T‑529/20. sz. ügy

LR

kontra

Európai Beruházási Bank (EBB)

A Törvényszék ítélete (kibővített hetedik tanács), 2022. szeptember 7.

„Közszolgálat – Az EBB személyi állománya – Díjazás – Újbóli letelepedési támogatás – Az alkalmazott lakóhelyének a saját otthonában való kialakítása a szolgálati jogviszony megszűnése után – Az EBB személyi állományára alkalmazandó igazgatási rendelkezések 13. cikke első bekezdésének második franciabekezdése – Az otthon fogalma – Az uralkodó nyelvi változatot követő szó szerinti értelmezés – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Pénzügyi természetű jogvita – Elfogadhatóság”

1. Európai uniós jog – Értelmezés – Az Európai Befektetési Bank többnyelvű szövegei – Egységes értelmezés – A különböző nyelvi változatok figyelembevétele – Az eredeti nyelvi változat uralkodó jellege a jogi aktus kibocsátójának az aktus elfogadásakori szándékának megfelelően

   (lásd: 27–29. pont)

2. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Díjazás – Újbóli letelepedési támogatás – Tárgy – A biztosítás feltételei – Az alkalmazott lakóhelyének a szolgálati jogviszony megszűnése után azzal a feltétellel történő megváltoztatása, hogy nem a saját otthonában létesít lakóhelyet – Terjedelem – A családtagjai lakóhelyére történő áthelyezés – A támogatásra való jogosultságból való kizárás – Az alkalmazott tulajdonában lévő lakásba történő áthelyezés – A támogatásra való jogosultság megnyílása

   (Az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzata, 16. cikk)

   (lásd: 31., 35., 37–41., 45., 46., 50–62. pont)

3. Európai Beruházási Bank – Autonómia – A Bank személyi állománya – Szerződéses munkarend bevezetése – Következmények – A személyzeti szabályzat analógia útján történő alkalmazásának kizártsága – Feltétel – A Bank funkcionális autonómiájának megsértése

   (EUMSZ 308. és EUMSZ 336. cikk)

   (lásd: 42., 43., 47., 48. pont)

4. Tisztviselői kereset – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – A személyzeti szabályzat 91. cikke (1) bekezdésének analógia útján történő alkalmazása – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Pénzügyi természetű jogviták – Fogalom – Az újbóli letelepedési támogatás visszamenőleges kifizetése iránti kereset – Bennfoglaltság

   (Személyzeti szabályzat, 91. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 72–76. pont)

Összefoglalás

2019. szeptember 4‑én LR, az Európai Beruházási Bank (EBB) volt alkalmazottja újbóli letelepedési támogatás kifizetését kérte az EBB‑től, azzal az indokkal, hogy nyugdíjba menetelét követően az alkalmazási helyén kívüli helyre költözött.

2020. január 9‑én az EBB elutasította e kérelmet azzal az indokkal, hogy LR a tulajdonosa annak a háznak, amelybe költözött, és ezért nem teljesíti az EBB személyi állományára alkalmazandó igazgatási rendelkezések (a továbbiakban: igazgatási rendelkezések) 13. cikke szerinti újbóli letelepedési támogatás odaítélésének feltételeit. Mivel az EBB elutasította a felülvizsgálat iránti kérelmét is, LR egyfelől az újbóli letelepedési támogatást tőle megtagadó határozat megsemmisítése, másfelől az EBB‑nek e támogatás megfizetésére való kötelezése iránti keresetet indított a Törvényszék előtt.

E keresetnek a Törvényszék helyt ad, amely kibővített tanácsában pontosítja az igazgatási rendelkezések 13. cikke szerinti, a szolgálati jogviszony megszűnését követően járó, újbóli letelepedési támogatás nyújtásának feltételeit. Ennek keretében a Törvényszék ezenkívül pontosításokat tesz az EBB által elfogadott ezen általános jogi norma nyelvi eltérések esetén történő értelmezését illetően.

A Törvényszék álláspontja

A Törvényszék először is megállapítja, hogy bár az igazgatási rendelkezések 13. cikke értelmében átalány összegű támogatást kell fizetni az EBB azon alkalmazottja részére, aki a szolgálati jogviszony megszűnését követően megváltoztatta lakóhelyét annak érdekében, hogy az az utolsó alkalmazási helyétől legalább ötven kilométer távolságra legyen, e támogatás nyújtásának feltétele az, hogy az érintett alkalmazott ne a saját otthonában alakítsa ki lakóhelyét.

E rendelkezés szó szerinti értelmezését illetően a Törvényszék rámutat arra, hogy az igazgatási rendelkezések nem határozzák meg a „lakóhely” és „otthon” fogalmát, és eltérően értelmezhető egyrészt az igazgatási rendelkezések 13. cikkének francia változatában használt „propre foyer” kifejezés, másrészt pedig az angol változatában használt „own home” kifejezés.

A Törvényszék, miután emlékeztet arra az állandó ítélkezési gyakorlatra, amely szerint az uniós szövegek egyes nyelvi változatai közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést főszabály szerint azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi, ( 1 ) a jelen ügy sajátos körülményei között eltér ettől az ítélkezési gyakorlattól, mivel egyrészt az igazgatási rendelkezések 13. cikke egy francia nyelven megfogalmazott és elfogadott javaslatból eredt, másrészt pedig az EBB úgy döntött, hogy az igazgatási rendelkezések bevezetésének utolsó bekezdésében kifejezetten szerepelteti, hogy az említett rendelkezéseknek többek között az angol változata „az eredeti francia változat fordítása”.

A Törvényszék így a vitatott rendelkezés kibocsátójának az e rendelkezés elfogadásakor fennálló szándéka objektív meghatározása érdekében úgy határoz, hogy az igazgatási rendelkezések 13. cikkének szövegét az uralkodó nyelvi változat – a jelen esetben a francia – szerinti szokásos jelentésének megfelelően értelmezi.

E tekintetben a Törvényszék pontosítja, hogy a francia nyelvben a „foyer” [otthon] fogalma azt a helyet jelöli, ahol „a tűz ég”, tágabb értelemben pedig azt a helyet, ahol valamely személy családja él, a „résidence” [lakóhely] kifejezés pedig azt a helyet vagy lakóhelyet jelöli, ahol a személy letelepedett. Az igazgatási rendelkezések 13. cikkének szövegéből tehát az következik, hogy kizárt az átalány összegű újbóli beilleszkedési támogatás kifizetése, ha a volt alkalmazott új lakóhelye egybeesik a családja lakóhelyével. Mivel a személy tulajdonában álló lakás nem feltétlenül és nem mindig felel meg e személy családtagjai lakóhelyének, e rendelkezés szó szerinti értelmezéséből az következik, hogy az újbóli letelepedési támogatás folyósítása csak akkor kizárt, ha az érintett alkalmazott szokásos tartózkodási helyét a családtagok lakóhelyére helyezi át, és nincs kizárva, ha az alkalmazott tulajdonában áll az a lakóhely, ahol újonnan letelepedett.

Az igazgatási rendelkezések 13. cikkének e szó szerinti értelmezését megerősíti annak rendszertani értelmezése. A közigazgatási rendelkezések többi cikke ugyanis az „otthon” kifejezést azon hely megjelölésére használja, ahol az alkalmazott családtagjai szokásosan élnek, és nem azon ingatlan megjelölésére, amely az alkalmazott tulajdona.

A Törvényszék továbbá megjegyzi, hogy az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) VII. melléklete 5. cikkének (4) bekezdése a letelepedési támogatáshoz való jog kizárására vonatkozó olyan kikötést tartalmaz, amely az ítélkezési gyakorlat szerint ( 2 ) abban az esetben alkalmazandó, ha a tisztviselőt arra a helyre helyezik át, ahol a családja tartózkodik, és velük együtt telepedik le. Márpedig a Törvényszék – megerősítve, hogy az EBB funkcionális autonómiával rendelkezik a személyi állományának tagjaira alkalmazandó rendszer meghatározása tekintetében – úgy véli, hogy az EBB nem bizonyította, hogy a funkcionális autonómiáját mennyiben sértené, ha ezen ítélkezési gyakorlatot analógia útján alkalmaznák az igazgatási rendelkezések 13. cikke első bekezdésének második franciabekezdése szerinti újbóli letelepedési támogatáshoz való jogot kizáró kikötésre.

Végül a Törvényszék megállapítja, hogy az igazgatási rendelkezések 13. cikkének teleologikus értelmezése megerősíti az említett cikk e szó szerinti és rendszertani értelmezését.

Az újbóli letelepedési támogatás célja az, hogy fedezze és enyhítse a volt tisztviselő vagy alkalmazott új környezetbe határozatlan, de meglehetősen hosszú időszakra való újonnani letelepedéséből eredő költségeket az állandó lakóhelyének a szolgálati jogviszonyának végleges megszűnését követő megváltozása miatt.

Kétségtelen, hogy az a körülmény, hogy az alkalmazott a szolgálati jogviszony megszűnésekor olyan lakásba költözik, amelynek tulajdonosa vagy társtulajdonosa, csökkentheti az újbóli letelepedéséhez kapcsolódó bizonyos költségeket. Mindazonáltal ezen körülményből nem vezethető le az az általános vélelem, amely szerint az érintett alkalmazottnak az utolsó alkalmazási helyétől eltérő környezetben való újonnani letelepedése semmilyen költséggel nem jár számára.

A fentiekre tekintettel a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az EBB megsértette az igazgatási rendelkezések 13. cikkét azáltal, hogy megtagadta LR‑től az újbóli letelepedési támogatást azzal az indokkal, hogy ő a tulajdonosa annak a lakásnak, amelybe költözött. Következésképpen a Törvényszék megsemmisíti az EBB határozatát.

A Törvényszék továbbá analógia útján alkalmazza a személyzeti szabályzat 91. cikkének (1) bekezdését, amely az alkalmazottak által valamely intézmény ellen indított pénzügyi természetű jogviták esetén az uniós bíróságra korlátlan felülvizsgálati jogkört ruház, ( 3 ) és helyt ad LR erre vonatkozó kérelmeinek, így az EBB‑t az újbóli letelepedési támogatás késedelmi kamatokkal növelt összegének megfizetésére kötelezi.

( 1 ) 2021. február 24‑iTrapeza Peiraios ítélet (C‑243/20, EU:C:2021:1045, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 2 ) 2015. november 18‑iFH kontra Parlament ítélet (F‑26/15, EU:T:2015:137, 35. pont).

( 3 ) 2001. október 2‑iEBB kontra Hautem ítélet (C‑449/99 P, EU:C:2001:502, 95. pont).