C‑152/19. P. sz. ügy

Deutsche Telekom AG

kontra

Európai Bizottság
és
Slovanet, a.s

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2021. március 25.

„Fellebbezés – Verseny – EUMSZ 102. cikk – Erőfölénnyel való visszaélés – A széles sávú internet‑hozzáférési szolgáltatások szlovák piaca – A jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat terhelő, a helyi hurokhoz való hozzáférés nyújtására vonatkozó jogszabályi kötelezettség – A helyi hurok más szolgáltatók számára történő átengedésének az inkumbens szolgáltató által megállapított feltételei – A hozzáférés nélkülözhetetlen jellege – A leányvállalat magatartása anyavállalatnak való betudhatósága – Védelemhez való jog”

1. Erőfölény – Visszaélés – A valamely vállalkozás tevékenységéhez szükséges termékhez vagy szolgáltatáshoz való hozzáférésnek a másik, erőfölényben lévő vállalkozás általi megtagadása – A széles sávú távközlési szolgáltatások piacán harmadik vállalkozások hozzáférése az inkumbens szolgáltató helyi hurokjához – A hozzáférés hallgatólagos megtagadását eredményező, tisztességtelen hozzáférési feltételek rögzítése – A visszaélésszerű jelleg értékelése – A Bizottság annak bizonyítására vonatkozó kötelezettsége, hogy a helyi hurokhoz való hozzáférés nélkülözhetetlen a versenytárs szolgáltatók piacra lépéséhez – Hiány

   (EUMSZ 102. cikk; EGT‑Megállapodás, 54. cikk)

   (lásd: 40–60. pont)

2. Verseny – Uniós szabályok – Jogsértések – Betudás – Anyavállalat és leányvállalatok – Gazdasági egység – Értékelési szempontok – Az anyavállalattal fennálló gazdasági, szervezeti és jogi kapcsolatokon alapuló valószínűsítő körülmények csoportjából a leányvállalat magatartására gyakorolt meghatározó befolyás tényére nézve levont következtetés – A meghatározó befolyás fennállásának igazolását lehetővé tevő körülmények – Vezető tisztségviselőknek a leányvállalat ügyvezető testületében való jelenléte – Munkatársaknak a leányvállalat rendelkezésére bocsátása – A leányvállalat üzleti stratégiájáról rendszeres tájékoztatásban való részesülés

   (EUMSZ 102. cikk; EGT‑Megállapodás, 54. cikk)

   (lásd: 72–87., 94–97. pont)

3. Verseny – Közigazgatási eljárás – Kifogásközlés – Szükséges tartalom – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Az érdekelttel az eljárás igen előrehaladott szakaszában közölt új elemek –Rövid határidő biztosítása az észrevételek megtételére – Megengedhetőség

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 27. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 105., 106. pont)

Összefoglalás

A Bíróság elutasítja a Slovak Telekom és a Deutsche Telekom által a Törvényszéknek a szlovák távközlési piacon tanúsított versenyellenes magatartásokra vonatkozó ítéleteivel szemben benyújtott fellebbezéseket. A 38061963 euró összegű bírság, amelynek megfizetéséért e két társaság egyetemlegesen felel, valamint a 19030981 euró összegű bírság, amelyet kizárólag a Deutsche Telekom köteles megfizetni, tehát változatlan marad.

A Slovak Telekom a.s. (a továbbiakban: ST) mint inkumbens távközlési szolgáltató Szlovákiában széles sávú szolgáltatásokat kínál helyhez kötött rézvezetékes és optikai szálas hálózatain. Az ST hálózatai magukban foglalják a „helyi hurkot”, vagyis azokat a fizikai vonalakat is, amelyek a helyhez kötött telefonhálózatban egyrészt az előfizetői hálózati végpontot, másrészt a fő kábelrendezőt kapcsolják össze.

A szlovák távközlési szabályozó hatóság a nemzeti piacának elemzését követően 2005. március 8‑án határozatot hozott, amelyben az ST‑t a helyi hurok átengedésének nagykereskedelmi piacán jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóként jelölte ki. Következésképpen az ST az uniós keretszabályozás ( 1 ) értelmében köteles volt arra, hogy az alternatív szolgáltatók számára hozzáférést nyújtson a tulajdonában lévő helyi hurokhoz, lehetővé téve ezáltal az új belépők számára, hogy ezen infrastruktúrát annak érdekében használják, hogy saját szolgáltatásokat nyújtsanak a végfelhasználóknak.

2014. október 15‑én a Bizottság határozatot hozott, amelyben bírságot szabott ki az ST‑vel, valamint anyavállalatával, a Deutsche Telekom AG‑val (a továbbiakban: DT) szemben amiatt, hogy az ST visszaélt erőfölényével a széles sávú internetszolgáltatások szlovák piacán azáltal, hogy 2005 és 2010 között korlátozta azt, hogy az alternatív szolgáltatók hozzáférjenek a helyi hurokjához (a továbbiakban: vitatott határozat). A Bizottság különösen azt kifogásolta, hogy az ST, valamint a DT megsértette az EUMSZ 102. cikket azáltal, hogy az ST a helyi hurokjának átengedésére vonatkozó referenciaajánlatában tisztességtelen szabályokat és feltételeket rögzített, és olyan tisztességtelen díjakat alkalmazott, amelyek nem tették lehetővé valamely megegyező hatékonyságú szolgáltató számára, hogy veszteségek nélkül tudja kínálni az ST által kínált kiskereskedelmi szolgáltatásokat. Ezért a Bizottság az ST‑vel és a DT‑vel szemben egyetemlegesen 38838000 euró bírságot, valamint a DT‑vel szemben 31070000 euró bírságot szabott ki.

A 2018. december 13‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítéletben ( 2 ) és a 2018. december 13‑i Slovak Telekom kontra Bizottság ítéletben ( 3 ) a Törvényszék részben megsemmisítette a vitatott határozatot, és az ST és a DT által egyetemlegesen megfizetendő bírságot 38061963 euróban, a kizárólag ez utóbbi által megfizetendő bírságot pedig 19030981 euróban állapította meg.

A Bíróság az ST és a DT által benyújtott fellebbezéseket elutasítja, és ennek keretében az erőfölényben lévő vállalkozás infrastruktúrájához való hozzáférés megtagadásának az EUMSZ 102. cikk értelmében visszaélésszerűnek minősítésével összefüggésben pontosításokat tesz a Bronner ítélet ( 4 ) hatályát illetőn. Ebben az ítéletben a Bíróság magasabb küszöböt határozott meg az olyan magatartás visszaélésszerű jellegének megállapításához, amely abban áll, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás megtagadja a tulajdonában lévő infrastruktúra versenytárs vállalkozások számára történő rendelkezésre bocsátását.

A Bíróság álláspontja

A Bíróság mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy bármely vállalkozás, még ha erőfölényben is van, főszabály szerint továbbra is megtagadhatja a szerződéskötést és az általa saját szükségleteire kialakított infrastruktúra használatát. Az erőfölényben lévő vállalkozással szemben a szerződéskötés visszaélésszerű megtagadása miatt azon kötelezettség előírása, hogy kössön szerződést valamely versenytárs vállalkozással a saját infrastruktúrájához való hozzáférés lehetővé tétele érdekében, tehát különösen sérti az erőfölényben lévő vállalkozás szerződési szabadságát és tulajdonhoz való jogát. Így, amennyiben az erőfölényben lévő vállalkozás megtagadja az infrastruktúrájához való hozzáférést, e vállalkozás arra való kötelezése, hogy adjon hozzáférést a versenytársainak, versenypolitikai szempontból csak akkor indokolható, ha ezen erőfölényben lévő vállalkozás valóban uralja az érintett piacot.

A Bíróság ezt követően kifejti, hogy a Bíróság által a Bronner ítéletben meghatározott feltételek, és különösen a harmadik feltétel alkalmazása lehetővé teszi annak megvizsgálását, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás az infrastruktúrájának köszönhetően ténylegesen uralja‑e a piacot. Ezen ítélet szerint az erőfölényben lévő vállalkozás kizárólag akkor kötelezhető arra, hogy hozzáférést biztosítson az általa saját tevékenysége érdekében kialakított infrastruktúrához, ha először is e hozzáférés megtagadása alkalmas arra, hogy teljesen megszüntesse a hozzáférést kérő versenytárs vállalkozás által támasztott versenyt, másodszor e megtagadás objektíve nem igazolható, harmadszor pedig az ilyen hozzáférés nélkülözhetetlen a versenytárs vállalkozás tevékenységéhez, azaz ezen infrastruktúrának nem létezik valódi vagy lehetséges alternatívája.

Ezzel szemben, ha valamely erőfölényben lévő vállalkozás biztosítja az infrastruktúrájához való hozzáférést, de e hozzáférést tisztességtelen feltételekhez köti, a Bíróság által a Bronner ítéletben meghatározott feltételek nem alkalmazhatók. Ugyanis az ilyen magatartások, noha visszaélésszerűek lehetnek, mivel az érintett piacokon versenyellenes hatásokat válthatnak ki, nem feleltethetők meg azon magatartásnak, amikor az erőfölényben lévő vállalkozás megtagadja az infrastruktúrájához való hozzáférést, mivel a versenyjogot alkalmazó szervek nem kötelezhetik e vállalkozást arra, hogy adjon hozzáférést az infrastruktúrájához, mivel e hozzáférést már megadták. Az ilyen összefüggésben meghozandó intézkedések ennélfogva kevésbé sértik az erőfölényben lévő vállalkozás szerződési szabadságát és tulajdonhoz való jogát, mint az, ha arra kötelezik, hogy adjon hozzáférést az infrastruktúrájához, amikor azt a saját tevékenysége érdekében tartja fenn.

Az ST‑t arra kötelező uniós keretszabályozásra tekintettel, hogy a versenytárs vállalkozások számára adjon hozzáférést a helyi hurokjához, a Bíróság emlékeztet arra, hogy e szlovák távközlési szolgáltató nem tudta megtagadni a hozzáférést, és valóban nem is tagadta meg azt. Ezzel szemben az ST az e hozzáférés mikéntjére vonatkozó döntéshozatali autonómiája keretében határozta meg a hozzáférésnek a vitatott határozatban kifogásolt szabályait és feltételeit. Mivel ezek nem minősültek a hozzáférésnek a Bronner ítélet tárgyát képező megtagadásával összehasonlítható megtagadásnak, a Bíróság által erre vonatkozóan megállapított feltételek a jelen ügyben nem alkalmazhatók. Az ST és a DT által előadott érvekkel ellentétben a Bizottság következésképpen nem volt köteles bizonyítani, hogy az ST helyi hurokjához való hozzáférés nélkülözhetetlen volt a versenytárs szolgáltatók piacra lépéséhez, annak érdekében, hogy erőfölénnyel való visszaélésnek minősíthesse a hozzáférés szóban forgó szabályait és feltételeit.

Miután a Bíróság az ST és a DT által felhozott többi jogalapot is elutasította, amelyek többek között az ST árprést eredményező árképzési gyakorlatának értékelésére és a jogsértés DT‑nek mint anyavállalatnak való betudhatóságára vonatkoztak, a Bíróság a fellebbezéseket teljes egészében elutasítja.

( 1 ) Lásd különösen a helyi hurok átengedéséről szóló, 2000. december 18‑i 2887/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (HL 2000. L 336., 4. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 26. kötet, 83. o.), valamint az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7‑i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL 2002. L 108., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 349. o.).

( 2 ) T‑827/14, EU:T:2018:930.

( 3 ) T‑851/14, EU:T:2018:929.

( 4 ) 1998. november 26‑iBronner ítélet (C‑7/97, EU:C:1998:569).