C‑553/16. sz. ügy

„TTL” EOOD

kontra

Direktor na Direktsia „Obzhalvane i danachno‑osiguritelna praktika” – Sofia

(a Varhoven administrativen sad [Bulgária]
által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – A szolgáltatásnyújtás szabadsága – Társasági adó – Belföldi illetőségű társaság által tartálykocsik bérlete fejében külföldi illetőségű társaság számára teljesített kifizetések – A külföldi illetőségű társaság számára kifizetett, belföldi forrásból származó jövedelmeket terhelő forrásadó levonásának kötelezettsége – Tiszteletben nem tartás – A kettős adóztatás elkerülésére irányuló egyezmények – Késedelmi kamatok beszedése a belföldi illetőségű társaságtól a forrásadó meg nem fizetése miatt – A törvényben meghatározott fizetési határidő lejártától kezdve addig a napig fizetendő kamatok, amikor a kettős adóztatás elkerülésére irányuló egyezmény alkalmazhatóságának bizonyítékai fennállnak – Vissza nem téríthető kamatok”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (hetedik tanács), 2018. július 25.

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – Az uniós jog alapeljárásban nyilvánvalóan nem alkalmazandó rendelkezéseinek értelmezése iránti kérelem – Az EUSZ 5. cikk (4) bekezdésének és az EUSZ 12. cikk b) pontjának valamely nemzeti szabályozásra való alkalmazhatatlansága

   (EUSZ 5. cikk, (4) bekezdés és EUSZ 12. cikk, b) pont; EUMSZ 267. cikk)

2. Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – Adójogszabályok – A valamely tagállamban illetékességgel rendelkező társaság által valamely más tagállamban letelepedett társaság részére kifizetett jövedelmek – Kettős adóztatás elkerülésére irányuló megállapodás ellenkező rendelkezése hiányában forrásadó hatálya alá tartozó kifizetés – A külföldi illetékességű társaságot az első tagállamban minden adó megfizetése alól mentesítő megállapodás – A mentesség alkalmazását lehetővé tevő feltételeknek a külföldi illetőségű társaság általi késedelmes bizonyítása – A forrásadót le nem vonó belföldi társaság kötelezettsége arra, hogy vissza nem téríthető késedelmi kamatot fizessen – Megengedhetetlenség

   (EUMSZ 56. cikk)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 31–35. pont)

2.  Az EUMSZ 56. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan tagállami szabályozás, amelynek keretében jövedelmeknek egy belföldi illetőségű társaság által egy másik tagállamban letelepedett társaság számára történő kifizetése főszabály szerint forrásadó‑köteles, kivéve ha az e két tagállam közötti, a kettős adóztatás elkerülésére irányuló egyezmény másképp nem rendelkezik, ha ez a szabályozás arra kötelezi a belföldi illetőségű társaságot, amely nem vonja le az adót, és be sem fizeti azt az előző tagállam államkincstárának, hogy vissza nem téríthető késedelmi kamatokat fizessen a jövedelemadó megfizetése határidejének lejártától az azon időpontig terjedő időszak tekintetében, amikor a külföldi illetőségű társaság bizonyítja, hogy teljesültek a kettős adóztatás elkerülésére irányuló egyezmény alkalmazását lehetővé tévő feltételek, még akkor is, ha ezen egyezmény értelmében a külföldi illetőségű társaságnak semmilyen adót nem kell fizetnie az első tagállamban, illetve ha az adó összege kisebb, mint az említett tagállam adójoga értelmében szokásosan fizetendő adó összege.

   A szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának igazolására hivatkozott érveket illetően, és amint az a jelen ítélet 53. pontjában kiemelésre került, a Bíróság már megállapította, hogy az adó beszedése hatékonysága biztosításának, valamint az adóellenőrzések hatékonysága biztosításának szükségessége olyan közérdeken alapuló nyomós oknak minősül, amely alkalmas a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának igazolására. A Bíróság azt is megállapította, hogy a szankciók előírása – ideértve a büntetőjogi jellegűeket is – szükségesnek tekinthető a nemzeti szabályozás tényleges tiszteletben tartásának biztosításához, feltéve azonban, hogy az előírt büntetés minden esetben arányban áll a szankcionálni kívánt jogsértés súlyával (lásd ebben az értelemben: 2016. május 26‑iNN (L) International ítélet, C‑48/15, EU:C:2016:356, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Mindazonáltal az olyan nemzeti szabályozás, amely olyan vissza nem téríthető kamatok formájában ír elő szankciót, amelyeket a nemzeti jog értelmében fizetendő forrásadó alapján számítanak ki, és amelyeket az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjától azon időpontig terjedő időszak tekintetében kell megfizetni, amikor a kettős adóztatás elkerülésére irányuló egyezmény alkalmazását bizonyító okiratokat bemutatják az adóhatóságnak, nem alkalmas az előző pontban említett célkitűzések megvalósítására abban az esetben, ha megállapításra kerül, hogy a vonatkozó egyezmény értelmében az adót nem kell megfizetni. Az alapügyben szereplő helyzetben ugyanis nincs kapcsolat a követelt kamatok összege és a nem létező, fizetendő adó összege, illetve az említett dokumentumoknak az adóhatósághoz történő benyújtásában tanúsított késedelem súlyossága között. Egyébiránt az ilyen szankció túllép az említett célkitűzések eléréséhez szükséges mértéken, tekintve, hogy a fizetendő kamatok összege túlzottnak minősülhet a fizetendő adó összegéhez viszonyítva, és nem került bizonyításra e kamatok visszatérítésének lehetősége.

   (lásd: 57., 59., 60., 63. pont és a rendelkező rész)