C‑348/12. P. sz. ügy

Az Európai UnióTanácsa

kontra

Manufacturing Support & Procurement Kala Naft Co., Tehran

„Fellebbezés — Az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések — Az iráni kőolaj‑ és földgáziparral szembeni intézkedések — Pénzeszközök befagyasztása — Indokolási kötelezettség — Az intézkedés megalapozottságának igazolására irányuló kötelezettség”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2013. november 28.

1. Megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatósági feltételek – Az eljáráshoz fűződő érdek – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – A felperessel szemben korlátozó intézkedéseket bevezető jogi aktus ellen irányuló kereset – Az alapvető jogokhoz kötődő védelemre és garanciákra hivatkozó kormányzati szervezet – Nem a jogalap elfogadhatóságát, hanem a megalapozottságát érintő kérdés

   (EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés, és EUMSZ 275. cikk, második bekezdés)

2. Bírósági eljárás – Új jogalapoknak az eljárás folyamán történő előterjesztése – Először a tárgyaláson felhozott jogalap – Elfogadhatatlanság

   (A Törvényszék eljárási szabályzata, 48. cikk, 2. §, első bekezdés)

3. Európai Unió – Az intézmények jogi aktusai jogszerűségének bírósági felülvizsgálata – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Az atomfegyverek elterjedése elleni küzdelem keretében hozott intézkedések – A felülvizsgálat terjedelme

   (EUMSZ 275. cikk, első bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés, 47. és 52. cikk, (1) bekezdés)

4. Közös kül‑ és biztonságpolitika – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Az atomfegyverek elterjedésében közreműködő vagy azt támogató személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása – Irán atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó nukleáris tevékenységeinek támogatása – Fogalom – A földgáz‑ és kőolajipar számára nagy fontosságú berendezések és technológiák forgalmazása – Bennfoglaltság – Tényleges elítélendő magatartás hiánya – Hatás hiánya

   (2010/413/KKBP tanácsi határozat, 423/2007 tanácsi rendelet, 7. cikk, (2) bekezdés, 668/2010 és 961/2010 tanácsi rendelet, 8. és 16. cikk, (2) bekezdés)

5. Közös kül‑ és biztonságpolitika – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Az atomfegyverek elterjedésében közreműködő vagy azt támogató személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása – Általánosan megfogalmazott szabályozás esetén történő elfogadás feltételei – Korábbi magatartás megkövetelése – Hiány – Az érintett jogalany alapszabályából kitűnő általános célra történő hivatkozás elégséges jellege

6. Közös kül‑ és biztonságpolitika – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Jogalap – Az EUSZ 29. cikk alapján elfogadott határozat által előírt korlátozó intézkedések – A Tanács azon hatásköre, hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa által javasolt intézkedésektől eltérő, a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó önálló korlátozó intézkedéseket fogadjon el

   (EUSZ 29. cikk; EUMSZ 215. és EUMSZ 291. cikk, (2) bekezdés, 2010/413/KKBP tanácsi határozat, 423/2007, 668/2010 és 961/2010 tanácsi rendeletek)

7. Közös kül‑ és biztonságpolitika – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Az atomfegyverek elterjedésében közreműködő vagy azt támogató személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása – A tulajdonhoz való jog és a gazdasági tevékenység szabad gyakorlásához való jog korlátozása – Megengedhetőség – Az arányosság elvének megsértése – Hiány

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 50., 51. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 52. pont)

3.  Az uniós bíróságoknak a Szerződés alapján biztosított hatáskörüknek megfelelően biztosítaniuk kell valamennyi uniós jogi aktus jogszerűségének az uniós jogrend szerves részét képező alapvető jogokra tekintettel történő, főszabály szerint teljes felülvizsgálatát. Ezen alapvető jogok rangsorában szerepel különösen a védelemhez való jog tiszteletben tartása, valamint a hatékony bírói jogvédelemhez való jog. E jogok közül az első, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének (2) bekezdése rögzít, magában foglalja a meghallgatáshoz való jogot, valamint az iratokba a bizalmas adatkezeléshez fűződő jogos érdekek tiszteletben tartása mellett való betekintés jogát. Az említett alapvető jogok közül a második, amelyet a Charta 47. cikke állapít meg, megköveteli, hogy az érintett megismerhesse a rá vonatkozóan hozott határozat alapjául szolgáló indokokat – akár magának a határozatnak a szövege, akár ezen indokoknak a kérésére történő közlése alapján –, az illetékes bíróság azon hatáskörének sérelme nélkül, hogy a szóban forgó hatóságtól megkövetelje azok közlését annak érdekében, hogy lehetővé tegye számára jogai lehető legjobb feltételek mellett történő védelmét, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntését, hogy hasznos‑e az illetékes bírósághoz fordulni, valamint azért, hogy utóbbinak teljes mértékben lehetővé tegye a szóban forgó határozat jogszerűségére vonatkozó felülvizsgálat gyakorlását.

   A Charta 52. cikkének (1) bekezdése mindazonáltal elismeri az általa kimondott jogok gyakorlásának korlátozásait, amennyiben az érintett korlátozás tiszteletben tartja a szóban forgó alapvető jog lényeges tartalmát, továbbá ha az arányosság elvére figyelemmel az elengedhetetlen, és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket szolgálja. Ezen túlmenően a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértését az adott ügy egyedi körülményei alapján kell értékelni, különösen a szóban forgó jogi aktus jellegére, elfogadásának körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályokra figyelemmel. Közelebbről a sérelmet okozó aktus indokolása megfelelő, ha az érintett előtt ismert olyan összefüggésben hozzák meg, amely lehetővé teszi számára a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését.

   Ami a korlátozó intézkedések elfogadásáról szóló határozatok jogszerűségét illeti – tekintettel azok megelőző jellegére –, amennyiben az uniós bíróság úgy véli, hogy az említett indokok legalább egyike kellően pontos és konkrét, alá van támasztva, valamint hogy önmagában elegendő alapot képez e határozat alátámasztásához, az a körülmény, hogy a többi indok nem ilyen, nem igazolhatja az említett határozat megsemmisítését. A Charta 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága egyébként azt is megköveteli, hogy az uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy a határozat, amely az érintett személy vagy szervezet tekintetében egyedi hatállyal bír, kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik. Ez magában foglalja az említett határozat alapjául szolgáló indokolásban hivatkozott tények ellenőrzését, aminek folytán a bírósági felülvizsgálat nem a hivatkozott indokok absztrakt valószínűségének értékelésére korlátozódik, hanem arra irányul, hogy megalapozottak‑e ezen indokok, vagy legalább azok közül egy, ugyanezen határozat alátámasztására önmagában elengedőnek tekintett indok megalapozott‑e.

   (vö. 65–73. pont)

4.  Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 961/2010 rendelet 8. cikkének (1) és (2) bekezdéséből kitűnik, hogy a tiltott áruk és technológiák beszerzésének az említett rendelet 16. cikkének (2) bekezdése értelmében vett fogalma az iráni kőolaj‑ és földgázipar kulcsfontosságú ágazatai számára nagy fontosságú berendezések és technológiák beszerzésére vonatkozik. Ami az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról szóló 668/2010 végrehajtási rendeletet illeti, az az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését hajtja végre, amely – a 961/2010 rendelet 16. cikkének (2) bekezdésétől eltérően – nem vonatkozik kifejezetten a tiltott áruk és technológiák beszerzésére. A 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének a) pontja mindazonáltal az Iránnak az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó nukleáris tevékenységeiben való részvételre, az azzal fennálló közvetlen kapcsolatra vagy annak támogatására vonatkozik. Márpedig a támogatás fogalma a részvétel és a közvetlen kapcsolat fogalmainál alacsonyabb mértékű kapcsolódást foglal magában Irán nukleáris tevékenységeihez, valamint kiterjedhet a földgáz‑ és kőolajiparhoz kapcsolódó áruk és technológiák beszerzésére és kereskedelmére is.

   A Biztonsági Tanács 1929. (2010) számú határozata, az Európai Tanács 2010. június 17‑i nyilatkozata, valamint az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140 közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló 2010/413 határozat fényében – amelyek az energiaágazatból származó bevételeket, valamint a kőolaj‑ és földgáziparban való felhasználásra szánt berendezéssel kapcsolatos kockázatot említik – a 668/2010 rendelettel elfogadott korlátozó intézkedés jogszerűségének értékelése céljából a 423/2007 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a földgáz‑ és kőolajipar számára nagy fontosságú berendezések és technológiák kereskedelmét lehet az Iráni Iszlám Köztársaság nukleáris tevékenységeihez biztosított támogatásnak tekinteni.

   Nem fogadható el tehát, hogy a korlátozó intézkedések valamely jogalannyal szembeni elfogadása feltételezi, hogy a jogalany korábban tényleges, elítélendő magatartást tanúsított, mivel nem elégséges önmagában az a kockázat, hogy az érintett jogalany a jövőben ilyen magatartást tanúsít.

   (vö. 77., 79., 80., 83., 84. pont)

5.  Amennyiben a pénzeszközök befagyasztását előíró jogi aktusok rendelkezéseit általánosan fogalmazzák meg anélkül, hogy a pénzeszközök befagyasztásával kapcsolatos döntést megelőzően tanúsított magatartásra hivatkoznának, a jogalany alapszabályában meghatározott általános célra történő hivatkozás elegendő lehet, korlátozó intézkedések elfogadásának igazolására.

   (vö. 85. pont)

6.  Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140 közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló 2010/413 határozat és a 2010/413 határozat módosításáról szóló 2010/644 határozat az EUSZ 29. cikken alapul, az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról szóló 668/2010 végrehajtási rendelet az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésén alapul, és az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007 rendelet, valamint az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 961/2010 rendelet az EUMSZ 215. cikken alapul. A Szerződéseknek ezek a rendelkezései biztosítják a Tanács számára a hatáskört az – Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa által konkrétan javasolt intézkedésektől eltérő, a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó önálló korlátozó intézkedéseket tartalmazó – jogi aktusok elfogadására. Még ha figyelembe kell is venni a Biztonsági Tanács 1929. (2010) számú határozatát, valamint az Európai Tanács 2010. június 17‑i nyilatkozatát e jogi aktusok értelmezéséhez, sem a határozat, sem a nyilatkozat nem képezheti azok jogalapját.

   (vö. 108., 109. pont)

7.  Ami az arányosság elve tiszteletben tartásának bírósági felülvizsgálatát illetői, széles körű mérlegelési jogkört kell elismerni az uniós jogalkotó részére olyan területeken, amelyek a jogalkotó részéről politikai, gazdasági, társadalmi döntéseket és összetett értékelést igényelnek. Így az e területeken hozott intézkedésnek a hatáskörrel rendelkező intézmény által követni szándékozott célra nyilvánvalóan alkalmatlan jellege lehet csak hatással az ilyen intézkedés jogszerűségére.

   Másfelől a tulajdonhoz való jog és a gazdasági tevékenység szabad gyakorlása nem abszolút jogok, és azok gyakorlását az Unió által kitűzött közérdekű célok korlátozhatják. Következésképpen a szakmai tevékenység szabad gyakorlásához való jogot korlátozni lehet csakúgy, mint a tulajdonhoz való jogot, feltéve, hogy ezek a korlátozások ténylegesen megfelelnek az elérni kívánt közérdekű céloknak, és a kitűzött cél tekintetében nem jelentenek olyan aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely csorbítaná az így biztosított jogok lényegét. E tekintetben azon célkitűzés, hogy megakadályozzák az atomfegyverek elterjedését, és hogy ezáltal nyomást gyakoroljanak az Iráni Iszlám Köztársaságra annak érdekében, hogy felhagyjon az említett tevékenységekkel, a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához kapcsolódó erőfeszítések általánosabb keretébe illeszkedik, következésképpen jogszerű.

   Ami az arányosságot illeti, mind a Biztonsági Tanács, mind pedig az Unió által elfogadott korlátozó intézkedések fokozatosak, és azokat a korábban elfogadott intézkedések sikertelensége igazolja.

   (vö. 120–122., 124., 126. pont)

C‑348/12. P. sz. ügy

Az Európai UnióTanácsa

kontra

Manufacturing Support & Procurement Kala Naft Co., Tehran

„Fellebbezés — Az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések — Az iráni kőolaj‑ és földgáziparral szembeni intézkedések — Pénzeszközök befagyasztása — Indokolási kötelezettség — Az intézkedés megalapozottságának igazolására irányuló kötelezettség”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2013. november 28.

1. Megsemmisítés iránti kereset — Elfogadhatósági feltételek — Az eljáráshoz fűződő érdek — Természetes vagy jogi személyek — Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok — A felperessel szemben korlátozó intézkedéseket bevezető jogi aktus ellen irányuló kereset — Az alapvető jogokhoz kötődő védelemre és garanciákra hivatkozó kormányzati szervezet — Nem a jogalap elfogadhatóságát, hanem a megalapozottságát érintő kérdés

   (EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés, és EUMSZ 275. cikk, második bekezdés)

2. Bírósági eljárás — Új jogalapoknak az eljárás folyamán történő előterjesztése — Először a tárgyaláson felhozott jogalap — Elfogadhatatlanság

   (A Törvényszék eljárási szabályzata, 48. cikk, 2. §, első bekezdés)

3. Európai Unió — Az intézmények jogi aktusai jogszerűségének bírósági felülvizsgálata — Iránnal szembeni korlátozó intézkedések — Az atomfegyverek elterjedése elleni küzdelem keretében hozott intézkedések — A felülvizsgálat terjedelme

   (EUMSZ 275. cikk, első bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés, 47. és 52. cikk, (1) bekezdés)

4. Közös kül‑ és biztonságpolitika — Iránnal szembeni korlátozó intézkedések — Az atomfegyverek elterjedésében közreműködő vagy azt támogató személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása — Irán atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó nukleáris tevékenységeinek támogatása — Fogalom — A földgáz‑ és kőolajipar számára nagy fontosságú berendezések és technológiák forgalmazása — Bennfoglaltság — Tényleges elítélendő magatartás hiánya — Hatás hiánya

   (2010/413/KKBP tanácsi határozat, 423/2007 tanácsi rendelet, 7. cikk, (2) bekezdés, 668/2010 és 961/2010 tanácsi rendelet, 8. és 16. cikk, (2) bekezdés)

5. Közös kül‑ és biztonságpolitika — Iránnal szembeni korlátozó intézkedések — Az atomfegyverek elterjedésében közreműködő vagy azt támogató személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása — Általánosan megfogalmazott szabályozás esetén történő elfogadás feltételei — Korábbi magatartás megkövetelése — Hiány — Az érintett jogalany alapszabályából kitűnő általános célra történő hivatkozás elégséges jellege

6. Közös kül‑ és biztonságpolitika — Iránnal szembeni korlátozó intézkedések — Jogalap — Az EUSZ 29. cikk alapján elfogadott határozat által előírt korlátozó intézkedések — A Tanács azon hatásköre, hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa által javasolt intézkedésektől eltérő, a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó önálló korlátozó intézkedéseket fogadjon el

   (EUSZ 29. cikk; EUMSZ 215. és EUMSZ 291. cikk, (2) bekezdés, 2010/413/KKBP tanácsi határozat, 423/2007, 668/2010 és 961/2010 tanácsi rendeletek)

7. Közös kül‑ és biztonságpolitika — Iránnal szembeni korlátozó intézkedések — Az atomfegyverek elterjedésében közreműködő vagy azt támogató személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása — A tulajdonhoz való jog és a gazdasági tevékenység szabad gyakorlásához való jog korlátozása — Megengedhetőség — Az arányosság elvének megsértése — Hiány

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 50., 51. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 52. pont)

3.  Az uniós bíróságoknak a Szerződés alapján biztosított hatáskörüknek megfelelően biztosítaniuk kell valamennyi uniós jogi aktus jogszerűségének az uniós jogrend szerves részét képező alapvető jogokra tekintettel történő, főszabály szerint teljes felülvizsgálatát. Ezen alapvető jogok rangsorában szerepel különösen a védelemhez való jog tiszteletben tartása, valamint a hatékony bírói jogvédelemhez való jog. E jogok közül az első, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének (2) bekezdése rögzít, magában foglalja a meghallgatáshoz való jogot, valamint az iratokba a bizalmas adatkezeléshez fűződő jogos érdekek tiszteletben tartása mellett való betekintés jogát. Az említett alapvető jogok közül a második, amelyet a Charta 47. cikke állapít meg, megköveteli, hogy az érintett megismerhesse a rá vonatkozóan hozott határozat alapjául szolgáló indokokat – akár magának a határozatnak a szövege, akár ezen indokoknak a kérésére történő közlése alapján –, az illetékes bíróság azon hatáskörének sérelme nélkül, hogy a szóban forgó hatóságtól megkövetelje azok közlését annak érdekében, hogy lehetővé tegye számára jogai lehető legjobb feltételek mellett történő védelmét, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntését, hogy hasznos‑e az illetékes bírósághoz fordulni, valamint azért, hogy utóbbinak teljes mértékben lehetővé tegye a szóban forgó határozat jogszerűségére vonatkozó felülvizsgálat gyakorlását.

   A Charta 52. cikkének (1) bekezdése mindazonáltal elismeri az általa kimondott jogok gyakorlásának korlátozásait, amennyiben az érintett korlátozás tiszteletben tartja a szóban forgó alapvető jog lényeges tartalmát, továbbá ha az arányosság elvére figyelemmel az elengedhetetlen, és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket szolgálja. Ezen túlmenően a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértését az adott ügy egyedi körülményei alapján kell értékelni, különösen a szóban forgó jogi aktus jellegére, elfogadásának körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályokra figyelemmel. Közelebbről a sérelmet okozó aktus indokolása megfelelő, ha az érintett előtt ismert olyan összefüggésben hozzák meg, amely lehetővé teszi számára a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését.

   Ami a korlátozó intézkedések elfogadásáról szóló határozatok jogszerűségét illeti – tekintettel azok megelőző jellegére –, amennyiben az uniós bíróság úgy véli, hogy az említett indokok legalább egyike kellően pontos és konkrét, alá van támasztva, valamint hogy önmagában elegendő alapot képez e határozat alátámasztásához, az a körülmény, hogy a többi indok nem ilyen, nem igazolhatja az említett határozat megsemmisítését. A Charta 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága egyébként azt is megköveteli, hogy az uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy a határozat, amely az érintett személy vagy szervezet tekintetében egyedi hatállyal bír, kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik. Ez magában foglalja az említett határozat alapjául szolgáló indokolásban hivatkozott tények ellenőrzését, aminek folytán a bírósági felülvizsgálat nem a hivatkozott indokok absztrakt valószínűségének értékelésére korlátozódik, hanem arra irányul, hogy megalapozottak‑e ezen indokok, vagy legalább azok közül egy, ugyanezen határozat alátámasztására önmagában elengedőnek tekintett indok megalapozott‑e.

   (vö. 65–73. pont)

4.  Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 961/2010 rendelet 8. cikkének (1) és (2) bekezdéséből kitűnik, hogy a tiltott áruk és technológiák beszerzésének az említett rendelet 16. cikkének (2) bekezdése értelmében vett fogalma az iráni kőolaj‑ és földgázipar kulcsfontosságú ágazatai számára nagy fontosságú berendezések és technológiák beszerzésére vonatkozik. Ami az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról szóló 668/2010 végrehajtási rendeletet illeti, az az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését hajtja végre, amely – a 961/2010 rendelet 16. cikkének (2) bekezdésétől eltérően – nem vonatkozik kifejezetten a tiltott áruk és technológiák beszerzésére. A 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének a) pontja mindazonáltal az Iránnak az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó nukleáris tevékenységeiben való részvételre, az azzal fennálló közvetlen kapcsolatra vagy annak támogatására vonatkozik. Márpedig a támogatás fogalma a részvétel és a közvetlen kapcsolat fogalmainál alacsonyabb mértékű kapcsolódást foglal magában Irán nukleáris tevékenységeihez, valamint kiterjedhet a földgáz‑ és kőolajiparhoz kapcsolódó áruk és technológiák beszerzésére és kereskedelmére is.

   A Biztonsági Tanács 1929. (2010) számú határozata, az Európai Tanács 2010. június 17‑i nyilatkozata, valamint az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140 közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló 2010/413 határozat fényében – amelyek az energiaágazatból származó bevételeket, valamint a kőolaj‑ és földgáziparban való felhasználásra szánt berendezéssel kapcsolatos kockázatot említik – a 668/2010 rendelettel elfogadott korlátozó intézkedés jogszerűségének értékelése céljából a 423/2007 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a földgáz‑ és kőolajipar számára nagy fontosságú berendezések és technológiák kereskedelmét lehet az Iráni Iszlám Köztársaság nukleáris tevékenységeihez biztosított támogatásnak tekinteni.

   Nem fogadható el tehát, hogy a korlátozó intézkedések valamely jogalannyal szembeni elfogadása feltételezi, hogy a jogalany korábban tényleges, elítélendő magatartást tanúsított, mivel nem elégséges önmagában az a kockázat, hogy az érintett jogalany a jövőben ilyen magatartást tanúsít.

   (vö. 77., 79., 80., 83., 84. pont)

5.  Amennyiben a pénzeszközök befagyasztását előíró jogi aktusok rendelkezéseit általánosan fogalmazzák meg anélkül, hogy a pénzeszközök befagyasztásával kapcsolatos döntést megelőzően tanúsított magatartásra hivatkoznának, a jogalany alapszabályában meghatározott általános célra történő hivatkozás elegendő lehet, korlátozó intézkedések elfogadásának igazolására.

   (vö. 85. pont)

6.  Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140 közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló 2010/413 határozat és a 2010/413 határozat módosításáról szóló 2010/644 határozat az EUSZ 29. cikken alapul, az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról szóló 668/2010 végrehajtási rendelet az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésén alapul, és az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007 rendelet, valamint az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 961/2010 rendelet az EUMSZ 215. cikken alapul. A Szerződéseknek ezek a rendelkezései biztosítják a Tanács számára a hatáskört az – Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa által konkrétan javasolt intézkedésektől eltérő, a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó önálló korlátozó intézkedéseket tartalmazó – jogi aktusok elfogadására. Még ha figyelembe kell is venni a Biztonsági Tanács 1929. (2010) számú határozatát, valamint az Európai Tanács 2010. június 17‑i nyilatkozatát e jogi aktusok értelmezéséhez, sem a határozat, sem a nyilatkozat nem képezheti azok jogalapját.

   (vö. 108., 109. pont)

7.  Ami az arányosság elve tiszteletben tartásának bírósági felülvizsgálatát illetői, széles körű mérlegelési jogkört kell elismerni az uniós jogalkotó részére olyan területeken, amelyek a jogalkotó részéről politikai, gazdasági, társadalmi döntéseket és összetett értékelést igényelnek. Így az e területeken hozott intézkedésnek a hatáskörrel rendelkező intézmény által követni szándékozott célra nyilvánvalóan alkalmatlan jellege lehet csak hatással az ilyen intézkedés jogszerűségére.

   Másfelől a tulajdonhoz való jog és a gazdasági tevékenység szabad gyakorlása nem abszolút jogok, és azok gyakorlását az Unió által kitűzött közérdekű célok korlátozhatják. Következésképpen a szakmai tevékenység szabad gyakorlásához való jogot korlátozni lehet csakúgy, mint a tulajdonhoz való jogot, feltéve, hogy ezek a korlátozások ténylegesen megfelelnek az elérni kívánt közérdekű céloknak, és a kitűzött cél tekintetében nem jelentenek olyan aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely csorbítaná az így biztosított jogok lényegét. E tekintetben azon célkitűzés, hogy megakadályozzák az atomfegyverek elterjedését, és hogy ezáltal nyomást gyakoroljanak az Iráni Iszlám Köztársaságra annak érdekében, hogy felhagyjon az említett tevékenységekkel, a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához kapcsolódó erőfeszítések általánosabb keretébe illeszkedik, következésképpen jogszerű.

   Ami az arányosságot illeti, mind a Biztonsági Tanács, mind pedig az Unió által elfogadott korlátozó intézkedések fokozatosak, és azokat a korábban elfogadott intézkedések sikertelensége igazolja.

   (vö. 120–122., 124., 126. pont)