C‑638/15. sz. ügy

Eko‑Tabak s.r.o.

kontra

Generální ředitelství cel

(a Nejvyšší správní soud [Cseh Köztársaság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – 2011/64/EU irányelv – A 2. cikk (1) bekezdésének c) pontja – Az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontja – A »fogyasztási dohány«, a »vágott vagy másképpen feldarabolt dohány« és az »ipari feldolgozás« fogalma”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (hatodik tanács), 2017. április 6.

Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – A dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adókon kívüli egyéb adók – 2011/64 irányelv – Fogyasztási dohány – Fogalom – Szárított, lapos, szabálytalan alakú, részben kierezett dohánylevelek – Az első szárításon és ellenőrzött újranedvesítésen átesett dohánylevelek, amelyek glicerint tartalmaznak, és amelyek aprításban vagy kézi vágásban álló egyszerű előkészítést követően fogyaszthatók – Bennfoglaltság

(2011/64 tanácsi irányelv, 2. cikk, (1) bekezdés, c) pont, valamint 5. cikk, (1) és (2) bekezdés)

A dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról szóló, 2011. június 21‑i 2011/64/EU tanácsi irányelv 2. cikke (1) bekezdésének c) pontját és 5. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az első szárításon és ellenőrzött újranedvesítésen átesett, szárított, lapos, szabálytalan és részben kierezett dohánylevelek, amelyek glicerint tartalmaznak, és amelyek aprításban vagy kézi vágásban álló egyszerű előkészítést követően fogyaszthatók, az e rendelkezések értelmében vett „fogyasztási dohány” fogalma alá tartoznak.

Az említett irányelv 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának szövegéből kitűnik, hogy e rendelkezés két együttes feltétel tiszteletben tartását kívánja meg, azaz egyrészről azt, hogy a dohány vágott vagy másképpen feldarabolt, tömbökbe csavart vagy préselt legyen, másrészről pedig azt, hogy további ipari feldolgozás nélkül dohányzásra alkalmas legyen.

E tekintetben, mivel ezen irányelv nem tartalmazza a „vágott” vagy „feldarabolt” fogalmak meghatározását, e kifejezések terjedelmének megállapítása végett azok szokásos és általánosan elfogadott értelmére kell utalni (lásd ebben az értelemben: 2015. július 16‑iSommer Antriebs‑ und Funktechnik ítélet, C‑369/14, EU:C:2015:491, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Márpedig e kifejezések, amelyek szokásos értelme különösen tág, az első esetében azon művelet eredményét jelölik, amikor valamely dolog egy részét vagy darabját éles eszközzel eltávolítják, a másodikat illetően pedig azon művelet eredményét, amely valamely dolog feldarabolásában vagy felosztásában áll.

Következésképpen, amennyiben az alapügyben szóban forgó termékek a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információk szerint olyan dohánylevelekből állnak, amelyek erezetét részben eltávolították, e termékeket a 2011/64 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett vágott vagy másképpen feldarabolt dohánynak kell tekinteni.

A fent említett 5. cikk (1) bekezdésének a) pontjában használt „ipari feldolgozás” fogalmát illetően elmondható, hogy az szokásosan nyersanyagoknak szabványosított eljárás révén, rendszerint nagy mennyiségben tárgyi eszközökké történő átalakítását jelenti.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából lényegében az következik, hogy nem minősül „ipari eljárásnak” azon egyszerű eljárás, amelynek célja valamely félkész dohánytermék fogyasztásra alkalmassá tétele, így például az, amely egyszerűen egy dohányrúd cigarettahüvelybe való illesztéséből áll (lásd analógia útján: 1998. szeptember 24‑iBrinkmann ítélet, C‑319/96, EU:C:1998:429, 18. és 20. pont; 2005. november 10‑iBizottság kontra Németország ítélet, C‑197/04, EU:C:2005:672, 31. és 32. pont).

E körülmények között a 2011/64 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében „további ipari feldolgozás” nélkül dohányzásra alkalmasnak kell tekinteni azt a dohánygyártmányt, amely fogyasztásra kész, vagy nem ipari eljárással könnyen fogyasztásra kész állapotba hozható.

A jelen esetben, ahogyan az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, az alapügyben szóban forgó termékeket első szárításon és ellenőrzött újranedvesítésen estek át, glicerint tartalmaznak, és azok aprításban vagy kézi vágásban álló egyszerű előkészítést követően fogyaszthatók. A kérdést előterjesztő bíróság által végzett vizsgálat fenntartása mellett úgy tűnik tehát, hogy e termékek a jelen ítélet 25. pontjában említett feltételnek is megfelelnek, és ennek következtében a 2011/64 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott „fogyasztási dohány” fogalma alá tartoznak.

E feltételek mellett, mivel az ilyen termékek nem minősülnek az említett irányelv 2. cikke (1) bekezdése c) pontjának i. alpontja értelmében vett cigaretta sodrására szánt finomra vágott dohánynak, azokat az ezen irányelv 2. cikke (1) bekezdése c) pontjának ii. alpontja értelmében vett „egyéb fogyasztási dohány” fogalma alá tartozóknak kell tekinteni.

(vö. 25., 28–35. pont és a rendelkező rész)