Keywords
Summary

Keywords

A tőke szabad mozgása – Korlátozások – Ajándékozási illeték

(EK 56. cikk és EK 58. cikk)

Summary

Az EK 56. cikk és az EK 58. cikk együttesen olvasott rendelkezéseit akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely az ajándékozási illeték számítása kapcsán akként rendelkezik, hogy az e tagállam területén fekvő ingatlan ajándékozása esetén irányadó illetékalap tekintetében alkalmazott illetékmentesség – abban az esetben, ha az ajándékozó és a megajándékozott az ajándékozás időpontjában más tagállamban rendelkeznek lakóhellyel – alacsonyabb annál a mentességnél, mint amely akkor lett volna irányadó, ha az említett időpontban legalább egyikük az előbbi tagállamban rendelkezett volna lakóhellyel.

Mivel ugyanis az említett nemzeti szabályozás az érintett ingatlan illetékalapja vonatkozásában irányadó illetékmentességet az ajándékozónak és a megajándékozottnak az ajándékozás időpontjában fennálló lakóhelyétől teszi függővé, a belföldi lakóhellyel nem rendelkező személyek közötti ajándékozást terhelő súlyosabb adóteher a tőkemozgás szabadságának korlátozását képezi.

Az ilyen eltérő bánásmód nem igazolható azzal, hogy objektíven eltérő helyzetekre vonatkozik. Amennyiben valamely nemzeti szabályozás az ajándékozás útján szerzett és az érintett tagállamban fekvő ingatlan adóztatása szempontjából ugyanúgy kezeli egyrészt a belföldi lakóhellyel nem rendelkező, ezen ingatlant belföldi lakóhellyel szintén nem rendelkező ajándékozótól megszerző megajándékozottakat, másrészt pedig a belföldi lakóhellyel nem rendelkező vagy azzal rendelkező, ezen ingatlant belföldi lakóhellyel rendelkező ajándékozótól megszerző megajándékozottakat, valamint a belföldi lakóhellyel rendelkező, ugyanezen ingatlant belföldi lakóhellyel nem rendelkező ajándékozótól megszerző megajándékozottakat, ugyanezen adóztatás keretében az ezen ingatlan illetékalapjára irányadó illetékmentesség alkalmazása tekintetében nem kezelheti e megajándékozottakat eltérő módon, anélkül hogy megsértené az uniós jogból eredő követelményeket. E csoportok helyzete között ugyanis az ajándékozási illeték módozatai és megfizetésének feltételei tekintetében nincs olyan objektív különbség, amely az eltérő bánásmódot igazolhatná.

Másfelől az ajándékozás tárgyát képező ingatlan fekvése szerinti tagállam a tőke szabad mozgásának a saját szabályozásából eredő korlátozása érdekében nem hivatkozhat az akaratától független azon lehetőségre, hogy valamely másik tagállam – például az a tagállam, amelyben az ajándékozó és a megajándékozott az ajándékozás időpontjában lakóhellyel rendelkezett – illetékmentességet biztosíthat a megajándékozott részére, amely egészben vagy részben ellentételezheti a megajándékozottat annak következtében érő kárt, hogy az első tagállamban fizetendő ajándékozási illeték számítása során csökkentett mértékű illetékmentességet alkalmaznak. Ez még inkább így van, ha az ajándékozó és a megajándékozott lakóhelye szerinti tagállam az ajándékozás tárgyát képező ingatlan fekvése szerinti tagállamban irányadó illetékmentességnél alacsonyabb illetékmentességet alkalmaz, vagy ezen ingatlan értékét az utóbbi tagállamban megállapított értéknél magasabban határozza meg.

Ezenkívül az öröklésre vonatkozó adójogszabályok oly módon történő megkerülésének kockázata, hogy egyszerre több ajándékozást teljesítenek, illetve valamely személy egész vagyonát egymást követő, időben elhúzódó ajándékozások útján ruházzák át, nem igazolhatja az illetékalap tekintetében alkalmazott illetékmentesség korlátozását, ha e kockázat tisztán feltevésszerűnek tűnik. Ami a további ajándékozások eshetőségét illeti, jóllehet kétségtelen, hogy az ajándékozás tárgyát képező ingatlan fekvése szerinti tagállamnak jogában áll gondoskodni arról, hogy az öröklési illetékszabályokat ne lehessen az ugyanazon személyek közötti szakaszos ajándékozásokkal megkerülni, az e tagállamban lakóhellyel nem rendelkező személyek közötti ajándékozások vonatkozásában a szabályok megkerülésének veszélye éppen úgy fennáll, mint a belföldi lakóhellyel rendelkező személyt érintő ajándékozások esetében. Mivel a nemzeti szabályozás az ilyen szakaszos ajándékozások megakadályozása érdekében a belföldi lakóhellyel rendelkező személyt érintő ajándékozásokat illetően nem csökkentett mértékű illetékmentesség alkalmazását írja elő, hanem legfeljebb azt, hogy az ilyen ajándékozások vonatkozásában biztosított teljes mértékű illetékmentesség csak egyszer alkalmazható, mégpedig az érintett ajándékozások összesítéséből eredő illetékalapból kiindulva, a csökkentett mértékű illetékmentesség abban az esetben történő alkalmazása, ha az ajándékozásra belföldi lakóhellyel nem rendelkező személyek között kerül sor, nem tekinthető az ilyen megkerülés megelőzésére irányuló célkitűzés megvalósítása megfelelő eszközének.

A szóban forgó szabályozást a nemzeti adórendszer koherenciája megőrzésének szükségessége sem igazolhatja, mivel azt az adókedvezményt, amely az ajándékozás tárgyát képező ingatlan fekvésének helye szerinti tagállamban az illetékalapra vonatkozó teljes mértékű illetékmentesség abban az esetben történő alkalmazásából származik, ha az ajándékozás legalább egy, az említett államban lakóhellyel rendelkező személyt érint, ebben az államban nem egyenlíti ki semmilyen, az ajándékozási illetékre vonatkozó meghatározott adóteher.

(vö. 28., 35., 38., 42., 44., 46., 48–51., 54–56. pont és a rendelkező rész)