T‑411/17. sz. ügy

Landesbank Baden‑Württemberg

kontra

Egységes Szanálási Testület

A Törvényszék ítélete (kibővített nyolcadik tanács), 2020. szeptember 23.

„Gazdasági és monetáris unió – Bankunió – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus (ESZM) – Egységes Szanálási Alap (ESZA) – Az ESZT 2017. évi előzetes hozzájárulások kiszámítására vonatkozó határozata – Megsemmisítés iránti kereset – Közvetlen és személyében való érintettség – Elfogadhatóság – Lényeges eljárási szabályok – A határozat hitelesítése – Indokolási kötelezettség – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Jogellenességi kifogás – Az ítélet időbeli hatályának korlátozása”

1. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Kereshetőségi jog – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Az Egységes Szanálási Testületnek (ESZT) az Egységes Szanálási Alapba (ESZA) fizetendő előzetes hozzájárulások megállapításáról szóló határozata – Az ezen hozzájárulások fizetésére kötelezett intézmény közvetlen és személyében való érintettsége

   (EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; 806/2014 rendelet, 67. cikk, (4) bekezdés, és 70. cikk, (2) bekezdés)

   (lásd: 28., 29., 88., 91. pont)

2. Jogellenességi kifogás – Terjedelem – Jogi aktusok, amelyek jogellenességére hivatkozni lehet – A megtámadott határozat alapját képező általános jellegű aktus – A megtámadott jogi aktus és a vitatott általános aktus közötti jogi kapcsolat szükségessége

   (EUMSZ 263. és EUMSZ 277. cikk)

   (lásd: 31–34. pont)

3. Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – Lényeges eljárási szabályok megsértése – Jogi aktus hitelesítésének hiánya – Az indokolás hiánya vagy elégtelensége – A bíróság által hivatalból vizsgálandó jogalap

   (EUMSZ 263. és EUMSZ 296. cikk)

   (lásd: 36., 37., 142. pont)

4. Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – Lényeges eljárási szabályok megsértése – A megtámadott határozat hitelesítésének hiánya – Kárra vagy a hitelesítés hiányán kívüli egyéb hibákra való hivatkozás szükségessége – Hiány – A bíróság által hivatalból vizsgálandó jogalap

   (EUMSZ 263. cikk)

   (lásd: 38–43. pont)

5. Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – Lényeges eljárási szabályok megsértése – A megtámadott határozat hitelesítésének hiánya – A megtámadott határozat olyan melléklete, amely e határozat lényeges elemét képezi – Olyan elektronikus dokumentum, amelyet nem írtak alá, és amely nem kapcsolódik elválaszthatatlanul a megtámadott határozat szövegéhez

   (EUMSZ 263. cikk)

   (lásd: 47., 48., 55. pont)

6. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Az indokolási kötelezettség és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog közötti szoros összefüggés

   (EUMSZ 296. cikk, második bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk)

   (lásd: 83–87., 89. pont)

7. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Az Egységes Szanálási Testületnek (ESZT) az Egységes Szanálási Alapba (ESZA) fizetendő előzetes hozzájárulások megállapításáról szóló határozata – Az előzetes hozzájárulások kiszámításának átláthatatlansága – A többi intézmény bizalmas adatain alapuló, azokkal kölcsönös összefüggésben alkalmazott számítás – Az indokolási kötelezettségnek az előzetes hozzájárulás kiszámításának a kockázati profil szerinti kiigazításra vonatkozó része esetében a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 4–7. és 9. cikkének és I. mellékletének – kifogás útján hivatkozott – jogellenességéből eredő megsértése

   (EUMSZ 296. és EUMSZ 277. cikk; 806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 67. cikk, (4) bekezdés, és 70. cikk, (2) bekezdés; 2015/63 bizottsági rendelet, 4–7. és 9. cikk, valamint I. melléklet; 2014/59 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 103. cikk)

   (lásd: 92., 95., 100., 102., 106–110., 129., 140–143. pont)

8. Megsemmisítés iránti kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – A Bíróság általi korlátozás – Az Egységes Szanálási Testületnek (ESZT) az Egységes Szanálási Alapba (ESZA) fizetendő előzetes hozzájárulások megállapításáról szóló határozata – A jogi háttér módosításának szükségessége azt megelőzően, hogy új határozatot fogadnának el – A megtámadott határozat joghatásainak fenntartása

   (EUMSZ 264. cikk, második bekezdés)

   (lásd: 146–148. pont)

Összefoglalás

A Törvényszék a kibővített tanácsban hozott 2020. szeptember 23‑i Landesbank Baden‑Württemberg kontra ESZT ítéletében (T‑411/17) megsemmisítette az Egységes Szanálási Testületnek (ESZT) az Egységes Szanálási Alapba (ESZA) fizetendő 2017. évi előzetes hozzájárulások megállapításáról szóló határozatát ( 1 ) abban a részében, amely egy német hitelintézetet, a felperes Landesbank Baden‑Württemberget érinti.

Ez az ügy a bankuniónak az Egységes Szanálási Mechanizmusra vonatkozó második pillérébe illeszkedik, amelyet a 806/2014 rendelet ( 2 ) vezetett be. Konkrétabban ez az ügy az e rendelet által létrehozott ESZA‑ra vonatkozik. ( 3 ) Az ESZA‑t többek között az intézmények hozzájárulásai révén finanszírozzák, amelyeket előzetes hozzájárulások formájában nemzeti szinten szednek be. ( 4 )2017. április 11‑i határozatával az ESZT a 806/2014 rendelet alapján elfogadta a megtámadott határozatot, amely a 2017. évre meghatározta az intézmények – köztük a felperes – ESZA‑ba fizetendő előzetes hozzájárulásának összegét. A német szanálási hatóság a 2017. április 21‑i beszedési értesítésben tájékoztatta a felperest e határozatról, és közölte vele a fizetendő összeget. Mivel a felperes az említett határozatot több szempontból is vitatta, benyújtotta a jelen keresetet a Törvényszék előtt.

Először is a kereshetőségi jogot illetően a Törvényszék megállapította, hogy bár az ESZT‑nek az ESZA‑hoz való előzetes hozzájárulások kiszámításáról szóló határozatainak címzettjei a nemzeti szanálási hatóságok, e határozatok kétségtelenül közvetlenül és személyükben érintik az e hozzájárulások fizetésére kötelezett intézményeket. Ebből következik, hogy a felperes kereshetőségi joggal rendelkezik az ESZT határozatának megsemmisítése iránt.

Ezt követően, miután emlékeztetett arra, hogy az uniós bíróság hivatalból köteles figyelembe venni a lényeges eljárási szabályok megsértésére alapított imperatív jogalapot, és hogy az ilyen jogsértés magában foglalja többek között a megtámadott aktus hitelesítésének hiányát és az indokolás hiányát vagy elégtelenségét, a Törvényszék megvizsgálta a megtámadott határozat hitelesítésére vonatkozó követelmény megsértését.

E tekintetben megállapította, hogy a jelen ügyben ez a követelmény nem teljesül, mivel az ESZT egyáltalán nem bizonyította a megtámadott határozat mellékletének hitelesítését, amely az előzetes hozzájárulások összegeit tartalmazza, tehát e határozat lényeges elemét képezi. Közelebbről a Törvényszék többek között hangsúlyozta, hogy mivel az említett melléklet elektronikus dokumentum, annak aláírása csak elektronikus lehet. Az ESZT azonban nem nyújtotta be a melléklet egyetlen olyan változatát sem, amely ilyen aláírást tartalmazna, jóllehet a melléklet egyáltalán nem kapcsolódik elválaszthatatlanul a megtámadott határozat szövegéhez, amelyet az ESZT elnöke saját kezűleg aláírt. A Törvényszék elutasította az ESZT többi érvét is, amelyek a melléklet más eszközökkel történő hitelesítésének bizonyítására irányultak.

Miután helyt adott a hitelesítési követelmény megsértésére alapított jogalapnak, a Törvényszék célszerűnek ítélte, hogy határozzon a fellebbező által hivatkozott, az indokolási kötelezettség megsértésére, a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére és a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet ( 5 ) egyes rendelkezéseivel kapcsolatos jogellenességi kifogásra alapított jogalapokról, amelyeket együttesen vizsgált meg.

A Törvényszék rámutatott, hogy a megtámadott határozat a szövegében szereplő általános magyarázatokon kívül a felperes hozzájárulása kiszámításának szinte egyetlen elemét sem tartalmazza. Ami az előzetes hozzájárulások kiszámításának részleteire vonatkozó másik, hivatkozott dokumentumot illeti, még azt feltételezve is, hogy az ténylegesen az ESZT‑től származik, az nem tartalmazott a felperes hozzájárulása pontosságának ellenőrzéséhez elegendő adatot. A Törvényszék nem vitatta az e hozzájárulás kiszámításához figyelembe vett egyéb intézményekre vonatkozó adatoknak az ESZT által hivatkozott bizalmas jellegét. Ugyanakkor megjegyezte, hogy mivel e hozzájárulás számítása azokkal kölcsönhatásban ezen adatokon alapul, e számítás önmagában átláthatatlannak tűnik. A Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy az alkalmazott számítási módszer sérti a felperes azon lehetőségét, hogy eredményesen vitathassa a megtámadott határozatot.

A jelen ügyben a Törvényszék, miután emlékeztetett arra az ítélkezési gyakorlatra, amely szerint az indokolási kötelezettség minden olyan jogi aktusra alkalmazandó, amely megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti, és amely szerint az indokolás hiányát nem igazolhatja a szakmai titoktartási kötelezettség, továbbá amely szerint az üzleti titkok tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséget nem lehet annyira kiterjesztően értelmezni, hogy az megfossza az indokolási kötelezettséget annak lényegi tartalmától, megállapította, hogy a felperesnek nyújtott indokolás nem teszi lehetővé számára, hogy ellenőrizze hozzájárulásának összegét, amely ugyanakkor a megtámadott határozat őt érintő része lényeges elemének minősül. Ez utóbbi olyan helyzetbe hozza a felperest, amelyben nem tudhatja, hogy ezt az összeget helyesen számították‑e ki, vagy azt a Törvényszék előtt vitatnia kell‑e, anélkül azonban, hogy az említett összeg tekintetében – amint arra azonban köteles egy bírósági jogorvoslat keretében – azonosítani tudná a megtámadott határozat vitatott elemeit, és ezzel kapcsolatban kifogásokat tudna megfogalmazni, és olyan bizonyítékokat tudna előterjeszteni, amelyek a kifogásai megalapozottságának bizonyítására alkalmas komoly valószínűsítő körülményeknek minősülhetnek.

Végül, ami a felperes által a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelettel szemben felhozott jogellenességi kifogást illeti, a Törvényszék a Bizottság azon érvére tekintettel, amely szerint a megtámadott határozat jogszerűsége nem vitatható, mivel a számítási módszer a 806/2014 rendeletből és a 2014/59 irányelvből ( 6 ) következett, amelyekkel szemben nem emelt jogellenességi kifogást, megvizsgálta a számítási módszert. A Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy az a tény, hogy a felperes előzetes hozzájárulásának kiszámítása átláthatatlan, és ennélfogva az, hogy a fellebbező nem tudja ellenőrizni annak pontosságát, legalábbis részben a maga a Bizottság által a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott számítási módszerből ered, anélkül hogy ezt a jogalkotó előírta volna számára. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az indokolási kötelezettség megsértése az előzetes hozzájárulás kiszámításának a kockázati profil szerinti kiigazításra vonatkozó része esetében az említett rendelet egyes rendelkezéseinek ( 7 ) jogellenességéből ered.

Végeredményben és mindenesetre, mivel a jogi aktusok kellően pontos indokolásának az EUMSZ 296. cikkben foglalt követelménye az uniós jog egyik alapelve, amelynek tiszteletben tartását a bíróságnak kell biztosítania, szükség esetén hivatalból figyelembe véve az e kötelezettség megsértésére alapított jogalapot, és e kötelezettség megsértésével a felperes nem rendelkezik elegendő információval ahhoz, hogy ellenőrizze hozzájárulásának pontosságát, az ESZT nem orvosolhatja ezt a jogsértést egy másodlagos jogi szabályozásra való hivatkozással.

A fenti megfontolásokra tekintettel a Törvényszék megállapította, hogy a megtámadott határozatot az indokolási kötelezettség és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértése alapján is meg kell semmisíteni.

( 1 ) Az Egységes Szanálási Testület (ESZT) ügyvezetői testületének az Egységes Szanálási Alapba fizetendő 2017. évi előzetes hozzájárulásokról szóló 2017. április 11‑i határozata (SRB/ES/SRF/2017/05).

( 2 ) A hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15‑i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 225., 1. o.).

( 3 ) A 806/2014 rendelet 67. cikkének (1) bekezdése.

( 4 ) A 806/2014 rendelet 67. cikkének (4) bekezdése.

( 5 ) A 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szanálásfinanszírozási rendszerhez való előzetes hozzájárulás tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. október 21‑i (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2015. L 11., 44. o.; helyesbítés: HL 2017. L 156., 38. o.).

( 6 ) A hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15‑i 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL. 2014. L 173., 190. o.).

( 7 ) A 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 4–7. és 9. cikke, valamint I. melléklete.