C‑401/12. P–C‑403/12. P. sz. egyesített ügyek

Az Európai Unió Tanácsa és társai

kontra

Vereniging Milieudefensie

és

Stichting Stop Luchtverontreiniging Utrecht

„Fellebbezés — 2008/50/EK irányelv — A környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló irányelv — A nitrogén‑dioxid éves határértékének elérését érintően meghatározott határidő elhalasztásának és a részecske‑határértékek (PM10) alkalmazására vonatkozó kötelezettség alóli mentességnek a Holland Királyság általi bejelentésével kapcsolatos határozat — E határozat belső felülvizsgálata iránt az 1367/2006/EK rendelet rendelkezései alapján benyújtott kérelem — A kérelmet elfogadhatatlannak nyilvánító bizottsági határozat — Egyedi hatályú intézkedés — Aarhusi Egyezmény — Az 1367/2006/EK rendeletnek az ezen egyezményre tekintettel való érvényessége”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2015. január 13.

1. Fellebbezés — Jogalapok — Az indokolás megváltoztatására irányuló kérelmek — Elfogadhatatlanság

   (A Bíróság eljárási szabályzata, 169. cikk, (1) bekezdés és 178. cikk, (1) bekezdés)

2. Nemzetközi megállapodások — Az Unió megállapodásai — A környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezmény (Aarhusi Egyezmény) — Joghatások — A másodlagos uniós jogi aktusokkal szembeni elsőbbség — Valamely másodlagos jogi aktus jogszerűségének vizsgálata az említett egyezmény rendelkezéseire tekintettel — Feltételek — Feltétel nélküli és kellően pontos jelleggel nem rendelkező rendelkezések — Kizártság

   (EK 300. cikk, (7) bekezdés [jelenleg EUMSZ 216. cikk, (2) bekezdés]; Aarhusi Egyezmény, 9. cikk, (3) bekezdés; 1367/2006 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 10. cikk, (1) bekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 32–34. pont)

2.  Az EK 300. cikk (7) bekezdése (jelenleg az EUMSZ 216. cikk (2) bekezdése) értelmében az uniós intézményekre kötelezőek az Unió által kötött nemzetközi megállapodások, és következésképpen e megállapodásokat elsőbbség illeti meg az ezen intézmények által hozott jogi aktusokkal szemben. Mindazonáltal az olyan nemzetközi megállapodás rendelkezéseire, amelynek az Unió szerződő fele, csakis azzal a feltétellel lehet hivatkozni valamely másodlagos uniós jogi aktus megsemmisítése iránti kereset vagy az ilyen jogi aktus jogellenességére alapított kifogás alátámasztására, hogy egyrészt ezen megállapodás természetével, illetve rendszerével az nem ellentétes, másrészt pedig, hogy e rendelkezések a tartalmuk vonatkozásában feltétel nélkülinek és kellően pontosnak tűnnek.

   A környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése semmiféle olyan, feltétel nélküli és kellően pontos kötelezettséget nem tartalmaz, amely közvetlenül szabályozná a jogalanyok jogi helyzetét, tehát nem felel meg e feltételeknek. Következésképpen e rendelkezésre nem lehet az uniós bíróság előtt hivatkozni az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló 1367/2006 rendelet 10. cikke (1) bekezdése jogszerűségének értékelése érdekében.

   A Bíróság valóban úgy ítélte meg, hogy ha az Unió a Kereskedelmi Világszervezet keretében megkötött megállapodásokban vállalt konkrét kötelezettséget kíván végrehajtani, vagy ha az uniós jogi aktus kifejezetten e megállapodások meghatározott rendelkezéseire utal, a Bíróság feladata a szóban forgó aktus és az ez alapján hozott aktusok jogszerűségének ezen megállapodások szabályai alapján történő felülvizsgálata. Mindazonáltal ezt a két kivételt csakis az alkalmazásuk alapjául szolgáló megállapodások sajátosságai indokolták, és e kivételek e sajátosságok hiányában nem tekinthetők relevánsnak annak meghatározása során, hogy az uniós bíróság előtt lehet‑e hivatkozni az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdésére az 1367/2006 rendelet 10. cikke (1) bekezdése jogszerűségének értékelése érdekében.

   (vö. 52., 54–58., 68. pont)