C‑46/16. sz. ügy

Valsts ieņēmumu dienests

kontra

„LS Customs Services” SIA

(az Augstākā tiesa [Lettország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Vámunió – 2913/92/EGK rendelet – Közösségi Vámkódex – Nem közösségi áruk – Közösségi külső árutovábbítási eljárás – Vámmal terhelt áruk vámfelügyelet alóli elvonása – A vámérték meghatározása – A 29. cikk (1) bekezdése – Az ügyleti érték módszere alkalmazásának feltételei – A 30. cikk és a 31. cikk – A vámérték‑meghatározási módszer kiválasztása – A vámhatóságoknak a választott módszer indokolására vonatkozó kötelezettsége”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2017. november 9.

1. Vámunió–Közös Vámtarifa–Vámérték–Meghatározás–A meghatározás módszerei–Ügyleti értéken alapuló módszer–Hatály–Harmadik államba irányuló kivitel céljából eladott áruk–Kizártság

   (A 955/1999 rendelettel módosított 2913/92 tanácsi rendelet, 29. cikk, (1) bekezdés)

2. Vámunió–Közös Vámtarifa–Vámérték–Meghatározás–A meghatározás módszerei–A 2913/92 rendelet 31. cikkében előírt szubszidiárius módszer alkalmazása–A vámhatóságokat terhelő indokolási kötelezettség–Terjedelem–Nemzeti bíróság általi felülvizsgálat–Nemzeti eljárási szabályok–Az egyenértékűség elvének és a tényleges érvényesülés elvének betartása

   (A 955/1999 rendelettel módosított 2913/92 tanácsi rendelet, 6. cikk, (3) bekezdés és 29–31. cikk)

3. Vámunió–Közös Vámtarifa–Vámérték–Meghatározás–A meghatározás módszerei–Az azonos áruk ügyleti értékén alapuló módszer alkalmazásának mellőzése–A vámhatóságok kötelezettsége arra, hogy felhívják a gyártót az említett módszer alkalmazásához szükséges információk benyújtására–Hiány–Az összes információforrás és adatbázis megvizsgálására vonatkozó kötelezettség

   (A 955/1999 rendelettel módosított 2913/92 tanácsi rendelet, 30. cikk, (2) bekezdés, a) pont)

4. Vámunió–Közös Vámtarifa–Vámérték–Meghatározás–A meghatározás módszerei–A hasonló áruk ügyleti értékén alapuló módszer alkalmazása–A vámhatóságok kötelezettsége arra, hogy indokolják a 30. cikk (2) bekezdésének c) és d) pontjában előírt szubszidiárius módszerek alkalmazásának mellőzését–Hiány

   (A 955/1999 rendelettel módosított 2913/92 tanácsi rendelet, 30. cikk, (2) bekezdés; az 1762/95 rendelettel módosított 2454/93 bizottsági rendelet, 151. cikk, (3) bekezdés)

1.  Az 1999. április 13‑i 955/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 29. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a vámérték meghatározásának az e rendelkezésben előírt módszere nem alkalmazandó azokra az árukra, amelyeket nem az Európai Unióba irányuló exportra adtak el.

   (lásd: 37. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  A 955/1999 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 31. cikkét e módosított rendelet 6. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben olvasva úgy kell értelmezni, hogy a megfizetendő vámok összegét megállapító határozatukban a vámhatóságok kötelesek megjelölni egyrészt azokat az indokokat, amelyek alapján mellőzték a vámérték meghatározásának az ugyanezen módosított rendelet 29. és 30. cikkében előírt módszereit, mielőtt megállapítanák az e rendelet 31. cikkében szereplő módszer alkalmazását, másrészt fel kell tüntetniük azokat az adatokat, amelyek alapján az áruk vámértékét kiszámították, ezzel lehetővé téve az érintett számára a határozat megalapozottságának értékelését, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntését, hogy hasznos‑e megtámadni ezt a határozatot. A tagállamok feladata, hogy eljárási autonómiájuk keretében szabályozzák a vámhatóságokat terhelő indokolási kötelezettség e hatóságok általi megsértésének következményeit, és meghatározzák, hogy lehetséges‑e, és ha igen, mennyiben, az ilyen jogsértést bírósági eljárásban orvosolni, az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása mellett.

   (lásd: 47. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.  A 955/1999 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 30. cikke (2) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy a vámérték meghatározására szolgáló, az ebben a rendelkezésben előírt módszer alkalmazásának mellőzése előtt az illetékes hatóság nem köteles felhívni a gyártót az említett módszer alkalmazásához szükséges információk benyújtására. Az említett hatóság ugyanakkor köteles megvizsgálni a rendelkezésére álló valamennyi információforrást és adatbázist. Ezenfelül az érintett gazdasági szereplők számára biztosítania kell annak lehetőségét, hogy minden olyan információt átadhassanak, amelyek hozzájárulhatnak az áruk vámértékének az említett rendelkezés alapján történő meghatározásához.

   (lásd: 57. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

4.  A 955/1999 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 30. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a vámhatóságoknak nem kell megindokolniuk, hogy miért nem az e rendelkezés c) és d) pontjában megállapított módszereket alkalmazzák, amikor az áruk vámértékét az 1995. július 19‑i 1762/95/EK bizottsági rendelettel módosított, a 2913/92 rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2‑i 2454/93/EGK bizottsági rendelet 151. cikkének (3) bekezdésével összhangban a hasonló áruk ügyleti értéke alapján határozzák meg.

   (lásd: 62. pont és a rendelkező rész 4. pontja)