C–106/16. sz. ügy

A Polbud – Wykonawstwo sp. z o.o. által indított eljárás

(a Sąd Najwyższy által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Letelepedés szabadsága – Valamely társaság nemzetközi átalakulása – A társaság létesítő okiratban megjelölt székhelyének másik tagállamba való áthelyezése, a tényleges székhely áthelyezése nélkül – A cégjegyzékből való törlés megtagadása – A cégjegyzékből való törlést a társaságnak végelszámolási eljárás lefolytatását követő megszűnésétől függővé tevő nemzeti szabályozás – A letelepedés szabadságának hatálya – A letelepedés szabadságának korlátozása – A hitelezők, kisebbségi tagok és munkavállalók érdekeinek védelme – A visszaélésszerű magatartások elleni küzdelem”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2017. október 25.

1. Bírósági eljárás–Szóbeli szakasz–Újbóli megnyitás–A szóbeli szakasz annak érdekében történő újbóli megnyitására vonatkozó kötelezettség, hogy a főtanácsnok indítványában felvetett jogkérdésekre a felek észrevételeket tehessenek–Hiány

   (EUMSZ 252. cikk, második bekezdés; a Bíróság eljárási szabályzata, 83. cikk)

2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések–A Bíróság hatásköre–Korlátok–A nemzeti bíróság hatásköre–Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés szükségessége és a feltett kérdések relevanciája–A nemzeti bíróság általi értékelés

   (EUMSZ 267. cikk)

3. Személyek szabad mozgása–Letelepedés szabadsága–A Szerződés rendelkezései–Hatály–A valamely tagállam joga szerint létrehozott társaság létesítő okirat szerinti székhelyének valamely más tagállam területére történő áthelyezése a tényleges székhelye áthelyezése nélkül–Bennfoglaltság

   (EUMSZ 49. cikk és EUMSZ 54. cikk)

4. Személyek szabad mozgása–Letelepedés szabadsága–Korlátozások–A valamely tagállam joga szerint létrehozott társaság létesítő okirat szerinti székhelyének valamely más tagállam területére történő áthelyezése a tényleges székhelye áthelyezése nélkül–Az áthelyezést a társaság végelszámolásától függővé tevő nemzeti szabályozás–Megengedhetetlenség–Igazolás–Hiány

   (EUMSZ 49. cikk és EUMSZ 54. cikk)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd a 23., 24. pontot)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd a 27. pontot)

3.  Az EUMSZ 49. és EUMSZ 54. cikket úgy kell értelmezni, hogy a letelepedés szabadsága alkalmazandó a valamely tagállam joga szerint létrehozott társaság létesítő okirat szerinti székhelyének valamely más tagállam területére annak érdekében történő áthelyezésére, hogy az e másik tagállam jogszabályai által előírt feltételekkel összhangban ez utóbbi tagállam joga szerinti társasággá alakuljon át, anélkül hogy az említett társaság tényleges székhelye áthelyezésre kerülne.

   Az EUMSZ 54. cikkel együttesen értelmezett EUMSZ 49. cikk második bekezdése értelmében a letelepedés szabadsága az előbbi cikk szerinti társaságok számára magában foglalja többek között az e társaságok alapításához és irányításához való jogot, a letelepedés szerinti tagállam joga által a saját társaságaira előírtakkal azonos feltételeknek megfelelően. Így felöleli a valamely tagállam jogszabályai alapján létrehozott társaság ahhoz való jogát is, hogy valamely másik tagállam joga szerinti társasággá alakuljon át (lásd ebben az értelemben: 1988. szeptember 27‑iDaily Mail and General Trust ítélet, 81/87, EU:C:1988:456, 17. pont), amennyiben teljesülnek az e másik tagállam jogszabályaiban meghatározott feltételek, és különösen teljesül az e tagállam által valamely társaságnak a nemzeti jogrendjéhez való kapcsolódására vonatkozóan meghatározott kritérium.

   Ugyanis a Bíróság már kimondta, hogy a letelepedés szabadsága hatálya alá tartozik az olyan helyzet, amelyben az azon tagállam joga szerint létrehozott társaság, amelyben a létesítő okirat szerinti székhelye található, valamely más tagállamban szándékozik fióktelepet létesíteni, amennyiben e társaságot az első tagállamban csupán azért hozták létre, hogy a második tagállamban telepedjen le, amelyben gazdasági tevékenységének lényeges részét – vagy akár összességét – végzi (lásd ebben az értelemben: 1999. március 9‑iCentros ítélet, C‑212/97, EU:C:1999:126, 17. pont). Ugyanilyen módon vonatkozik a letelepedés szabadsága azon helyzetre, amelyben az egyik tagállam jogszabályai szerint létrehozott társaság valamely másik tagállam joga szerinti társasággá szándékozik átalakulni, tiszteletben tartva az e másik tagállam által valamely társaságnak a nemzeti jogrendjéhez való kapcsolódásra vonatkozóan meghatározott kritériumot, még ha e társaság gazdasági tevékenységének lényeges részét – vagy akár összességét – az első tagállamban végzi.

   Másodszor, az 1988. szeptember 27‑iDaily Mail and General Trust ítéletből (81/87, EU:C:1988:456) és a 2008. december 16‑iCartesio ítéletből (C‑210/06, EU:C:2008:723) a lengyel kormány állításával ellentétben nem tűnik ki, hogy valamely társaság létesítő okirat szerinti székhelyének áthelyezését szükségszerűen követnie kellene a tényleges székhely áthelyezésének ahhoz, hogy a letelepedés szabadságának körébe tartozzon.

   Ezen ítéletekből, valamint a 2012. július 12‑iVALE ítéletből (C‑378/10, EU:C:2012:440) azonban az következik, hogy az uniós jog jelenlegi állása szerint minden egyes tagállam meghatározhatja, hogy milyen kapcsolat szükséges ahhoz, hogy a társaságot a nemzeti joga alapján létrehozottnak lehessen tekinteni. Abban az esetben, ha a valamely tagállam joga szerinti társaság valamely másik tagállam joga szerinti társasággá alakul át, teljesítve az e másik tagállam jogszabályaiban meghatározott, arra vonatkozó feltételeket, hogy a társaság az ő jogrendjében álljon fenn, az említett lehetőség – amely a letelepedés szabadságára vonatkozó szabályok tekintetében távol áll attól, hogy bárminemű mentesülést eredményezzen a létrehozás szerinti tagállamnak a társaságok alapítására és megszűnésére vonatkozó jogszabályai alól – nem igazolhatja, hogy e tagállam, különösen azáltal, hogy a nemzetközi átalakuláshoz az említett tagállamon belüli átalakulásra vonatkozó feltételeknél szigorúbb feltételeket ír elő, az érintett társaságot megakadályozza abban, vagy visszatartja attól, hogy megindítsa ezt a nemzetközi átalakulást (lásd ebben az értelemben: 1988. szeptember 27‑iDaily Mail and General Trust ítélet, 81/87, EU:C:1988:456, 19–21. pont; 2008. december 16‑iCartesio ítélet, C‑210/06, EU:C:2008:723, 109–112. pont; 2012. július 12‑iVALE ítélet, C‑378/10, EU:C:2012:440, 32. pont).

   (lásd a 33., 38., 42–44. pontot és a rendelkező rész 1. pontját)

4.  Az EUMSZ 49. és EUMSZ 54. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az a tagállami szabályozás, amely a valamely tagállam joga szerint létrehozott társaság létesítő okirat szerinti székhelyének valamely más tagállam területére annak érdekében történő áthelyezését, hogy e társaság az ezen utóbbi tagállam jogszabályai által előírt feltételekkel összhangban e tagállam joga szerinti társasággá alakuljon át, az első társaság végelszámolásától teszi függővé.

   Így, jóllehet e társaság a létesítő okirat szerinti székhelyét a jogi személyiségének elvesztése nélkül át tudja helyezni valamely, a Lengyel Köztársaságtól eltérő tagállamba, az olyan lengyel társaságot, mint a Polbud, amely ilyen székhelyáthelyezést szándékozik végrehajtani, a lengyel cégjegyzékből csak akkor törlik, ha megtörténik a végelszámolása.

   E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy az alapügyben szereplő nemzeti szabályozás, azzal, hogy megköveteli a társaság végelszámolását, alkalmas arra, hogy megnehezítse vagy akár meg is akadályozza a társaság nemzetközi átalakítását. E szabályozás tehát korlátozza a letelepedés szabadságát (lásd ebben az értelemben: 2008. december 16‑iCartesio ítélet, C‑210/06, EU:C:2008:723, 112. és 113. pont).

   Hangsúlyozni kell, hogy ez a szabályozás általánosságban írja elő a végelszámolási kötelezettséget, anélkül hogy figyelembe venné a hitelezők, kisebbségi tagok és munkavállalók érdekei sérelmének valós kockázatát, és anélkül, hogy ezen érdekek védelmére alkalmas, kevésbé korlátozó intézkedések is választhatók lennének. Amint azt a Bizottság hangsúlyozza, az említett érdekek megfelelő védelmét különösen a hitelezők érdekeit illetően biztosíthatja a bankgarancia, vagy egyéb egyenértékű garanciák nyújtása.

   Ebből következően az alapügyben szereplő nemzeti szabályozás által előírt végelszámolási kötelezettség túllépi a jelen ítélet 56. pontjában említett érdekek védelmére vonatkozó cél eléréséhez szükséges mértéket.

   Ezenkívül nem alapozhatja meg a csalás általános vélelmét, és nem igazolhatja a Szerződésben biztosított alapvető szabadságot sértő intézkedést pusztán az a körülmény, hogy valamely társaság az egyik tagállamból a másikba helyezi át a székhelyét (2011. november 29‑iNational Grid Indus ítélet, C‑371/10, EU:C:2011:785, 84. pont).

   Ennélfogva, mivel a végelszámolási eljárás lefolytatására irányuló általános kötelezettség olyan általános vélelem lefektetésének minősül, miszerint visszaélésről van szó, meg kell állapítani, hogy aránytalan az olyan szabályozás, mint amilyen az alapügyben szerepel, amely ilyen kötelezettséget ír elő.

   (lásd a 49., 51., 58., 59., 63–65. pontot és a rendelkező rész 2. pontját)