C‑647/21. és C‑648/21. sz. egyesített ügyek

D. K. és társai ellen

folytatott büntetőeljárások

(a Sąd Okręgowy w Słupsku [Lengyelország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2025. március 6.

„Előzetes döntéshozatal – Jogállamiság – Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése – A bírák elmozdíthatatlanságának és függetlenségének elve – Egy bírótól valamennyi ügyének elvételét elrendelő bírósági vezetői kollégiumi határozat – Az ügyek elvételét elrendelő határozat meghozatalára vonatkozó objektív szempontok hiánya – Az ilyen határozat indokolására vonatkozó kötelezettség hiánya – Az uniós jog elsőbbsége – Az ügyek elvételét elrendelő ilyen határozat alkalmazásának mellőzésére vonatkozó kötelezettség”

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – A tagállamok azon kötelezettsége, hogy a hatékony bírói jogvédelem biztosítása érdekében kialakítsák a szükséges jogorvoslati lehetőségeket – A bírák kinevezéséről szóló határozatok elfogadására és az ezzel összefüggésben alkalmazandó bírósági felülvizsgálatra vonatkozó nemzeti szabályokkal kapcsolatos kérdések – Bennfoglaltság

   (EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés; EUMSZ 267. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk)

   (lásd: 42–44. pont)

2. Tagállamok – Kötelezettségek – A hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükséges jogorvoslati lehetőségek megteremtése – A bírói függetlenség elvének tiszteletben tartása – Törvény által megelőzően létrehozott, független és pártatlan bírósághoz való fordulás joga – Nemzeti szabályozás, amely alapján egy bírósági szerv e bíróság bírájától a rá kiosztott valamennyi ügyet vagy ezen ügyek egy részét elveheti – Az ügyek elvételét elrendelő határozat szempontjait nem tartalmazó és indokolási kötelezettséget elő nem író szabályozás – Megengedhetetlenség

   (EUSZ 2. cikk, és EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, második bekezdés, és 52. cikk, (3) bekezdés)

   (lásd: 62–86. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3. Tagállamok – Kötelezettségek – A hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükséges jogorvoslati lehetőségek megteremtése – A bírói függetlenség elvének tiszteletben tartása – Az uniós jog elsőbbsége és közvetlen hatálya – A nemzeti bíróságok kötelezettségei – Azon kötelezettség, hogy saját hatáskörüknél fogva mellőzzék minden olyan nemzeti szabályozás vagy gyakorlat alkalmazását, amely ellentétes az uniós jog valamely közvetlen hatályú rendelkezésével – Egy bíróság vezetői kollégiuma által meghozott, az említett bíróság bírájától az ügyei elvételét és ezen ügyek újrakiosztását elrendelő határozat – az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének megsértése – Az említett nemzeti bíróság arra vonatkozó kötelezettsége, hogy mellőzze e határozat alkalmazását és megszüntesse az uniós jog megsértéséből eredő jogellenes következményeket – Az ezen ítélkező testület összetételét meghatározó bírósági szervek arra vonatkozó kötelezettsége, hogy tartózkodjanak az ilyen határozat alkalmazásától

   (EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés; EUMSZ 267. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk)

   (lásd: 88–97. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

Összefoglalás

A Bíróság, amelyhez két olyan büntetőügyben fordultak, amelyeket a jelen előzetes döntéshozatal iránti két kérelmet előterjesztő bírótól utóbb elvettek, pontosításokkal szolgál az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében elismert „»belső« bírói függetlenség” fogalmának tartalmát és gyakorlati alkalmazását illetően.

A C‑647/21. sz. ügyben D. K. fellebbezést nyújtott be az őt első fokon szabadságvesztés‑büntetésre ítélő határozat ellen az egyesbíróként eljáró Sąd Okręgowy w Słupskuhoz (słupski regionális bíróság, Lengyelország), amely a kérdést előterjesztő bíróság.

A C‑648/21. sz. ügyben M. C.‑t és M. F.‑et első fokon elítélték. A fellebbezésük alapján eljáró másodfokú bíróság M. C.‑t felmentette, M. F. marasztalását pedig helybenhagyta. A másodfokú bíróság határozata ellen a határozat M. C.‑re vonatkozó részével szemben előterjesztett felülvizsgálati indítvány alapján eljáró Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) hatályon kívül helyezte ezt a határozatot, és az ügyet visszautalta a kérdést előterjesztő bírósághoz. Ebben az ügyben a bíróság három bíróból álló tanácsban jár el, amelynek tagjai az ítélkező testület elnöke, a kérdést előterjesztő bíróság elnöke és egy harmadik bíró. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet az ítélkező testület elnöke egyedül nyújtotta be, aki ugyanaz a bíró, mint a C‑647/21. sz. ügyben.

2021 szeptemberében az alapügyekhez nem kapcsolódó eljárásban a jelen előzetes döntéshozatal iránti két kérelmet megküldő bíró azt kérte a kérdést előterjesztő bíróság fellebbviteli osztályának vezetőjétől, hogy az abban az adott ügyben eljáró ítélkező testületbe ugyanezen bíróság elnöke helyett másik bírót jelöljön ki. Úgy véli ugyanis, hogy mivel e bírót az új összetételű Krajowa Rada Sądownictwa (nemzeti igazságszolgáltatási tanács, Lengyelország; a továbbiakban: KRS) határozata alapján nevezték ki, ezért sérül a többek között az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének értelmében vett, törvény által megelőzően létrehozott bírósághoz való jog. E kérelmet elutasították.

2021 októberében egy másik ügyben ugyanezen bíró hatályon kívül helyezett egy elsőfokú ítéletet, amelyet egy olyan személy hozott, akit szintén az új összetételű KRS határozata alapján neveztek ki.

Ugyanebben a hónapban a kérdést előterjesztő bíróság vezetői kollégiuma határozatot hozott, amelyben elrendelte mintegy hetven ügy – köztük az alapeljárások – elvételét az említett bírótól. E bíró szerint e határozatot nem közölték vele, és annak indokolását nem ismertették. E bíróság elnöke emellett végzésével elrendelte a bírónak az e bíróság fellebbviteli osztályáról annak elsőfokú osztályára történő áthelyezését is. E végzés, amely néhány nappal a meghozatalát követően hatályba lépett, mindössze annyit tartalmaz, hogy biztosítani kell e két csoport megfelelő működését.

E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság a fent hivatkozott aktusoknak az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével való összeegyeztethetőségét vizsgálva lényegében annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti két kérelmet megküldő bíró továbbra is eljárhat‑e ebben a két ügyben. Azt is tudni kívánja, hogy köteles‑e figyelmen kívül hagyni a vezetői kollégium határozatát és az annak nyomán meghozott további aktusokat.

A Bíróság álláspontja

A Bíróság először is kimondja, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint egy nemzeti bírósági szerv elveheti e bíróság bírájától a részére kiosztott valamennyi ügyet vagy ezen ügyek egy részét, úgy, hogy e szabályozás ugyanakkor nem tartalmazza az ügyek elvételét elrendelő ilyen határozat meghozatala során e szerv által követendő szempontokat, és nem ír elő indokolási kötelezettséget e határozat tekintetében.

Azon megállapítás alapján jut erre a következtetésre, hogy az ügyek elosztására és újraelosztására vonatkozó szabályok a „törvény által létrehozott” bíróság fogalmának részét képezik, amelyből nem csupán a bíróság fennállásának jogi alapjára vonatkozó követelmény fakad, hanem megköveteli az egyes ügyekben az eljáró tanács összetételének tiszteletben tartását is.

A jelen ügyben egyértelmű, hogy a szóban forgó jogszabály további pontosítás nélkül úgy rendelkezik, hogy a bíróság összetételének módosítására akkor van mód, ha „tartós akadálya van annak, hogy az ügyet az adott bíróság az aktuális összetételében tárgyalja”. Márpedig, noha e jogszabály lényegében úgy rendelkezik, hogy a bíró a számára kiosztott ügyekben azok befejezéséig szolgálati helyének megváltozása vagy más bírósághoz való kirendelése ellenére továbbra is eljár, ugyanakkor az érintett bíróság vezetői kollégiumának határozata alapján ezeket az ügyeket nyilvánvalóan el lehet venni tőle anélkül, hogy e rendelkezés meghatározná ennek feltételeit. Ezenkívül – ugyanezen jogszabály értelmében – a bíróság vezetői kollégiumának lehetősége van arra is, hogy a bírótól egy másik osztályra történő áthelyezése esetén elvegye az ügyeit, e lehetőséghez azonban szintén nem kapcsolódnak pontos feltételek. Meg kell tehát állapítani, hogy az ilyen szabályozás nemcsak hogy nem tartalmaz olyan objektív szempontokat, amelyek behatárolják azt a lehetőséget, hogy a bírótól egy vagy több ügyét elvegyék, hanem azt is lehetővé teszi az érintett bíróság vezetői kollégiuma számára, hogy a bírótól anélkül vegye el az ügyeit, hogy ezt a határozatot megindokolná. Ráadásul nem egyértelmű, hogy az alapügyek érintett bírótól való elvételét elrendelő vezetői kollégiumi határozatot indokolhatja az az áthelyezést elrendelő, szűkszavúan indokolt végzés, amellyel a kérdést előterjesztő bíróság elnöke 2021 októberében arról döntött, hogy az érintett bírót ugyanezen bíróság másik osztályára helyezi át.

Egyébként ha egy bírótól anélkül veszik el a rá kiosztott ügyeket, hogy az érintett nemzeti szabályozás meghatározná azokat az objektív szempontokat, amelyek lehetővé teszik az elvételre vonatkozó e lehetőség körülhatárolását, úgy, hogy az ilyen elvételt elrendelő határozatot indokolni sem kell, akkor nem zárható ki, hogy az ügyek ilyen elvétele önkényes, vagy akár burkolt fegyelmi szankciónak minősül. Így az ügyek olyan szervezeti intézkedésekkel történő elvétele, mint amiről az alapeljárásokban is szó van, amelyek végrehajtására nem vonatkoznak kellően pontos szempontokat megállapító szabályok és kellő indokolási kötelezettség, kérdéseket vethet fel azzal kapcsolatban, hogy az ügyek elvételére, majd az ezt követő áthelyezésre esetleg az érintett bíró korábbi cselekményeire válaszul került sor. Ennélfogva azért, hogy a bírák függetlenségének és elmozdíthatatlanságának elvét potenciálisan sértő, nem átlátható eljárásból eredő önkényesség ne merülhessen fel, fontos, hogy az ügyek elvételére vonatkozó nemzeti szabályok tartalmazzanak olyan egyértelműen meghatározott objektív szempontokat, amelyek alapján lehetséges az ügyek bírótól való elvétele, valamint hogy előírják az ügyek elvételét elrendelő határozatok indokolásának kötelezettségét, különösen az ügyeknek az érintett bíró hozzájárulásának hiányában történő elvétele esetén.

Másodszor, a Bíróság kimondja, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és az uniós jog elsőbbségének elve alapján a nemzeti bíróság köteles mellőzni mind az e bíróság vezetői kollégiuma által meghozott, az említett bíróság bírájának kiosztott ügyeknek az e bírótól való elvételét elrendelő határozat alkalmazását, mind az azt követő egyéb aktusok alkalmazását, mint amilyenek az ezen ügyek újrakiosztásával kapcsolatos döntések, amennyiben e határozatot ezen EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének megsértésével fogadták el. Az ezen ítélkező testület összetételének meghatározására és módosítására hatáskörrel rendelkező bírósági szerveknek tartózkodnia kell az ilyen határozat alkalmazásától.

Pontosabban ha megállapítást nyer, hogy az ügyek elvételére vonatkozó nemzeti szabályozás az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével összeegyeztethetetlen, akkor az ítélkező testületnek jogosultnak kell lennie arra, hogy változatlan összetételben folytassa az alapügyek elbírálását, anélkül hogy ebben a nemzeti bíróság ítélkező testületei összetételének meghatározására és módosítására hatáskörrel rendelkező bírósági szervek megakadályozhatnák.