C‑624/19. sz. ügy

K és társai

kontra

Tesco Stores Ltd

(a Watford Employment Tribunal [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (második tanács), 2021. június 3.

„Előzetes döntéshozatal – Szociálpolitika – A férfi és női munkavállalók egyenlő díjazása – EUMSZ 157. cikk – Közvetlen hatály – Az »egyenlő értékű munka« fogalma – Az egyenlő értékű munkáért való egyenlő díjazásban történő részesülésre irányuló kérelmek – Egyetlen forrás – Ugyanazon munkáltatóhoz tartozó, eltérő nemű munkavállalók – Különböző létesítmények – Összehasonlítás”

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Az Európai Unióból kilépett tagállam bírósága által feltett kérdés – Az Egyesült Királyság kilépéséről szóló megállapodás – 86. cikk – A Bíróság arra vonatkozó hatásköre, hogy előzetes döntést hozzon az Egyesült Királyság bíróságainak az átmeneti időszak lejárta előtt előterjesztett kérelmeiről

   (A Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia‑közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás, 86. cikk)

   (lásd: 17. pont)

2. Szociálpolitika – Férfi és női munkavállalók – Egyenlő díjazás – EUMSZ 157. cikk – Magánszemélyek közötti jogviták – A férfi és női munkavállalók „egyenlő értékű munkáért” való egyenlő díjazása elvének a megsértésére való hivatkozás – Közvetlen hatály – Feltételek – Az ugyanazon munkáltatóhoz tartozó, eltérű nemű munkavállalók által végzett egyenlő értékű munka – Különböző létesítményekben végzett munka – Hatás hiánya

   (EUMSZ 157. cikk)

   (lásd: 20., 22–24., 26., 29., 30., 36., 37., 39. pont és a rendelkező rész)

Összefoglalás

A férfi és női munkavállalók „egyenlő munka” vagy „egyenlő értékű munka” vonatkozásában való egyenlő díjazásának az uniós jogban biztosított elvére közvetlenül lehet hivatkozni a magánszemélyek közötti jogvitákban.

A Tesco Stores kiskereskedő, amely a termékeit online és az Egyesült Királyságban található üzletekben értékesíti. Ezen, változó méretű üzletekben összesen körülbelül 250000 munkavállalót foglalkoztatnak, akik különböző típusú munkakört látnak el. E társaság egy 11000 munkavállalót foglalkoztató elosztórendszerrel is rendelkezik; e munkavállalók különböző típusú munkakört látnak el. A Tesco Stores hozzávetőleg 6000, férfi, illetve női munkavállalója, valamint volt munkavállalója, akiket e társaság az üzleteiben foglalkoztat vagy foglalkoztatott, az említett társaságot 2018 februárjától perelte a kérdést előterjesztő bíróság, a Watford Employment Tribunal (watfordi munkaügyi bíróság, Egyesült Királyság) előtt, azzal az indokkal, hogy nem részesült a férfi és a női munkavállalókat az egyenlő munkáért megillető egyenlő díjazásban, megsértve ezzel a nemzeti szabályozást és az EUMSZ 157. cikket ( 1 ). E bíróság felfüggesztette az eljárást a férfi munkavállalók kérelmeinek tárgyában, úgy ítélve meg, hogy azok kimenetele az alapeljárás női felperesei kérelmeinek a kimenetelétől függ.

Márpedig ez utóbbiak arra hivatkoznak, hogy munkájuk és a Tesco Stores által a hálózata elosztóközpontjaiban alkalmazott férfi munkavállalók munkája egyenlő értékű, és az EUMSZ 157. cikk értelmében jogosultak a munkájukat e munkavállalók munkájához viszonyítani, jóllehet e munkát különböző létesítményekben végzik. E cikk értelmében a foglalkoztatási feltételeik és az említett munkavállalók foglalkoztatási feltételei „egyetlen forrástól”, nevezetesen a Tesco Stores‑tól erednek. E társaság viszont úgy érvel, hogy az EUMSZ 157. cikknek nincs közvetlen hatálya az egyenlő értékű munkán alapuló kérelmek esetében, így az alapeljárás felperesei a kérdést előterjesztő bíróság előtt nem hivatkozhatnak erre a rendelkezésre. Ezenkívül álláspontja szerint nem minősíthető „egyetlen forrásnak”.

Az EUMSZ 157. cikket illetően a kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy az Egyesült Királyság bíróságai bizonytalanok e cikk közvetlen hatályát illetően, amely a Bíróság által megfogalmazott különbségtételhez kapcsolódik az olyan hátrányos megkülönböztetések között, amelyek kizárólag a munka azonossága és az egyenlő díjazás kritériuma alapján állapíthatók meg, és azok között, amelyek kifejezettebb végrehajtási rendelkezések alapján állapíthatók meg. ( 2 ) Márpedig az alapügyben szóban forgó kérelmek e második kategóriába tartozhatnak, amely nem rendelkezik közvetlen hatállyal.

A kérdést előterjesztő bíróság e körülmények között fordult a Bírósághoz. A Bíróság ítéletében azt állapítja meg, hogy az EUMSZ 157. cikk közvetlen hatállyal rendelkezik a magánszemélyek közötti olyan jogvitákban, amelyekben a férfi és női munkavállalók e cikkben említett „egyenlő értékű munkáért” való egyenlő díjazása elvének a megsértésére hivatkoznak.

A Bíróság álláspontja

A Bíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépése ellenére a kilépési megállapodás ( 3 ) 86. cikke alapján hatáskörrel rendelkezik az előzetes döntéshozatal iránti kérelem megválaszolására.

A Bíróság az ügy érdemét tekintve először az EUMSZ 157. cikk szövegét illetően azt mondja ki, hogy e cikk egyértelműen és pontosan eredménykötelezettséget ír elő, és kötelező jelleggel bír mind az „egyenlő munka”, mind az „egyenlő értékű munka” tekintetében. Ezt követően a Bíróság emlékeztet arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 157. cikk közvetlen hatállyal bír, így a magánszemélyek számára olyan jogokat keletkeztet, amelyek megóvása a nemzeti bíróságok feladata, különös tekintettel az olyan esetekre, amikor a hátrányos megkülönböztetés forrása közvetlenül jogszabályi rendelkezésekben vagy kollektív munkaszerződésekben található, valamint abban az esetben, amikor a munkavégzés ugyanabban a magán‑ vagy közintézményben, vagy szolgálatban történik. A Bíróság emlékeztet azon pontosítására, miszerint az ilyen hátrányos megkülönböztetések azon hátrányos megkülönböztetések közé tartoznak, amelyek kizárólag az EGK‑Szerződés 119. cikkében meghatározott, a munka azonossága és az egyenlő díjazás kritériuma alapján állapíthatók meg, valamint arra, hogy hasonló helyzetben a bíróság minden olyan ténybeli elemet meg tud állapítani, amely lehetővé teszi számára annak megítélését, hogy egy női munkavállaló alacsonyabb díjazásban részesül‑e, mint az egyenlő vagy egyenlő értékű munkát végző férfi munkavállaló. ( 4 ) Így az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a Tesco Stores érvelésével ellentétben az EUMSZ 157. cikk által kiváltott közvetlen hatály nem korlátozódik azokra a helyzetekre, amelyekben az összehasonlított eltérő nemű munkavállalók „egyenlő munkát” végeznek, hanem az az „egyenlő értékű munkára” is kiterjed. A Bíróság pontosítja, hogy ebben az összefüggésben a tényállás bíróság által történő megítélésének körébe tartozik az a kérdés, hogy az érintett munkavállalók „egyenlő munkát” vagy „egyenlő értékű munkát” végeznek‑e.

A Bíróság ezenkívül úgy ítéli meg, hogy ezt az értelmezést megerősíti az EUMSZ 157. cikk által követett cél, vagyis az, hogy az egyenlő munka vagy egyenlő értékű munka tekintetében a díjazás valamennyi elemében és feltételében kizárják a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetést. A Bíróság e tekintetben megállapítja, hogy az EUMSZ 157. cikkben érintett, az egyenlő munkáért vagy az egyenlő értékű munkáért a férfi és a női munkavállalók egyenlő díjazásának elve az Unió alapelvei közé tartozik.

A Bíróság végezetül kiemeli, hogy ha az egyenlő vagy egyenlő értékű munkát végző munkavállalók díjazási feltételei között fennálló különbségek nem egyetlen forrásból erednek, hiányzik az a jogalany, amely helyre tudná állítani az egyenlő bánásmódot, így az ilyen helyzet nem tartozik az EUMSZ 157. cikk hatálya alá. Amennyiben azonban a díjazásra vonatkozó ilyen feltételek egyetlen forrásból erednek, e munkavállalók munkavégzése és díjazása összehasonlítható, még akkor is, ha ez utóbbiak különböző létesítményekben végzik munkájukat. Következésképpen lehet e rendelkezésre hivatkozni a nemzeti bíróságok előtt az ugyanazon munkáltatóhoz tartozó, eltérő nemű munkavállalók által az e munkáltató különböző létesítményeiben végzett egyenlő értékű munkán alapuló jogvitában, mivel e munkáltató ilyen egyetlen forrásnak minősül.

( 1 ) E rendelkezés értelmében „[m]inden tagállam biztosítja annak az elvnek az alkalmazását, hogy a férfiak és a nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak”.

( 2 ) A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben az 1976. április 8‑iDefrenne ítélet (43/75, EU:C:1976:56) 18. pontjára hivatkozik.

( 3 ) Lásd: a Nagy Britannia és Észak Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia‑közösségből való kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló, 2020. január 30‑i (EU) 2020/135 határozat (HL 2020. L 29., 1. o.), amellyel az Európai Unió Tanácsa az Európai Unió és az EAK nevében jóváhagyta az említett megállapodást (HL 2020. L 29., 7. o.), amelyet e határozathoz csatoltak. A Bíróság megállapítja, hogy az említett megállapodás 86. cikke alapján továbbra is hatáskörrel rendelkezik arra, hogy előzetes döntést hozzon az Egyesült Királyság bíróságainak a 2020. december 31‑ig tartó átmeneti időszak lejárta előtt előterjesztett kérelmeiről, és a jelen ügyben ilyen kérelemről van szó.

( 4 ) Lásd ebben az értelemben: 1976. április 8‑iDefrenne ítélet (43/75, EU:C:1976:56, 18. és 21–23. pont), 1981. március 11‑iWorringham és Humphreys ítélet (69/80, EU:C:1981:63, 23. pont), az EGK‑Szerződés 119. cikke (később, módosítást követően EK 141. cikk, jelenleg EUMSZ 157. cikk) vonatkozásában.