T‑491/17. sz. ügy

Istituzione pubblica di assistenza e beneficenza „Opere Pie d’Onigo”

kontra

Európai Bizottság

A Törvényszék végzése (második tanács), 2019. szeptember 24.

„Megsemmisítés iránti kereset – Állami támogatások – Olaszország által egyes szociális‑egészségügyi magánszolgáltatók javára bevezetett támogatási program – A személyzet szülési szabadság és a súlyosan beteg hozzátartozók ápolására igénybe vett szabadság miatti távollétével kapcsolatos költségek – Az állam által a magánvállalkozások részére folyósított hozzájárulások – Kifogást nem emelő határozat – Versenyhátrány okozásának hiánya – Közvetlen érintettség hiánya – Elfogadhatatlanság”

Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Rendeleti jellegű jogi aktusok – Végrehajtási intézkedéseket maguk után nem vonó és a felperest közvetlenül érintő jogi aktusok – A közvetlen érintettség fogalma – Szempontok – Állami támogatás hiányát megállapító bizottsági határozat – A kedvezményezett vállalkozással versenytárs jogalany keresete – Versenytárs jogalany, amely nem igazolta azon jogának közvetlen érintettségét, hogy a verseny ne torzuljon az ő hátrányára – Elfogadhatatlanság

(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés)

(lásd: 21–36. pont)

Összefoglalás

A T‑491/17. sz., Opere Pie d’Onigo kontra Bizottság ügyben 2019. szeptember 24‑én hozott végzésével a Törvényszék mint elfogadhatatlant elutasította az Istituzione pubblica di assistenza e beneficenza „Opere Pie d’Onigo” (a továbbiakban: OPO) azt megállapító bizottsági határozat megsemmisítése iránti keresetét, hogy az önálló nonprofit közintézményeket a biztosításon alapuló szociális biztonsági rendszerből kizáró olasz szabályozás nem minősül az e rendszerben részt vevő szociális‑egészségügyi magánszolgáltatók javára nyújtott állami támogatásnak. ( 1 )

Az OPO olasz, önálló nonprofit közintézmény, amely szociális‑egészségügyi segítséget nyújt például idős vagy fogyatékossággal élő személyek számára. A Bizottsághoz intézett panaszában az olaszországi szociális köz‑ és magánszolgáltatókkal szembeni egyenlőtlen bánásmódot sérelmezte, ugyanis csak ez utóbbiak vesznek részt a biztosításon alapuló szociális biztonsági rendszerben. Az OPO e tekintetben a szociális magán‑ és közszolgáltatók közötti, a munkavállalók részére nyújtott egyes ellátások fedezetére vonatkozó egyenlőtlen bánásmódot is, valamint azt a tényt is kifogásolja, hogy őt az olasz állam közjogi jogalanyoknak, nem pedig magánjogi jogalanyoknak minősíti. A Bizottság a megtámadott határozatában azonban azt állapította meg, hogy a panasszal érintett nemzeti intézkedések nem minősülnek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak.

Az e bizottsági határozat ellen az OPO által indított keresetet a Törvényszék, mint elfogadhatatlant, azzal az indokkal utasította el, hogy az OPO nem rendelkezik kereshetőségi joggal.

E tekintetben a Törvényszék emlékeztetett arra, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó fordulata alapján bármely természetes vagy jogi személy megsemmisítés iránti keresetet indíthat az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket. A közvetlen érintettség követelményét illetően a Törvényszék hangsúlyozta: e követelmény két együttes feltétel teljesülését követeli meg, nevezetesen elsőként azt, hogy a vitatott intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, másfelől azt, hogy ne hagyjon mérlegelési jogkört az intézkedés végrehajtására kötelezett címzettek számára, azaz az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű legyen, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az Európai Unió szabályozása alapján történjék.

Mivel a közvetlen érintettség feltétele megköveteli, hogy a megtámadott jogi aktus közvetlen hatást gyakoroljon a felperes jogi helyzetére, a Törvényszék ezt követően megvizsgálta, hogy az OPO megfelelően bemutatta‑e azon indokokat, amelyek alapján a Bizottság határozata neki versenyhátrányt okozhat, következésképpen hatást gyakorolhat az ő jogi helyzetére. Minthogy az OPO nem pontosította releváns módon ezeket az indokokat, a Törvényszék azt állapította meg, hogy a közvetlen érintettség mint követelmény a jelen ügyben nem teljesült. Emiatt a Törvényszék a megsemmisítés iránti keresetet egészében elutasította mint elfogadhatatlant.

( 1 ) Az SA.38825. sz. állami támogatással („egyes szociális‑egészségügyi magánszolgáltatók javára bevezetett állítólagos állami támogatás”) szemben kifogást nem emelő, 2017. március 27‑i C(2017) 1939 final bizottsági határozat (HL 2017. C 219., 1. o.).