál Köztársaság által benyújtott keresetet annyiban, amennyiben abban kizárt egyes, e tagállam által az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) vagy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére kifizetett, 1052101,05 euró összegű kiadásokat az európai uniós finanszírozásból.

Az 1290/2005 rendelet ( 2 ) 32. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy amennyiben nem kerül sor a szabálytalanságok vagy gondatlanság miatt jogalap nélkül kifizetett összegek visszatéríttetésére az ennek megállapításáról szóló első közigazgatási vagy bírósági aktus keltét követő négy éven belül, illetve nyolc éven belül, ha a visszatéríttetés nemzeti bíróságok előtti eljárás tárgyát képezi, a behajtás elmaradásának következményeit 50%‑ban az érintett tagállam viseli, és 50%‑ban pedig az uniós költségvetésből kell azt finanszírozni (a pénzügyi felelősségi felelősségnek a visszatéríttetés hiányában való megoszlásáról szóló, ún. 50/50‑es szabály). ( 3 )

A megtámadott határozat alapját annak a Bizottság által a szabálytalanságok következtében indult, jogosulatlan kifizetések visszatéríttetésére irányuló nemzeti eljárások ellenőrzésére irányuló feladata keretében tett megállapítása adja, hogy a portugál hatóságok tévesen kategorizáltak egyes, az EMGA vagy az EMVA címén teljesített és visszatéríttetendő kiadásokat. A Bizottság úgy vélte, hogy a portugál kifizető ügynökséggel szemben fennálló tartozásokat, amelyek behajtása a portugál adóhatóságok által lefolytatott végrehajtási eljárás tárgyát képezte, tévesen sorolták be olyan tartozásként, amelynek a behajtása a hivatkozott rendelkezés értelmében „a nemzeti bíróságok előtti eljárás tárgyát” képezte. Álláspontja szerint e tartozásokra behajtás hiányában az 50/50‑es szabályt tehát már négy év, és nem – amint a portugál hatóságok azt állították – csak nyolc év elteltével kell alkalmazni.

A Portugál Köztársaság, mivel nem ért egyet ezzel az értelmezéssel, a megtámadott határozat megsemmisítését kérte, arra hivatkozva, hogy a fizetendő összegek közigazgatási jogviszonyok keretében történő behajtására Portugáliában az adóvégrehajtási eljárás útján kerül sor, amelyet bírósági jellegűnek kell tekinteni. E tagállam szerint tehát az 50/50‑es szabályt csak akkor kell alkalmazni, ha nyolc év elteltével sem történik behajtás.

A megtámadott határozat megsemmisítése iránti keresetének alátámasztására a Portugál Köztársaság egyetlen, az 1290/2005 rendelet 32. és 33. cikkének, valamint az 1306/2013 rendelet 54. cikkének megsértésére alapított jogalapra hivatkozott, amennyiben a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a portugál kifizető ügynökség felé fennálló tartozások, amelyek behajtása az adóhatóságok által lefolytatott végrehajtási eljárás tárgyát képezte, nem minősülnek olyan tartozásoknak, amelyek behajtása az említett cikkek értelmében a nemzeti bíróságok előtt eljárás tárgyát képezte.

A kereset elutasítása keretében a Törvényszék először is emlékeztetett arra, hogy az 50/50‑es szabály hatályának meghatározása szempontjából döntő „nemzeti bíróság” fogalmat nem szabad az egyes tagállamok mérlegelésére bízni, és az az egész Unióban önálló és egységes értelmezést követel meg, azon rendelkezések összefüggéseinek figyelembevételével kell meghatározni, amelyekbe e fogalom illeszkedik, valamint az 1290/2005 és 1306/2013 rendelet által követett célra tekintettel.

A fent említett cikkekben szereplő „nemzeti bíróság” fogalom értelmezése érdekében a Törvényszék a Bíróság által annak értékelése érdekében kialakított szempontokra támaszkodott, hogy a kérdést előterjesztő szerv rendelkezik‑e az EUMSZ 267. cikk értelmében vett „bíróság” jellemzőivel.

A portugál adóhatóság hatáskörrel rendelkező szerve jellemzőinek e kritériumokra tekintettel történő vizsgálatát követően a Törvényszék megállapította, hogy az ilyen szerv nem minősíthető „nemzeti bíróságnak”. Ugyanis nem igazságszolgáltatási, hanem kizárólag közigazgatási jellegű feladatokat lát el, és nem feladata sem valamely jogvita eldöntése, sem pedig a portugál kifizető ügynökség által az adósságra vonatkozóan kiállított tanúsítvány jogszerűségének felülvizsgálata. Az ilyen szerv ráadásul nem felel meg a függetlenség követelményének.

A Törvényszék ebből azt a következtetést vonta le, hogy azzal ellentétben, amit a portugál kormány állított, az adóhatóság hatáskörrel rendelkező szerve előtti adóvégrehajtási eljárás nem minősíthető az 1290/2005 és 1306/2013 rendelet fent említett cikkei értelmében vett „nemzeti bíróságok” előtti behajtásnak, legalábbis amennyiben azokra a közigazgatási és adóügyi bíróságok bevonása nélkül kerül sor.

Következésképpen a Portugál Köztársaságnak a fent hivatkozott rendelkezésekben előírt négyéves jogvesztő határidőn belül kellett volna megindítania az adóvégrehajtási eljárást az adóhatóság hatáskörrel rendelkező szerve előtt. A Törvényszék tehát megállapította, hogy a Bizottság joggal zárhatott ki bizonyos kiadásokat az uniós finanszírozásból azzal az indokkal, hogy azok több mint négy éve az adóhatóság hatáskörrel rendelkező szerve előtti adóvégrehajtási eljárás tárgyát képezték.

( 1 ) Az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2018. június 13‑i (EU) 2018/873 bizottsági végrehajtási határozat (HL 2018. L 59., 3. o.).

( 2 ) A közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 2005. június 21–i 1290/2005/EK tanácsi rendelet (HL 2005. L 209., 1. o.).

( 3 ) Az 1290/2005 rendelet 32. cikke az EMGA‑ra vonatkozó különös rendelkezéseket tartalmaz. Ugyanezen rendelet 33. cikkének (8) bekezdése az EMVA tekintetében lényegében azonos rendelkezést tartalmaz. E rendelkezéseket lényegében átvette az 1290/2005 rendeletet hatályon kívül helyező és annak helyébe lépő, a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról szóló, 2013. december 17‑i 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 549. o.) 54. cikke.