C‑72/14. és C‑197/14. sz. egyesített ügyek

X

kontra

Inspecteur van Rijksbelastingdienst

és

T. A. van Dijk

kontra

Staatssecretaris van Financiën

(a Gerechtshof te ’s‑Hertogenbosch és a Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Migráns munkavállalók — Szociális biztonság — Alkalmazandó jog — Rajnai hajósok — E 101 igazolás — Bizonyító erő — A Bírósághoz fordulás — Előterjesztési kötelezettség”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2015. szeptember 9.

1. Szociális biztonság – Migráns munkavállalók – Alkalmazandó jog – A rajnai hajósok szociális biztonságáról szóló megállapodás hatálya alá tartozó munkavállalók – Valamely tagállam hatáskörrel rendelkező intézménye által kiállított E 101 igazolás – A többi tagállam intézményei tekintetében fennálló bizonyító erő – Hiány

   (A 118/97 és a 647/2005 rendelettel módosított 1408/71 tanácsi rendelet, 7. cikk, (2) bekezdés, a) pont, és 574/72 tanácsi rendelet, 10c‑11a., 12a. és 12b. cikk)

2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bírósághoz fordulás – Előterjesztési kötelezettség – Megvárási kötelezettség – A kérdést előterjesztő bírósághoz képest alsóbb szintű nemzeti bíróság által hasonló ügyben és pontosan ugyanabban a kérdéskörben előzetes döntéshozatalra már előterjesztett kérdés – Az említett kötelezettségek hiánya

   (EUMSZ 267. cikk, harmadik bekezdés)

1.  A 118/97 rendelettel módosított és naprakésszé tett, a 647/2005 rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és önálló vállalkozókra, illetve családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének a) pontját, valamint az 1408/71 rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 574/72 rendelet 10c–11a., 12a. és 12b. cikkét akként kell értelmezni, hogy nem köti a többi tagállam intézményeit a valamely tagállam hatáskörrel rendelkező intézménye által E 101 igazolás formájában annak tanúsítása céljából kiállított valamely igazolás, hogy a munkavállaló e tagállam szociális jogszabályainak hatálya alá tartozik, miközben ez a munkavállaló a rajnai hajósok szociális biztonságáról szóló, 1979. november 30‑án Genfben aláírt 1961. február 13‑i megállapodás felülvizsgálatával megbízott kormányzati konferencia által elfogadott, a rajnai hajósok szociális biztonságáról szóló megállapodás hatálya alá tartozik. E tekintetben nem bír relevanciával az, hogy az igazolást kiállító intézménynek nem állt szándékában tényleges E 101 igazolást kiállítani, de adminisztratív okokból ezen igazolás formanyomtatványát használta.

   (vö. 51. pont, és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  Az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdését akként kell értelmezni, hogy az olyan nemzeti bíróság, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, nem köteles az Európai Unió Bíróságához fordulni pusztán amiatt, hogy az előtte folyamatban lévőhöz hasonló ügyben és pontosan ugyanabban a kérdéskörben valamely alsóbb szintű nemzeti bíróság előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjesztett a Bíróság elé, és nem is köteles megvárni az e kérdésre adott választ.

   Ugyanis kizárólag azon nemzeti bíróságok feladata, amelyek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, hogy saját felelősségükre és független módon értékeljék, hogy „acte clair”‑ről van‑e szó.

   Ily módon valamely tagállam legfelsőbb bíróságának az általa lefolytatott vizsgálat keretében ugyan figyelembe kell vennie azt a körülményt, hogy valamely alsóbb szintű bíróság előzetes döntéshozatal céljából – még mindig folyamatban lévő – kérdést terjesztett a Bíróság elé, ez a körülmény önmagában nem gátolhatja meg a legfelsőbb nemzeti bíróságot abban, hogy arra a következtetésre jusson, hogy „acte clair”‑ről van szó.

   (vö. 59., 60., 63. pont, és a rendelkező rész 2. pontja)